Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. április (2. évfolyam, 75-98. szám)
1939-04-13 / 83. szám
10 TCTüiPstei 1939 ÁPRILIS 13, CSÜTÖRTÖK Lebrun, a (randa köztársaság újonnan megválasztott elnöke feleségével Belgium legnagyobb gondja: harc a szerencsejáték ellen Brüsszel, április 12. A belga hatóságoknak egyik legnagyobb gondja jelenleg a tiltott szerencsejátékok megszűntetése és a játékbarlangok bezárása. Ez természetesen nem könnyű feladat, annál is inkább, mert a belga nép kedvenc szórakozása a szerencsejáték. A belgák minden látványosságnak, minden izgalomnak és fogadási lehetőségnek valóságos rabjai. Karácsony körül minden belga városiban az üzletek kirakatai vásári mutatványos bódékká változnak át. Az egyikben majomketrec, a másikban hatyúk, a harmadikban egész variétéelőadás csábítja a közönséget. Farsang idején heteken át tartanak ai tarka jelmezes felvonulások az utcákon. A látványosságnál is jobban kedvelik azonban a belgák a szerencsejátékokat. Nincs olyan belga, aki meg ne kísérelné takarékossággal és szorgalommal gyűjtött vagyonát még a szerencse segítségével is gyarapítani. Sehol eines annyi szenvedélyes „fogadó”, mint Belgiumban. Az egyik lovakra, a másik agarakra, a harmadik futballcsapata győzelmére fogad, süt akadtak olyanok is, akik a szeptemberi válság idején nagyösszegű fogadásokat kötöttek arra, hogy kitör-e a háború, vagy sem. ' Érthető tehát, ha a szerencsejátékok is nagyon elterjedtek Belgiumban. A játékklutíbokat ugyan a kormány még a, világháború előtt betiltotta, de a rendeletet senki sem véstte komolyan. A „tiltott” játékkasai nót az állami hivatalnokok, sőt adószedők is felkeresték, hogy behajtsák az adót olyan üzemektől, amelyeknek a törvényi értelmében létezniük sem lett volna szabad. Végre most már az ügyészség megsokaltá a dolgot és elhatározta, hogy leszámol* a játék- kaszinókkal. Egyesek szerint ez az elhatározás nemcsak a játékkedvelő népre nézve szomorú, hanem az állampénztár szempontjából is, mert a játékkaszinókra kivetett adók tetemesen hozzájárultak az amúgy is magas költség- vetési hiány enyhítéséhez, most pedig ez a jövedelemforrás megszűnik. Dehát a törvény őrei másképen gondolkodnak, mint az előrelátó pénzügyi szakemberek és azon a nézeten vannak, hogy első a törvénytisztelet és az erkölcsi eszme diadala — a hitvány anyagiakon. A brüsszeli és namuri államügyészek ösz- szeültek tehát és elhatározták, hogy razziát rendeznek a namuri játékkaszinóban. A sors humora volt, hogy a razzia alkalmából elsőnek éppen az ottani ügyészség egyik tisztviselőjét tartóztatták le a játékklubban, I aki a kaszinó régi látogatója volt és a tulajdonost figyelmeztetni akarta a veszede- | lemre, csakhogy már elkésett. mOST JELENI MEG! POLIIIKm SZENZÁCIÓ! UIRGINIO GiVDfl leleplezi az európai feszültség drámai okait... Dr. Marjáy Frigyes bevezetésével és kitűnő ül fordításában Miért mondta fel Olaszország az 1935. évi tuniszi szerződést, melyet a franciák soha nem szentesítettek s amely soha nem lépett életbe? Miért mellőzték Olaszországot a Szuezi-csa- torna Társaság igazgatóságában? Miért nem akarják a nagyhatalmak elismerni, hogy a Szuezi-csatarna Negrelli olasz mérnök tervei szerint készült? Miért tagadták meg a hatalmak Olaszországnak a „londoni titkos szerződés”-ben biztosított jogait? Miért zárja el Franciaország hatvanféle Vámmal és érthetetlen jogi fogások százainak kínai falával Gibuti kikötőt az olasz impé- rium elöl? Erről és Itália Földközi-tengeri helyzetéről szól a tavaszi könyvpiac legizgalmasabb politikai munkája... Kapható a Stádium köny vRiadóválialatnál: Bpest, VI, Rózsa-u. 111 a könyv árának előzetes beküldése mellett (bélyeg ellenében is); minden jobb könyv- kereskedésben, Budapesten és vidéken, dohány tőzsdékben és az IBUSZ-pavillonokban. Ara keménykötésben 1.80 Megnyílt a budapesti olasz könyvkiállítás Cicero levelétől Mussolini beszédéig Budapest, április 12. Ünnepélyes külsőségek közt nyilt meg az olasz könyvkiállítás ma délután fél hatkor a Nemzeti Múzeum második emeletén. Az előkelőségek soraiban megjelent Teleki Pál gróf miniszterelnök, Hóman Bálint kultuszminiszter, Csáky István gróf külügyminiszter, Vinci gróf olasz, követ, Sig. Pavolini, a Külföldi Művelődési Kapcsolatok Olasz Intézetének elnöke, valamint az olasz és magyar irodalmi és társadalmi élet számos kitűnősége. Alfiéri olasz nemzetnevelésügyi miniszter táviratilag mentette ki magát az olasz könyvkiállítás megnyitásáról. Az üdvözlő beszédek elhangzása után Bino Sanminiatelli olasz író és Sig. Pavolini kalauzolták a megjelenteket az olasz könyvkultúra csodálatosan gazdag és tanulságos birodalmában. Mintegy négyezer könyvből álló anyag került el a budapesti kiállításra, amelynek modern elrendezése megnyerte mindenkinek az érdeklődését. Az előcsarnokban a kiállítás anyaga retrospektív jellegű, amely az olasz könyv- nyomtatás fejlődését mutatja be a XV. századtól napjainkig, többek közt az első Rómában nyomtatott könyvtől, Cicero leveleitől kezdve Mussolini írásai és beszédei könyvsorozatáig. Szerepelnek közöttük magyar tárgyú könyvek is, a magyar klasszikus irodalom értékeivel. A további termekben az olasz könyvkultúra bizonyságot tesz a jogtudomány, drámairodalom, szépirodalom, tudományos művek, politikai írások fejlettségéről. A megnyitáson megjelent előkelőségek csodálattal adóztak az Enciklopédia Itáliána 36 vaskos kötete előtt, amely szellemi téren az új Olaszország egyik legmonumentálisabb alkotása. A Zenészkamara terve Zenészkörökben sokat foglalkoznak mostanában a Zenészkamara felállításának kérdésével. A jelekből ítélve, csakugyan sor kerül a különböző művészeti kamarák megszer- vezietése után a Zenészkamara létesítésére is. Az Országos Magyar Zenész Szövetség maga is szükségesnek tartja a kamara felállítását és nem hivatalos részről már össze is állították a szóbanforgó kamara szervezeti szabályzatának tervezetét. E tervezet szerint az ország területén akár zene-, vagy énekelőadóművész, karmester, zene- vagy énektanár, színházi, hangverseny, vagy bármilyen más zenekar tagja csak azesetben működhet, ha a Zenészkamara tagja. Vonatkozik ez a hivatásos énekesekre is. A tervezet szerint mindazon üzemek, vállalkozások, amelyek a zenével bármely módon kapcsolatosan anyagi előnyöket élveznek, — például hangszerkészítők, hangszerkoreske- dők, hangjegynyomdáik, zeneműkiadók, hangversenyrendező irodák — kötelesek lennének a kamara javára bizonyos összegű illetéket fizetni, esetleg a kamarába pártoló tagként belépni. Ilyen illeték fizetésére köteleznék a zenés kávéházak és éttermek tulajdonosait, a tánclokálokat, sőt a filmgyárakat és mozikat is. Külföldi állampolgárok csak a kamara előzetes hozzájárulásával kaphatnának munka- vállalási engedélyre és kötelesek lennének jövedelmük egy meghatározott százalékát a kamara jóléti alapja számára befizetni. Hangversenyek rendezésével, zenészek közvetítésével csak az foglalkozhasson, akinek az illetékes hatóság a kamara előzetes véleményezése alapján ilyen foglalkozás gyakorlására engedélyt ad. A hangverseny vállalatok és impresz- száriók kötelesek lennének biztosítékot letétbe helyezni. Működő zenész nem lehet közvetítő. _ Súlyosan büntetnék azt, aki kamarai tagság nélkül díjazásért, tiszteletdíjért, vagy bármilyen más ellenszolgáltatásért előad, fellép, zenét tanít, nyilvános helyen zenét szolgáltat és megbüntetnék azokat is, akik nem kamarai tagot felléptetnek, szerződtetnek, elhelyeznek. ( ) Érsekujvárott a gimnázium ifjúsága április 15-én, szombaton este 8 órai kezdettel rendezi meg a farsangban elmaradt Diákbált az Aranyoroszlán-szálló nagytermében. A Diáikbálnak csak a dátuma talódott el, lényegében semmit sem változik. Színre kerül Brosch L. VIII. o. t. és Zahovay E. „Azt álmodtam ..zenés diákbohózata. Műsoron szerepel a felsős leányok és fiuk tüzes magyar palotás tanca. Műsor után tánc egész reggelig. (*) Színielőadás Kavapusztán. Komáromból jelentik: A Széchenyi Magyar Kultúr Egyesület kavapusztai helyiszer- vezete husvétkor táncmulatsággal egybekötött színielőadást rendezett. Szinre- került a „Sárga csikó” című népszínmű. Az előadásnak nagy erkölcsi és aqyagi sikere volt, a szereplők egytől-egyig tehetségük legjavát adták. A nagy siker részesei: Tóth Kálmán, Misák Katalin, Trubnikov Gyula, Adamek Margit, Mo- ravesik János, Szeder Kálmán, Szmolka István, Skulec Máté, Tóth Jenő, Szeder Antal, Hajtman József, Adamek Antal, Fekete László, Fekete Gyula, Adamek Mária, Adamek Teréz, Bilkó Julianna, Erős László, Bilkó Imre, Sebők János és Sebők Sándor. Előadás után reggelig tartó táncmulatság volt, amelyen a kitünően működő SzMKE-csoport saját zenekara mutatkozott be. A zenekar tagjai: Erős Pál, ifj. Sebők János, Sebők Tibor, Sebők Sándor és Erős Vendel. A rendezés munkáját ifj. Adamek János végezte kitűnően. Beszélgetés Tolnay Klárival A befejezéséhez közelgő színházi évadba« talán alig akad még valaki, aki filmen és színpadon egyaránt, a legkülönbözőbb szerepekben és e szerepeknek sikersorozatában oly gyakran lépett volna közönség elé, mint a Vígszínház szép, fiatal művésznője: Tol- nay Klári. Pedig alig három év választja el őt a starttól, amikor a Jedermann szabadtéri előadásában a „Jótett” ezerepében feltűnt és a legelső sorba került. Ha csupán hevenyészve a „Francia szobalány”, „A grófnő” színpadi és „A hölgy kissé bogaras”, „Bors István” filmszerepeire gondolunk, a sok régebbi alakítása mellett, szembetűnő egyéniségének sokszínű és széles skálája s az a természetes beilleszkedés, ami csupán a vérbeli színpadi művésznők ritka kiváltsága. Tolnay Klári, aki — volt idő, hogy egyszerre öt-hat különböző filmszínházban volt látható, más-más szerepben — most végre egy kis lélegzetvételhez jut, most sem gondol pihenésre. — Ha szabad estém lesz, elmegyek az Operaházba — mondja —, meghallgatom a Faustot új rendezésében. Azután előre örülök már a hangversenyeknek. Nagyon szeretem a zenét és szabad időmben órákat töltök zongorám mellett. — Mit szokott játszani? — Legszívesebben operákat. Elsősorban Puccinit. Daloló lelke közel áll hozzám. Különösen a bohéméletet” kedvelem. — Talán, mert a maga lényében is van valami Mimi hamvasságáiból.,. — vetjük közbe. Tolnay Klári finoman elmosolyodik: — Lehet. Nem tudom. Újabban sok humort is fedeztem fel magamban. Hangjának melegségébe egy kis irónia lopódzik. — Olyan szép idő van, tavasz van, örülök a húsvétnak, hagyjuk inkább az elméletet, ahhoz én még nem vagyok elég öreg. Majd megírom a memoárjaimat, ha leáldozóban leszek — mondja száraz humorral. V. M. (*) Zongoraest. Ditrói Csiby József zongoraművész, a Zeneművészeti Főiskola tanára ezévi hangversenyét Bach kromatikus fantáziájával nyitotta meg, majd Beethoven As-Dur szonátáját, Brahms h-moll és g-moll rapszódiáit, Debussy Por le piano sorozatából három darabot és iszt Mefisztó keringőjét játszotta el. A fiatal pianistában erősebb a forrongó művésziélek, mint a tudatos pedagógus irányító tevékenysége és ezért romantikus tartalommal, férfias lirával vannak átitatva nála a formai keretek, amelyeket olykor eláraszt a mélyebb reflexiók hullámsodra. Cizellált Debussy- és Liszt-játéka viszont Ízelítőt ad fölényes virtuóz felkészültségéből, kihangsúlyozva, hogy Ditrói Csiby József korántsem egyoldalú, hanem érdekes összetételű, még nagy fejlődések előtt álló értékes egyéniség. A műsort számos ráadás toldotta meg szűnni nem akaró ünneplés közepette. V. M. (*) A Petofi-Társaság felolvasó ülése. Április 16-ám, vasárnap délelőtt fél 11 órakor a Tudományos Akadémián felolvasó ülést, tart a Petőfi-Társaság. Kállay Miklós alelnök megnyitója után Gáspár Jenő főtitkár olvassa fel jelentését, vitéz Bodor Aladár Háry Alfréd memoárjaiból egy elbeszélést mutat be, Petri Mór várballadákat olvas fel, s végül Gyallay Domokos egy elbeszélését Gáspár Jenő mutatja be.
