Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1939-03-05 / 53. szám

t*» MÁRCIUS 5. VASÁRNAP vamm ÉLET ÉS ISKOLA (s. i.) Kossá. A Felvidéken egy hónap­pal későbben végződött a tanulmányi félév az iskolában és a legtöbb közép­fokú iskolában még március elsején se osztották ki a félévi értesítőket. A kése­delemnek igen alapos oka van: legtöbb helyütt hetekig szünetelt a tanítás a fel- szabadulás előtt és után, alapos átszer­vezési munka ment végbe a felszabadult iskolákban, amelyekben új szempontok szerint kellett átállítani az oktatást. A legfontosabb volt, hogy a magyar nyel­vet, a magyar történelmet és hon ismerő tét a magyar valóság szerint tanulják a magyar közösségbe visszatért diákok. E tekintetben minden szükséges intézkedés megtörtént. Ezeket a tárgyakat — mint a kassai iskolák új működéséről szóló beszámolóinkban közöltük — majdnem mindennap és majdnem minden osztály­ban tanítják. Második, nenn kevésbé fontos feladat volt a fegyelem helyreállítása. Tudjuk jól, hogy a bizonytalan októberi napok­ban, a bécsi döntés előtti időkben a ma­gyar diákok lelkes buzgalommal álltak ki a porondra és nem egyszer életvesze­delem között segédkeztek a visszacsato­lás propagandájában. A normális idők visszatértével attól lehetett tartani, hogy ez az ifjúság, amely korát meghazudtoló mértékben, igen sokszor hősiesen állt ki a magyar ügy mellé, talán nehezen lesz visszaterelhető az iskolai fegyelem kor­látái közé. Tudnivaló, hogy az új magyar fegyelem szigorúbb a régi csehszlovák fegyelemnél, helyesebben: valóságos és a célnak megfelelő iskolai fegyelem. Ma már nyiltan beszélhetünk arról, hogy a csehek a legtöbbször azért nem tartottak szigorú fegyelmet a magyar Iskolákban, hogy ily módon süllyesszék le a ma^var oktatás nívóját és züllesszék le a magyar tanintézeteket. Különösen kilátásosnak mutatkozott ez az igyekezetük az olyan iskolákban, amelyek élén nem magyar nemzetiségű igazgató állt .és amelyekben túlnyomórészt „csehszlovák“ vagy „ru­szin“ nemzetiségű tanárok tanítottak. Ki kell hangsúlyoznunk itt újra azt a két kassai tanintézet között felmerült Összehasonlítást, amely a legvilágosab­ban igazolja ezt az állítást. A kassai reálgimnázium élén a csehek alatt olyan igazgató működött, aki ruszin nemzetisé­gűnek vallotta magát (jóllehet a benn­fentesek szerint csak a hadifogságban ta­nult meg oroszul) és ebben az intézetben okozta a legtöbb gondot az új magyar igazgatónak a fegyelem helyreállítása. Az volt a tapasztalata az új tudós pre­montrei igazgatónak, hogy a szlovák osz­tályokból átiratkozott növendékek fe­gyelmezettebbek, mint a volt magyar osztályok növendékei. Szöges ellentétben áll ezzel a kijelentéssel a fiú polgári is­kola igazgatójának felvilágosítása, aki­nek viszont az a tapasztalata, hogy a régi magyar diákok között nagyobb a fegyelem és a szlovák polgáriból átirat­kozott diákok fegyelmezése okozza a nagy gondot. Tudjuk, hogy a polgári iskola élén a cseh uralom alatt is magyar nem zetiségű Igazgató állott, aki legszentebb ügyének tartotta a magyar tanintézet felvirágoztatását. A becsületes magyar igazgató működésének tudhatjuk be, hogy a magyar iskolában jobb volt a fe­gyelem, mint a szlovák iskolában, nem úgy, mint a gimnáziumban, ahol az „ide­gen nemzetiségű“, megalkuvó igazgató becsvágya nyilván az iskola lezüllesztése volt. Ez a tanulság értékes tanulság, mégha szerencsére túl is vagyunk élő fontossá­gán a felszabadult Felvidéken. A máso­dik tanulság szintén nagyon értékes és még ma is aktuális. Megtudjuk az iskola­vezetők kijelentéseiből, hogy a kezdeti nehézségek után aránylag nagyon gyor­san és nagyon könnyen került vissza az iskolák működése a rendes kerékvágásba. Ügy fegyelem, mint tanulmány tekinte­tében. Megtudjuk ebből, hogy azok a diákok, akik az átmeneti nehéz hetekben a közélet frontján segítették diadalra a magyar ügyet, a legkönnyebben voltak fegyelmezhetők és a tanulmányi előme­netelben is kitűnő statisztikai eredményt mutatnak fel. A híres kassai gimnazis­ták, akiknek elszántsága és ötletessége szóbeszéd tárgya volt az egész országban s akiknek népszerűségével a rádió is kénytelen volt számolni, a meghosszab­bított félév végén immár kitűnő tanul­mányi eredményt mutatnak fel alig 15 százalékos bukással és teljesen kiegveo- súlyozott fegyelemmel. A polgáristák, akik túl fiatal koruk miatt még a rendkívüli időkben is alig szerepelhettek a „közéletben“, a fegye­lemben vezetnek és adnak példát szlovák társaiknak. A felsőipariskolások pedig, akikről eddigi jelentéseinkben nem volt szó, mert még nem kaptak félévi bizo­nyítványt, valamennyi kassai középiskola között a legjobb tanulmányi eredménvt érték el, alig 12 százalékos bukással. Fe­gyelem tekintetében pedig nem volt baj velük sem a csehek adatt, sem most. Azért, mert a csehek alatt is volt egy-két ma­gyar érzésű, lelkes tanáruk, akikben nem­zeti mivoltukban is megbíztak és akiket követtek. És tudni kell, hogy a magyar felső- iparisták voltak azok, akik a legvakme rőbben álltak ki a gátra a nehéz hetek ben. Az intézet tanárai — talán túlpreci zen értelmezett pedagógiai okokból —■ nem szívesen beszélnek ma róla, de azért nem szabad elfelejteni, hogv valóban igazi kis hősök voltak ez intézet növen­dékei. Nagyon veszélyes helyzetekben áll­tak ki a magyar propaganda mellé és nemcsak olyanok voltak közöttük, akik bosszú időn át voltak a cseh rendőrség és ügyészség foglyai, hanem olyanok is, akik nyiltan összetűztek a cseh rendőr seggel, sőt katonasággal és szúrt és lőtt sebet is kaptak. Ma akad bőven olyan megfontolt véle­mény, hogy a diákoknak ilyen veszedel­mes szereplése néha könnyelmű, talán túlzott és fölösleges akció volt (bizonyos igazolásul szolgáljon a megjegyzés, hogy a gimnazisták és más tanintézetbeliek között is akadtak ilyen „könnyelműek“), — a végleges ítéletet azonban bízzuk a későbbi korra, esetleg az egész ország ifjúságára. A tanulság azonban, amelyet már ma világosan és félreérthetetlenül megálla­píthatunk, az, hogy azok a diákok, akik rendkívüli időkbon, rendkívüli események között időnek előtte kiállták az élet tűz- próbáját, a legjobban állják meg helyü­ket az iskolában is. Sem iskolai fegye­lemben, sem tanulmányi előmenetelben nem látták káros hatását annak, hogy bátran kiálltak a forgatagba, hogy nem húzódtak meg a nehéz időkben az indo­kolt fedezékben, az íerkola padjai mögött. A jó iskola előkészíti a gyermeket az élotre, de Íme, az élet is — ha úgy kerül a sora — a legtökéletesebben edzi a gyer­meket az iskolára. Üjabb bizonyíték ez arra, hogy a kettőt semmiképen sem sza­bad külön választani. Sttek a eégi rPőziőtujr6L Irta: Holly Jenő (A pozsonyi Grenzbote volt szer­kesztője írta ezt a meleghangú ver­set. Holly Jenő irányítása alatt a patinás múltú német lap mindig hű kifejezője és ápolója volt a po­zsonyi magyar-német sorsközösség- ségnek, amelyet gyökerében nem szakíthat meg semmiféle külső ár­mánykodás ...) I. Bús városom, kopott álmok tanyája, Cifra ruhákba bujtatott anyó, Fakó mesékről s új dalokról máma Dalol neked e Dal, a Vers, a Szó... Az arcod ósdi, ráncos, lialovány, A mosolyod kövén már megfagyott. Rideg fény táncol homlokod felén S aranyod róla régen lekopott. Voltál királynő, tincses úri dánia S lettél letűnt időknek régi álma Az új világnak zajló hajnalán, A tunya, lomha megvénült Dunán. II. Állt még a friss, a díszesarcú házak, Az új falak közt ábrándos valód. Vártornyaidról olykor troinhitáznak Éjfél ntán az elsuhanó láznak A halott örök, régi-régi mód. És szól az ének, szól az éji csendbe, Kísértetek járnak a régi rendbe, S hallom zenélni fojtott dallamán A vén meséket tornyaid fokán... III. Az ó-Mihálykapúnak drága tornya, A Dunaparton néhány régi ház, Éjcnte felzokog a vároromra. 8 uccuidon a sírvilág tanyáz. Feltámadnak a krinolinos dámák, A piperés, a dolmányos nrak A menüettet mosolyogva járják És csörgetik a görbe kardjukat. És jön az udvar. Gőgösen, kevélyen A Vár fokáról a Vödric felé, Ijedt polgárok az ablakerkélyen l'islanianak az úri nép elé. A császárnénak hintája arany, Függönye bíbor s koronája van. Mögötte sok-sok büszke, szép vitéz, Ezüstzsinóros udvari vadász. Lányokhoz járni s verekedni kész, S inni rogyásig, mint ahogy szokás. Az őspolgárok cinkupáik mellett Politikát és pletykákat kevernek. És néha-néha messzi táj mögött A delizsánsz lármásan feldöcög. Jön egy olasz pap, bocskoros nemes, Császárkegyet, parókiát keres. Kifent bajusszal a csizmás Túrán Járkál a nemet házak ó során. Magyar regrula és osztrák lakáj Vasárnap kis zenés kocsmákba jár S az öreg, józan sárgálló Dunán Fehér vitorlán és Dévény felől Üj századok eveznek már talán... IV. Ma más az élet. Rút a rút idő, A tornyokbn már a moha se nő. A lassú tempó elmaradt csunján. A Blumenthal mögött a zordon gyárak Ezernyi gépei recsegve járnák. És rád köszönt a lihegő Nyugat, Mesét, poézist s álmot fojtogat. Néhány kis házba költözött a Múlt. Szerény és felős, szégyenlős s avult. Egy évtized és semmid sincs talán, Ami tiéd volt, egykor, hajdanán. S romantikádból nem marad egyéb, Csak ez a vár. S néhány színes meséd... V. A hajnalodba bús csodálkozón Mered az ősi, vén Mihálytorony, Sokak barátja, testvére s rokon, Utolsó szívós és dacos legény — Á szürke mában megkövült regény. Shoropadshyj hetman-nál — 1918-ban Irta: Hungaricus Viator Kiew, 1918. június. A hetman afféle koronázatlan fejede­lem Ukrajnában. Skoropadskyj Pál, a jelenlegi het­man, vagyonban mérhetetlen gazdag, származására legelőkelőbb, hatalma igen nagy, népszerűsége azonban még­sem osztatlan. A dinasztikus érzelmű ukrajnaiak a hetman személyében a mindent rom­boló bolseviki időkből a monarchikus állapotba való átmenetet vélik látni s titkolt reménnyel élvezik a pompát s a régi szép időkre emlékeztető ragyogó udvari életet, melyet a hetman szemé­lye körül az arra illetékes körök ki­fejteni szükségesnek vélnek. Az új rend emberei azonban — s itt nemcsak a bol­seviki felfogáshoz tartozó néprétetfeket értem — aggódó féltékenységgel figye­lik a hetman-palota mind nagyobb- szabásúvá fejlődő életét s következte­téseik kapcsán a legtarkább híresztelé­sekkel árasztják el a várost. A cár visszahívását teljesen lehetet­lennek tartják, még a gondolatot is le- mosolyogják, de beszélnek róla. A Krím­ben fogva tartott nagyhercegek néme­lyikének jelöltségét fogcsikorgatva em­legetik s a legújabb hírről, Joachim német királyi herceg állítólagos Kiew- ben való tartózkodásáról, oly nyiltan beszél itt mindenki, hogy szinte bizo­nyos, hogy nem igaz, ellenben egészen természetes dolognak tartják, hogy leg­közelebb egy Habsburg herceg trónra- lépéséről fog fecsegni a fáma. A hetman, a cár egykori szárny­segéde, volt orosz gárdatiszt, elegáns, kitűnő megjelenésű, kifogástalan mo­dorú világfi. Politikai magatartása oko­san elővigyázatos, szándékai tiszták, helyzete azonban végtelenül súlyos. Az egész hosszú idő alatt, melyet ma vele és közelében töltöttem, nem egyszer ju­tott eszembe a magyar politikai ólet legutóbbi válságteljes nehéz éve, mely­hez hihetetlenül, a legapróbb részlete­kig hasonlít az ukrán krízis: a demo­krata válság kezdetén nálunk is egy hetman-esaládból származó előkelő fia­tal miniszterelnök került az élre, Gor­dius bonyolult csomóját azonban csak egy bölcs nyugalma oldhatta meg. 21 mmmmm i A hetmun-palota a magasra kígyózó Inetitutskaja-utca egyik legszebb, bár egyszerű épülete. Oszlopos bejárata előtt hemzseg a sokféle orosz, német, osztrák, ukrajnai uniformis. Egyfogatú orosz kocsik, autók tömege sorakozik a ház előtt. Katonai meghatalmazottunk adju­tánsa Javorski főhadnagy kísér az au­dienciára. A váróterem zsúfolva. Be vagyunk jelentve s egyúttal ebédre is hivatalos vagyok a hetmannál, egy­előre azonban várakoznunk kell, mórt éppen koronatanácsot tartanak. A kül­ügyminiszter, a miniszterelnök s négy miniszter vannak a hetmannál, Lupa- kow, a hetman személyi titkára, jól öltözött, elegáns, civil fiatalember s egy prcmkucsmás, kozák uniformisba bujtatott lovassági kapitány, Natensoa szárnysegéd fogadnak. Utóbbi meg­jegyzi, hogy egyszer már járt Ma­gyarországon, igaz, kissé kellemetlen körülmények között: 1914 telén Mára- marosszigeten töltött néhány órát. Be­mutatnak a teremben hemzsegő notabi- litásoknak: Poltravec-Ostranica kabi­netirodai főnöknek, Sismanovich bol­gár meghatalmazott miniszternek, egy ukrán tábornoknak, akivel Angliáról beszélgettünk hosszasan, a generális orosz katonai attasé volt hét évig Londonban s még több más, nehezen kiejthető nevű kiewi nagyságnak. Szo­morúan, egymagában ül egy szögletben Odessza tegnapelőtt óta megbukott Ge- neralgouverneurje Komorni. Hatal­mas, erőszakos nagy ur volt, még ha­talma teljében beszéltem vele Odesszá­ban, ma már senki és semmi, min­denki elhagyta, gyűlöli. A közgyűlölcfc oka, magyarázta a titkár, hogy Ko­morni a cár idejében arisztokrata- párti, Korenski idejében republiká­nus, a bolseviki uralom alatt a legva­dabb bolseviki volt. a hetman megvá­lasztása után ismét szelíd ukrán s ha úgy hozná a helyzet, holnap ismét ab- szolut-pártivá válna. Ad audiendum verbum idézte maga elé a hetman. Dorosenko külügyminiszter jön ki el­sőnek a hetman dolgozószoba jóból, utána a többiek. A titkár a vörös bár- sonyfüggöny mögött eltűnik, majd szét­vonva azt, udvariasan felénk int. Ja­vorski főhadnaggyal a hetman fogadó- termébe lépünk. Fekete posztóbból ké­szült kozák formaruha feszül a hetman hatalmas alakján. Mellén a Szent György vitézségi rend egyszerű ke­resztje fekete-barna szalagon. Elénk siet, maga mellé ültet. — Köszönöm látogatását. Értesül­tem közgazdasági terveikről, magam is örömmel fogok velük foglalkozni. Célom és feladatom, használni hazám­nak, erőssé, naggyá, függetlenné tenni Ukrajnát. Mindazok a politikai célza­tok, melyeket egyes szélső radikális irányzatú hírlapi cikkek nekem tulaj­donítanak, hamis föltevésen alapulnak. Semmi más titkos célom és programom nincsen, mint dolgozó minisztériummá i újjászervezni, fejleszteni és megerősí­teni Ukrajnát. Ha talán vezetésem első idején néhány nem megfelelő elem is került kormányomba, azóta pótoltuk megfelelő erőkkel, helyettesítettük a munkára alkalmatlanokat s ma büsz­kén állithatom, hogy kormányom arra érdemes férfiakból van összeállítva. — Legyen kegyes, fenség, az csztTák- magyar monarchiával való viszonyra vonatkozólag terveiről nyilatkozni. — A helyzet adva van. Ellenségből jó barátot szereztek Önök Ukrajnában. Közös érdekeink, a szomszédság egy­másra utalnak bennünket. Minél több közgazdasági érintkezési pontot létesí­tünk egymás között, annál erősebb lesz a szövetségi viszonyunk. Hogy magam részéről nemcsak akadályokat nem fo­gok támasztani, hanem teljes erővel támogatom itteni közgazdasági tevé­kenységüket, arról meg lehet győződve. Magyarországról és vezető fér fiairól folyt ezután a szó. Apponyi Albert grófról megjegyezte a hetman, hogy felesége, a Kocsubej hercegi család ré vén, rokonságban van Apponyi gróffal. Déli egy óra. A szárnysegéd jelenti az ebédre hivatalos vendégek érkezőét, a hetman maga kísér le a márvány lépcsőházon keresztül a parkba, ahol nyitott pavillonban tizenkét személyre terített, fehér orgonával díszített asztal várja a társaságot. Az asztalfőn a het­man. tőle jobbra Priming osztrák-ma­gyar megbízott miniszter, Lysokup, uk­rajnai miniszterelnök, gr. Berciién né-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom