Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. április (2. évfolyam, 75-98. szám)

1939-04-09 / 81. szám

20

TEMIDEta ^AGVäRHIRMI>

1939 ÁPRILIS 9. VASÁRNAP

Kisebbségi élet mint irodalmi nevelő

Irtás Vájtok Sándor

varosnak a lova. A fuvaros látva Krisztust s így szólító meg:

— Alkudjunk meg erre a lóra.

Jézus így felelt:

■ Jó, alkudjunk, de csak egy évre.

, És megalkudtak.

— De egy év múlva ugyanide hozd visz. sza a lovat, ahonnan elviszed — tette még hozzá Krisztus.

Az év elmúlt s a fuvaros pontosan megjelent a lóval s ott volt Krisztus is.

— Hát itt vagy? — kér dó Krisztus.

— Itt — felelt a gazda.

— No add át a lovat!

Ahogy átadta, Krisztus Péterrel a faluba hajtotta s a ló éppen a feleségének a kertjébe, a káposztásba ment. Krisztus Péterrel megint abba a házba tért be.

— Befogadsz-e jó asszony éjjeli szállásra? — kérdék az asszonytól.

— Befogadlak-e, hogyne fogadnálak. Tavaly az uram is két koldusnak adott szállást, aztán utánuk ment és azóta még nem jött vissza.

Krisztus azután így szólt hozzá:

— Hát hol az urad?

— Mondom, hogy azután ft két koldús után ment és azóta nem jött vissza.

— Káposztája is van, úgy-e jó asszony; menjen csak oda és nézze meg, mert egy ló van benne.

Az asszony kiment és egy doronggal jól elverte a lovat, aztán pedig az ólba zárta és rázárta az ajtót. Azzal a szobába ment. Krisztus megszólította:

■— Hát ott volt a ló a káposztában?

Ott volt, hogy az Isten büntesse

meg, de legalább jól elvertem.

Reggel így szólt Krisztus az asszonyhoz:

— Nézze meg csak jó asszony, mit esi. vál ott az a ló?

Az asszony elment, kinyitotta az ajtót és férje állt előtte emberi alakjában. Az asszony megijedt és a szobába futott:

— Mi van ott, jó asszony? —• kérdé Krisztus Urunk,

—Uram, úgy megijedtem, hisz a gazdám van ott.

— Hát menjen és hívja be a szobába. Amint bevezette a szobába, látta, hogy

a kezén és lábán patkó van.

— Látod — mondd neki Krisztus —, úgy-é hogy nem igen jó tócsába aludni? -A’kezeden és lábadon még ott van a patkó, léé én mondom, hogy hulljon le. S tudd meg, hogy isten vagyok.

Három napos társaskirándulás luxus-autókárral

hűsvétkor

FELSZABADULT

FELVIDÉKRE

Részletes utiprogram:

Április hó 8-án. Indulás utazási irodánktól 13.30 órakor. Mezőkövesden a különleges ünnepi díszbe öltözött MATYÓ* FÖLD feltámádási körmenetének megtekintése. Miskolcon pihenő. Érkezés KASSA-ra 20.30 órakor. Ellátás a Schalk-házban és Bankó-fürdőn.

Április hó 9-én. Délelőtt a felszabadult

Felvidék fővárosának megtekintése. Ünnepi mise a Dómban. Utána kegyeletes hódolat Rákóczi fejedelem kriptájánál. Délután kirándulás Kassa hegyvidékére. Április hó 10-én. Indulás Kassáról 8 órakor. A felszabadult Felvidék legszebb autőútján át érkezés 10 órakor KRASZ- N A HÓK KA várához. A vár és termeinek, valamint a mauzóleumnak megtekintése. ROZSNYó-n ebéd és tartózkodás. RIMSZOMBAT megtekintésére rövid séta, majd tartózkodás a FÜLEK! VAR-nál. Érkezés LOSONC-ra 17 órakor. Indulás 18 órakor. A volt ..Trianoni” határ mentén, az IPOLY festői völgyén érjük el a Börzsöny hegységét. Vácon át érkezés Budapestre 21.30 órakor.

Részvételi díj teljes ellátással, borravalóval együtt P 66.—.

Jelentkezési határidő: április hó 3.

Az autókárok helyei számózottak és azokat a jelentkezés sorrendjében adjuk ki. Tekintettel a Felvidék iránt megnyilvánuló nagy érdeklődésre és a szállásolási lehetőségekre kérjük a t. érdeklődőket, hogy részvételüket lehetőleg azonnal jelentsék be (10.— pengő előleg lefizetése mellett), mert csupán 30 személy szállásolását tudtuk biztosítani.

Felvidéki MagvarHirlap

utazási irodáia

Budapest, Vili. Jöisef-Körüt S.

Telefon: i-i-44-oo

A csehszlovákiai magya«r kisebbségi élet húsz éves történetéből, élményeiből és eredményeiből a felvidéki magyar népterület visszatérése után sok fejezetet megismert már az anyaországi magyarság. A felvidéki magyarság úgy amis súlyos útravalójával, a tisztultabb emberiességgel és józanabb, de bensőbb magyarságával rálépett a nagy magyar útra és kisebbségi életharcaink vívmányait, szellemiségét, társadalmi és gazdasági helyzetét a nagy-magyar életben is meg akarja tartani, illetőleg fel akar ja ajánlani annak erjesztésére. Ez a törekvés némileg bekerült már az ország közvéleményébe is és minden gáncsoló szándék ellenére hatni kezd. Igazi ereje azonban még otthon van, a felvidéki tarsada’omban, ahol most folyik éz a harc a magasabb és az alacsonyabb életformái térhódítása között

Sokak előtt talán kissé furcsának tűnik fel, hogy a kisebbségi élettel kapcsolatban vívmányokról, tisztultabb emberiességről és bensőbb magyarságról beszéltünk. Ebben azonban semmi különös vagy furcsa nincs, mert itt is csupán a hatás és ellenhatás törvénye érvényesült, a nyomás alatt jobban és szívósabban kicsiszolódott a magyarság emberiessége. A kisebbségi életnek épp a törvény hatása következtében a nehéz politikai élet mellett nagy nevelő, értékterjesztő ereje és vívmánya volt, amit húsz év távlatából és a soha vissza nem térhető múlt reményében kellemes megállapítani. Az élet érdessége és mostohmága nehéz feladatok elé állították a kisebbségi embert, amelyeket meg kellett oldania. Minden megváltozott az első fordulatkor, irány és biztonságérzet nélkül állott, egyedül, amibe kapaszkodni tudott, ha fenn akeirt maradni, a magyarság volt. A kisebbségi élet nevelő erejét így itt, ezen a> legfontosabb ponton kezdte el legelőbb. A nemzet erejét és fontosságát, nem tudja kellő mértekben megbecsülni és felbecsülni az; aki mindig nemzeti államban él. A kisebbségi magyarság első és egyben legfontosabb lépése az volt hogy ezt észrevette, amivel fennmaradását, éleltét hosszú időre biztosította. A maigyarság ugyanis akkor is — akárcsak most — állampoütikai fogalom volt és néni tudták elválasztani a magyar államtól. A kisebbségi magyarságnak erről a kétségtelenül kellemes fogalmazásról le kellett mond ami a és népi kereteiben nemzeti életre kellett berendezkednie, közösséget kellett alkotnia idegen államban. Ehhez a munkához két dologra volt szüksége: 1. áldozni egyéni életéből és az egyént mindjobban háttérbe szorítani a nemzet előtt; 2. közvetlen testvéri kapcsolatot kellett kiépíteni a nemzet minden egyes tagja között.

Ennél a munkánál nemcsak lelkesedésre volt szükség, hanem az őszinte emberiesség megteremtésére, a társadalmi elvek alkalmazására is. Ez a folyamat megindult. Az állandó külső hatás és támadás napról- nripra jobban le csiszolta a társadalom rétegei közt örökségül kapott ellentéteket, összeforrasztotta, a magyarságot és képességeinek minél teljesebb kifejtésére, késztette. Többet dolgozott, iparkodott, st nemzeti egyensúlyt gazdaságiiag próbálta kiegyenlíteni és a nemzeti kisebbrendűséget társadalmi -síkon akarta kiküszöbölni. Ennek a folyamatnak, amely ennyire tökéletesen egyetlen csehszlovákiai népcsoport* ban sem ment végbe, az eredménye az, hogy a magyarság körében nem voltak osztályképviselők, csak egyes vezető emberek a nemzeti tömegből. A fejlődés az osztálykülönbségek eltörlésére megindult, sok helyt már csak a képesség és a nemzeti munka alapján értékelték, osztályozták az embereket. Ezt a nemzeti osztálytalanodást, a többségi nemzet nyomásának értékfejlesztő erejét elsősorban a tömeg érezte meg és élte át. Ezért a felvidéki szellem egyedüli képviselője, érték jelző je a felvidéki tömeg, az ott megteremtett társadalmi gondolkodás és életforma, a kisember, a kiépített gazdasági és kulturális szervezetek, nem pedig az ezen a folyamaton legke- vésfobé átesett régibb politikai vezetőréteg.

Ez a magyarság a nemzeti élet minden területére rányomta bélyegét. Hatása azonban legfőképp az irodalomban és a kultúrában látszott meg, amelynek a magyar Felvidéken kiváltságos helyzeté volt.

Az álianifordulat után a Felvidék a köz- művelődés terén volt a legszegényebb, leg* elhagyatottabb. A háború előtt szegény kültűréletet élt ez a vidék Kassa és Pozsony kivételével, nem voltak Kulturális

kisugárzó pontjai, nem volt megszervezett kulturális élete, újságja. A budapesti kultúra reflektorfénye után csak apró mécsek gyúltak ki, szegényes könyvecskék és újságok jelentek meg. A szívósain védekező magyarság azonban hamarosan kiépítette az irodalmi és a kulturális szervezetet. A politika kényszerítette rá, mert a kultúráiét volt az egyedüli hely, aihol dolgozni és a mély tömegre hatni lehetett. Lassan kiépül az irodalmi élet, régi írók maradtak itt; a kisebbségi társadalom is termel ki írókat, költőkqf, akikbe,n már a tömeg új nemzet-fogalma él. Ezekből képződik ki az írógárda, amelynek egyideig közel egymillió ember kultúrigényét kell kielégíteni és vezetnie kell a sajtón, a könyvön keresztül. Az író így a kisebbségi magyarság munkása lett, eiz élet parancsa» következtében nem lehetett csak művész, vagy művészkedő poéta, hanem kultúrpoiitikus. Nagy becsülete és küldetése volt minden leírt szónak, mondatnak, amely a tömegek életét irányította, szépítette vagy gazdagította. Nem lehetett játszani, hanem vállalni kellett a nemzet sorsát ar kisebbségi élet legutolsó részletéig.

A kisebbségi irodalom ezt részben meg is tette. Az írótársadalom arca olyan, mint amilyennek a bevezetőben a magyarságot megrajzoltuk. Az új nemzetet hirdette, amelyet a legsúlyosabb helyzetben iß szolgálnia kell.

Küzdött azért, hogy a magyarság soraiban az osztályharc ne keltsen bomlást, szétmorzsolódást. A kisebbségi élet párám csához híven az osztálytaten társadalmat propagálta, ahol minden embernek megvan a jogos életszíntje és emberi megbecsülése. A kisebbségi élet hangja legtisztábban Mécs László verseiben, Darkó István és Tamás Mihály regényeiben csendül meg.

Ezt az irodalmat, mint említettük, az életszükséglet nevelte, a kisebbségi nép formálta ki a maga arcára. A magyarság ezért áz író értékét és szándékát mindig megbecsülte, Az irodalom szerepének tudatában volt a kisebbségi társadalom és a népi harc egyik fontos részletét bízta rá. Az irodalnáságnak külön helye volt a kisebbségi gondolkodásban. Évről-évre grafikonokkal, féltő gonddal nézték például ea egyes évek kön-yvtermelési statisztikáját, akárcsak a gondos anya gyengélkedő gyermekének a lázát. Nemcsak a mennyiségi termelésre terjedt ki a figyelem, hanem a minőségire is. Szétbontották szakok, műfajok szerint.

A kisebbségi élét azonban nemcsak az írókra és az irodalmi intézmények .fejlődésére volt ösztönző hatással hanem a tál** sadalom irodalmi nézetére is. Általánossá lett az a felfogás, hogy a magyarság egyedül kultúrájának erejére tániaszkodhatik, ezzel tartható össze és ezzel tartható meg a nemzet is. A társadalom szerves változáson ment keresztül, az államnemzetből kultúrnemzet lett, amelynek fennmaradása és ereje attól függött, mennyire tudja átitatni a magyar kultúrával minden egyes tagját. A kultúra adta meg nemcsak a mar gyarságnak, hanem a Felvidék minden egyes népcsoportjának a nemzeti jelleget. Eszerint csoportosultak a nemzetiségek, hallgatólagos nemzetiségi kataszter volt ez, amelyhez ha valaki csatlakozott, a nemzethez is csatlakozott. A kultúra és a művelődés a magyarságnak meghatározó jegye lett. Pajzs volt ez és fegyver. A küzdelmet ugyanis csak a minőségi maigyarság vehette fel. Amitől elesett az államhatalom megváltozásával, azt most népi közösségérzetével és művelődésével kellett pótolnia. Csak abban ea esetben volt jövője, nemcsak a nemzetnek, hanem az egyénnek, ha többet tudott tanulni és dolgozni.

Ez a helyzet kulturális intézmények kiépítésére késztette a magyarságot. A nemzeti szervezkedést itt is saját erejéből kellett megcsinálnia, mivel az állam részéről segítséget nem várhatott Megkezdődött a kulturális harc és a művelődési intézmények kiépítése. Külön szervek gondoskodtak az iskolák sorsáról és külön szervek az iskolánkívüli' népművelésről. Amennyire

fontos volt az, hogy a társadalomban minden ember megmaradjon, úgy itt is fontos lett minden egyes magyar iskola, intézmény; megtartása és fejlesztése.

A nemzeti harcot a kisebbségi magyarság az iskolákkal, nyerte meg. Az utolsó években olyan közvélemény alakult ki, amely; nem tűrte a magyar iskola háttérbe szorítását. Erős nyomást gyakorolt a társa* d/ilomra, am.ely alatt mindenki a magyar is* kola felé fordult. Elítélte azt, sőt nem agy- szer még a magyarságában is kételkedett annak, aki gyerekét szlovák vagy német iskolába adta. A társadalom szellemileg és anyagilag egyaránt támogatta a magyar iskolázást, amit félig-meddig a magyarság önerejéből tartott fenn.

Az iskolát a közművelődés egészítette ki. Ez szolgálta aizt a célt, hogy ha nép kiművelődjék és tudásával felülmúlja a versenyző nemzetiségeket. Ezen a téren olyan tökéletes kulturális szervezkedés épült ki, amely páratlan az egész magyar nyelvterületen. AZ utolsó évben a népművelési egyletek tökéletesen behálózták a magyar vidéket. A' csehszlovákiai 703 magyar faluból kb. 68). helységnek volt népművelő . egylete. A! SzKIE 15.000, a SzMKE 11.000 tagot szervezett be. A két népnevelő egyesület fch. 350 fiókjában évente közel 12.000 ismeretterjesztő előadás hangzott el a történelem^ irodalom, államtudomány, közegészségügy; stb. köréből. Ezek a kultúregyletek tartották és erősítették a lelket a nemzetben és serkentették állandóan arrai, hogy minél több és több munkát fejtsen ki élete javítására. Hangsúlyozzuk, nem, kúltúrigényk'3 volt ez, hanem a létharc parancsa; A tor megek csak később látták ezt át és csak ékkor lett tudatossá. A kisebbségi élet kény- szerítette a falusi embert, az iparost, diplomást arra, hogy többet tanuljon, több fi művelődjék, mint amennyit kell. A parancsból az évek folyamán életszükséglet lett, ami a magyarság közművelődését jelentő* kényén emelte. Az intenzív kultúráiét, kicsiszolta a társadalmat és aktiv munkái'* nevelte. Jellemző például a könyv közkedveltsége. Az anyaországi magyarság nevt tudja annyira megbecsülni a magyar könif* vet, mint ez a nép tette. Itt minden pesti könyv ünnep volt és tanulmány, melyet lelki vágyból, ösztönzésből vettek kézbe. Nem mondunk rendkívülit, amikor azt állítjuk, hogy sok magyár könyvet jobban ismerte i és szerettek itt, mint az anyaországban, A lapterjesztők kimutatása szerint nem egy; könyv kelt el 10—30.000 példányban a hét- százezernyi maigyarság között, míg az anyaország kilencmillió magyarja között a tízezres számot sem tudta elérni.

A könyv nemcsak a városban, az intelligenciánál volt életszükséglet, hanem S falun is. Erre mutat a könyvtárintézmény kiépítése és forgalmi statisztikája. 1935 végén minden magyar helységnek van községi könyvtára. 1933-ban 608 magyafl

könyvtár volt, 1935-ben 640-re emelkedik. 1933-ban ai könyvállomány 160.281 kötetből állt, 1935ben 183.891, az emelkedés 17.610, A könyvolvasás is 6 százalékkal nagyobbodott. Eszerint minden emberre fél könyv esett, átlagban a falun minden hatodik ént* bér könyvolvasó volt.

Ezek az adatok nem a kisebbségi élet dicséretei, hanem a magyarságé. Nem a többségi nemzet és az idegen állam emberiességére, jó bánásmódjára mutatnák, hanem arrai, hogy az itteni magyar népben kiváló képességek voltak, amelyet ez a nyomás részben kifejtett és nyilvánosságra hozott. A kisebbségi életnek ez volt a legfőbb vívmánya. Ez az élet ugyanis nem diplomáciai, politikai, hanem népi harc volt. Az egyes nemzetiségi csoportok tömegei harcolták még és buktak el, vagy győztek benne. Amelyik feleszmélt, amelyikre hatással volt a nehéz élet, az győzött és eredményeket mutatott fel. így lett fény-oldala az árny mellett is. Ez a tündöklés nálunk magyaroknál főképp az irodalomban és művelődésben nyilvánult meg. A kultúra erejére támasz* kodott a társadalom és ennek ösztönző ha* tására kezdett átalakulni, ósztályjellegét le- vetni. Nemcsak külsőleg védte a magyarságot, hanem béviilről is egészséges folyamatot indított el. Az élet érdessége arrai kényszerítette a művelődés irányítóit, hogy életüket a nemzet szolgálatába állítsák be, a tömeget pedig arra, hogy minőségi társadalommá alakuljon át, amelynek legfontosabb pajzsa és fegyvere a nemzeti műveltség és a tudás. E harcban a társadalomban függőleges elváltozás kezdődött, a népi részbői a műveltségen keresztül sokan felkerültek a vezető-rétegbe, rnásrk pedig útban vannak, hogy a vérszegény 1 városi magyarságot megerősítsék.