Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. április (2. évfolyam, 75-98. szám)
1939-04-23 / 92. szám
10 TEEPlTOfcl AKj^ÄRHTRLÄP. 1939 ÁPRILIS 23, VASÁRNAP A nagyszalánei pap Ma: Sárkány Oszkár Mi történik a szlovákiai kiüldözöttek- ]kel, menekültekkel, földönfutókkal? Mi történik azokkal az emberekkel, akiket szeptembertől mind a mai napig, vagy csendőrszuronyok között tettek át a hatá ron, vagy maguk menekültek csempész- utakon a bomladozó köztársaság, vagy a kamaszkori zavarokban szenvedő Szlovákia bosszuállása elől, mert veszedelmes tevékenységükkel, már mint fontos telefonvonalak elvágása, magyar színek viselése, a Magyar Pártért folyó agitáció, aláásták az állam biztonságát? Mi történik ezekkel a hősökkel és sorsüldözöttekkel, miután az érdeklődés reflektorfénye pár napig alakjukra szegeződött, miután keserves kálvá- ráijuktörténetemcgjártaariádiót és a sajtót és megdobogtatták az egész ország szívét— mi történt elük,'miután aláir.erültek a hétköznapok nyugalmában, vagy sorsuk meandereit elmossa az ünnepnapok öröm- zuhatagja? Mi történt velük, miután rokoni, baráti kezek megszerezték számukra a legszükségesebbeket, állam, egyház, város, közületek, magánosok még mindig a Nyilvánosság torzító reflektorfényében segítségükre siettek, kényszerútlevelet, ingyen vasúti jegyet és hevenyészett igazolványokat nyomtak a kezükbe és mindent megtettek, hogy az első nehézségeken átsegítsék őket, ellátták őket bíztatással, állást, jobb jövőt helyeztek kilátásba és megjósolták nekik szülőföldjük, vagy lakhelyük közeli felszabadulását? Mi történt ezeltkel a pozsonyiakkal, nyitraiakkal, csetnekiekkel, mecenzéfiekkel, dobsinaiak- kal, nagyszalánciakkal, nagymihályiakkal, akik remény és kétség között várták sorsuk jobbrafordulását. Az olvasó, — aki részvéttel hallgatta végig ezeknek a papoknak, tanároknak, vagy földműveseknek, mesterembereknek évtizedes kálváriáját. évtizedes küzdelmeiket, melyeket a magyarságért, a magyarságukért folytattak, — bizonyos nyugalommal tette le az újságot, vagy csavarta tovább a rádiót abban a hitben, hogy a magyarság e mártír- hősei végre révbe értek, ahol résztvevő lelkek, meleg ruha, melég otthon, elismerés, rehabilitáció fogadják és a kálváriás magyar szivét végre nyugalom töltheti el, hogy annyi évtizeden keresztül nem dolgozott talán hiá.a, hiszen a haza keblére öleli és a visszatért Felvidéken vagy az Anyaországban megfelelő munkalehetőséget biztosit neki és megadja azt a bürokratikus elismerést, amit minden tíz éve a visszatért Felvidéken lakó idegen is megkaphat, a magyar állampolgárságot. így képzeli ezt újságja, vagy rádiója mellett az olvasó. Amint elmerültek a sorsok a visszatért Felvidék, vagy az anyaország hétköznapjaiban, eltűntek a reflektorfényből. Megkapták-e a megérdemelt elismerést, állást, vagy ma is reménytelenül kilincselnek m!:'ig az „érdemeikről” tudni sem akaró hivatalokban — ki kutatja? Ma egyre kevesebbet beszélnek az érdemekről, hiszen az igazán érdemesek hallgatnak róluk. Az ünnepnapok után a csendes elégedetlenség lett úrrá a legfegyelmezettebb lelkeken is. Az egyéni tragédiák elmosódnak az általános elégedetlenségben, a közösség bajaiban. Mikor ezekről a hibákról írunk, melyek megkeserítik a felvidéki magyarság életét, tudjuk jíól, hogy az igazi ércnek a bürokrácia és a meg nem értés keserű marása sem árt. A nagyszalánei pap kálváriája azonban a nyilvánosságra kívánkozik; ha nem önmagáért, ha nem az egyénért, akkor sok száz névtelen sorsáért, intő, figyelmeztető példaként A nagyszalánei pap talán az egyetlen volt, aki a huszas évek legelején nem a megszállt területről menekült a csonkaországba, hanem éppen a csonkaországból tért vissza oda, mert szükség volt rá annak a politikai terület magyarságának és reformátusságának, melyen szülőföldje, a szabolcsmegyei Eszeny feküdt. Addig francia nyelvet és református vallást tanított a miskolci Tóth Pál- intézetben. Igaz. tanári oklevél nélkül, hiszen abban az időben még nem a papirost, hanem a hajlamot, a donum didaktikumot mézték elsősorban és a tanár úrnak ezenfelül gyönyörű békebeli egyetemi élvek voltak a háta mögött: Heidelberg, Utrecht, Genf, Grenoble, Oxfort — olyan állomáfelvidéki MAGYAR HÍRLAP Szerkesztőség és kiadóhivatal, Bp, VIII, Jóisef-krt 5. Telefonszára: 144-400 sok, melyek egy tizenhetedik századbeli református diáknak is becsületére válhattak volna. Azután még Budapesten hallgatott négy félévet: német és francia szakon és éppen vizsga előtt állott, miitor a háború második évében behívták katonai szolgálatra; táborilelkészi szolgálatra osztották be, mint okleveles lelkészt, előbb Bécsbe, majd Brünnbs, ahol újra csak szép nyelvtudását gyarapította: megtanult csehül s talán ez a nyelvtudás lett később a végzete. Utoljára a 7-ik hadsereg kötelékében, Huszton teljesített szolgálatot. Hu- szonkilenchavi szolgálat után visszatért a miskolci Tóth Pál-intézetbe, ahol 1910. óta működött, de bizony vizsgázásra újra nem került sor, halasztgatta jobb időkre. 1921-ben Pcttóczi-Cinke István felvidéki református püspök kérésére és hívására Rimaszombatba költözött, hogy nagy nyelvtudásával és egyéb kiváló képességeivel segítségére legyen a szlovenszkói magyar református egyháznak. Az egyház ebben az időben nagy küzdelmet folytatott a magyar igazságért és élénk levelezésben állt a német, svájci, holland, skót és az északi testvéregyházakka.1, ezenkívül ő tárgyalt a cseh-szlovák hatóságokkal és minisztériumokkal is. A püspöki titkári teendőket azonban csak melékfoglalkozásként szabad idejében végezhette, mert 1922 október hetedikén a rimaszombati egyesült protestáns reálgimnázium igazgatótanácsa rendes tanárának választotta meg s szolgálati éveit 1910 november elsejétől beszámította. A választás a vallástanári tanszékre történt, azzal a megjegyzéssel, hogy szükség esetén más tárgyakat is köteles tanítani. Egy év múlva 1923-ban az iskolát államosítják és a szerződés értelmében az evangélikus és református vallástanár átvételére az álam kötelezte magát. Az evangélikus vallástanár átvétele valóban megtörtént, a reformátusé azonban kizárólag politikai ökok miatt maradt el. Be kellett volna csatolnia áll am rendőr 3 í gi megbízhatósági bizonyítványát. Ilyet azonban, mint református püspöki titkár és az egyetemes konvent ügyvivője nem kaphatott, tehát állami alkalmazottá kinevezhető nem volt s csupán, mint kisegítő óraadó tanítót tűrték meg s az ennek megfelelő illetményeket folyósították számára. ő azonban, ámbár rendszeresen tanított tovább, ezt a fizetést négy évem keresztül nem vette fel, hanem rendes vallás- tanári javadalmazását követelte. Jogainak érvényesítésére bírói útra akarta terelni az ügyet, ezt azonban az egyháztanács nem javasolta. Hosszú éveken keresztül csak mint konventi ügyvivő és püspöki titkár tartotta fenn magát igen szerény körülmények között. Végül Rimaszombatban való maradása teljesen lehetetlenné vált, az új püspök Nagyikaposra tette át a székhelyét és ő kénytelen volt elfogadni a nagysza- lánci református egyház meghívását 1934- ben, a rimaszombati reálgimnáziumban a rendes vallástanári állásra vonatkozó teljes jogigényének fenntartásával. Rima- szombati működése nem merült ki pedagógiai és egyházi munkájában — távozásával nagy űrt hagyott hátra a város társadalmi életében is, különösen a rimaszombati magyar dalegyletben, melynek három éven keresztül elnöke volt. A belvederei megegyezés értelmében Nagyszdlánc Cseh-Szlovákíában maradt. Ez a magyar falu közvetlenül a határ mellett fekszik, lakói nagyrészt református magyarok. Hivatalos statisztika 1930- ban ugyan 1580 lakos közül csak 334 magyart mutat ki, de ugyanakkor 700 reformátust, úgyhogy a magyarok száma még ma is bízvást legalább ezerre tehető. A szalánd pap a belvederei döntés után világosan látta, hogy helyzete falujában egyre nehezebb lesz, a bevonuló cseh-szlovák csapatok parancsnoka őt személyében tette felelőssé a rendért és nyugalomért. A novemberi örömnapok után azonnal kérvényt írt a magyar vallás- és közoktatás- ügyi miniszterhez, feltárta tarthatatlan helyzetét és újra bejelentette jogigényét a rimaszombati reálgimnázium református vallástanári tanszékére. A kérvény azonban még el sem juthatott a miniszterhez, mikor bejárta a sajtót a nagyszalánei pap brutális kiutasításának a híre. November 21-én reggel nyolc órakor egy szakasz feltűzött szúrónyú katona sorakozott fel a parókia előtt és tíz perc alatt feleségével együtt el kellett hagynia a községet. Minden bútoruk, ingóságuk, állatállományuk ott maradt. Természetesen Rimaszombatba tért vissza, ahol van egy házacskája és ahol álláshoz remélt jutni. A gimnázium a magyarok bejövetele után ismét egyesült protestáns lett, igaz, hogy csak rövid ideig, a katonai parancsnokság azonban a Nemzeti Tanáccsal egyértel- műleg a kiüldözött nagyszalánei papot a magyar és a francia nyelv és irodalom tanításával megbízta. Megkezdte tehát újra a munkát, melyet heigy és fél évvel ezelőtt abban hagyott, megkezdte újra a tanítást most végre abban a biztos reményben, hogy 31 évi szolgálat, 24 éves' tanári pálya, 17 évi önként vállalt kisebbségi harc, több évi politikai okokból származó mellőzés után végre ötvenöt éves korára nyugodt és biztos állást nyerhet jutalmul. Sajnos, nem így történt. Idehaza újabb kálvária várta. Még állam- polgárságát is kétségbevonták, bár születési és illetőségi helye a mai Magyarország területére esnek. Bútorait, ingóságait a magyar hatóságok érthetetlen huzavonája miatt nem tudta hazahozatna, így rimaszombati házacskája üresen áll. Mind-Smárblóóó — vbgketa vbgket vb Mindezen felül április elsején a vallás- é3 közoktatásügyi minisztérium ideiglenes megbízatását visszavonta: áprüs elseje óta nem taníthat, fizetést sem kap és a legteljesebb bizonytalansággal néz a jövőbe. íme száraz egyszerű szavakkal a nagy- szalánci pap tragédiája. A felszabadító magyar csapatok nem találták Rimaszombatban, tehát más elbírálásban részesült, mint azok a tanárok, akik 1938 november másodikán a cseh-szlovák állam szolgálatában állottak. A magyar állam jogutóda ezen a területen annak a cseh-szlovák államnak, mely a református és evangélikus egyházzal az átvételi szerződést megkötötte és a vallástanárok átvételére magát kötelezte. Az átvétel nem csorbította a református vallástanárnak azt a jogát, illetve kötelességét, hogy a valláson kívül szükség esetén más tárgyakat is tanítson. A református vallástanár átvétele kizárólag azért nem történt meg, mert mint konventi ügyvivő és püspöki titkár nem volt megbízható a cseh-szlovák hatóságok szemében és ezért megbízhatósági bizonyítványt nem' kapott. Átvétele iránti kérvénye a prágai iskolaügyi minisztériumban van ma is, tehát átvétele ügyében végleges döntés egyáltalában nem történt, Nagyszaláncra távozásakor teljes jogigényét fenntartotta, sőt ezt Rimaszombat hazatérése után a magyar kultuszkor- mánynak is azonnal bejelentette. A kiüldözött nagyszalánei pap most már joggal! várhatja, hogy átvételének immár semmi akadálya sem lesz. mert hiszen már az a körülmény, hogy a cseh-szlovák uralom alatt megbízhatatlan volt és hogy Nagy* szalámiról kiutasították, éppen eléggé bizo. nyitja magyar nemzethűségét. A magyar* kultuszkormánynak tehát lehetetlen, elzár* koznia átvétele elől. De a magyar kor* mánynak nemcsak az a kötelessége, hogy a nagyszalánei papot álláshoz és kenyér* hez juttassa, hanem kárpótolni köteles őt azért a mellőzésért, melyben a cseh-szlovák uralom alatt részesült. A cseh-szlo* vák állam tartozott neki négy évi vallás* tanári fizetésével, ezt az adósságot a magyar állam a Felvidék visszacsatolásával átvette. Magyar érzelmű magyar tanárok elmaradt javadalmazásai éppen úgy a Felvidékhez tartoznak, mint a bányák, á gyógyfürdők, a gyárak, az erdők, az épületek s mindaz, ami visszakerült. A magyar kormány nem bújhat ki e kötelezettség alól. A Felvidék nemcsak természeti! és művészeti kincseivel tért vissza, hanem, népével együtt és ennek a népnek hánya- tott-zaklatott sorsát, terheit éppúgy vállalni kell, mint az ezekből folyó előnyöket. Ismerjük a kultuszkormámy érveit is. A nagyszalánei papnak nincs tanári oklevele és törvény van, hogy enélkül magyar középiskolában nem taníthat. Ez igaz. Nem akarunk érzelmi érvekkel hatni a kultuszkormányra, csupán azt jegyezzük meg, hogy ez a körülmény átvételi kötelezettségein mitsem változtat. A magyar államnak nincs szüksége újabb nyugdíj* terhekre s nem is a nyugdíj az, amit a nagyszalánei pap el akar érni, de ha a törvény betűjéhez ragaszkodnak és semmiképpen sem ereszthetik be azt az oklevélnélküli magyar embert az iskolába* aki magyar ember létére taníthatott ai cseh-szlovák iskolában, akkor küldjék nyugdíjba és kárpótolják megfelelőképen a cseh-szlovák állam által történt mellőzéséért. A nagyszalánei pap esete egy kiragadott példa a sok közül. Nem terjeszkedtünk ki kálváriájának részleteire azért sem, mert ezek a kálváriák ma túlontúl! általánosak. Magyarok százai járják mai ugyanezt az utat, hivatalról-hivatalra. Mi lenne, ha egyszer a törvény éltető szellemével és nem rideg betűjével találkoznának?, Omlik az Európából Amerikába Szombaton három hajó közét ötszázmillió pengő értékű aranyrahománnyal indult útnak Ameriha télé London, április 22. Az aranyáramlás Európából Amerikába egyre fokozódó mértékben folytatódik. Megbízható becslés szerint egy héten belül nem kevesebb, mint 20 millió font (500 millió pengő) értékű aranyat szállítanak különböző gőzösök Európából Amerikába. Különösen a mostani hét végén indulnak nagyobb aranyszállítmányok az Egyesült Államokba. Szombaton a „Manhattan” óceánjáró fedélzetén 11 millió font értékű aranyrúdból álló szállítmány indult útnak Amerikába. Ugyanezen a napon a „Shamplain” francia óceánjáró 3.7 millió font értékű aranyat vitt magával. A leégett és elsüllyedt „Paris” óceánjáró aranyszállítmánya ebben a szállítmányban bennefoglaltatik. A szombaton Southampton kikötőjéből Amerikába induló „Aquitania” óceáni gőzös 4 millió fontsterling értékű aranyat szállított, míg a jövő hét elején induló „Antonia” angol gőzös 2 millió font értékű aranyat visz majd magával az Egyesült Államokba. a \mm\m\ Aaeriiíii newyorki világkiállításra 23 napos utazás, 6 nap New-Yorkban. — m<a ehmaa Július 13 és 20 ..........................................fi® J.llifSi,- -töl 23 napos utazás, 6 nap Amerikában: New-York, Buffalo, Niagara, Washington. — Június 29 ^ és július 20 ................................................... “ imZr Ob" -»Öl 27 napos utazás, 8 nap Amerikában: New-York, Philadelphia, Washington, Buffalo, Niagara. _ Június 22, augusztus 17 és szeptember 14. . H -tői 30 napos utazás, 13 nap Amerikában: 13 nap B New-Yorkban .......................> Ii4( WaB -töl Részletes programon és felvilágosítás: Utazási Iroda: Budapest, YIE1,József-körút 5 Telefon: 14—44—00.
