Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. április (2. évfolyam, 75-98. szám)

1939-04-16 / 86. szám

1939 ÁPRILIS 16. VASÁRNAP TEKUDün • jMägVäR-H IRMI> A miniszterelnök beszéde a zsidójavaslat felsőházi vitájában Nagy érdeklődés közepette kezdte meg a felső ház plénuma a zsidó Javaslat tárgyalását — Hétfőn délelőtt folytatják a vitát Szerdára összehívták a képvlselöházat Széchenyi Bertalan gróf elnök tíz órakor nyitotta meg a felsőház ülését. Az elnöki előterjesztések után áttértek a zeidójavaelat általános vitájára, A javaslat tárgyalására a felsőház kimondta a sürgősséget. Görgey László előadó ismertette a tör­vényjavaslatot és indokolta meg a tárgya­lásra kimondott sürgősséget. Bezerédj István volt a vita első szónoka. Azt fejtegette, hogy a javaslat nélkülözi a jogalapot. Kijelentette, hogy általánosságban nem fogadja el a javaslatot, a részleteknél azonban az együttes bizottság módosításai­hoz csatlakozik. - , Serédi Jueztinián bíboros hercegprímás keresztény szempontból is kötelességének tartja a püspöki kar állásfoglalását leszö­gezni. Súlyos oknak tartja a zsidókérdés­ben a nemzet közérdekét, illetőleg jogos ön­védelmét, mert közérdekből korlátozhatja az állam polgárainak jogait. Kijelentette, hogy a zsidóságnak visszaszorítását szükségesnek tartja mindenki, aki a recepciós törvény életbelépése óta aggodalommal nézi miként rombolja le a zsidóság a különböző területe- ken a keresztény erkölcsöket. Természete­sen csak a zsidóság egy részéről van szó. Ezután a javaslat jogi természetét vizs­gálta, majd kijelentette, hogy nem a zsi­dókat védelmezi, hanem azokat a keresz­tényeket, akiknek nem volt részük a zsi­dók túlkapásaiban. Egyben kijelentette bizonyos rágalmakkal szemben, hogy a katolikus teológiában nem olyan járatla­nok, mint azok, akik azzal rágalmazzák az egyházat, hogy a keresztség szentségé­nek vér- és fajátalakító hatást tulajdonit és hogy ezt dogmaként hirdeti. Felvetette a kérdést, hogy miért ne lehetne az a&szi- milálási folyamatot a jövőre nézve is el­ismerni. Szólott ezután a külföldi zsidó­ság beszivárgásáról, amelynek megakadá­lyozása módjában áll a kormánynak. Ber széde végén kérte, hogy ne értsék félre szavait és ne ítéljék el se őt, se az egy­házat, hanem ítéljék el azt a liberális rendszert, amely a zsidók túlkapásait a magyar katolikusoknak állandó tiltakozása ellenére lehetővé tette. És ítéljék el azo­kat a zsidókat, akiknek a túlkapásokban részük volt. A javaslatot általánosságban elfogadja. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Papp József a javaslat ellen szólalt fel és jogászi szemszögből bírálva a javasla­tot, azt fejtegette, hogy a javaslat a jog- egyenlőséget biztosító törvénybe ütközik. Ezután az ügyvédi, mérnöki és orvosi ka­marákról intézkedő szakasszal foglalkso- zott. A javaslatot nem fogadta el. Péchy Manó megállapította, hogy a ja­vaslat lényegében nem más, mint a már megszavazott és törvényerőre emelt első zsidótörvény. Ugyanazoknak az elveknek alapján intézkedik, csakhogy szigorúba mértékben. Az a véleménye, hogy szigorú törvényeket kell hozni, amelyek kiirtanak minden olyan rossz szellemet, amely a ma. gyár életet károsan befolyásolja. A javas­latot azért szavazza meg, hogy a magyar fajtának használjon. (Helyesli« és taps.) Ezután általános figyelem közepette emelkedett szólásra Teleki Pál gróf mi­niszterelnök. A miniszterelnök beszéde Teleki Pál gráf miniszterelnök beveze­tőül megemlítette, hogy holnap, vasárnap reggel hét órakor Rómába utazik és ezért nincs módjában hétfőn a vitán részt venni és ez az oka annak, hogy a vita kezdetén szót kér. Felszólalásában dokumentálni kívánja azt a fontosságot, amelyet a javaslat ere­deti szövege megszavazásának tulajdonít. Dokumentálni kívánja ezt azért is, mert a magyar közönség körében eddigi felszóla­lásai ellenére is, még mindig sokan azt képzelik, hogy a javaslatot csak mint örökséget, vagy politikai oportunizmusból képviseli. — Ezt a javaslatot — mondotta a mi­niszterelnök — meggyőződésből is képvi­selem, legalább is egészében és főbb voná­saiban, hangsúlyozva azt is, hogy ha rész­leteiben mást, egy saját magam által szer­kesztett törvényjavaslatot hoztam volna, az a jelen törvényjavaslatnál szigorúbb lett volna. (Élénk helyeslés és taps.) A következőkben kifejtette, hogy senki sem imputálhat neki komolyan olyan köny- nyelműséget, hogy ilyen életbevágóan fon­tos javaslatot politikai portunizmusból kép­viseljen. Ilyen fontos törvényjavaslatnál csak a nemzet egyetemes érdekét ismeri. Megyőződése, hogy a nemezt egyetemes érdeke azt kívánja, hogy ezt a törvényja­vaslatot törvénerőre emeljék, ezért kép­xitcwci mégis rugalmasan járhat Nem kell hozzá semmi más, mint valami, ami idegeit megnyugtatja, izmait pihenteti. Két szóval: PALMA XAUCSUXSABOX viseli ezt a törvényjavaslatot. (Élénk he­lyeslés.) Ha valamit képvisel, azért helyt is áll, saját maga és reméli, hogy ezután az ország tudomásul veszi és megérti, hogy ha valamit kimond, az úgy is van. (Élénk helyeslés és taps.) A miniszterelnök kijelentette, hogv a törvényjavaslatnak mostani formájában való elfogadását kéri, hangsúlyozva, hogy szívesen közvetít a felsőház és a képviselő­ház között, hgy a módosításokat letárgyal­ják és elfogadják. A javaslat történelmi szükségszerűség A miniszterelnök kijelentette ezután, hogy a törvényjavaslat mintegy törté­nelmi szükségszerűség, vagy természetes következmény, úgy az európai, mint a hazai történelmi fejlődésből szükségsze­rűen következik. Válaszolt ezután a mi­niszterelnök azoknak, akik a javaslatban szakítást látnak a 'szentistváni gondolat­tal. Ezeknek kijelentette, hogy túlságosan szűk látókörből nézik a szentistváni gon­dolatot, amelynek nem csupánc egy eleme van, de igen fontos eleme az is, hogy az ország vezetése olyan kezekben legyen, amelyek az országalkotó és fenntartó gondolatot, eszmevilágot és érzéseket lényük egészével képviselik. A miniszterelnök ezután arról szólott, hogy ez a törvény nem nemzetiségi tör­vény, nem alkalmazható az országban élő más nemzetiségekre. Válaszolt a minisz­terelnök arra a beállításra, mintha a tör­vény a magyar törvényalkotásba és gon­dolkodásba a faj és vér idegen ideológiá­ját hozza be. Megállapította a miniszter- elnök, hogy semmi idegenszerűség nincs abban, ha faji összetartozandóságról, faji kapcsolatokról és faji csoportokról beszé­lünk. Arra a kifogásra, hogy a törvényjavas­lat keresztényeket zsidóknak ífiinősít, a miniszterelnök megállapította, hogy az ember lelkivilága nemcsak vallási meg­győződésből áll, ezenkívül nemzeti érzés­ből, mindenféle hagyományoknak lelkűnk­ben hordozásából, velünk bármilyen ala­pon rokon embereknek, embercsoportoknak Saját zászlóik alatt vezették be Skntariba az albánok az olasz csapatokat

Next

/
Oldalképek
Tartalom