Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. április (2. évfolyam, 75-98. szám)
1939-04-01 / 75. szám
# HP 1939 ÁPRILIS 1. SZOMBAT temjideKi J^üVaRHIRME Alföldi szózat % 1 ’(—ssj Történelmi rengések idején szik- laezilárd biztonsággal hangzanak felénk Magyarország kormányzójának az alföldi bizottságban tegnap elmondott bölcs szavai, mélyen beleszántva az egész nemzet leikébe és a tiszta ég napsugarait hirtelen rábo- csátva a kis nemzetek borongó horizontjára. Már maga az a tény, hogy a nemzet legfőbb vezére megjelent az ország legnagyobb földrajzi, gazdasági és faji egységben élő területet tudományosan feltáró bizottság tanácskozásain, komoly és időfeletti eseménye zajló magyar életünknek, Az országépítés munkája végeredményben mindig innen indult ki, az Alföldről, őseink lovas, pásztortermészete itt alakította ki magából és a vele szoros viszonyban élő környezetből azokat a sajátos tulajdonságokat, amelyek annyi vérözön közepette és idegen hódoltságok nyomása alatt is megőrizték e táj lakóinak magyarságát. Ország- építő és honszerzö nemzeti királyaink gyakran szólották az Alföld szívéből az egész nemzethez, különösen oly időkben, mikor a magyar végvárak körül élő testvérnépek is segélykérő sóvárgással tekintenek hegyvidéki folyóik irányát követve az Alföld áldott termékenysége felé. Most is ilyen időben szólott a Kormányzó és mondhatott volna-e időszerűbb tanácsokat éppen a csonka országhatárok tágulása napjaiban...? Gondoskodni kell arról, hogyan tehetjük az országot egészében gazdagabbá. A visszatért felvidéki és ruténföldi területek most már lehetővé tesznek bizonyos gazdasági átállítást. Bölcs tanácsként hangzik a Kormányzó ama kijelentése is, hogy azok a magyar nagybirtokosok, akik birtokaikból leadnak, vagy akiknek birtokából telepesek számára kihasítanak, nyugodtan, minden zökkenő nélkül résztvehetnek, például a ruténföldi gyáralapításban. A mai nehéz történelmi időkben legfőbb kötelességünk mindent megtenni, hogy ezt az országot gazdagabbá fejlesszük és ezért — hangzik a magas helyről jövő intelem — hozzá kell látnunk minden olyan munkához is, amelyet eddig lenéztünk. Nem igaz az, hogy a magyar faj egyoldalú volna képességeiben, Kitűnő példákkal világította meg a Kormányzó fajtánk csodálatos őserejét, tehetségét, hajlamát a modern, korszerű szociális intézmények létesítése és a Kőrösök mentén megindult öntözőgazdálkodás terén. Gazdaifjak ezrei látnak hozzá az újszerű földmíveléshez és kiváló szaktudásuk, le- verhetetlen önerejük előbb-utóbb teljes egészében átalakítja az Alföld arculatát. Mert erre sürgősen szükség van. Ahagyon a Kormányzó megállapította, ez az országrész sokáig mostohagyermeke volt az Államnak, keveset törődtek mind a földjével, mind pedig a rajta élő emberekkel. „Az az érzésem, hogy fajunkat régen rosszul vezették. A legnagyobb hiba talán az volt, hogy pazarolták a magyar vért, akkor is, amikor arra nem volt szükség; nem a tatárjárás, vagy a törökdúlás idejében, hanem később. A magyarban annyi volt mindig a harci készség, hogy azt mindenki kihasználta s bárhol is volt háború Európában, akárhol kellett meghalni, ott magyar csapatok álltaik. S így volt ez a világháborúban is.” A nagy magyar költők sors-csen- dítő hangja szól ezekből az örökértelmű kormányzói mondatokból, gyönyörű rokonérzéssel a Rohanj Jánosok, Gyürkőzz Jánosok tragikus magyar sorsa iránt. Ez a magasztos rokonérzés egyben azt is jelenti, TELEFONSZAM: 144-400 hogy a jövőben a magyar vér hasztalan pazarlásának nem szabad megismétlődnie. Van éppen elég teendőnk az ezeréves határokon belül; ma és a jövőben erre kell gyűjtenünk minden erőnket. Ezért kell oly irányban fejleszteni gazdasági életünket is, hogy az esetleges zökkenő minél kisebb: irányú legyen. Hadseregünket még tökéletesítenünk kell, és hogy ez minden áldozatot megérdemel, láthattuk honvédseregeink kárpáaljai teljesítményénél. Hogy az egész magyar élet az emelkedés, a gazdagodás útjára léphessen, ahhoz meg kell fogadnunk a kormányzó „alföldi szózatjának mélyér- telmü tanácsát: Minél több pozitív munkát kell és minél kevesebb negatív munkát szabad végeznünk. Vagyis: dolgozzunk többet s politizáljunk kevesebbet. A zsidójavaslat élénk vitája a felsőház bizottságában A történelmi egyházak főpapjainak véleménye a javaslatról Egész napon át tárgyalta a bizottság a javaslatot A felsőház egyesített bizottságai Töreky Géza elnöklésével pénteken délelőtt megkezdték a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásáról szóló törvényjavaslat tárgyalását. A kormánv részéről Teleki Pál gróf miniszterelnök, Tasnádi Nagy András igazságügyminiszter és Antal István államtitkár vett részt az ülésen Vitéz Görgey László előadó részletesen ismertette a törvényjavaslatot, hangsúlyozva, hogy a zsidókérdés vonatkozásait már minden oldalról megvilágították s tisztán áll mindenki előtt keletkezésének és növekedésének histórikuma, nemkülönben európai betegséggé válásának klinikai kortörténete is. A javaslatnak, amely nemzeti, társadalmi, gazdasági és szociális vonatkozású, ugyanaz az alapelve, mint amelyen az 1936:XV. te. épült: az egyenlőtlenséget kívánja alkotmányos úton megszüntetni. Minden operáció fájdalmas, a törvény végrehajtása után bizonnyal lesznek átmeneti nehézségek, ezeken azonban a magyar életerő diadalmaskodni fog. Ideje, hogy végre végérvényesen nyugvópontra jusson a zsidókérdés s a nemzet más nagy nemzeti problémái felé fordíthassa tekintetét. A hercegprímás beszéde Az általános vita első szónoka Serédi Jusztinián bíboros-hercegprímás volt, aki mindenekelőtt megismételte azt a kérését, hogy a kormány, amikor igen súlyos vagy az egyházakat érintő kérdésekről kíván törvényjavaslatot készíteni, annak gondolatait, elveit idejekorán közölje az egyházak képviselőivel, még mielőtt a tervbevett törvényjavaslatnak bármilyen publicitása lenne. Egész általánosságban kíván csak a javaslathoz szólni. Nem helyesli, hogy a javaslat különbséget tesz keresztény és keresztény magyar állampolgárok között. Helyesebb eljárás lett volna, ha a javaslat egészen más alapokon épül fel. Különbséget tenne azok között a zsidók között, akik a törvény hatálybalépésekor már magyar állampolgárok s azok között, akik esetleg csak azután lesznek magyar állampolgárok. Azok közül a zsidók közül, akik a törvény hatálybalépésekor már magyar állampolgárok s az ő ivadékaik közül, nem tartaná kitérjesztendönek a javaslatot azokra, akik már keresztények lettek. Nem kellene kiterjeszteni azokra az izraelita vallásuakra sem, akik büntetlen előéletűek, a magyarsághoz asszimilálódni akarnak és ezt a szándékukat cselekedeteikkel már bebizonyították vagy ez a szándékuk a törvény megállapítása szerint vélelmezhető. Minthogy az egész javaslatot represszáliának tartja, bizonyos körülmények között kiterjesztendőnek vélné azokra a zsidókra, akik izraeliták maradtak, de büntetett előéletűek, a magyarsághoz asszimilálódni nem akarnak, mert indokolatlanul volnának részesei olyan közösség jogainak, amelybe nem akarnak tartozni. Ki kellene terjeszteni azokra, akik izraeliták vagy megkeresztelkedettek, de felekezetnélküliekké lettek, mert aki minden vallást megtagad, nem érdemli meg, hogy az állam olyan bizalommal legyen vele szemben, mint a vallásos állampolgárral szemben. Ki kellene terjeszteni a javaslatot azokra a zsidókra is, akik akár izraeliták maradtak, akár keresztények lettek, de kimutathatóan részük volt azokban a túlkapásokban és deliktumokban, amelyeknek visszaszorítása miatt a javaslat szükségesnek mutatkozott. A törvény azokra, akik hatálybalépéséig nem magyar állampolgárok, kiterjeszthető, mert hiszen ezeknél nem következik be semmiféle jogsérelem, hiszen őket nem illették meg a magyar állampolgárok jogai. A beözönlés ellen nem a javaslattal kell védekeznünk, hanem úgy, hogy nem adunk állandó letelepedési engedélyt, semmiféle körülmények között. De nem elég törvénnyel visszaszorítani azokat a zsidókat, akik megérdemlik, szükséges volna megszüntetni azokat a jelenségé1eket is, amelyeket gazdasági, társadalmi és közületünkbe éppen a zsidó szellem vitt oda, s amelyek miatt a javaslatot a kormány szükségesnek tartotta.. Hangsúlyozta ezután, hogy észrevételeit a püspöki kar képviseletében is tette és hogy a püspöki kar az elvi kijelentéssel nem kíván a kormánynak, még kevésbé a nemzetnek nehézséget okozni. A jelen és a jövő számára azonban kötelességének tartotta elvi kijelentéseit megtenni, hogy azok, akik már ma, akár később é javaslatot bírálják, olvashassák, a püspöki kar eben a kérdsáben is, mint minden kérdésben, az igazságosság és a szeretet alapjára kíván helyezkedni. Glattfelder Gyula: Van zsidókérdés Gattfelder Gyula szerint, ha egy pillantást vetünk közéletünkre, lehetetlenség tagadni, hogy van zsidókérdés és ez nálunk tragikusaibb formában áll fenn, mint másutt. Amit zsidó szellemnek nevezünk és ami nemcsak a túlzott kritikai él, hanem az a mentalitás, amely mindent kereskedelmi cikként kezel és ezzel a lelki beállítottsággal destruál olyan dolgokat is, amelyet a hazafiúi vagy vallásos kegyelet a forgalomból kivettnek kíván tekinteni, már régen kivívta maga ellen a nemzeti közvéleményt, különösen akkor, amikor egy példátlan katasztrófa is tetemre szólította. A zsidóságnak ezt már rég észre kellett volna vennie. Ne ütközzenek meg az évszázadok óta velünk itt együttélő zsidók, akik velünk lélekben egészen összeolvadtak ezen a megállapításon, hanem állapítsák meg felelősséggel, hogy bőrükbe nem férő fiaiknak szertelen radikalizmusát idáig le nem szerelték. Amikor elismeri, hogy komoly és gyó gyítást jelentő intézkedéseket kell tenni, hangsúlyozza, hogy vigyázni kell arra, nehogy a kivételes rendszabályokat akár a szenvedély, akár az igazságtalanság kisajátítsa. Nem tud hozzájárulni ahhoz, hogy szükség és ítélőfórum nélkül állásából ki tegyen valakit, aki ebhez jogot szerzett. Nem tudja megérteni, hogy a tűzharca, soktól megtagadják a mentesítést, nem helyesli, hogy ha kivételeket állapítanak meg a testi ügyesség bajnokaira, a szellemi és lelki kiválóságokra az ilyen kivételeket mégsem alkalmazzák. Semmiképpen sem lehet elfogadni a javaslatnak azt a szándékát, hogy zsidóknak kíván visz- szaminősíteni clyanokat, akik a zsidóságot nem ismerték és szíwel-lélekkel keresztények. Olyan törvényes rendezés, amely a ke- resztség joghatályát megtagadja, a keresztény magyar lelkűiét meggyőződésével nem egyeztethető össze. A visszazsidósí- tás szakítás a kétezeréves keresztény é3 az ezeréves magyar keresztény hagyományokkal. Nem járulhat hozzá ahhoz, hogy a mki évszázadok óta ittlakó és teljesen asszimilált családokból származó megkeresz- telkedett zsidók sokkal súlyosabb helyzetbe kerüljenek, mint a beszivárgott galíciaiak, mert az utóbbiak bárhova mehetnek és bárhol menedéket kereshetnek, de a meg- keresztelkedetteket nem fogadják be sehol. Ä Javaslatot, amely * keresztény társazseblámp fXúrsa T. MesteíitíJÍFR 28. készére nagywiktárt tart' áss árut eredeti Gyárt szállít: BlfKÉHYISlüOOR műszaki iroda KASSA, Kovács-utca 6. Tel.: 31—94. dalomnak türhetőbb egzisztenciát kíván biztosítani, elfogadja, mert a szükség törvényt bont. A javaslat első szakaszát azonban, amely megtagadása a keresztény és az ezeréves magyar keresztény mentalitásnak, mai fogalmazásában' a miniszterelnök iránt érzett bizalma ellenére sem fogadhatja el. "*"• Ravasz és Raffay püspökök felszólalása Ravasz László egyetért abban, hogy. a javaslat különös politikai fontosságú, mert mérhetetlen sok érzelmi erő van felhalmozva benne. Lehetetlen nyugodtan tárgyalni ezt a kérdést, olyan erőteljes éifn a téren a szélsőségek harca. Álláspontját már kifejtette az első zsidótörvény alkalmával. Zsidókérdés van . és ezt meg kell oldani, mégpedig a keresztyén magyarságnak minél kisebb sérelme nélkül, minél nagyobb javának biztosítására. A javaslat első paragrafusa látszólag á tiszta faji elméleten, a leszármazáson alapszik. A kivételek statuálásával azonban bizonyos pontokon áttörik és ha csak egyetlenegy ponton töri át, akkor megdöntötte abszolút érvényét. — Ha van asszimiláció egy esetben, akkor lehetséges a többiekben is. A .relativitás álláspontján vagyunk és ennek ' a feltételeit és érvényesítését meg kell keresni. Ebből az következik, hogy a javaslatot általánosságban el kell fogadnunk, mert el nem fogadásával a nemzetre, a zsidókra, a kormányzatra a mainál rosz- szabb helyzetet teremtünk. — Küszöböljük ki a javaslatnak azt az eredendő fogyatkozását, hogy sokkal keHárom napos társaskirándulás iuxus-autőkárral húsvétkor FELSZABADULT FELVIDÉKRE Részletes utiprogram: Április hó 8-án. Indulás utazási irodánktól 13.30 órakor. Mezőkövesden a különleges ünnepi díszbe öltözött MATYö- FöLD feltámadási körmenetének megtekintése. Miskolcon pihenő. Érkezés KASSA-ra 20.30 órakor. Ellátás a Schalk-házban és Bankó-fürdőn. Április hó 9-én. Délelőtt a felszabadult Felvidék fővárosának megtekintése. Ünnepi mise a Dómban. Utána kegyeletes hódolat Rákóczi fejedelem kriptájánál.' Délután kirándulás Kassa hegyvidékére. Április hó 10-én. Indulás Kassáról 8 órakor. A felszabadult Felvidék legszebb! autóútján át érkezés 10 órakor KRASÍfi- NAHOBKA várához. A vár és termeinek, valamint a mauzóleumnak meg-, tekintése. ROZSNYó-n ebéd és tartózkodás. RIMSZOMBAT megtekintésére rövid séta, majd tartózkodás a FÜLEKI VAR-nál. Érkezés LOSONC-ra 17 óra-1 kor. Indulás 18 órakor. A volt ..Trianoni”, határ mentén, az IPOLY festői völgyén érjük e! a Börzsöny hegységet. Vácon át érkezés Budapestre 21.30 órakor. Részvételi díj teljes ellátással, borravalóval együtt P 66.—. . , Jelentkezési határidő: április hó 3. Az autókárok helyei számozottak és azokat a jelentkezés sorrendjében adjuk ki. Tekintettel a Felvidék iránt megnyilvánuló nagy érdeklődésre és a szállásolási lehetőségekre kérjük a t. érdeklődőket, hogy részvételüket lehetőleg azonnal jelentsék be (10.— pengő előleg lefizetése mellett), mert csupán 30 személy szállásolását tudtuk biztosítani. Felvidéki MagyarHiria® utazási irodáia Budapest, VIII. József-körút 5. Telefon: 14-44-00
