Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. április (2. évfolyam, 75-98. szám)
1939-04-23 / 92. szám
20 TELVIDEta AG^ÄRHIRMS 1939 ÁPRILIS 23, VASÁRNAP Az európai politika feszült napjaiban majdnem észrevétlenül haladtunk el egy évforduló mellett: most van száz éve, hogy Paul Cézanne megszületett. Cézanne neve a nagyközönség széles soraiban nem kelt különösebb emóciót. Netn hagyott mflga után olyan látványos emléket, mint az Eiffel-torony, szenzációk sem keringtek a neve körül. Csendes művész volt világ életében: festett, kiállított és meghalt. S ebben a szűk sliálázatban mégis egy új világ mélyed el. Az egész modern festőművészet, mai esztétikai kultúránk, látásunk és Ízlésünk itt született meg a két évszám között, mely 1839-től 1870-ig Cézanne életét jelzi. Aix-en-Provence-ban született, ahol még élnek az egykori latin kultúra emlékei. Az elemi iskolában együtt járt Emile Zolával. Még egyik sem tudja, hogy milyen elhatározó lesz barátságuk a francia művészet fejlődésében. Tizenhét éves korában elkezd rajzolni. Hosszas küzdelem után apja beleegyezik abba, hogy művésznek mehessen. Párisba megy, néhány hónapot tölt itt csöndes szemlélődéssel és tanulással. Kételyek fogják el önmagával szemben s visszatér az atyai házba, hogy ő is kereskedő legyen a családi hagyományok szerint. Nyugtalan vére tovább hajtja. Újra Párisba megy, megismerkedik az impresz- szionista fiatalokkal, Manet körével. 1863- ban megnyílik a Visszautasítottak Szalonja, ahol azok a művészek állítottak ki, akiket a konzervatív felfogású hivatalos Szalon zsűrije visszautasított. Cézanne igazolva látja önmagát. A merev akadémiai felfogással szemben az élet friss művészetét kereste. Újra festeni kezd, tanul és szemlélődik. Közben kitör a porosz-francia háború. A fiatal művészek szétszóródnak s csak né hány év múlva csoportosulnak újra. 1877- ben állít ki először az impresszionisták harmadik csoportos kiállításán. A kritika észreveszi és erősen támadja. Visszavonul a nyilvánosságtól és közel tizennyolc évig önmagának dolgozik. Páris és Provánsz között osztja meg az évet. Barátai, az uj művészet ismerői és néhány műkereskedő ekkor már felfigyelt. Számon tartják, Zola hatalmas tanulmányban száll síkra művészi igazsága mellett. S Cézanne művészete lassan kiforrt. Uj világot teremtett. A modern művészeti törekvések java része Cé zanne-ból indult és általa igazolja önmagát. Cézanne a kubizmus apja, aki megtisztítja a művészi szemléletet minden reátapadt szubjektív elemtől. Az akadémizmus az előző művészi korszak hagyományait őrizte. A művészet zsinórmértékéül a régi mesterek alkotásait tekintette s távol tartotta magától a természetet. Közben a művészet körül teljesen megváltozott az élet. Jelentkezett az uj technika, a tudomány is mérföldes lépésekkel haladt előre. Az embert a múlt nem elégítette ki. A jelent akarta megismerni. Kialakult a természettudományos materializmus. A gondolkodó ész a maga jogát követelte minden téren. Az uj művészeti mozgalmak is a tapasztalásra hivatkoznak. Elvetik a tradíció szentesítette művészi felfogást és a látás igazságát hirdetik. A művész ne hallgasson az elődök tanítására, azt fesse és úgy, amit lát és ahogyan látja. A stabil, állandó formákban gondolkodó szemlélet helyett a pillanat, a meglátás, az esetlegesség kifejezése lép. Mert ez a látás igazsága. A tárgyakról röpke benyomásaim vannak csupán. 'Állandó formájukat és tulajdonságaikat nem látom, csak tudom és idővel tapasztalom — mondották. Innen az impresszionista név. Foltokban, viziószerűen, a röpke pillanat megfogásában adták a valóságot. Cézanne magáévá tette az uj művészi elvet, de egy lépéssel tovább ment. Elfogadta a látás jogait: a tárgyak ábrázolásában a festői és nem a tapasztalati igazságnak kell érvényesülnie. A világ festői felfogásában pedig nem a pillanat, az impresszió kifejezését kereste, hanem örök formát igyekezett adni a dolgoknak. így közeledett a geometrikus formafelfogás felé. Úgy érezte, hogy minden tárgyban van valami belső lényeg, ami az anyagon túl állandóvá teszi a látott világ dolgait. Az alma a festői megjelenésben például elveszti mindazt a hozzáfűzött tapasztalati elemeket, ami az izére, húsára, egész fizikai létére vonatkozik, csupán elvonatkoztatott formájában él tovább a képen. Cézanne művészetének festői tárgyilagossága, a formák geometrikus felfogása, s varázslatos gazdag művészi egyénisége még ma is aktív hatóereje a festőművészetnek. Átmeneti korszak embere volt, aki harcban állott a múlttal s művészetében új csapásokat vágott a jövő számára. Ezek a legtermékenyítőbb művészek, mert nemcsak korukat fejezik ki, de újabb lehetőséget is nyújtanak a további fejlődésre. Brogyányi Kálmán. Ralph h. Major: a végzet katonái (Hungária kiadás, Budapest) az egyik szegedi diákvezér szerint „betörni szinte lehetetlen”. A magasabb kasztok elszigetelten élik az ő sajátos, megszokott életüket, kifelé előkelőség, nagyúri pompa, befelé a legtöbb helyen szerénység, eladeú sodás, szóval az úgynevezett „cifra nyo- morúság”-élet folyik itt. Fontos minden- nél, hogy kifelé mutasson és „úri” legyen, A felvidéki diákok legtöbbet a diák* egyesületekkel érintkeznek, hisz ezek állnak hozzájuk a legközelebb. Van itt harmincnál is több diákegyesület. Van olyan is, amelyiknek csak elnöke van, de egy tagja sincs. Az egyesületek nagy részének az élete silány, tartalmatlan, az egyen- sapka, a billiárd-asztal, meg a reprezentációs bál rendezése körül folyik le. A felvidékiekkel ezek csak „diplomáciái” érintkezést tartanak fenn. De van egy-két hisegyesület is köztük, amelyek komoly munkát végeznek. Vitaestjeiken sok felvidékit lehet látni és közösen keresik a kiutat. B. J. A kitűnő amerikai orvos-történész regényes könyve a világtörténelem egyik legérdekesebb, eddig félreismert tényezőjét helyezi a modern tudományos kutatások világításába: a különféle pusztító járványok szerepét. A járványok mindig döntő szerepet játszottak az emberiség történetében. Kiirtottak elöregedett népeket és szabad utat nyitottak ezzel új, edzettebb, leleményesebb, tanulékonyabb fajták számára. Egy-egy járvány hadseregeket tett tönkre, elpusztított ipart és kereskedelmet, megváltoztatta egész nemzetek gazdasági életét. Kiirtott régi társadalmi osztályokat és újat teremtett helyettük. Kipusztított felfedezőket, gyarmatosokat, szétszórta telepeiket és megszabta a kontinensek birtoklását. Nagymértékben befolyásolták a különböző járványok az emberiség nagyjai- nakéletét, akik rajtahagyták kezüknyomát a történelmen. Hatottak gondolkozásukra, megváltoztatták hajtamaikat, irányították tetteiket. Háborúkat döntöttek el, birodal mák bukását okozták, virágzó civilizációt hamvasztottak el a láthatatlan ellenség, a különböző ragályok mikrobái; a pestis nyomán hanyatlott le Athén utolérhetetlen aranykora, a döghalál készítette elő a renaissance szellemi forradalmát, a sárgaláz tette tönkre a magaskultúrájú mexikói maya-birodalmat, a kiütéses tífusz réme lett egyik okozója a másfélszázados magyarországi török-uralomnak, alig ismert tényeket, meggyőző eseteket fed föl érdekes analízisében az író, aki az orvosi tudás eszközével és a történész érett szemléletével boncolgatja a világtörténet ed- digelé homályban maradt rugóit. Ha áttekintjük a különféle járványok történetét, — mondja a szerző, — uralkodó jelenségeket kell látnunk bennük, amint végigsöpörnek az évszázadokon, megváltoztatva a történelem menetét, részrehajlás nélkül sújtva fajtákat és vezetőiket. Egyikmásik betegség már eljátszotta a maga szerepét és végül is meghátrált áldozatainak nemzedékről-nemzedékre növekvő tudása előtt. De nem egyet ismerünk, amely ma is korlátok nélkül pusztít, mint a baljós végzet fegyvere, ezeknek a fontossága a jövőben éppen akkora lehet, mint a múltban volt. A másik oldalon pedig az emberi haladás nagy hőskölteményét mutatja be a szerző, a fáradhatatlan kutatókat, akik sokszor életük kockáztatásával, vértanúsorsukkal járultak hozzá az ismeretlen ellenfél legyőzéséhez. A tudományos kutatás komolysága, a történetíró mély belátása egy szellemes, mindvégig lebilincselő író egyéniségével társul R. H. Major lenyűgözően érdekes művében. Tanulságos példák, meglepő következtetések, meggyőző adatok, mulatságos, elgondolkoztató anekdoták seregével bizonyítja az eddig elhanyagolt igazságot: az ember fejlődésének talán legnagyobb, legheroikusabb vívmánya a különféle járványok leküzdése, amelyben nagy jellemek szakadatlan sora harcolt érettünk s a Halál legyőzéséért. A drámai erővel megírt könyvet Nagypdl István fordította magyarra kitünően érzékeltető stílussal. A felvidéki diákok szegedi élményei A Felvidék felszabadulása után a ma-1 gyár egyetemi városok diákélete mozgalmasabb lett. Az eddig cseh egyetemeken tanult és most felszabadult magyar egyetemisták ujjongó, hangos serege szállt meg minden egyetemi városban, örültek, hogy édes anyanyelvükön folytathatják tanulmányaikat. Szegedre mintegy ötven felvidéki egyetemista ment. Az az ötven diák, aki egészen más viszonyok között nőtt fel, egészen más vidéken élt, csodálkozva lépte át enek a hatalmas alföldi metropolisnak a határát. Annyira más, annyira új ez a város, mint amelyekben eddig élt, hogy a fiúk önkénytelenül is összehasonlításokat tettok. A „nagy falu” közepe nyugati értelemben véve is városnak mondható, szép középületeivel, műemlékeivel, emeletes házaival, hivatalnok és iparos lakosságával, de a város szélei már faluvá változnak földszintes házaival és őstermelő lakosságával. A város külső éleiében sok olyan dolgot látni, amiből arra lehet következtetni, hogy a város nem modernizálódik úgy, mint a nyugati városok. Kevés a gépkocsi, sok a bérkocsi (fiákker), a tiszai kikötő teljesen primitiv, nincs egy emelőgép, hanem minden munkát emberi erővel végeznek stb. A város élete általában csöndes. A munkásemberek rongyosan járnak, rongyosabban, mint felénk. Az alföldi végtelenség elnyel mindent, szenvedélyt, örömet és bánatot egyaránt, ez a nép nem olyan lázadozó, követelő, mint felénk. Ez a nép olyan, mint a Tisza, nem egykönnyen tör ki, de ha egyszer kitör, akkor a puszták vadsága megfékezhetetlen benne, zúgva, bőgve töri át a gátat.., * Szeged lakossága igazi, jó vendég- szerető magyar nép, őszintén örültek a Felvidék visszacsatolásának, a felvidéki diákokat pedig hamar a szívükbe zárták. Az egyetemen igazi testvéri szeretettel fogadták a Szegedre érkező felvidéki diákokat. A Rector Magnificus, a Dékán urakés a Professzor urak mindenben a segítségükre siettek. Mindegyik ügyét hí ánytalanul intézték el és a legtöbb felvidéki diák teljes ellátásáról is gondoskodtak. A megalakult Felvidéki Magyar Akadémikus Körnek helyiséget szereztek saját bútorzatukból kölcsönözve, te- bútorozták azt. Különösképpen sokat fáradozott az egyik bölcsészprofesszor úr a felvidékiek érdekében, akit aztán hálából tanárelnökükké is megválasztottak a felvidéki diákok. Az egyetemen általában ok a kedvencek. A tanárok és kollégák egyformán kedvesek és előzékenyek hozzájuk. A szegedi kollégák elbeszéléséből tudják, hogy a Felvidék visszacsatolása óta valahogy változnak a viszonyok, valahogy oldódik a magyar tél. FOLYÓiRATSZEMLE APOLLO A kitűnő folyóirat 3—4 összevont száma rendkívül gazdag tartalommal jelent meg. Vezető helyen két olyan tanulmányt közöl fKodály Zoltán: Mi a magyar a zenében? Cs, Szabó László: Latin Európa), amely ma különösen mélyen érinti az egész magyar szellemiséget. Kodály Zoltán a magyar jellem és magyar zene ösz- szefüggéseit tárja fel az ősi magyar zene nyomain. Ezek a nyomok arról vallanak, hogy a magyarság lelki alapja ezer év alatt sem változott, hogy a másféle népekkel való érintkezés nem ingatta meg eredeti zenei rendszerét, nem változtatta meg zenei gondolkodását. Kodály Zoltán sürgeti, hogy az egész nemzet műveltségi szintjét emelni kell, amíg érintetlen, ép érzékű tömegeket mielőbb a zenekultúrába kell bevezetni. Cs. Szabó László „Latin Európa” című hosszabb tanulmányát nemrég ismertettük. Márai Sándor finom, művészi érzékkel figyeli meg a külföldről a magyar határra érkező honi ember magatartását. — Dési Frigyes (Humanizmus, mint erkölcsi felelősség) a humanizmus világnézetét magyarázza örök értékű jegyeivel: „A helyesen értelmezett humanizmus világnézetének arcán ott lüktet az erkölcsi érzületben gyökerező vitalitásnak tiszta, becsületes vére, humanizmusában mélységes emberszeretete, az eszményi értékrendszer felé irányuló értékelő állás- foglalása s az érzékek szeretete biztosítja a józan ítélőerőt és a világnézet racionális alapját, de mindezeken felül elvezet a keresztényi lélek olthatatlan, végső és transzcedens kielégüléséhez: az Istenbe vetett hit békés megnyugvásához.” —- Fér- dinandy Mihály: Szent István és Közép- európa. — Passuth László: A Balkán határai. — Gáldy László: A balkáni filológia mai állása és magyar feladatai. — Csapiáros István: Lengyel sors és nemzettudat a magyar irodalomban. — Kdzmér Ernő: A jugoszláv sajtó. — Farkas István: A mai szlovák irodalom. — Sárkány Oszkár: Románia az újabb magyar történetírásban. A szegedi egyetemi ifjúság nagy részét ugyanazok a problémák fűtik, mint a fel vidékieket. A legtöbbje elégedetlen a gazdasági javak igazságtalan elosztása miatt, a rossz szociális viszonyok miatt, helyteleníti a cím- és rangkórságot, elítéli a társadalmi kasztrendszert, de es as ifjúság mégis különbözik a felvidékiektől, mert csak vágynak az után, amit a felvidékiéit már részben maguk között a Felvidéken megvalósítottak. A szegediek is szeretnének szakítani a mült eme kiélt formáival, de annyira benne élnék, hogy nem bírnak belőle kiszabadulni, vergődnek benne, mint a tiszai hal a hálóban. A Felvidék megoldotta a cím és rangok problémáját. Ott mindenki olyan becsületet és rangot kap, amilyen szolgálatot tett a magyar népnemzet érdekében. Ott nem azt nézik ki kinek a fin, hány röf hosszú a neve, meg a rangja, hanem azt, hogy mit tud, mit akar tenni és mit tett a magyar nép érdekében. A szegedi ifjúság is ilyen felépítésű társadalmat akar látni. A szegedi kollégák elbeszéléseiből megállapítható, hogy Szegeden minden társa Erdélyi Helikon Nyirő Józsefnek új regénye készül (A mádéfalvi veszedelem), abból közöl egy erőteljes részletet az áprilisi szám. — Folytatja Pálfy Jánosnak érdekes negyvennyolcas portrésorozatát (Ifj. He- gyessy Ferenc, Irinyi József, gróf Kemény Sámuel, Kendy Ferenc, Kiss Ernő, Kuthy Lajos, br. Kemény Dénes). — Szabó István hosszabb tanulmányban (A „Nagy Névtelen” bölcsője) méltatja Lucian Blaga román író költői metafizikáját. — Heszke Béla kitűnő arcképet ad Charles Morgan angol íróról. —• Erdélyben nemrég megjelent egy 155 népi dalt magában foglaló könyvecske: „A mi dalain” („Ifjú Erdély” kiadása.) Kodály Zoltán, Lajtha László útmutatásai alapján; ezt a kiadványt ismerteti most Szabó T. Attila. — Lakatos István Musszorg- szkij százéves emlékét idézi. — Tompa László, Ormos Iván versei, novellák, gazdalmi réteg külön kasztéletet éh amelybe dag művészeti szemle, zenekritika stb.
