Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. április (2. évfolyam, 75-98. szám)

1939-04-23 / 92. szám

1 1939 ÁPRILIS 23, VASÁRNAP teisvtdeki J^agVarhirdae A visszamaradlak új élményei Irta: Brogyányi Kálmán (Pozsony) A Felvidék tiszta magyar területeinek hazatérése után, a visszamaradt, most mér a szó teljes értelmében kisebbségi magya­rok hozzákezdtek második kisebbségi éle­tük berendezéséhez. Szűkebb lett a taka­rónk, jobban össze kellett magunkat húz- ltunk. A halottak napjának keserűsége lassan oszladozik. Minden magyar, bármi­lyenfokú szellemi életet élt is, súlyos lelki krízisen ment keresztül a döntés utáni na­pokban. A bizonytalan új sors félelme me­nekülésre késztet mindenkit. Soha igézőbb nem volt számunkra a teljes magyar élet lehetősége, mint ezekben a keserű napok­ban. Ám az élet megy tovább a maga út­ján. A drámai feszültséget a hétköznapok szürkesége követte. Az élet gondjai új feladatok elé állították az egyént és a ki­sebbségi magyar nemzetet. Űj gazdálko­dás kezdődött meg nemcsak az anyagi, de szellemi javainkban is, A második kisebbségi élet erős szervez­kedés jegyében indult. A megszervezett német, sőt a szlovák tömegek is új harc­modort írnak elő a kisebbségi élet küz­delmeiben. A politikai szervezkedést nyo­mon követte a különböző foglalkozások és kenyérkereseti pályák érdekszervezése. — Soha egységesebb és szervezettebb nem volt még sehol a magyarság az utolsó év­tizedek alatt, mint a mai szlovákiai ma­gyar kisebbség. A szellemi és kulturális téren, mégis kitűnik a magyar kisebbség esettsége, melynek okai sokkal mélyebbek, semhogy a kisebbségi élet keretei között kikerülhetők lennének. Az új kisebbségi életben kiapadt az előző idők öntudatforrása. Az igazságte­vés megtörtént, s mj nem részesültünk a hazatérés örömében. Lekerültek a magyar falvak, Nyitra környéke kivételével. Csak a városok maradtak vissza és a magyar polgárság. A nemzeti megtartás teljes munkája most a városi polgárság vállain nyugszik, hiányzik a megnyugtató hatal­mas háttér, a falu. A magyar középosztály erényeit és hi­báit egyaránt ismerjük. Lelkesedését és önzetlen munkavállalását a nemzeti munka frontján, ugyanakkor konzervatívizmusát is, amely már nem is konzervatívizmus, sokkal több annál. A konzervatívizmus a jobboldaliságot jelentette a kisebbségi életben : a stabilizációt és a réginek a biztonságát. A mi magyar középosztá­lyunk a régi megtartásának a szolgálatá­ban még ennél is tovább ment: megállt és nem fejlődött tovább a jobboldali vo­nalon, ha szabad kisegítő fogalomként használnom e divatos jelzőt. Az új ki­sebbségi sorsban ugyanakkor aktív, az utolsó húsz év világnézeti és politikai küzdelmeiben kialakult vasfegyelmű szer­vezettséggel diktálják a harci tempót a német és szlovák riválisok. A magyar nacionalizmusnak régi for­máját őriztük meg. Gondolkodásunkban, példáinkban, sőt frázisainkban is a régi, háború előtti idők magyarsága szól. Tör­ténelmi tudatunk majdnem kizárólag az ezeréves politikai történelem tudata. A magyar középosztály nem ismeri a nép és a kultúra ezeréves történelmét. A német népiség így idézhetett elő sokak tudatá­ban törést. S a német helyi sajtó nem is késett ennek kihasználásával: a magyar­ság vonuljon vissza a számára kijelölt vo­nalak mögé és élje a maga népiségét, ir­redenta álmairól pedig egyszersminden- korra mondjon le! A magyar kisebbségi középosztály pedig, telve az együttélés becsületes szándékával, érthetetlen fájda­lommal tekintett szét a földön, ahol nem az ő vérei laknak, ahol kisebbségben van, de ahol mégis minden helyen nemzeti tör­ténelmének múltja kísérj vissza. Igen, le­mond Liptóról, de hogyan mondjon le Ba­lassa sírjáról, lemond mindenről, amiről a népi jog lemondani készteti, de nem tud lemondani a sírokról, az emlékekről, a di­csőséges múltról, amely ott kísért sejtjei­ben és nemzettudatában. A népiség gondolata és a történelmi tu­dat így látszólag ellentmond egymásnak, ha hiányzik belőle a humanisztikus szel­lem. S ez a rugalmasság, a megértés és megértetés képessége, a magyarság törté­nelmi küldetésének átélése teljesen hiány­zik a magyar középosztályból. A helyesen értelmezett történelmi tudat, kihangsú­lyozott népi és kultúrális elemeivel ma a kisebbségi magyarság lelki erőforrásainak lenagyobb tényezője lenne. Üj formátumú nacionalizmusra van szükségünk. Szívósabb és meggyözödtste- libb magyar öntudatra, őszintén kell be­szélnünk a nem várt és hatalmas méret­ben megindult disszimilációs folyamatról. A szlovákiai magyarság, különösen a vá­rosi polgárság, széles tömegében asszimi- lálódott magyar. A régi magyar államélet alig egy százada, a magyar urbanizáció megindulásakor olvasztotta magába őket. Különösen a németség soraiból került ki sok. A szlovákok soraiból kikerültek, akik­ben még erősen élt a vér kapcsolata, már az elmúlt húsz esztendő alatt visszatértek az anyanéphez. A németségből jöttek kö­zött csak most, a diadalmát ülő nemzeti szocializmus hatása alatt indult meg a kiválás folyamata. Igaz, hogy a történelmi fordulat sok, eddig hűtlen magyart veze­tett vissza újra az öntudatos magyarok közösségébe. A veszteség, amelyről eddig még nem szóltunk, mégis felfigyeltet. — Egykori barátaink, ismerőseink, magyar­nak vélt közéleti embereink egyszerre csak kerülik a magyar társaságot, nem beszél­nek magyarul, egy szép napon csak elő­tűnik a hatalmas párt jelvénye s a ma­gyar kultúra egykori vendége máris be­futott az új népközösségbe. A halott ősök visszakövetelik az unokákat. A nemzeti, leg egykor közömbös emberekből a német nacionalizmus rajongói kerülnek ki. így olvad és foszlik az egykori joviális Press- burgertum és a zipsf mentalitás. Megértem az új diadalmas nacionaliz­mus vonzó erejét és aggódva szemlélem egy centrális magyar megtartó életelv hiányát. Van reményünk a jövő számára, de nincsen hitünk a jelen veszélyeivel szemben. Soha sem volt olyan szükségünk a magyarság metafizikai mélységű átélé­sére, mint ma. A magyar hitnek ma élet­szemléletnek kellene lennie, amely választ ád minden kételyre, meggyőz és megerő­sít minden kérdésben a magyarság mel­lett, bármilyen problémát dobjon is fel a mindennapi élet. Soha keserűbb néMók­ban nem szemlélhettük a magyar urbani­záció tragédiáját, mint a jelenben. A magyar polgáriasulás folyamata né­met polgárság körül zajlott le. Hiányza­nak a magyar gyökerek. A feudum elmúlt, hatalma szétfoszlott és az egykori derék és csöndes német iparosok, kereskedők és bányászok nyomában ma új történelmi Jog támadt fel. Az államhivatalnokokat és a történelem új fordulata, C*ak ők, a keres­kedők, iparosok, vállalkozók, szőlőművesek és parasztok állandók. Csak azok a vá­rosok tudnak megmaradni magyarnak, ahol nemcsak a hivatalnoki és a vezető réteg magyar, de magyar a város életét adó ipar és kereskedelem is, A szlovákiai magyar polgárság kitartó tömegei, akik végleg eggyé forrtak a ma­gyar nemzettesttel, megkapó odaadással szolgálják a nemzeti kultúra ügyét. Ami­kor még együtt voltunk kisebbségi magya­rok mind, a falut jelöltük meg a magyar kultúrmunka végső céljául. A mai hely­zetben a magyar munka fő célja a város. Kultúrmunkánk fő jellemvonása polgárias, ság. Arról van szó, hogy egykori magyar városokban, ahová a történelem emlékei és a múlt kapcsolják a magyarságot, meg­őriztessék a magyar nyelv és a szétszórt, sokszor katakomba életet élő magyar csa­ládoknál otthon* találjon a magyar kul­túra. A múlt hibái kísértenek gyakran, a történelem tévedésein töprengünk sokszor. Látjuk a jelen nehézségeit, az itt maradt magyar polgárság lelkiségét és reánk zú­duló történelmi feladatokat. Az új helyzet és a friss problémák ki­bővítik eddigi faluszemléletünket. A föld­kérdés mellett meglátjuk az ipar és keres­kedelem etnikai szerepét. Azt hiszem ez a legújabb tanulság, amelyet második ki­sebbségi sorsunkban nyertünk. A német disszimikáció és a magyar történelmi tu­dat megtorpanása a népi gondolat előtt, űj feladat elé állítják a kisebbségi ma­gyarságot. Dollárörökösöket keres Magyarországon a kiván­dorlókat védő iroda A Magyar Kivándorlókat és Visszaván­dorlókat Védő Iroda közli: A clevelandi m. kir. konzulátus arról ér­tesíti a Védő Irodát, hogy Hudikné (Chu- dikné) Soltész Anna elhunyt és hagyatéka mintegy 8000 dollárt tesz ki, amelynek fele bankbetét, fele pedig ingatlan. Egyedüli örökösök az elhunyt János nevű fivérének két gyermeke, az 1819. évi októ­ber 11-én született Nándor és az 1880. évi szeptember 12-én született Bertalan. Felkéri a Védő Iroda mindazokta, kik nevezettek hollétéről tudomással bírnak, hogy közöljék az alábbi címen: Magyar Kivándorlókat és Visszavándorlókat Védő Iroda (Budapest, VIII., Fiumei-út 4.). A Felvidék résztvétele a budapesti Országos Iparos Kongresszuson Az Egyesült Magyar Párt kassai helyi­szervezetének kebelében működő iparos és kereskedő szakosztály elnöksége most tar­totta meg Helyey Gyula ügyv. elnök elnök- lése mellett szokásos heti elnökségi ülését, amelyen a tagok teljes számiban megjelen­tek. A pártvezetőség részéről jelen volt Wirth Gyula kér. pártigazgató, Grusetzky Ferenc kér. főtitkár és Böhm Ferenc fő­titkár. Az ülés tárgysorozatán szereplő fontos pontok közül először Helyey Gyula ügyv. elnök számolt be a Budapesten a Nemzet­közi Vásárral egyidejűleg megrendezendő Országos Iparos Kongresszus előkészületei­ről. Program szerint a kongresszust május 5-én a budapesti Iparkamara dísztermében tartják. Mint már említettük, a kongres­szuson felszólal Jarose Andor miniszter, va­lamint a magyar párt törvényhozói is. A kongresszus után tanulmányi kirándulás lesz, mely alkalommal megtekintik a buda­pesti gyárakat, műhelyeket stb._ Budapest székesfőváros a legnagyobb előzékenységgel áll segítségre, hogy a kongresszus minden tekintetben sikeres és maradandó emlékű legyen. A beszámolóhoz Wirth Gyula, Gru- setzky Ferenc, Bulicka János, RuzsbaA&n Gyula, Böhm Ferenc, Éliás Nándor szóltak hozzá. Ezúton ismét felkéri a szakosztály az összes iparosokat és kereskedőket, akik a budapesti kongresszuson részt akarnak venni, mielőbb jelentkezzenek az Egyesült Magyar Párt kassai főtitkárságánál (Kasse, Fő-utca 12., Bőhm Ferenc főtitkárnál) a vidéki tagok pedig a járási titkárnál (Szép­éi járásiban Sinály Béla titkárnál, Szépéi, a királyhelmeci járásban Szopkó Imre titkár­nál, KiráXyhelmec). A jelentkezés határ­ideje 1939 április 28. Ennek azért tegyen okvetlen eleget, mert utazási, elszállásolási stb. kedvezményt csak azok részére lehet idejében kieszközölni, akik a határidőig je­lentkeznek és igazolják azt, hogy az Egye­sült Magyar Párt rendes tagjai. A budapesti kongresszussal és több mis üggyel kapcsolatban az iparos és kereskedő szakosztály 1939 április hó 24-én (hétfőn) este 7 órakor Fő-utca 12. sz. alatti párt­irodában taggyűlést tart, amelyre ez úton is meghívjuk a tagokat az okvetlen megje­lenésre. A taggyűlésen fogják kijelölni azt a 10 tagot, akik a kongresszuson az orszá­gos pártvezetőségbe jelölni fognak. A továbbiak során Cseley Albert, mint ipartestületi megbízott, beszámolt a leg­utóbbi elnökségi ülésről, amelyen megejtet­ték az elnökségi kandidálásokat és az ezzel aml'og yasztás, os ép hygienikus a hűtőszekrény BOSCH, Budapest V. Váci-út 22 kapcsolatos előmunkálatokat. A tárgynál Várkoly Miklós, Éliás Nándor, Szent-Ivány Zoltán, Ruz8basán Gyula, Buliczka János szólaltak fel és egyhangúan kimondták, hogy az elnökségi tisztségek betöltésénél külön javaslatot fognak beterjeszteni. A Budapesti Nemzetközi Vásár április 28-tól május 8-ig fog tartani. Az erre vo­natkozó összes értesítések, kedvezmények, vásári igazolványok már megérkeztek az Egyesült Magyar Párt kassai főtitkárságá­hoz, ahol azok kiválthatók és a szükséges felvilágosításokat meg lehet szerezni min­denre kiterjedőleg. Mindazok az iparosok és kereskedők, akik az egész Felvidékről a budapesti kongresz- szuison részt akarnak venni, jelentsék be szándékukat az Egyesült Magyar Párt kas­sai főtitkárságához (Fő-utca 12), ahonnan a szükséges felvilágosításokat megkapják. Ez azért fontos, mert a csoportos utazással a vidékiek részére is ki lehet majd eszkö­zölni az utazási stb. kedvezményt. Teleki miniszterelnök dezsönéje a távozó angol és portugál kövei tiszteletére Teleki Pál gróf miniszterelnök és fele­sége a távozó angol és portugál követ tiszteletére április 22-én, szombaton dél­után 2 órakor a miniszterelnökségi palo­tában dezsönét adott, amelyre hivatalo­sak voltak: Sir Geoffrey George Knox budapesti angol követ, Jose da Costa Car- neíro budapesti portugál követ és felesége, A. D. F. Gascoigne, az angol követség első titkára és felesége, Manuel Joaquim da Silva Guedes portugál követségi titkár, L. H. Grondijs dr. professzor, továbbá Reményi-Schneller Lajos pénzügyminisz­ter és felesége. Csáky István gróf külügy­miniszter, bárcziházi Bárczy István m. kir. titkos tanácsos, miniszterelnökségi állam­titkár és felesége. Zsindely Ferenc minisz­terelnökségi államtitkár, országgyűlési képviselő és felesége, Vörnle János rend­kívüli követ és meghatalmazott miniszter, a külügyminiszter állandó helyettese, Ghyczy Jenő követségi tanácsos és fele­sége, és Incze Péter miniszteri osztály- tanácsos. 400.000 tonna román kőolajterméket vett át Franciaország Bukarest, április 21. Wenger, harminc francia kereskedelmi társaság megbízottja és Bujoi román nemzetgazdasági miniszter pénteken szerződést írt alá több mint 400.000 tonna román kőolajtermék átvételéről. A kőolaj 1939 április 1. és 1940 március 31. közt «állítandó. A március 30-án és most kötött szerződések révén Románia több mint 500 millió frankot fordíthat francia- országi fizetéseire. Ez az összeg körülbelül negyedrésze a külföldé vitt román kőolaj értékének. s** Sport szftarka Samum Gyártja: ipapír és hüvely. Alte^se H7.i varka papír és dobozgyár R. T. HU Gomb-n. 83.

Next

/
Oldalképek
Tartalom