Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. április (2. évfolyam, 75-98. szám)
1939-04-16 / 86. szám
2 temjideKi IRLÄE 1939 ÁPRILIS 16. VASÁRNAP Romániával a kölcsönös kisebbségi védelem valóban kényes terén megértést keressen. — A Népszövetség bolsevizmust pártoló politikája is jellemző módon újjászületik mostanában. Csak azt lehet remélni, hogy idejekorán felismerik a veszélyes célra törő felelőtlen -kísérleteket mindazok az államok, amelyeket te akarnak fonni. Megvizsgálják a országot és .Olaszországot közösen érdeklő kérdéseket Róma, április 15. A Tribuna budapesti tudósítója hasábos tudósításban foglalkozik Teleki Pál gróf miniszterelnök és Csáky István gróf külügyminiszter küszöbönálló római látogatásának jelentőségével. A látogatás alatt előreláthatólag megvizsgálják a Magyarországot és Olaszországot közösen érdeklő kérdéseket, tekintettel arra, hogy Magyarország külpolitikája együtthalad a tengelyhatalmak külpolitikájával. Minden bizonnyal megvizsgálják Magyarország és a szomszédos államok közötti viszonyt is. Közismert, hogy Magyarország kapcsolatai Jugoszláviával igen jók. Az a körülmény, hogy Jugoszlávia nem vett részt a Nyugateuró- pából szított háborús hisztériában," megkönnyíti, hogy Magyarország és Jugoszlávia között végleges megegyezés jöjjön létre. Nem lehet azonban ilyen bizakodóan megítélni a román—magyar viszonyt. Budapest élénk figyelemmel kiséri az angol-francia diplomáciai erőfeszítéseket, amelyekkel minél több államot akarnak maguk köré csoportosítani. Magyarország poíStikai esetek- vésiszabadsága Berlin, április 15. A Frankfurter Zeitung Magyarországnak a Népszövetségből történt kilépésével foglalkozva hangsúlyozza, hogy mióta a nemzeti szocializmus Németországban hatalomra jutott, de különösen azóta a fejlődés óta, amelyet a keleteurópai politika legiítóbb Hitler erőteljes kezdeményezése ve :t, mind,nyilvánvalóbbá vált, hogy.. Ma'gya.rfi és.zág helye Németor? szág és ajaß.isztai Vmország oldalán yan. Magyarországnak a Népszövetségből való kilépése nemcsak Géniből választja el Magyarországot, hahem egyúttal elválasztja Magyarország jövőjét attól a múlttól, amelyben minduntalan ynegpróbálták számára idegen érdekek szolgálatába állítani. Csáky István gróf beszéde, amelyben bejelentette a Génitől való elfordulást a német, az olasz és a magyar érdekek közösségének messzehangzó hangsúlyozása volt. A Deutsche Allgemeine Zeitung vezércikke többek között a következőket írja: Csáky István gróf félreérthetetlen szavakkal ismertette azt az utat, amelyet Magyar- ország a genfi ligában való csalódástól a kominternellenes egyezmény közösségéig megtett. Különösen hangsúlyozta, hogy Magyarország a berlin-római tengely hatalmaihoz való barátság keretében megtalálta legmeszebbmenő politikai cselekvési szabadságát, holott Genfben ezt a szabadságot épugy nem tartották tiszteletben, mint Magyarországnak a békés revízióra való jogát, A magyar-román viszony Genf, április 15. A Neue Zürcher Zeitung budapesti tudósítójának jelentésében ismerteti a külügyminiszter beszédét. A jelentés különösen kiemeli, hogy a külügyminiszter a Nemzetek Szövetségéről szóló bírálatában annak a nemzeti kisebbségek védelme körüli csődjét hangsúlyozta legfőképpen. Magyarország a saját lábán óhajt állani. A Neue Zürcher Zeitung jelentése közli, hogy Csáky István gróf külügyminiszternek expozéját követő vita során a -Magyarország és Románia közötti viszonyt is megbeszélték. A jelentés kiemeli, hogy ebbein a viszonyban körülbelül két hét óta és -különösen Gafencu romámkü.lügymiij>isz:.. térnek legutolsó beszéde óta. a feszültség megenyhülésének több tünete jelentkezik* Romániának tudomásul kell Vennie,'" hogy a magyar kormány tiszteletben kivánja tartani mindaddig Románia határait, amíg Románia a maga részéről tiszteletben tartja az erdélyi nagyszámú magyar kisebbség jogait. Kereszt es-Fischer Ferenc helyettesíti a miniszterelnököt, Bariba Károly a magyar királyi külügyminiszter külföldi tartózkodása idejére a miniszterelnöki teendők ideiglenes ellátásával vitéz Keresz- tes-Fisoher Ferenc dr. magyar királyi titkos tanácsos belügyminisztert, a külügyminisztérium ideiglenes vezetésével pedig vitéz dálnokfglvi Bartha Károly magyar királyi titkos tanácsos, táborszernagy, honvédelmi minisztert megbízni méltóztatott. Teteki Miháiy gróf és if undor Antai szabadságot kapott Magyarország Föméltóságú Kormányzója Budapesten 1939. évi április hó 15. napján kelt legfelsőbb elhatározásával Széki Teleki Mihály gróf magyar királyi földmívelésügyi miniszternek és Kunder Antal, az íparügyi minisztérium vezetésével megbízott magyar királyi kereskedelem- és közlekedésügyi miniszternek külföldi tartózkodás céljából szabadságidőt engedélyezni s ennek tartamára a földmívelésügyi minisztérium ideiglenes vezetésével Hóman Bálint dr. magyar királyi titkos tanácsos, vallás- és közoktatásügyi minisztert, az iparügyi minisztérium és a kereskedelem és közlekedésügyi minisztérium ideiglenes vezetésével pedig Reményi-Schneller Lajos dr. magyar királyi titkos tanácsos, pénzügyminisztert megbízni méltóztatott. Magyarország Főméltóságú Kormányzója Budapesten 11939. évi április hó 15. napján kelt legfelsőbb elhatározásával széki Teleki P il gróf magyar királyi titkos tanácsos, miniszterelnök és körösIstván gróf dr. Üjszerű búvárruhát találtak fel Araeríu..- ban, amellyel 800 méter mélységbe tud a búvár leszállni SZKLENÓTÓL BUDAPESTIG Irta: MIHÁLY BÁLINT (Losonc) (1938 augusztusában kongresz- szus keretében Szklenófürdön alakult meg a Felvidéki csehszlovákiai) Magyar Önképzőkörök Szövetsége. 1939 febr. 2-án pedig Budapesten találkoztak a felvidéki önképzőkörök kiküldöttei a pesti körök tagjaival. Mindkét összejövetel megrendezésében Mihály Bálintnak nagy része volt. Szerk.J Korai lenne ma még „történeti" visszapillantásban -méltatni a középiskolás diákság e két találkozójának jelentőségét. Most inkább csak néhány tanulságot szeretnék levonni, melyek e találkozó Iából önként következnek. Már Szklenó sem volt csak kezdet, csak megindulás, hanem a mozgalom kifejlődésének egy állomása. Budapest is csak egy mánk állomás, amelyiket követnek-e további találkozók, az attól függ, meg lesz-e a két találkozónak az az eredménye, amit tőle várunk. Szklenó hatásából és eredményéből sok megmutatkozott már, de a budapesti találkozó hatását csak később lehet felmérni és megállapítani. Nagy különbség van a két találkozó színhelyében. Ez rányomja a bélyegét azok jellegére is. A ezklenói kongresszus ideális helyen volt. Fenyvesek között, a természet zavartalan magányában találkozott először a csehszlovákiai magyar középiskolás fiatalság. Hogy annyira egymásra talált lélekben is, azt nagyon elősegítette az ideális környezet mellett a tábori életközösség is. A napközi előadások és az esti tábortüzek nagyon szépen egészítették ki egymást. Nappal a gondolatok és szellem, este a szívek találkoztak. Volt abban valami bíztató, hogy egyformán érezte felelősségtudatát, poszton állását minden diákkiküldött, jött légyen akár Pozsonyból, akár Losoncról, Ipolyságról vagy Beregszászról. Tábori életközösségben éltek a kiküldöttek három napig egyéni életet. Az egyéni szó alatt a lelki függetlenséget, a szabad véleménynyilvánítást érten). Az igazság keresése -és bemutatása volt' a vágjta mindenkinek s nem szépítettek semmit, akár másokról, de akkor sem, ha a maguk hibájának beismeréséről volt szó. Mindenki önmagát akarta adni, meggyőződésével, kialakult világnézetével. Mert azt igazán nem lehetne ráfogni a kongresszus résztvevőire, hogy világnézeti beállítottságukban teljesen megegyeztek volna. Ez természetes és jó is volt így. Készakarva nem szelektáltunk. A jelentkezők közül az jött el, aki akart, azt mondta, amit érzett. Voltak nagy világnézeti ellentétek is, mint ahogy a felvidéki magyarság életéiben is megvoltak ezek a különbözőségek. A kongresszusi résztvevők bizonyos mértékben a felvidéki magyar társadalom kicsinyített mását .jelentették. Azok az erők, amik a felnőttek társadalmára hatottak, rájuk is hatással voltak és sok tekintetben meghatározták állásfoglalásukat, gondolkozásmódjukat is. A vélemények szabad kimondásánaik, az eszmék kölcsönös kicserélődésének eredménye az a spontán megnyilatkozás lett, hogy a felvidéki magyar középiskolás^ diákság keresztény népi-nemzeti alapon kíván egységben dolgozni tovább. A város és a falu egyaránt képviselve volt a résztvevők soraiban. A Felvidéken ez természetes is volt. A „népi” erő alatt nem egy elvonatkoztatott, tötobé-kevésbé homályos fogalmat értettünk, hiszen azt mi képviseltük. Közülünk igen sokan egyszerű falusi kunyhóban látták meg a napvilágot. Hogy testvéreknek tekintettük egymást, az közös sorsunkból, közös múltúnkból, de közös célunkból is következett. A keresztény népi-nemzeti alap elfogadását ez teszi meg- érthetövé, biztosítja annak frázismentességét és természetességét. Csak az történt itt kicsiben, ami a felvidéki magyar társadalom húsz éves fejlődésének ja eredménye lett: közös szellemi és világnézeti •egység kialakulása. Nemcsak középiskolások, hanem tanárjelöltek és tanárok is resztvettek a kongresszuson. Első esetben történt meg, hogy ez a három osoport ugyanazon munka módozatainak és lehetőségeinek megbeszélésére jött egybe. A kisebbségi élet főiskolása főként tanárjelöltje, ha igazán érezte felelősségtudatát — márpedig sokan érezték — léikben soha eem szakadhatott^ el középiskolás testvéréitől. Vezetőjük és irányítójuk lett. A középiskolásban annak a szellemi vaüy világnézeti mozgalomnak, melynek ő egyik munkása volt, továbbvivö- jét látta. Ez az oka annak, hogy a világnézeti kérdések felvetése mindennapos volt középiskoláinkban. Bizony, sokszor nyílt kiállás is megtörtént egyik vagy másik világnézeti csoport mellett. Hogy ez pedagógiailag helyes voltáé, vagy helytelen, arról lehet vitatkozni. A tény az, hogy a felvidéki fiatalság dinamikus lelkiségét főkép annak köszönheti, hogy világnézetének kialakítását és értelmi megalapozását már a középiskoláiban, sok esetben éppen az önképzőkörben, megkezdhette. így érthető, hogy a Felvidéken egy középiskolás találkozóról nem maradhattak el a főiskolások eem. A középiskolások1 egyenesen elvárták, hogy ott legyenek. A kongresszus munkájában, a felszólalásokban és vitában ők is éppen úgy resztvettek, mint fiatal barátaik. Az az öt hat főiskolás, aki ott volt, nem irányítani ment, hanem tanulni, tanulmányozni a középiskolás ifjúsági munkát, hogy majdan a katedrán is emberközelségben legyen diákjaival, ismerve azok szellemi és lelki összetételét. A _ felvidéki középiskolás diákság és tanárainak együttérző, bensőséges viszonya tette lehetővé a harmadik1 csoport — a tanárok csoportjának tevékeny részvételét á szklenói kongresszuson. Vess László a FMH márc. 5-iki számában „A névtelen felvidéki tanár” c. cikkében jellemzően világít rá erre a viszonyra. „Talán az anyaországban az a szokatlan jelenség, ami nálunk a'Felvidéken valóság volt, hogy az idősebb nemzedék — csekély kivétellel — mindig igyekezett támogatni a merészebb hangú, sokszor radikális, erősen szociális érzésű ifjabb nemzedéket. A nemzetmentés szociális parancsa hozta őket a közös munlcakeretbe. És hogy ez így történt, annak kialakításában a lélekformálás mesterei, a tanárok jártak elöl jó példával.” Szklenóra is eljöttek azok, akik mindig elől jártak, ha a kisebbségi sorsba szakadt magyarság kulturális érdekeiről volt szó’. Nem a kongresszus vezetésére jöttéik — mint maguk is kifejtették — még kevésbé, mint ellenőrző tanárok. A tábori élet rendjének magukat éppen úgy alávetették, mint a diákok, ezzel is hangsúlyozni kívánták, hogy ők is éppen olyan egyszerű és tevékeny résztvevői kívánnak lenni a kongresszusnak, mint akármelyik diák. A diákság ezt az . őszinte közeledést nagy szergtetteLvatte.Hígy,ijkeriilt: -a három réteg együttműködését a kongresszus minden problémájával kapcsolatban biztosítani. A három csoport a napi szellemi munka után találkozott az esti tábortüzeknél is. Valahogy megfogta mindenki lelkét, ahogy a sötét estében fellobogott a tábortűz rőt- vörös lángja, megvilágítva a körülötte ülők-arcát s még nagyobb sötétségben hagyva a könnyű nyári széltől zúgó fenyveseket és a tábort. A felröppenő szikrák, mintha a csillagok testvéreivé váltak volna. Együtt néztük valamennyien s csoda-e, ha megnyílt a szívünk? Dalolni kellett, szállt az ének. Akkor már volt valami a levegőben s amikor azt énelceltüJ:, hogy „Szól a kakas már... a majd megvirrad már”-ban már a mi hajnalunk megvirra- dását hittük ’... Ilyen érzések között szüle-, tett meg a fogadalomtétel az utolsó estén, egymás kezét fogva. Szimbólum volt ez a kézfogás — és ígéret, Azután előre alig sejtett nagy történelmi események következtek. Üjra kellett kezdeni a munkát, felmérni az erőket, megbeszélni a további teendőket. így jött létre a budapesti találkozó. Két részből állt. A felvidékiek külön gyűléséből és a pestiekkel való közös gyűlésből. A középiskolás és tanár résztvevők kevés kivétellel ugyanaaok voltak, akik Szkle- nón is ott voltak. A főiskolások egy-két képviselője a hallgatóság soraiban foglalt helyet. Sok pesti érdeklődő tanár és diák is eljött erre a gyűíégre. Mint passzív résztvevők igen nagy érdeklődéssel kísérték annak lefolyását. Ez a gyűlés értékes volt és bensőséges.. A felvidéki középiskolás diákság lelke bontakozott ki a beszámolókból és felszólalásokból. Azt hittük, hogy másnap sikerülni fog 'ugyanez a pestieknek is. Sajnos, ez a gyűlés csak külsőségekben hozott találkozást. Nem is lehetett persze másként, már csak az együtt töltött idő rövidsége miatt sem. Csak előkészületnek vehetjük egy. legközelebbi találkozóhoz, mely, reméljük meghozza a lelkek találkozását is. Tanulsága mindenesetre van a pesti gyűlésnek is. Az első, hogy a legközelebbi találkozóba minél kevesebb ünnepélyességet szabad belevinnünk. A másik, hogy hatvan-hetven résztvevőnél többet nem érdemes összehozni egy találkozóra. Csak így kapcsolódhat be tevőlegesen minden résztvevő a munkába, csak így ismerhetik és szerethetik meg egymást a delegátusok. Végül a legközelebbi találkozó is csak akkor lesz eredményes, ha sikerül összehozni azt a három csoportot, amelyik Szklenón olyan szépen együtt tudott dolgozni: a középiskolások mellett a tanárokat és főiskolásokat is.
