Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. március (2. évfolyam, 49-74. szám)
1939-03-08 / 55. szám
' I$39 MÁRCIUS 8, SZERDA TFIsüIDEKl •_MmÍARHIRI)AE 5 Tasnádi Nagy András igazságügy miniszter: A zsidókérdés rendezése társadalmi folyamat, melyet visszafordítani nem leket A képviselőház kedden folytatta a zsidójavaslat vitáját — Az igazságügy miniszter nagyhatású beszéde Sxerdán Huszonegy interpelláció A zsidójav..riat vitája a képviselőházban kedde' elérkezett a legkiemelkedőbb eseményhez: az igazságügyminiszter beszédéhez. Tasnádi Nagy András igazságügyminiszter másfélórás beszéd keretében okolta meg, hogy miért van szükség a zsidókérdés rendezésére és egyben válaszolt a vitában elhangzott kifogásokra, amelyek négy csoportban alakultak ki a javaslat körül. Az első kérdés az, hogy ki tekinthető zsidónak, a második csoport a közjogi kérdések, harmadik a szellemi élet terén, a negyedik pedig a gazdasági élet terén tett intézkedések bírálatát foglalja magában. A miniszter mélyreható fejtegetései után a kérdés lényegére tapintott rá, amikor kijelentette, hogy a zsidókérdés rendezése társadalmi folyamat, amelyet ma már visszafordítani nem lehet. Külön hangsúlyozta, hogy ezt magának a zsidóságnak is be kell látnia és saját érdekében támogatni kell. Szerdán folytatja a Ház a zsidójavaslat általános vitáját és mivel huszonegy interpellációt jegyeztek be, azok meghallgatására már délben tizenkét órakor rátérnek. A mai ülésről itt számolunk be. Az ülés Szinyei Merse Jenő elnök tíz órakor nyitotta meg az ülést. Tóth Pál az igazoló-bizottság jelentését terjesztette elő, mely szerint Runder Antal, Csáky István gróf, Imrédy Béla, Ko- losváry-Borcsa Mihály, Vay László báró megbízóleveleit kifogástalannak találta, hasonlóképpen a felvidéki képviselőket is végképpen igazolt országgyűlési képviselőknek jelentette ki az igazoló-bizottság. Meizier Károly azt fejtegette, a második zsidótörvény azzal, hogy a kivételeket megállapította, veszedelmes kaput kaput nyit meg. Szerinte szükséges, hogy határozottan kimondják a zsidóságról, hogy faj. Arról beszélt, hogy a zsidóság közéletben, a művészetben és kultúrában arányszámát messze meghaladóan jelentkezik. A törvényt abban a reményben szavazza meg, hogy úgy sem fog sokká tartani, mert helyette jön a harmadik zsidójavaslat... Esztergályos János szocialista azt állítja, hogy gyűlölet uralma került felül a magyar közéletben és ez ellen tiltakozik. Behatóan bírálta a javaslat egyes részleteit, hosszasan beszélt a zsidók beszivárgásáról és az asszimilációról. Idézi a béketárgyalásról szóló jelentést, amely egy helyütt arról szól, hogy a zsidóság nagyrésze asszimilálódott. Gürtler Dénes: Tévedni emberi dolog. Esztergályos János szerint a javaslatot azért hozták ide, hogy eltereljék a figyelmet megoldatlan szociális problémákról. A javaslatot nem fogadja el. Shvoy Kálmán behatóan foglalkozott a hadiárvák és hadiözvegyek kérdésével. A zsidókérdést törvényhozási úton kell megoldani, ezt mindenki elismeri, de ezt indulattól mentesen kell elvégezni. Az antiszemitizmus egyfelől a galíciai bevándorlások, másfelől néhányezer gazdag zsidó kapzsisága miatt lángolt fel. Azt vizsgálja, hogy vájjon ez a javaslat orvosolja-e ezeket a bajokat. a bevándorló galíciaiak ügyét feltétlenül el kell intézni. A javaslat nem érinti sem a galíciaiakat, sem a gazdag zsidókat, pedig ez a kérdés nehezedik rá az egész zsidóságra. Ezután. módosító javaslatot terjeszt elő a zsidó olimpiai bajnokok érdekében, akiket ki kell venni a törvény hatálya alól. Szól a háborús érdemekről, továbbá azokról az orvosokról, akik a fronton szolgáltak. A hadiárvákat is ki kellene venni a törvény hatálya alól. A hadirokkantsági határt 25 százalékban írná elő. A hősi halottak között különbséget tenni nem lehet és erre vonatkozóan szintén határozati javaslatot nyújt be. A javaslatot egyébként elfogadja abban a reményben, hogy a benyújtott módosításokkal a részletes tárgyalás során sikerülni fog a nehéz kérdéseket megoldani. Ezután általános figyelem közepette az igazságügyminiszter emelkedett szólásra. Az igazságügy miniszter beszéde Tasnádi Nagy András igazságügyminiszter elismeréssel szólott Shvoy Kálmán konciliáns hangú beszédéről s maga is elismeri, hogy hiába hozzuk meg a törvényt, ha a keresztény társadalom nem érzi át a törvény fontosságát és azokat a kötelezettségeket, amelyek őt terhelik a törvény életbelépése után. Alig van kérdés, amelyet szélesebb körben behatóbban vitattak volna meg, mint ezt a kérdést. Rengeteg üdvözlés és rengeteg támadás ért bennünket a javaslat miatt, mondotta a miniszter. Az üdvözlések nem tettek elbizakodottá, a támadások nem félemlítettek meg. (Helyeslés.) Sajnálattal látja a miniszter, hogy a javaslat ellenzői egy lépéssel sem közeledtek a kormány álláspontja mellé. Pedig be kell látniok, hogy nemcsak az országnak, hanem a zsidóságnak is érdekében áll a kérdés rendezése. (Helyeslés.) Rassay Károly azt mondta, hogy az izgató anyagot ki kell küszöbölni a magyar társadalomból. Igaza van, de ehhez az első lépés, a javaslatot törvényerőre kell emelni, mert e nélkül csak növeljük az izgató anyagot, amely a társadalomban van. Sokan úgy tüntetik fel a javaslatot, mintha az csupán politikai manőverezés volna és előzetes választási agitáció. S mintha e kérdés felvetése és tárgyalása törvényhozási múltúnkkal ellentétben állana. Az igazságügyminiszter ezután részleteket olvasott fel azokból a régi felirati tervezetekből, amelyek a zsidókérdéssel foglalkoztak, amelyek azt bizonyítják, hogy az 1867-08 emancipáció kitermelte a maga reakcióját. Figyelmeztetett a miniszter arra is, hogy a magyar történelem nem a zsidók emancipációjával kezdődött. Az igazságügyminiszter ezután III. Károly és Mátyás király idejéből idézi azokat a. forrásokat, melyek igazolják, hogy már ebben az időben igyekeztek a zsidóságot kiszorítani a közhivatalokból. Megállapította a miniszter, hogy nem lehet antiszemitizmusról szó, amikor megállapítjuk, hogy saját fiaink nem jutnak álláshoz, a bevándoroltak könnyen keresnek, ugyanakkor a mi népünk embertelen fizikai munkával a megélhetésnek csak minimális fokáig jut el. Nincs bennük a gyűlöletnek egy szikrája sem — Üres antiszemitizmus-e annak megállapítása — mondotta a miniszter — hogy a tőke, mely magyar munkából született, a magyar népet nem szolgálja úgy, ahogy szolgálnia kellene. (Helyeslés és taps.) Nem kell ahhoz gyűlölet, hogy ezeket megállapítsuk és nincs is bennünk a gyűlöletnek egy szikrája sem. De nem hagy nyugodni bennünket annak látása, hogy tisztességes magyar parasztit jak nem emelkedhetnek fal a magyar közép- osztályba. — Csak magyar szívvel és magyar ön- feláldozással lohet mindent megcsinálni. Ehhez egy lépés a törvényjavaslat, melynek ellenzőivel nehéz vitatkozni. Nem akarják megérteni, hogy társadalmi szükségszerűség vezetett ehhez a javaslathoz, de még a józan argumentumok kicserélését is lehetetlenné teszik. A miniszter ezután vitába szállt azokkal, akik a javaslatot egyoldalúan úgy állították be, mintha csupán néhány zsidó színész, újságíró, vagy ügyvéd kiszorítása miatt hozták volna. Tagadja, hogy csupán a zsidóság járult hozzá például a német Budapest magyarosításához. Volt nekünk ezenfelül még Blaha Lujzánk is, iskoláink, törvényhozásunk, bíróságunk, s nem csupán a zsidó kereskedelem járult hozzá a főváros el- magyarosításához. Szemben azokkal az állításokkal, melyek a vitában azt hangoztatják, hogy másfélmillió zsidót érint a javaslat, a miniszter megállapította, hogy a felvidéki ZBidótakosságot is számítva, legfeljebb ötszázötvenezerre lehet tenni azoknak a számát, akiket a mai javaslat értelmében zsidónak kell tekinteni. Általában leszögezte a miniszter, hogy tárgyilagosságról csak az beszéljen, akinél tárgyilagosság szempontjából nem lehet kifogást emelni. A javaslat ellent kifogások Tasnádi Nagy András igazságügyminiszter ezután a javaslat egyes intézkedéseivel és az azokhoz fűzött kifogásokkal foglalkozott. Leszögezte a miniszter, hogy a Felvidék visszacsatolásával a zsidóság arányszáma emelkedett. Ezután ismertette a miniszter a javaslat indokolását arra nézve, hogy ki tekinthető zsidónak és mért van szükség a .javaslatra, megállapította, hogy a vér mítoszáról, amire a túloldal olyan gyakran hivatkozik, nincsen szó sehol a javaslatban. A magyar lelkiség szempontjai irányították a javaslat előkészítőit, amikor a vegyes keresztény-zsidó házasságokra nézve kivételes intézkedéseket javasoltak. Akik idejében gondoskodtak arról, hogy gyermekeik keresztények legyenek, ezzel kifejezésre juttatták, hogy fenntartás nélkül be akarnak olvadni a keresztény társadalomba. fippen ezért elfogadja Makrai/ Lajosnak azt a gondolatát, hogy az ilyen családok lelki egysége megőriztessék és az ilyen házasságokbo.n a megkeresztelkedett mis Darmo! nélkül hat zsidó házasfél ne tekintessék Nem a törvényben van a hiba, azokban a szülőkben, akikre nézve, egy, hogy milyen a hitük. Aki megkeresztelkedett, az keresztény Tasnádi Nagy András igazságügy mw niszter elfogadja Makraynak azt a megs állapítását, hogy keresztség és keresztse:? között nem lehet különbséget tenni. Erre ügyeltek is a törvény megszerkesztésénél, hogy aki megkeresztelkedett, az keresztény és éppen olyan tagja a keresztény felekezetnek, mint bárki más. Arról vara szó, hogy ha valaki megkeresztelkedett, ebből még nem következik az, hogy okvetlenül jó magyar legyen. A keresztség ne.ro magyarrá, hanem kereszténnyé teszi az embert. Viszont nem fogadja el Makraynak azt az indítványát, hogy ezt a törvényjavaslatba is belevegyék, mert nem lenne he-' lyes állami, polgári és világi törvényben, meghatározni azt a kérdést, ki keresztény és ki nem. (Helyeslés.) Közjogi, gazdasági intézkedések A közjogi rendelkezésekkel kapcsolata ban az igazságügyminiszter megállapít tóttá, hogy a javaslat alapelve az, hogy csak azok rendelkezzenek választójoggal, akik nemzedékeken át belegyökereztek a nemzet testébe és a választójogot a nemzet érdekében gyakorolják. A magyar nemzet legyen a magyar lélek; nemzete, önként következik, hogy ne le* gyen zsidó kézben á hirlapírás, a színház, a filmgyártás, mint ahogy erre a bizottságban Tors Tibor részletesen rámutatott« A magyar földnek és a magyar népnek, a munkásságnak is magyarkultúrát akarunk adni. A gazdasági életbe is a magyar lelket! akarjuk belevinni, a keresztény magyarság kezébe kerüljön a gazdasági élet. (Helyeslés és taps.) Mindez áldozatokkal jár, do nagy dolgokat és eredményeket nem lehet elérni áldozatok nélkül. Összeomlásról be< szélnek, kérdezem: kilenc és félmillió magyal" nem tud megállani egy félmillió zsidó mankója nélkül? (Taps.) A miniszter arról beszélt ezután, hogy nem hisz abban a bojkottban, amit a túl-* oldalról hangoztatnak, mert ha jó árut szállít a keresztény kereskedő, attól nem. zárkózik el senki, csak azért, mert a vál-1 lalat vezérigazgatója zsidó, vagy kérész-* tény. Ezt a folyamatot visszafordítani nem lehet Végezetül a miniszter azt hangoztatta, hogy egyetért Makray indítványával, erről! majd á részletes vita során nyilatkozik. — Ha a zsidóság, — mondotta a minisz-1 tér — az első törvényjavaslat elfogadásai után belátta volna, hogy a törvény enyhe és méltányos és jóhiszeműséggel sietett volna a törvény intencióit követni, esetleg! még lehetne kompromisszumról szó. A zsidóság azonban ezt elmulasztotta és passzív rezisztenciával igyekezett a törvény végrehajtását megakadályozni. Kompromisszumról nem lehet azonban beszélni azzal, aid a javaslatot brutálisnak bélyegzi. Ez a javaslat a társadalmi folyamat kö-i vetkezménye, ezt a folyamatot visszafog ditani nem lehet. A javaslattal medret! akartunk ásni ennek a súlyos kérdésnek és kérem a javaslat elfogadását. (Zajos helyeslés és taps. A minisztert számosam üdvözlik.) Az elnök javaslatára ezután elhatároz-* ták, hogy holnap, szerdán folytatják a ja-i vaslat vitáját és tekintettel a bejegyzett interpellációk nagy számára, tizenkét óra«* kor áttérnek az interpellációk meghallgatására. Az ülés végén Vássonyi János és Meizier Károly személyes ügyben szólalt fel és ezzel az ülés két óra után néhány perccel véget ért.
