Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. április (2. évfolyam, 75-98. szám)
1939-04-29 / 97. szám
1939 ÁPRILIS 29, SZOMBAT TEiciDCki --MacíVarti trlap 3 Részvényes tájdatmaknál, feyelország és Németország között és egyben talán a legfájdalmasabb sebet ejtette Németországon. Mindazonáltal mégis rendületlenül azt a felfogást képviseltem, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni a lengyel állam szükséges szabad útját a tengerhez és egyáltalán nem szabad szomszédos népeknek mesterségesen megkeseríteni e^-más életét. [Az elhúnyt Pilsudski tábornagy, aki osztotta ezt a nézetet, kész volt ezért vizsgálat alá venni a lengyel—német viszony méregfogának kérdését és megkötni azt a német—lengyel megállapodást, amelyben a ikét nép kölcsönösen lemondott arról, hogy viszonyuk rendezésében a háború eszközét vegyék igénybe. Ez a megállapodás mindenesetre egyetlen kivételt tartalmazott Lengyelország javára. Megállapodtunk abban, hogy nem I érinti a Lengyelország által eddig már kötött segélynyújtási egyezményeket. Természetes volt „zonban, hogy ez a kikötés csupán a Franciaországgal már fennálló segélynyujt'ii egyezményre vonatkozott és nem tetszésszerinti további szerződésekre. Németország és Lengyelország között egy kérdés maradt nyitva, amely előbb-utóbb természetesen megoldásra vár: Danzig német város és Németországhoz akar tartozni. Viszont ennek % városnak szerződéses megállapodása v olt Lengyelországgal, amelyet a versaillesi békediktátorok kényszerítettek rá. Danzig kérdésének így vagy úgy szóba kell kerülnie, legkésőbb annak a népszövetségnek a fokozatos kimúlásával, amelyet mindenesetre jelenleg rendkívül tapintatos főbiztos képvisel. hozzánk a maga sorsszerű kapcsolatával minden tekintetben a legközelebb áll. Az a kötelék, amely a mi népünket egymáshoz fűzi, smttéphetetlen. Nr 'ges min'5-1 olyan kísérlet, amely ezt a tényt meg akarja változtatni. — A német államvezetőségnek tartós célja, hogy szorosabbra fűzze Németország kapcsolatait Olaszországhoz és Japánhoz. A három világhatalom szabadságának és függetlenségének fennállásában és megóvásában a legerősebb tényezőjét látjuk az igazi emberi művelődés fenntartáreumatikus bántgjmaknál, tfCgfájdalmak- nál, ítfájászéit;izületi é^Magfáidalmak- nál, valamint meghülésaí betpjfségeknél gyorsai rí és l dztosan hat í Togal. Orvosok ezrei ajánlják a Togal-t,ftehát ön is bizalommá! vásárolhatja. Tazyen még ma egy kísá/et^. Kérje kifejezetten a kiváló hatású Togal-t. Teljesen ártalmatlan. Minden gyógyszertárban 1.60 P/N^. sának, a gyakorlati civilizációnak és a . jövőbeli igazságos világrendnek. í Huszonegy pontba foglalt válasz ■> Roose volt nők Elutasított német ajánlat — E kérdés békés megoldásában további hozzájárulást láttam a végleges európai megenyhüléshez. A lengyel kormány elé konkrét ajánlatot terjesztettem, miután a danzigi kérdést hónapokkal előbb már néhányszor megtárgyaltuk. Most önök elé terjesztem ezt az ajánlatot, hogy maguk is ítéletet alkossanak, hogy ez az ajánlat nem jelenti-e az elgondolható legnagyobb előzékenységet az európai béke érdekében. Szükségesnek tartottam kifejteni a varsói kormány előtt, hogy amiként Lengyelország folyosót kíván a tengerhez, éppen úgy Németországnak szüksége van a keleti tartományához vezető folyosóra. Lengyelországnak a tengerhez vezető útja iá folyosón át és megfordítva egy német út ezen a folyosón keresztül semmiféle katonai jelentőségű sem lehet. Ennek jelentősége kizárólag lélektani és gazdasági téren keresendő. — A következő javaslatot terjesztettem a lengyel kormány elé: 1. Danzig mint szabad állam visszatér a német birodalom keretébe. 2. Németország a folyosón át egy utat üs egy vasútvonalat kap, amely saját rendelkezése alatt állana ugyanazzal a területen kívüli jelleggel Németország szempontjából, mint amilyen területenkívüli jellege van a folyosónak Lengyelország szempontjából. Ennek ellenében Németország hajlandó: 1. Lengyelország valamennyi gazdasági 3ogát Danzigban elismerni. 2. Lengyelország Danzigban tetszés szerinti nagyságú szabad kikötőt kap és biztosítják a teljesen szabad kijárást e kikötőhöz. 1 3. A Németország és Lengyelország közötti határok ezzel végleges adottságokká válnak és ilyenekként fogadják el azokat. 4. Németország huszonötéves meg-nem- támadási szerződést köt Lengyelországgal, tehát olyan szerződést, amely messze túlnyúlnék az én életemen. 5. Németország, Lengyelország és Magyarország közösen biztosítja a szlovák állam függetlenségét, amely azt jelenti, hogy Németország ezen a területen a gyakorlatban lemond minden egyoldalú hatalmi állásról. A lengyel kormány ezt az ajánlatomat elutasította és csak arra nyilatkozott hajlandónak, hogy 1. a népszövetségi biztos pótlásának kérdéséről tanácskozzék és hogy 2. a folyosón át lebonyolítandó átmenő forgalom számára könnyítéseket tegyen. — A lengyel kormánynak ezt a számomra érthetetlen magatartását őszintén sajnáltam, mindamellett, hogy nem ez az egyedüli döntő. A legrosszabb az, hogy — éppen úgy, mint egy évvsl ezelőtt Csehszlovákja esetében — Lengyelország _ is azt hiszi, hogy a hazug uszítás nyomába alatt kénytelen csapatokat behívni, jóllehet • Németország egyetlen embert sem hívott be és nem gondolt arra, hogy bármilyen formában is fellépjen Lengyelország ellen. —• Az utókor egyszer majd eldönti, hogy valóban helyes volt-e ezeket az általam előterjesztett javaslatokat elutasítani. Meggyőződésem szerint Lengyelország e megoldás mellett nem adott volna, hanem csak kapott volna, mert kétségtelen, hogy Danzig sohasem lesz lengyel. A kancellár ezután rátért Roosevelt elnök táviratára. Meg akarom kísérelni az egész német nép előtt — mondana — e különös irat tartalmának boncolását és ehhez kapcsolódva nyciv van meg is akarom erre adni a német nép nevében a szükséges választ. Hitler ezután huszonegy pontba foglalva reflektált Roosevelt üzenetére és többi között a következőket mondotta: — Roosevelt azon a véleményen van, hogy én is be kell, hogy lássam, hogy az egész világon az emberek százmilliói állandóan rettegnek egy újabb háborútól. Ez a háborús félelem azonban kétségkívül kezdettől fogva — és joggal — élt az emberiségben. így például a versaillesi békeszerződéstől kezdve 1938-ig — tehát egyedül ebben az időszakban — tizennégy háború volt, amely háborúkban resztvettek ,/t nyugati félgömb” államai is, amelyek nevében Roosevelt elnök most szót emelt. Ugyanebben az időszakban még 26 erőszakos beavatkozás és véres megtorlás történt. Egyedül az Északamerikai Egyesült Államok 1918 óta hat esetben hajtottak végre katonai beavatkozást. — Szerintem téves lenne feltenni, hogy a háborús félelem éppen a mostani pillanatban valóságos háborúkra ,enne visszavezethető. Ennek a háborús félelemnek az oka kizárólag a féktelen — épp olyan hazug, mint aljas — sajtóuszításban rejlik, amely mesterségesen szítja a pánikot. Roosevelt úr kijelenti, hogy ő már egy alkalommal hozzám fordult a politikai, gazdasági és szociális kérdések békés úton 3 való rendezése érdekében. Válasz: Amint* a történelem mutatja, ij én fegyveres erőszak nélkül, azaz anélkül, hogy a fegyverekhez fordul- « tam volna, rendeztem a szükséges ? politikai, gazdasági és szociális kér- c déseket. í Sajnos, azonban ezt a békés rendezést;; megnehezítették azoknak a politikusok-' nak, államférfiaknak és sajtóembereknek az uszításai, akiket a szóban levő kérdé- * sek nem érintenek és nem is érinthetnek. í Roosevelt úr azt hiszi, hogy az „Idők ; folyama” most ismét fenyegető fegyveres 1 erőszakot rejt magában és hogy a világ nagy része kikerülhetetlenül romlásra van ítélve. Válasz: Amennyiben Németország- ■ ról van szó, semmit sem tudok más nemzetek ilyen természetű fenyegettetéséről, jóllehet minden nap olvasom a demokratikus lapokban az ilyen természetű fenyegetésekről szóló hazugságokat. Roosevelt úr azt hiszi, hogy a nagy nemzetek vezetőinek a hatalmában áll népeiket megmenteni a fenyegető szerencsétlenségtől. Válasz: Ha ez megállja helyét, akkor bűnös könnyelműség — hogy‘: ne használjak rosszabb szót — ha népek.’ vezetői, akiknek ilyen hatalmuk van, nem tudják megzabolázni háborúra uszító sajtójukat. Érthetetlennek tartom, továbbá, hogy ezek a felelős vezetők minden ók nélkül megnehezítik a diplomáciai kapcsolatokat nagykövetek visszahívásával stb. Hajlandóság új Lengyelországgal Visszautasítom, hogy ilyen nyilatkozatot bárki másnak tehessek, mint annak a népnek, melynek tétéért felelős vagyok — A világsajtó által Németországra egyszerűen rákent szándék következményeiben az ismeretes garanciaajánlathoz vezetett és ahhoz a kötelezettséghez, amelyet a lengyel kormány kölcsönös segélynyújtásra vállalt, amely tehát Lengyelországot bizonyos körülmények között arra kényszerítheti, hogy Németországnak valamely más hatalommal — ami ismét Angliát vonná a-színtérre — támadt bonyodalma esetén a maga részéről katonailag állást- foglaljon Németországgal szemben. Ez a kötelezettség ellentétben áll azzal a megállapodással, amelyet annakidején Pilsudski tábornaggyal kötöttem. Mert ebben a megállapodásban kizárólag már korábban fennállott kötelezettségekre történt utalás. Ezeknek a kötelezettségeknek utólagos kiterjesztése ellentmond a német—lengyel megnemtámadási nyilatkozatnak. Én ilyen körülmények között akkor nem kötöttem volna meg a szerződést, mert egyáltalán mi értelmük van olyan megnemtámadási egyezményeknek, amelyek az egyik szerződő fél számára a gyakorlatban számtalan kivételes esetet hagynak nyitva. Vagy egyetemleges biztonság, vagy egyetemleges bizonytalanság és állandó háborús veszély van, vagy világos megállapodások, amelyek elvileg kizárnak a szerződő felek között mindenféle fegyveres fellépést. Ezért az annakidején Pilsudski tábornagy és közöttem megkötött megállapodást Lengyelország részéről meg- szegettiiek tekintem és így ez a megállapodás többé nem áll fenn. Ezt közöltem is a lengyel kormánnyal. Ismétlem azonban, hogy ez nem jelent változást az említett kérdésekről vallott elvi felfogásomban. Ha a lengyel kormány súlyt helyez arra, hogy Németországhoz való yiszonyát új szerződéssel rendezze, azt I csak örömmel üdvözölném, természetesen azzal a feltétellel, hogy ennek a rendezésnek egészen világos és mindkét félre egyaránt kötelező alapon kell nyugodnia. Németország mindenesetre készséggel hajlandó ilyen kötelezettségek vállalására és teljesítésére is. Németország barátai — Viszonyunk a barátainkhoz: Ha ezzel kapcsolatban az utóbbi hetekben újabb nyugtalanság támadt Európában, ezért kizárólag a nemzetközi háborús uszítok szolgálatában álló előttünk ismeretes propaganda felelős, amely azon fáradozik, hogy az idegesség folytonos fokozásával Európát megérlelje arra a szerencsétlenségre, amelytől az európai kultúra bolsevista megsemmisítését remélik. Ezeknek az uszítóknak a gyűlölete annál érthetőbb, mert időközben az európai válság egyik legfenyegetőbb talaját — hála egy talpig férfinak és népének és hála az olasz és a német önkénteseknek — kihúzták a lábuk alól. Németország az utóbbi hetekben a legforróbb érdeklődéssel élte át és ünnepelte meg a nemzeti Spanyolország győzelmét. A győzelmi menetben a német légió önkéntesei is résztvesznek. Reméljük, hogy rövid idővel ezután ezeket az önkénteseket ismét idehaza üdvözölhetjük. — A német nép azonban véderejének oltalma alatt és vezetőiben bízva, a legnagyobb nyv ;alomir.al folytathatja munkáját. Nem kisebb bizalommal viseltethetünk barátaink vezetői és népei iránj is, elsősorban aziránt az állam iránt, amely — Roosevelt végül beszélt azokról a híresztelésekről, amelyek szerint további támadó cselekményeket vettek fontolóra. Válaszom ez: Minden ilyen — semmivel sem indokolt — célzást bűnnek tekintek a világ nyugalma és békéje ellen. Ebben újabb kísérletet látok a kis nemzetek megijesztésére, vagy legalább is idegessé tételére. Ha azon. ban Roosevelt valóban határozott eseteket tart szem előtt, akkor arra kérem, nevezze meg a támadás által veszélyeztetett államokat és a szóbajöhető támadókat. — Én nem viseltem egyetlen háborút sem. Évek óta kifejezésre juttatom, hogy irtózom a háborútól, de mindenesetre z háborús uszítástól is. Nem is tudom, hogy egyáltalán milyen célért kellene háborút viselnem. Hálás lennék Rooseveltnek, ha erről felvilágosítana. — Semmi kétség sem férhet ugyan hozzá, hogy például Amerika a világháborúban semmiesetre sem önvédelem kétségtelen szüksége miatt avatkozott bele. Remélni akarjuk, hogy legalább is az Északamerikai Egyesült Államok a jövőben is ezt a nemes alapelvet fogják vállalni. — Roosevelt kijelenti, hogy valamennyi nemzetközi kérdést meg lehet oldani a tárgyalóasztal mellett. Válaszom a következő: Elvileg tényleg hinni kell abban, hogy ez lehetséges. Örömmel fogadnám tehát, ha a tárgyalóasztal mellett csakugyan megoldásra lehetne juttatni ezt a kérdést. — Kételkedésemnek az az oka, hogy maga Amerika sem bízik az értekezletek hatályosságában és ennek az érzésének igen éles formában adott kifejezést. Minden idők legnagyobb értekezlete ugyanis kétségkívül a Népszövetség volt. A világ eme legnagyobb értekezletének nem sikerült egyetlen kérdést sem megoldania, amely valóban döntő jelentőségű nemzetközi kérdés volt. — A német nemzet annakidején fegyvertelenül lépett a tárgyalóasztalhoz. Igaz,; hogy abban a pillanatban, amint a fegyvert letette, többé nem is hívták meg érte-, kezletre, hanem minden biztosítással ellentétben minden idők legnagyobb szószegését követték el vele szemben. Németország képviselői soha többé nem fognak olyan érte- , kezletre menni, amely rája nézve bíróság ezerepét játssza. i — Roosevelt azt hiszi, hogy a világbékét, nagyban előmozdítná, ha a nemzetek őszinte! NAGT S I K E B MÁBlASS IMRE LÉLEKBEMARKOLÓ REGÉNYE AZ ANYAI SZERETETRÖL. ara* 3.60 PKKGC Kapható a Stádium könyvkiadó válla tatnál. Budapest. Rózsa-utca m n áa. József-karút 6, Sa,
