Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. április (2. évfolyam, 75-98. szám)

1939-04-16 / 86. szám

14

vKMHmau _MacíaRHiRME

1939 ÁPRILIS 1«. VASÁRNAP

„ Csöpi“ szép terve: üzletnyitás — álkulcs

Meghitt beszélgetés a jasszlegénnyel, aki csak háromszor ült és bárhová megy tisztelik és becsülik

CJsöpi.

A család szemefényét, a legkisebbet, a legkedvesebbet becézik ezen a néven.

Csöpi, az a Csöpi, akivel ezen az esőbe hajló őszi délutánon egy kiskocsma sön- tésében beszélgetek, nem volt a család egyedüli szemefénye. Csöpi — jassz. Ha úgy teszik — vagány.

Élettörténete eddig nem hagyott nagyobb nyomot, mint a rendőrségen három priuszt. Nem voltak éppen „nagy dolgok”, nem fűződik hozzájuk vér vagy átok. Három kirakatbetörést követett el. Indulásnak azonban ez is elég, mert mindössze huszonhároméves.

Huszonháromesztendős, de sűrű fekete hajában már bőven vannak képviselve az ősz szálak, ami azt bizonyítja, hogy a jasszélet sem/fenékig tejfel. A jasszélet- nek is megvannak a maga bánatai és unalmai. EJJ2zt azonban Csöpi akkor, amikor közébük állt, még nem tudta, ő

azt hitte, hogy aki jassz, annak mindig van pénze, az könnyen él, — az úr.

Csöpinek'először csak a hírét hallottam. Azt mondották, ő a Tisza Kálmán-tér alvilágának a feje. A véletlen hozott össze vqje és akkor Csöpi bemutatta az alvilág józsefvárosi tanyáinak néhányat, ami nagyon érdekes volt. A szórakozást nem akartam megzavarni intervjuval, erre most került sor.

Egy nap, koszt nélkül

A beszélgetés elején attól féltem, hogy valami giccsszerű dolog kerekedik ki az egészből. Csöpi majd elmondja, hogy romantikus körülmények között nőtt fel, rettentő dolgokat látott az életből már gyerekfejjel és ez a szép romantikus szín majd arra szolgál, hogy legalább is érzelmes szálakkal fényesítse mai helyzetét.

Nem, semmi ilyesmiről nincs szó. Csöpi szülei nagyon rendes emberek. Apja asztalossegéd a környéken, kétszer nősült s minden igyekezete az volt, hogy két gyermekét, Csöpit, akit otthon rendes keresztnevén Henriknek hívtak és testvérét becsületesen felnevelje. Nem rajta múlt, hogy ez Csöpi esetében nem sikerült.

— Én már kölyokkorómban is rossz

fiú voltam.

Az első gazemberséget hétéves koromban követtem el. Volt egy úrifiú barátom, akihez eljártam játszani. Játék közben észrevétlenül elhúzódtam, bemásztam az ablakon és „

megcsaptam” egy ezüstárát, aztán visszamentem játszani, mintha semmi sem történt volna. Otthon azt mondtam, hogy az órát találtam s azt hittem, hogy ha a Fater eladja az órát, az árából kapok édességre és mozira. Mert nassoló gyerek voltam. Az óralopás ötlete nem az enyém volt, ezt a moziban láttam. Persze a barátom szülei jelentették az esetet a csendőröknek, azok rájöttek a dologra és

ültem egy napot, de koszt nélkül.

A nagyobbik büntetést otthon kaptam. Apám lefektetett a vizespadra és egy tüskés gallyal úgy megvert, hogy ordítva fogadtam meg: Édesapám, soha többé, csak ne üssön.

— De ütnie kellett. Irkára, meg ilyesmire kértem pénzt, azon csúzlit vettem és eltaláltam a vasúti szemafort. Persze az árát meg kellett fizetni, ezért nadrágszíj járt.

Csöpinek az élete ettől a két nagyobb incidenstői eltekintve, csendesen folydo- gált a negyedik osztályig, melynek a tanmenetét öt hónappal saját elhatározásából megrövidítette. Kimaradt. Az osztályt azonban be kellett fejeznie, ami egy őszi vizsgával sikerült s ezzel bezárult Csöpi iskoláztatásának első és utolsó fejezete.

— Saját elhatározásomból — mondja — mentem csizmadiainasnak. Egy év és két hónapig, bírtam ki. Regei félhárom órakor kellett kelni és kimenni a mezőre dolgozni.

Ez a vidéki suszterség úgy látszik erősen volt kombinálva mezőgazdasággal.

— Meg is mondtam a mesternek kereken, hogy vagy ipart tanít, vagy szántásvetést. Megvert, mire én hazamentem s egy idő múlva megint csak beálltam inasnak, de már Pestre a Kenyérmező-utcába.

Itt dőlt el Csöpi sorsa.

A Kenyérmező-utca a Tisza Kálmán- tér közelében van, ahol sok fiatalember rendelkezik nagy múlttal.

Köztük ő volt a legfiatalabb és talán egyedül állt azzal az érdemmel, hogy gyerekember létére máris volt múltja: Egy nap koszt nélkül.

A nagy galéria

— A Tisza Kálmán-téren nagyon szerény voltam — emlékszik vissza ifjúságára. — Ügy viselkedtem, mint aki tízig se tud számolni, rúgtam a rongylabdát, de közben nagyon tetszett nekem, hogy a felnőttek nem dolgoznak és mégis van pénzük. Mindig van pénzük. Egy alkalommal aztán egy krekk fiút megvertem a téren. Ez nyomban

teldntélyt szerzett számomra és engem beavattak a nagy galériába.

„Nagy galéria.”

Erre a szóra az ember elképzel, ha arisztokrata, törökverő ősöket, ha tudós, Galileitől kezdve Edisonig a feltalálókat, most Csöpi esetében, híres betörőket.

Nagy megtiszteltetés volt ez a beavatás a fiatal gyerek számára, aki úgy érezte, hogy megnyílt előtte a világ. Meg is nyílt. Fiatal agya káprázva rögzítette meg a nagy lehetőségeket, bár egyelőre ő maga nem készült ilyesmikre. Az éjszaka lovagja lett s ebben a helyzetben

nagy úri grandezzával mondott búcsút a tisztes cipésziparnak,

pedig már féléves segéd volt. Ifjúi erejét egyébként egy sportegyesületben tombolta ki, ahol boxolni tanult.

— Tizennyolc meccsen vettem részt, — mondja, — szövetségi mérkőzéseken díjakat is nyertem, de

bajnokságban nem indulhattam, mert akkor éppen sitolva voltam.

Elérkeztünk érzésem szerint az intervju „haknijához.”

Sitolva lenni annyit jelent, mint börtönben ülni.

— Ennek a rövid története pedig az hogy a Tisza Kálmán-téri fiúk, akik már többször voltak büntetve, emlegették, hogy milyen könnyen lehet pénzhez jutni s egy alkalommal egy ilyen könnyű útra, magukkal vittek.

Reggel öt órakor a Körúton kirámoltunk egy textilkirakatot.

Elvittünk két krombik-kabátnak valót, egy mikádót és egy sötétkék kabátot. A sötétkék kabát jó volt nekem, mondtam is, hogy adják ide öt pengőért, de a haverok azt mondták, hogy tizet is kapnak érte, mire azt mondtam: adjátok el. Másnap elvitték a Telekire és „lebuktak” vele. A detektívek felismerték a kabátot s minthogy a haverok még viccsek voltak (éretlenek) engem is bemondtak. Két hónapi fogházat kaptam.

Ez volt az első eset.

Mikor a második lépést tette meg ezen a pályán, akkor a szerelme beteg volt és szűkölködtek. Foglalkozott a gondolattal, hogy kellene csinálni valamit, de még mieiőtt a terv konkrét formát öltött volna, egy részeg éjszakán a Baross-tér közelében kinyitott egy divatkirakatot.

Mindössze egy kalapot és egy sált vitt el, amivel ugyan nem enyhítette pénztelenségüket. Részegségében az állványt is magával hozta, amelyen a kalap díszlet.

Az állványt a Rákóczi-úton letette egy bódé tetejére.

— Tán egy hónap is elmúlt, amikor elvittek az óberhére (főkapitányság) — mondta. Valaki elárulta.

A harmadik eset a Király-utcában volt, ugyancsak divatüzletben, ahol sálakkal, pulóverekkel gazdagították önhatalmúlag magukat. Ez is csak jó későre derült ki és pedig úgy, hogy a betörésben résztvevő barátok közül az egyik valami más ügyből „lebukott” és akkor mintegy ötven esetet ismert be. Az ötven eset között volt ez a Király-utcai is.

A három esettel véget ért közte és a -endőrség között a lovagiasság szabályai ■érint pár hónapi büntetéssel.

Azóta nem követett el különösebb dolgot, mert az, hogy egymaga megvert öt embert, az nézete szerint nem nagy dolog. Az ilyesmit az ember voltaképpen meg sem említi, csak ha annyira firtatják, mint a jelen esetben. Akkor ki lehet térni ilyen apróságokra is.

Én jónak érzem magamat

Most egy lírai vonatkozású kérdés következett.

— És jól érzi magát ebben a környezetben?

— Azt meg kell hagyni — feleli őszintén, — bárhová megyek, tisztelnek és becsülnek.

Ez mindenesetre jó érzés.

— És mit szólnak a maga életéhez odahaza?

— Hát sír a fater és sír a mutter — ismeri be.

Jövő tervei felől érdeklődöm.

— Nem foglalkozom most semmi ilyesmivel — mondja határozottan. — Igaz, hogy huszonhároméves vagyok még csak, de azért már

unom ezt az életet.

Nem mondom, jó volna rendes, dolgozó embernek lenni, dehát és nem szívesén alkalmaznak olyan valakit:

Sóhajt.

sek és nem szívesen alkalmaznak olyan valakit, aki kirakatrámolással foglalkozott. Ez az előítélet, amint Csöpi mondja, voltaképpen nevetséges.

(* *) Az erdélyi magyar könyvtermelés. Kolozsvárról jelentik: Egy most megjelent statisztika szerint a romániai magyar kisebbség irodalmának 1937. évi könyvtermelés 274 műből állt. Ebből 72 szépirodalmi, 71 tudományos és ismeretterjesztő, 40 vallásos mű, 19 tankönyv, 45 időszaki irodalmi könyv és 7 törvények és rendeletek és végül 20 különféle tárgyú könyv. A 274 műből 134-et Kolozsváron adtak ki. Az 1937-ben megjelent művekkel együtt a romániai magyar irodalomtermelése 1919-től 1937. években 5435 művet tesz ki.

(*) A Magyar Iparművészeti Társulat

résztvett a Londonban rendezett kiállításon, amelyet Lord Rothermere rendezett, s amelyet a lord fivére, lord Harmsworth és felesége nyitottak meg. A nagy magyar pavillon- ban vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó szobra előtt fogadták a magyar kiküldöttek a lordot és feleségét, akiket Gulden Gyula dr. igazgató üdvözölt angol nyelven, s átnyújtotta a lord Rothermerenek szánt ajándékot, egy remekbe készült magyar szőnyeget. A lord feleségének és Barcza Györgyné dr.-nének, a londoni magyar követ feleségének virágcsokrot nyújtottak át. A rendezőség ezután bemutatta a megjelent előkelőségeknek a magyar pavillont, akik teljes elismerésüket fejezték ki a kiállított művészi anyag felett. A kiállítás megnyitásáról üdvözlő táviratot küldtek Londonból a kormányzónak és József Ferenc királyi hercegnek, az Iparművészeti Társulat elnökének.

(*) Rimaszombati dalosok budapesti vendég- szereplése. A Magyar Dalegyletek Országos Szövetségéneik április 29-én este fél 9 órai kezdettel a budapesti Zeneművészeti Főiskola nagytermében rendezendő díszhangversenyén a Rimaszombati Magyar Dalegylet férfikara is közreműködik id. Halász József karnagy vezetésével, műsorának legpompásabb három számával: Beschnitt: Osszián, Kodály: Huszt és Szendrey: Népdalegyvelegével. A húszéves cseh megszállás ideje alatt gerinces magyar munkát végzett Rimaszombati Magyar Dalegylet budapesti vendégszereplése elé az egész gömöri társadalom nagy várakozásokkal tekint.

— Tudniok kellene az embereknek — mondja —, hogy

aki egyszer a kirakatszakmában dolgozott, az veszélytelen a lakásban,

vagy máshol. Ez éppen olyan specializált szakma, mint a fogorvo3ság, vagy beí* gyógyászat, vagy ilyesmi. És amíg én va* lahol dolgoztam, soha semmi panasz rám nem lehetett. A munkahelyemen becsület tes voltam.

— Szóval — mondom — szeretne viszi szatémi a társadalomba?

Kissé meghatódva mondja:

— Visszatérni a tiszta gyermekkorba,

— Nono, — mondom — ne felejtsük el az ezüstórát.

— Nem úgy gondoltam — neveti el mai gát. — Egy év múlva nagykorú leszek és akkor vár rám egy ki3 örökség. Üzletet akarok nyitni.

De nem éjjel és nem álkulccsal — fűzi hozzá —, hanem valósággal.

Búcsúzóul még egy kérdést.

— Mord ja, — jó embernek érzi magát?

Csöpi elmosolyodik. Mosolya azt bizonyítja, hogy érzi: groteszkül hat a készülő felelet, amely végül is határozott formában így hangzik:

— Én jónak érzem magamat.

És hogy Csöpi jó fiú, azt bizonyíthatja Angyalföldtől a Józsefvároson át Óbudáig mindenki, akik tisztelik és becsülik.

(*) Változás a rádió műsorában. Közbejött akadályok miatt vasárnap délelőtt 10 órakor a veszprémi székesegyházból tervezett egyházi közéneknek és Tóth Tihamér dr. megyéspüspök szentbeszédének rádiós közvetítése elmarad és helyette a budavári Koronázó Főtemplomból fogja a rádió Haydn: Nelsonmiséjét közvetíteni Közi-Horváth József dr., az Actjo Catholica országos titkárának mise alatt szentbeszédével. ,

(*) Rimaszombati gimnazisták budapesti rádióhangversenye. Rimaszombati tudósítónk jelenti: Lackner László zenetanár vezetése alatt működő rimaszombati Éneklő Ifjúság 100 tagú gimnáziumi énekkara jövő hét szombatján (április 22-én) délután 17.10 órakor a budapesti rádióban hangversenyezik (Budapest I. hullámhosszán) a következő műsorral: 1. Praetorius: Éneklő ifjúság. 2. Három virágének (Tavaszi szél, Arany ideim folyása, Két szál pünkösdi rózsa). 3. Kodály: Ének Szent István királyhoz. 4. Nádasdy K.: Három dal (Tiszapartján, Gsinálosi erdőn, A huszár). 5. Szögi A.: Altatódal. 6. Bárdos L.: Hét jó nóta. Nádasdy három dalát a stúdióban viaszlemezre veszik és május 18. és 19-én éjjel 1—2 órák között HAT4 hívójellel rövidhullámon közvetítik a tengerentúli magyar rádióhallgatók részére. A rimaszombati gimnázisták budapesti rádiószereplését nagy érdeklődés előzi meg.

(*) Galamb Sándor dr. — egyetemi magántanár. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Galamb Sándor dr.-nak, az Orsz. m. kir. Színművészeti Akadémia címzetes igazgatójának a Pázmány Péter tudományegyetem bölcsészettudományi karán „A magyar dráma és a magyar színjátszás története” című tárgykörből egyetemi magántanárrá történt képesítését jóváhagyólag tudomásul vette és ebben a minőségében megerősítette.

(*) Meghosszabbították a „Derű a művészeiben” kiállítást.) A budapesti Műcsarnok humoros tárgyú, „Derű a művészetben” című kiállítását, tekintettel a nagy érdeklődésre, pünkösd hétfőjéig meghosszabbították. A kiállítást a Budapesten tartózkodó külföldi vendégek közül is igen sokan látogatják.

A magyar könyvkiállítás sikere a belgrádi tavaszi vásáron

Belgrad, április 15. Szombaton nyílt meg Belgrádbm a tavaszi vásár, amelynek egyik különs érdekessége a magyar könyvkiállítás.

A vásár magyar pavillonjában a magyar külkereskedelmi intézet bemutatja a modern magyar irodalom minden ágát, a mezőgazdasági irodalomtól a zeneirodalomig. Ezenkívül bemutatják azokat a régi szerb könyveket, amelyeket Budán nyomtak, s amelyek híven mutatják a magyar és szerb nép között a múltban fennállott kapcsolatokat. Bemutatják a kiállításon a horvát irodalmi művek egyrészét is és több román könyvet, amelyeket szintén Budán ,illetve Pesten nyomtak.

A Vreme rendkívül meleg szavakkal emlékezik meg a könyvkiállításról. Megállapítja, hogy az egész kiállítás igen érdekes és világosan bemutatja a magyar könyvtermelés fejlődését. Rámutat arra, hogy a bemutatott könyvek igen szépen és hűen bizonyítják azt a baráti és kulturális együttműködést, amely Magyarország és az akkori Szerbia között fennállott.

A kiállítás Baranyay Zoltán, a külügyminisztérium kulturális osztályának kiküldöttje, Csuka Zoltán, a Láthatár szerkesztője, Szabó Zoltán a Rádió irodalmi osztályának vezetője és Radnóthy István, a Külkereskedelmi Hivatal propaganda osztályának főnöke munkáját dicséri. Nagy érdemet szerzett még a kiállítás megszervezése körül Szilágyi Géza dr. a kereskedelmi és földmívelésügyi minisztérium belgrádi megbízottja is.

r»C«