Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. április (2. évfolyam, 75-98. szám)
1939-04-02 / 76. szám
14___________ TELViDEta J^t\G^ARHIRI>ÄE MAND ULASZÜRET AZ ÜLLŐI- ÚTON 939 ÁPRILIS 2. VASÁRNAP ^zmHÁz-K<^KabiURA. Magyar könyv a belgrádi mimivásáron A Külkereskedelmi Hivatal a belgrádi mintavásár magyar pavilonjában április 15. és 24. között magyar könyvkiállítást rendez, amely irápt a jugoszláv székesfőváros művelt közönségének köreiben máris nagy érdeklődés nyilvánul meg. A belgrádi magyar könyvkiállításnak különös értéket és jelentőséget kölcsönöz, hogy azon a Magyar Tudományos Akadémia egész sor szerb-horvát tárgyú kiadvánnyal vesz részt, a Magyar Nemzeti Múzeum pedig igen értékes magyar könyvritkaságokat mutat be. így többek között bemutatásra kerül Verböczy István Magyar Decretumfl, Pázmány Péter Kempis Tamás Christus követéséről című műve, az 1659. évi kalendárium, Lethenyey Ietván Az Szent írásbeli Hitünk című műve és még egész sor érts könyvritkaság. Ezenkívül í NemzetHúzeum hasonmásokban mutatja be a Bii Krónikát, Admonti Kódexet, Anonyrrt, Debreczeni Énekkönyvet (1569) DebrecA Grammatikát (1593) és az Ortograia Hungaricát. Délszl körökben különösen nagy érdeklődést fikelteni az a szerb-horvát nyelvű könyveont, amellyel a Királyi Magyar Egyetemlyomda szerepel a kiállításon. A nagyköziég előtt kevésbé ismeretes, hogy a XVIIIiázadbeü ezerb irodalom bölcsője Pesten v és az akkor is fennállott Királyi Magyar yete-mi Nyomda betűivel számos szerb kör jelent meg a magyar székesfő- városbanVz Egyetemi Nyomda mintegy hatvan in értékes művet fog a délszláv főváros fenségének bemutatni. Mazzacurati gordonkahangversenye Benedetto Mazzacurati olasz gordonka- művész, a torinói Verdi Zeneakadémia tanára, hétfőn, április 3-án délután félhat órai kezdettel hangversenyt ad az Olasz Kültúrintézet nagytermében. (IV., Eskü-ut 6. I. em.) Mazzacurati a híres bolognai Francesco Serato tanítványa volt s nem ismeretlen a magyar közönség előtt sem. Első budapesti hangversenyét annakidején a kritika nagy elismeréssel fogadta. Mazzacurati nagy tanári elfoglaltsága ellenére is számos külföldi hangversenykörutat bonyolított már le: Svájcban, Németországban, Franciaországban, Hollandiában, Egyiptomban és Délamerikában. Hétfői műsorán Locatelli,occhenni és Ferrari müvein kívül saj szerzeményei is szerepelnek. (*) Ma^urati gordonkahangversenye. Bér nedetto Macurati olasz gordonkaművész, a torinói Ve Zeneakadémia tanára hétfőn délután hgversenyt ad Budapesten az Olasz Kulintézet (IV., Eskü-út 6.) nagytermében. izzacurati, aki a híres bolognai. Francesco -atd tanítványa volt, nem ismeretlen a nyár közönség előtt. Első budapesti hanirsenyót annakidején a kritika nagy elismissel fogadta. Mazzacurati tanári elfogltága ellenére számos külföldi hangversenjrutat bonyolított le. Svájcban, Németország, Franciaországban, Hollandiában, Egyomban és Délamerikában. Hétfői müsoréifjocatc.lli, Boccherini és Ferrari művein kivi saj át szerzeményei is szerepelnek. Lényegesen megnagyobbítják a felvidéki a Budapesti Vásáron Hogy miért komédiázík az ember? Nem volna szebb őszintének lenni? Most például frissen, mosolyogva, vidáman megyek le a betegszobából a földszinti műtőbe, mintha valami szenzációs filmet mutatnának be. Az bizonyos, hogy a betegek, akik sanyarú arccal üldögélnek a folyosón, nem is sejthetik arcomról, hogy engem most operálni fognak. Nem is sejtik, mert egyrészt kisebb gondjuk is nagyobb annál, másrészt az izgalom legkisebb jelét sem vehetik észre rajtam. És ebben rejlik a komédia, mert bizony — izgatott vagyok. Éppen feltűnő jókedvem árulja el, — de csak számomra. Valamikor izgalmas kártyapartikban, amikor jócskán vesztettem, ásítani szoktam. Mindenki azt hitte, hogy unom a játékot és veszteségem nem érdekel. Csak a vesémbe látó barátom súgta kegyetlenül egyszer a fülembe, ásításom láttán: — Mi az? Már megint — veszítsz? — Miből gondolod? — ásítottam újra. — Mert már megint ásítgatsz. Már ismerem. — Mi az, már megint operálnak? — kérdezhette volna most joggal. — Mert amint látom, megint nagyon jókedvű vagy a klinikán. Hétvégi pihenő Be kellett volna ismernem, hogy bizony megint operálnak. Ötödször ebben az életben, szerencsére megint csak kisebb jelentőségű műtét, sőt talán a legcsekélyebb. Egyszerű mandulakivétel. Maga a műtét mindössze három percig tart, amint pontosan tudom, fájni egyáltalán nem fáj, utána az első nap kellemetlen s aztán az ember pár napig pihen, remekül kialussza magát. Hajszál híján olyan, mint valami hétvégi kirándulás. Hogy mégis nagyon vidám vagyok, annak valószínűleg az az oka, hogy az emberi szervezet még nem szokta meg ezeket a hétvégi pihanőket, mandulakivétel formájában és az ember önkéntelenül gzaibódik szervezete legkisebb részének elvesztése ellen is. A rendelőben orvosbarátomon, ápolón és ápolónőn kívül nincs senki. Csend, csak a szamovárban forr a teavíz és nikkelüstben talán a virstlik? így kedélyeskedem az ápolóval s mutatok a műszereket sterilizáló szekrényre. Muszáj kedélyeskednem, mert pizsamakabátomat leveti, ingem ujját felgyűri és impregnált vászonkötényt kanyarít a nyakamba, azonkívül egy gumi parterlit s egy tálkát nyom a kezembe. Tudom, mindezt abból a célból, hogy felfogja a vért. Itt bizony a vérem fog folyni. Ez a lényeg. Ezért vagyok vidám, olyan vidám, hogy már kilátszik mögüle az izgatottság lólába. — Ne tessék félni, — mondja az ápoló — meglesz ez egy-kettőre, olyan simán, hogy észre se tetszik venni. — Kérem, — mondom — ha nagyon jó, esetleg megismételhetjük minden vasárnap. Mosollyal nyugtázza humoromat, de látom, hogy komolyan nem hisz benne. Kicsit kellemetlen lesz — Amit most a torokba belefújok, nem szabad lenyelni — mondja a barátom, — aki a homlokára szorított tükörlaptól, olyan vad kifejezést kapott, mint valami Indián, aki ősi tollazatát modem nikke dísszel cserélte fel. Tartom a számban ezt a se le, se ki rendeltetésű folyadékot, először is, másodszor is, jeges lesz tőle a torkom, a szájpadlásom, a nyelvem, végre túladhatok rajta. — Most egy kicsit kellemetlen lesz, — figyelmeztet barátom. , Nem szeretem, ha ilyeneket mond. Elvégre, ha nemcsak kitűnő orvos, hanem barátom is, akkor intézze úgy, hogy ne legyen kellemetlen, egy kicsit sem. Mert ha kicsit mond, akkor már úgyis tudom, hogy nagyon kellemetlen lesz. Hosszú pálcika végére csavart vattával — úgy érzem — kifesti a torkomat, a mandulát, a garatot, érzem, hogy merészen leszáll egészen addig, ahol az inggomb helye van s valami varázslatos ügyességgel tapogatja ki és időz hosszan azokon a helyeken, amelyeknek érintése kellemetlen reflexekkel jár. Lassan azonban elhalnak, elérzéktele- nednek a kellemetlen torokrángásokat előidéző gócpontok, fagyos közöny kezd tért hódítani torkomban s ez a fagyos közöny jelenti a műtét közeledtét. — Csak nyugalom, nyugalom — hajtogatják. Bosszant. Egy mukkal nem árulom el, hogy izgatott vagyok, még viccelődéssel is strapálom magamat és mégis nyugalomra intenek. Honnan tudják, hogy van szükség rá? Előrehaladott helyzet Az. előrehaladott helyeztre való tekintettel meg is komolyodom egy kissé. Magamra hagynak. No nem egészen. Orvosbarátom fémpálcikájával helyettesítteti magát. Ezt a pálcikát ledugta a torkomba s kért, hogy tartsam a fogammal szorosan, szeretettel, amíg visszajön. Ültem ott ezzel a fémcigarettával a számba árván és vártam, vártam, de nem jött vissza. Csak az ápolót küldte értem, ő maga bemosakodott. Az ápoló bevezetett a műtőbe, megkaptam a két mandula köré az injekciókat s most már, ha akart volna, cúnbalozhalott volna a torkomban. Nem éreztem semmit. Viccelődhettem is volna, de megérez- tem, hogy stílustalan lenne. Elvégre, műtét, műtét. A barátom komoly, az ápoló is komoly és komoly az ápolónő is. Hát jó. Les-yünk mi is őszinték, komolyak és essünk túl rajta, minél előbb. De minél előbb. Már át is eshettem volna kérem, vagy hogy meggyorsítsuk a dolgot, hagyjuk az egészet abba. Jó? Dehát ez mind csak álom, csak vágy, aminek restelnék kifejezést adni, hisz rikoltó ellentétben áll azzal a vidám közvetlenséggel, amellyel izgalmat lepleztem. — Rögtön kész leszünk — mondja az orvos és az első műszerrel benyúl a torkomba. Az első műszert követi a második, érzem, most vágják a mandulát. De nem fáj. Miközben még egy műszer kerül elő, addig kettő számban pihen. — Kérlek, a szám nem szerszámosláda, — jut eszembe tréfás megjegyzés, talán lenne is hatása, ha elmondhatnám, de most nem mondhatom, mert a szerszámosláda nem beszélhet és a szivem nagyon dobog. Tudom, a novokaintól, de lehet, hogy az izgalomtól is és azt hiszem, ha a barátomnak volna ideje arcom kifejezését vizsgálni, akkor a szememből egy megrémült nyúl makogó ijedtségét látná. Hiába, mégsem az a legtermészetesebb dolog a világon, hogy az embert vágják. Hős voltál — A másik még gyorsabban megy — vígasztal. Hisz az se volt éppen hosszú. Másfél perc. Láttam az órán. A másik félpercig tartott és valóban nem fájt. Leteszi a műszert és gratulál. Ő gartulál, én köszönöm. — Hős voltál, — ismeri el. — Lehet, de én ebből a hősiességből nem sokat éreztem. Éppen mondani akarom, amikor rámparancsol, hogy fogjam be a számat. Agyba kerülök. Most órák hosszat nem szabad mozdulni, kohinteni sem. — Értsd meg, — figyelmeztet — hogy nem vagy se tamponálva, se varrva, itt a megalvadt vér az egyetlen sebtapasz és ha a vérrögök leválnak... trombózis ... vérzés ... Akár ne is folytassa. Már meg se mukkanok. Trombózis? Vérzés? Halál?... Azt aztán mégsem. Hogy egy egyszerű mandulakivételbe belehaljak, azt már nem. Úgy viselkedem, mintha valóban nagy beteg lennék és komolyan veszem az ápolónő gyöngédségét, készségeskedését s közben azt hiszem, hogy szélhámoskodom. Nem érzek semmit és adom a beteget. Nem szélhámosság ? Nem. Mert egy félóra múlva magához'tért a seb, a szegény, becsapott, érzéstelenségre kárhoztatott torkom. És most behozza, amit fájásban elmulasztctt az operáció alatt. Jön a vizit. Jön a tanár úr, hatalmas, hosszú orvos-uszállyal. Nálam pillanatig időznek csupán, hiszen csak manduxakivétel volt. „Csak”. De nekem egyelőre elég. Budapest, ápr. 1. A vásárrendezés legizgalmasabb hetei előtt állunk most. Összesen már csak alig több mint három hétről van szó. Ki kell tehát használni április 28-ig, a vásár nyitásának napjáig, most már minden percet, hogy a régen letárgyalt, részben azonban csak a legutóbbi napokban is kialakult tervek, igények egy- töl-egyig megvalósulhassanak. A munka sürgető voltára való tekintettel az iparügyi miniszter megengedte, hogy mától számított három vasárnapon át is akadálytalanul tovább folyhasson a munka a vásár egész területén. Izgalmassá teszi az előkészületeket az a körülmény, hogy a kiállítók számottevő része most, amikor már a helykiosztásra került sor, az eredeti tervtől eltérve, nagyobb területi igényeket támaszt. Ennek lett azután következménye az, hogy a rendezőség kénytelen még lényegbe vágó változtatásokat ejteni, pavillonokat megnagyobbítani, gy objektumokat áthelyezni, hogy végül égis elhelyezzen mindenkit. Érdekes, \y a most folyamatban lévő áttelepítés énagy átrendezés részben a Felvidék é^ltalában a most visszaszerzett területe gazdasági köreiből érkezett új területigéekböl indult ki. Az eredeti tervnél le \yesen nagyol Ira kell méretezni a „feliéki pavillon”-t és számottevő megnaobbításra szorul számos szakmai csopt is. Budapest Imozgalmasabb élete ma kétségtelenül a ásár két irodájában bonyolódik le. A érkezett jelentésekből megállapítható, Így a belföld részéről lényegesen nagyol látogatottsággal kell számolni, ugyankor, amikor a külföldi vonatkozásban áris sikerült pótlást teremteni azokkal esetleges kiesésekkel szemben, amelyek a nemzetközi politikai helyzet tesz valósnűvé. Olcsó társasutazás«k "t! Amerikába anewyorJtfj^ I. SZ. UT JULIUS 6 III. SZ. U JULIUS 14 II SZ UT JULIUS 13 IV. SZ U SZEPT 4 Oda-visszaytazás és 6 naps ellátás Newyorkba: 1.014.- P Kirándulási lehetőségek Amerika nagyobb vároiíba és Kanadába Részletes és kimerítő prospektusért irdufjon FELVIDÉKI MAGVAR HÍRLAP utazási irodája Vili., Józf-körut 5. T. 14-44-00
