Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. április (2. évfolyam, 75-98. szám)

1939-04-09 / 81. szám

24

TECTiDEta -MäC&ARHIRME

1939 ÁPRILIS 9. VASÁRNAP "

SZÉN A VÁ RI BOLDOG ŐSZ

írta: Balogfi István

Huvöä szél söpört végig Szénaváron. A kis szalmafedeles házak riadtan húzód- 'tak meg a lombtalan fák alatt. Egyetlen pislákoló fény az egész faluban.

Éjjel tizenegy óra volt.

Páll „deszátnyik” mántlija gallérját felhajtotta, az opaszekon egyet szűkített és behúzott nyakkal sietett a szunyókáló utcán, melyen megsárgult faleveleket hem pergetett az októberi szél. Gyors, határo zott léptekkel haladt.

— Ki az? — szúrt mele a csendbe egy suttogó, de mégis erélyes hang.

— Páll Béla — felelt szintén suttogva Páll deszátnyik az őr mellé állt.

— Mi újság?

— Senki sincs az utcán. A hotovoszty a falu túlsó végén van. A poszádkovit se láttam . . . — hadarta az útkereszte ződésre állított őr.

— Ott mi van? — és fejével a közelben álló faibódé felé bökött, ahol a rádiócse" tartott szolgálatot.

— Komáromban megszakadtak a tár gyalások.. Csak a Csallóköz egy részét akarják visszaadni. Sós újságolta. Éppen most váltotta fel a rádiónál egy „svéd”.

Páll nagyot köpött és fergeteges lépé sekkel vágott neki a mellékutcaszerű ház sornak.

Az egyik ablakból sárgás fény kacsintgatott a sötéttel.

Megzörgette az ablakot.

A fény kialudt, de a nevetségesen ki ablak, kinyílt.

— Készen van Marusa?

Marusa szó nélkül kinyújtotta az abla kon nagy kezét és egy maroknyi lapos csomagot nyújtott át. Páll megszorította a kérges kezet.

■— Megvan? — kérdi az előbbi őr?

— Meg — vetette oda Páll és rohant tovább.

A szegényes viskóban, ahol huszonha- tan, vegyesen magyarok, szlovákok és csehek voltak elszállásolva, csak az alvók mély lélegzetvétele és hortyogása volt hallható. Pálit rázta az öröm és megelégedés, szeretett volna beleordítani a szoba nehéz, savanyú levegőjébe, hogy itt van megszerezte, nála van, amire már hetek „Óta vágytak.

'^■Valaki váratlanul cigarettára gyújtott A gyufa lángja pillanatra bevilágította a szobát. Páll mozdulatlanul meghúzódott A szíve a torkát fojtogatta. A beavatottá, kon kívül senkinek sem szabad tudni, hogy éjjel tizenegykor eltávozott kvártélyáról A kis csomagot a derékaljat helyettesitő poros szalmába dugta és hosszas hányko- lódás után elaludt.

Páll deszátnyiknak másnap reggel szokatlanul jó kedve volt. A Rákóczi-indulót dúdolva fröccsenitette arcába a piszkos vászonvödörből a hideg vizet.

Balázs melléje furakodott.

— Te, Jani... — suttogta Páll.

— Mi az?-— Megvan!

•— Meg . . . megvan?

— It van nálam.

— Mutasd!

— Ne szamárkodj, most nem lehet.

Az émelygős fekete után a dozorcsi deszátnyik jelentkezett és Pátit az ütegparancsnokságra hívta.

— Páll keményen lépett be.

— Pane nadporucsiku deszátnyik v zá- loze Páll hlászi sze na rozkaz!

— Deszátnyik Páll! Hol volt tegnap éjjel tizenegy után? — szegezte neki a kérdésit Siroky nadporucsik, a tartalékos cseh főhadnagy, a kilencedik üteg parancsnoka.

Váratlanul érte a kérdés. Megzavarodva tekintett hol a főhadnagyra, hol az Írnokra, miközben fordult egyet vele a szoba. Erre nem volt felkészülve. Szent meggyőződés élt benne, hogy éjjel nem látta őt senki, sem eltávozásakor, sem visszatérésekor. Az éjjel felvillanó gyufalángnak semmi fontosságot nem tulajdonított.

Megemberelte magát.

— Sehol. Alutam — vágta ki határozottan.

— Mit keresett a faluban?

— Alutam, kérem.

Siroky észre se vette a tagadást.

Vybehal, a dozorcsi deszátnyik Páll háta mögött vigyorgott vörös pofával.

— Nagyon jól tudja, hogy statárium van — kezdte emeltebb hangon a cseh főhadnagy. — A katonák még külön parancsot. is kaptak, hogy este hét óra után nem szabad kvártélyukat elhagyni.. Maguk magyarok úgyis sokat súgnak-búg- nak. igen sok hírt hamarabb tudnak, mint és magam. Nem akarom most magam fárasztan.i azzal, hogy kacskarin- gós kérdéseken törjem a fejeiti, amikkel magát vallomásra bírom. Ellenben, hogy az éjjeli kiruccanások ne ismétlődjenek,

arra nekünk nagyon jó eszközünk van. — A dozorcsi deszátnyik felé fordult. — Ve zesse le ezt az embert az alattunk levő pincébe és a készültségből azonnal hozzon ide őrt. Majd én véget vertek ezeknek az összesúgásoknak.

Páll deszátnyik dacos sóhajjal ült le pincében felhalmozott krumplira. A csizmaszárából kihúzta a lapos csamogot, megsímogatta és visszatette. Majdnem egy hónapja penészednek itt ebben az isten- hátamögötti faluban tétlenüll. Szénavár Rongyos kis fészek. Korpona mellett, ijed ten guggoló, széles szalmatetők alatt ros kadó viskóival, mákszemnyi ablakaival. A lakók mogorvák, ha megszólalnak, szidják az armádát, mert felette mindent, ami hatíbavonult állataik után megmaradt. A férfiakon sötét gúnya, a nők a hároméves kislányoktól a vénasszonyokig fekete, apró fehérpettyes ruhákban, úgyhogy az ötéves kislányok törpe véneknek, a haja donok anyókáknak néztek ki és a javakor- beli asszonyok a gyermekmesék csúf boszorkányait idézték fel. Csak a vénasszo nyok mutatták igazi arcukat. Vasárnap persze szemrevalóbb látványt nyújtottak A falu felső végében egyetlen csinos ném- bért fedeztek fel a szimatoló magyar tü zérek (pedig a katonaszemek nem váloga tósak), kiről azt gondolták, hogy har mincötéves, később kiderült: tizenhét. Kö rül is repkedték aztán, mint a legyek a mézet, de megízlelni nem tudták.. A ma- tyer szigorúan őrködött. Később az is kiderült, hogy törvénytelen. Apja szerb fo goly volt, kinek sorsát az őrködő matyer egy nagyobb magyar községben, hol cselédlány volt, ahogy csak tehette, enyhítette. Talán innen eredt a hajthatatlan ellenszenve az egyenruha iránt. A magyarokkal szemben mindemellett engedéke nyebb volt s ő volt az, akit Páll tegnap éjjel is meglátogatott,

A mozgósítás utáni napokban legfőbb gondjuk volrt, hogy megoldják a háború kérdését, ha erre sor kerül. A szerepeket szét is osztották. Jól tudták, hogy az üteg kétharmada magyar, a többi német és itt- ott bespékelve egy-két cseh vagy szlovák. A szlovákok nagyokat ásítottak, szidták a mozgósítást és köptek a csehekre. A németekben is forrt a harcvágy: ahol csak tehették, kerekkötők voltak. Maradt mindössze öt-hat cseh. Igaz, azoknak kiadták a parancsot, hogy az legelső gyanús megmozdulásra használják a kézifegyverüket. Azonban nagyon békésen viselkedtek. Minden haditevékenykedésük árulko- dásban merült ki. Az ütegparancsnokság teli volt a magyarok elleni panaszaikkal. Besúgás besúgásnak adott kilincset. így történt az is, hogy ő egy rothadó burgonyával teli, poshadt pincében várja a fel- szabadulás napját...

Este a kvártélyon néma dühvei vett'k tudomásul, hogy Páll tizennégy napi osz- trit kapott, hetenként kétnapi böjttel. Az ítélet nem volt túlszigorú, de az árulkodót nyársalni szerették volna.

Enyhítette gőzölgő dühüket a kerülő utakon hozzájuk vergődött pozsonyi „Uj Hírek” eléggé friss száma. Mint a farka sok a koncra, vetették rá magukat a tartalékos magyar altisztek. Mind egyszerre akarták olvasni. Minden betűjét fenékig akarták inni. Sugár deszátnyik, ki civilben tanító volt, fogta az újságot, elhelyezkedett és hangosan olvasni kezdte:

— Ipolyságot a lakosság kimondhatatlan üdvrivalgása mellett birtokukba vették felszabadító honvédeink. . . Pozsonyban téli az utcák, piros-fehér-zöld kokárdás, mosolygóarcú járókelőkkel .. Csallóköz egész lakossága minden kétséget kizáró módon tanúságot tett magyarsága mellett. . . Nyitrán megalakult a Magyar Nemzeti Tanács... A hatóságok megengedték a magyar nemzeti jelvények viselését... és a csallóközi kis falu templomában szentmise után a hívők apraja-nagyja boldogságtól félig sírva énekelte el húsz év után először a minden magyarok legszebb imáját, az Isten áldd meg a magyart...

Sugár hangja az utolsó mondatnál el- elcsuklott és hirtelen kitörő sírással felordított:

— Fiúk!... Hát lehet ezt sírás nélkül megállni ?!...

Összegyűrte az újságot, földhöz vágta és értelmetlen sírva-kiabálás között ölelgette Balázs szvobodnyikot, aki mellette guggolt. A többiek is valamennyien felugráltak, egymásba kapaszkodtak. A szobában tartózkodó csehek riadtan húzódtak egymáshoz. Nem tudták elképzelni, mitől bolondultak meg ilyen hirtelen derék magyarjaik. Szó nélkül nézték a lármát, amely nehezen akart lecsillapodni.

Vybehal szvobodnyik, a vöröspofájú cseh altiszt, aki délben adta át a szolgálatot, annak ellenére, hogy pgy álmatlan éjszaka volt mögötte, felrángatta csizmáit és kikelt arccal távozott. Ő volt egyébként a tegnap éjszakai dohányzó is

Maly csertár, a cseh szobaparancsnok, összehúzott szemöldökkel füstölt fekhe lyén és nem szólt bele a felfordulásba.

Balázs felkapta a félrehajított újságot és indult kifelé.

— Hova mégy? — kérdezte Sugár.

— Elviszem Pálinak az újságot.

— Hogy adod oda neki?

— A pincének szellőzőnyilása is van, benyújtom azon. Ezt neki is tudni kell.

— Én is veled megyek — ugrott fel Rados.

*

Rados szlovák fiú volt. Nem vett ugyan hangoskodva részt a magyarok megmozdulásaiban, de mindenben néma hívük volt. Néhányan gyanakodva néztek utána amint hosszú lépésekkel kifordult az ajtón.

Balázs és Rados némán siettek az üteg parancsnokság felé.

Hamarosan megtalálták a pince szel lőző-nyílásált.

— Béla! ... Béla-!

— Ki az? — hangzott a pincéből.

— Balázs ... Te, csuda híreket hozok Itt az újság. Holnap olvasd el.

— Mi van benne?

— Nem dumálhatok sokat, félek, hogy itt kap a sztrázs.

— Akkor nyújtsd be a kezedet!... Úgy — Ezt tedd el úgy, hogy senki meg ne találja. Félek, eszükbe jut, hogy átkutas sanak és megtalálják nálam. De a két sze med semmi, ahogy erre vigyázni kell.

— Ne félj!... Holnap ismét jövök.

Néhány lépés után csatlakozott újból

Rados is", aki őrt állott és ügyelt arra hogy az őrségre állított cseh meg ne lepje őket. Balázs kibontotta a csomag egyik végét és közvetlen a szeméhez melte. Meg állt. A mennyország lehet olyan szép mint amilyent most látott. Nehéz csizmái a piszkos utcához nőttek és állt mozdulatlanul.

— Mi az? — lépett közelebb Rados.

Balázs egyik karjával átölelte őt, a másikkal a szeméhez emelte a kis csomagot,

Rados hüledezetit.

— Jezsis! Honnan került ez ide?

Ha a „svéded” meglátnák ...

— Hová tudnánk ezt eldugni?

— Várj csak.,., én... én eldugom.

— Bejáratos vagy az irodára ... Sircky nagyon ravasz.- Mihelyst kívánjátok, visszakapjátok Sirokyitól ne félts... éppen őt fogom fel használni.

Megszorították egymás kezét.

... A bekövetkező napok lehűtötték a magyarokat. A napok teltek-múltak, de csak nem kapták meg a várva-várt hírt. A néhnapján elcsípett újságok sem kecsegtettek gyors megoldással. Tárgyalások ... tárgyalások. Minden este biztató híreket sütöttek ki — reggel minden szertefoszlott. Hírek innen-onnan . .. Csak Csallóköz szabadul fel ... Holnap már hazaengedik a magyar tartalékosokat... Pozsony, Nyitra, Kassa újból magyar lesz.

... Majd a kezek szorultak ökölbe, fogak csikordultak: nem jön vissza semmi... A koszt ehetetlen. Malacoknak való .. Siroky a hangoskodó magyarokat munkatáborba viteti ... Pálit kiengedték a pincéből. Letelt a tizennégy napi osztri.. Magyar területen cseh repülőgépet lőnek le ... Bonyodalom ... A magyarok széleskörű autonómiát kapnak. Nem kell. yisz- sza az anyaországhoz... Uj hírek: kitartás,, közeleg a pillanat és nagy, világító ablakok... A magyar nemzetiségű kato nákat engedjék haza. Minek tartanak itt bennünket? Mi közünk hozzájuk? Haza! Haza!... Végre november elsején nagy fellélegzés: döntés holnap, Bécsben.

A mozgósítás óta nem volt ilyen nyugtalan éjjele a „devátá bateria” magyarjainak. Hajnalig tárgyalták az eshetőségeket. Reggel minden mosoly aggályba fül ladt. Mit hoz a döntés? Páll ismét a pincébe került: arculcsapta Maly esetért. Disznó magyarnak titulálta őt.

Egész nap felhőtlen volt az égbolt. Szánakozásból vagy biztatásból melengette őket a késő őszi nap?

Este hirtelen beborult. Az alkony ködöt cipelt hátán, a nedves sötétség határtalan idegességet. A piszkos kvártély levegője kibírhatatlan volt. A füst benn sűrűbb, mint künn a köd. Bécs ... Becs ... Végre minden feszültség feloldódása: rohanó lépések, valaki az ajtót berúgja és egy hang ordit:- Komárom, Érsekújvár, Diószeg, Léva, Losonc, Rozsnyó Rimaszombat, Kassa, Ungvár, Munkács a mienk. Fiúk... a miénk ...

Sugár deszátnyik volt.

A logykák lerepültek a fejekről, Balázs Radost ölelgette, Bátai leteperte Majort és irgalmatlanul páholni kezdte, Vadas félmeztelenre vetkőzött, egymásután verte falhoz a logykát, blúat, kalhotit, csizmáit, Lukács kiugrott a -szoba közepére, vad táncba kezdett, a félmeztelen Vadas Bátaira lökte őt, ki Majort püfölte, Mák

Vybehalt a vörösképű csehet csókolgatta* Sugár pedig állt csendesen, mozdulatlanul és könnyezett.

A dozorcsi deszátnyik harsány hangjai térítette őket észre:

— A magyar nemzetiségű katonák azo wnal az ütegparancsnokságra! Vigyék nn- gukkal a bodákot, plástyot, szumkit, -szt u növi gyilecet...

— Fogd be a pofád, te majmos ... tét hülye kolotocs — torkolta őt le Vadas.

Pálit még este kiengedték. Rohant Maíy csetárhoz, hogy bocsánatot kérjen a po- főnért... Megölelte őt és megcsókol a szőrös arcát ott, ahol dagadt volt. Utána gyorsan elfordult és nagyot köpött. Nem tudta, mit csinál. Aztán h-azarohanrt, lekapták Vybehalt, lehúzták a nadrágját és barátságból a nehéz bőrövekkel eszméletlenre verték.

És harmadnap útra készen állott a devátá batéria. A hetedik és nyolcadik üteg magyarjait a kilencedik üteghez osztották be, innen a szlovákokat és cseheket a le. szerelő magyarok helyére. Teljesen magyar üteg sorakozott fel, csupán a gyelo- vodok s a tisztek voltak csehek. A lovak, ágyúk, a legénység felvirágozva. A faluból az őszi rózsák mind eltűntek. Az mind a lovakon, az ágyúkon és a logykák mellett volt.

Siroky nadporucsik szemlét tartott az indulásra kész üteg felett.

Páll izgatottan várta őt, mert feltétlenül kellett vele beszélni.

Nem váratott sokat magára.,

Mogorván nézte őt végig és megszólalta

. — Most már megmondhatja őszintén. Hol volt azon az éjjelén, amiért tizen, négy osztrit kapott ?

— Dolgom volt a kis utcában.

— Éjjel? Mit keresett ott?

— Szíveskedjék pan nadporicsuk a tér* képtáskáját kinyitni.,

Siroky bambán nézett rá.

Nem mozdult.

Páll erre kinyitotta a parancsnoka övé ni lógó térképtáskát és lapos kis csamagot húzort-t elő onnan.

Remegő ujjakkal bontotta fel a csőm?.* got Rados nem csapta be őket.

Sirokyt már nem is látta., Lovak, ágyúk) eltűntek, elsötétült minden, csupán a kezéből a földig lelógó széles zalag világított: piros-fehér-zöld, a magyar szent trikolór.

A zümmögő üteget templomi csend ülte

meg.

— Szakra

__el vele gyorsan ... herrgotthimml... — hördült fel Siroky,.

Páll erre enegedelmesen zsebébe dughat a nemzetiszínű szalagot, miközben szerette volna megölelni Zúzát, a szövetkezete« lányát, aki Zólyomban szalagokat vásárolt a szövetkezet részére, megcsókolni Marusa nagy kérges kezeit, amelyek) a piros-fehér-zöld szalagokat egymáshoz varrták, hálásan gondolt a pan nadporucsik hanyagságára, mely sohasem vetettel vele elő a mozgósítás óta térképtáskájáiti és áldotta Rados Matyejt, aki bejáraoS volt a kilencedik üteg irodájába, amely •egyúttal Siroky nadporucsik kvártélya isi volt.

Siroky káromkodott.

... befejezte a szemlét és a cseh pan

— Szakra magyari... szakra ... mar gyári... szakra .. szakra ...

... befejezte a szemlét és a cseh pan- nadporucsik gyorsan elindította a bőrébe nem férő üteget Zólyomba, honnan derék katonái szétrebbentek a magyar Feltámadás felé.

Kész az ebéd 20 perc alatt

a francia konyha receptjei szerint. Minden kötet 100 elkészítési módot tartalmaz. Nélkülözhetetlen minden jó gazdasszonynak! 100 diétás recept és étrend. Hogyan éljen a beteg ember. Az egészséges táplálkozás módjai. Megbízható tanácsadó.

100 sütemény, torta és desszert elkészítési módja. Rétes, torta, felfújt, habossütemények stb. receptjei.

100 mód a gyümölcs elkészítésére. A gyümölcs tápereje, vitamin- és cukortartalma. Kompótok, gyümölcssaláták, szirupok előállítási módjai.

100 mód főzelék és saláták elkészítésére. A. húsnélküli étrend összeállítása, a zöldfőzelékek, pürék ötletes receptjei.

Kötetje 96 fillér, portó kötetenként 10 fillér» Az összeg előzetes beküldése esetén — bélyegben is lehet — forduló postával küldi

Píeiíer Ferdinand (Zeidler Testvérek)

nemzeti könyvkereskedése

Budapest, IV., Kossuth Lajos-utca $

Kak** iÄ-SJ-ao,