Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1939-03-05 / 53. szám

22 TEWiDEtt AfafifekRHIBME 1939 MÁRCIUS 5. VASÁRNAP met követségi tanácsos, tőle balra Sismatwvich bolgár miniszter, e sorok ivója, Poltavec-Ostranica ezredes, a ka­tonai kabinetiroda főnöke, dr. lovag Jávorski Mátyás főhadnagy, adjutáns e a hetman szárnysegédei foglalnak helyet. A menü kifogástalan, a borok s a le­ves után felszolgált öreg vutki pompá­sak. Síma cserkeszruhába öltözött szol­gák hordják körül a tálakat, öntik kr istái ypoharakba a nehéz italokat. Finom poreellánnal, nehéz ezüsttel bo­rított az asztal. A társalgást a hetman vezeti, minden téma érdekli, minden­hez hozzá tud szólani. Franciául, ha kell, németül beszél, kerüli a belső po litikát, elég nyíltan tárgyal azonban minden másról. Feketekávé mellett szárnysegéde engedélyt kér a fényké­pezésre. A helyzet, a kép érdekes és szokatlan, az ebédnél és a parkban esz közölt felvételekből udvari szolga ho zott másnap részemre egy-egy példányt. Három óra tájban a palotába vonult vissza a hetman, búcsúzás helyett megkért azonban, hogy egy óra múlva keressem fel dolgozószobájában, részle­tesen óhajt foglalkozni addig még csak röviden említett Ukrajnára vonat­kozó tanulmánytervemmel. Kíséretének több tagja velem maradt, körülvezettek a parkban, melynek évszázados fái cso­dálkozva nézhetik azt a soha nem kép­zelt változást, mely Ukrajna életében előállott. A park mentén, az Insituts- kaja-uteában osztrák-magyar katona- banda vonult végig. Mosolyogva szólal meg az egyik orosz származású tiszt: — Azt sem hittük, hogy Kiewben valaha osztrák banda fog muzsikálni. • • • Stí Míg nálunk borongős köd és dér járja, addig a párisi haute couture rendületlenül tavaszi divattitkainak leleplezésével foglalkozik. Szakértők megállapítása szerint régen nem ke­rült ennyi és ilyen kiadós kollekció bemutatásra, mint most, A divatházak általában kitesznek magukért, ami ez esetben az amerikai világkiállításnak tudható be... Ahány ház, annyi szokás, a sajátos­ság, a dísz, a szín . . . Meg az illat! Minden valamirevaló divatkreátornak megvan a maga, idényenként változó speciális „illata“... Még, ha nem is mind kellemesek, de feltétlenül már­kásak és drágák. Az új, tavaszi illatok már a világkiállítás jegyében készül­tek. Frissek, fiatalosak, kesernyésen romantikusak — akár Amerika. „Fia­talság“ az egyik új parfőmnek a neve, frissen kaszált széna és az édeskés, ópiumos amerikai cigaretta illatára emlékeztet. A „Jeune air" ibolyával kevert — fenyőfaillatú. A „Hope“ vi­szont — bár nehéz megmagyarázni, -hogy a remény milyen összeköttetés­ben áll a szesszel — de egy kissé ta­gadhatatlanul ginszagú. Madame Cha­nel is „márkát“ változtatott. Eddig az átható és fűszerillatú „sec“ parfőmök barátja volt. Az általános újításban még ő is hűtlen lett a sec-hez és a természetes virágpáriatok felé for­dult. Nagy meglepetés volt, mikor a Chanel-ház fehér atlaszfiiggönyös be­mutatótermébe lépve, tisztán felismer­hető kesernyés tubarózsa illat csapta meg a belépőt. Ez Amerika — párisi parfőmpárlatokban kifejezve! Új színek... új illatok... Ügy mondják, hogy a friss, élénk színeket is egy kissé a világkiállításra •figyelve, válogatta össze Pár is. Az amerikai nők az élénk árnyalatok hí­vei, így a gondos tervezők mindjárt mindenkit virító színekbe öltöztetnek. Legalább — azok a boldogok, akik a kiállításra áthajózhatnak — nem fog­nak különösen „elütni“... Minden kollekciónak megvan a maga -jellegzetes árnyalata és ezeknek össze­gezése adja meg a tavaszi színskálát. Mindenhol kék az uralkodó, csak éppen az árnyalatokban van némi eltérés... Molyneux a diszkrét matrózkéket al­kalmazta. Mainbocher viszont az erős búzakéket. Schiaparelli kollekciójában legtöbbet az „Ombre Bleau“ névre hallgató, lilás-kék szerepel. Clianelnél pedig a kissé tompa levendula-árnya­lat. Patou a higgadt sötétbúzakéket választotta. Piquet a zöldesbe játszó közép-türkizkéket. Chanel kékje pedig a lila-kék orgonák friss színére emlé­keztet. A divatszínek második helyén a sárga árnyalatok állnak. Kezdve a legvilágosabbtól egészen a sötétebb, mustársárgáig — mind divatosak. Bi­zonyos árnyalatbeli eltéréstől elte­kintve, minden divatház a kék és a sárga alapszíneket alkalmazta. De csak mint alapszint... Mert az új viselet a két- meg a háromszínűség jegyében készült. A világos vagy sötétebb tó­nusú alapszíneket még legalább egy vagy két, elütő színnel kombinálták... A keverékszínek ólén a, „Bőse de France“ nevű ó-rózsaszín áll: ami kü­lönösen a mélyebb kék árnyalatokhoz illik. Utána ranglistán rögtön a lila Vasárnapi divatlevél következik. Igen. A lila, amely eddig csak az őszi színskálában szerepelt, most átkerült a tavasziba is. Az elté­rés csak annyi, hogy a hideg, kékes­lila tónusokat elhagyták és a piros­lilákat tartották meg. Sokat szerepel az úgynevezett „Flórenci bíbor“, amely nevét onnan kapta, hogy a flórenci mesterek képein látható a leggyak­rabban ez az érett meggy liláspiros húsára emlékeztető meleg árnyalat. A „Pieasso“-lila viszont egyik Picasso kép után kapta a hangzatos nevét, amely a valóságban pasztell cerízlilá- nak felel meg. Merész összeállítások... Az élénk ciklámeulilát sötétkék va gy fekete alapszínekhez adják. Mert a fe­kete, ha éppen nem is divatszín, de azért itt-ott mégis szerepel. Különösen a klasszikus fekete-fehér összeállítás­ban. Ugyanígy megtalálható az új, kiabáló színű tavaszi modellek között a diszkrét sötétkék-fehér kombináció is és nagyon valószínű, hogy ezeknek a megszokott sötétkék-fehér tavaszi ruháknak is lesz olyan sikerük, mint a modern tarkábbaknak... Narancssárga, sötétbarna, búzakék, hárszöld és bordó, sárga és levendula­kék, méregzöld és fehér, edénykék, lila és négerbarna, fekete és kétféle „La France“, rózsaszín tartoznak a legtöb­bet szereplő színösszeállítások közé. Az új tavaszi viselet szivárvány szí­nekben ragyog, de azért eredeti és... Ha első látásra talán nem is, de má­sodszorra már biztosan megszokjuk! Tarkaság és élénk színek jellemzik az idén a kosztümöket is. Pepita, nagy skót kockás csíkos anyagokból készül­nek többnyire a kosztümök kabátjai vagy szoknyái. Mert ba a kabát élénk- mintás, akkor a szoknya készül egy­színű anyagból. Vagy fordítva! Minden­esetre, ha valaki nem kimondottan magas, akkor inkább a kabátot csinál­tassa mintásból és a szoknyát síma szövetből, mert ez az összeállítás ke­vésbé „nyom“, mint a fordítottja. Egyik nagy sikert elért Molyneux- kosztüm kabátja középnagy sárga- barna pepita, mintás tweedből készült és a szoknyája egyszínű sárga volt. Az összeállítást bordólila blúz egészí­tette ki. Megváltozott vonalak Az új tavaszi kosztüm vonala a szé­les váll, az erősen beszűkített derék és I a harangszabású vagy pedig rakott szoknya. Jellegzetessége, hogy egész kicsi és magasragombolt kihajtóval készül. Eltekintve a szigorúan angolos szmoking kabátformáktól, a többin sok gomb van._ A minimum háromnál kezdődik. A kollekciókban olyan modellek is szerepeltek, melyekről a rever vagy gallér teljesen hiányzott. Ez a sima- nyakú, magasragombolt fazon, amely nemcsak a kosztümöknél, de a kabá­toknál is gyakori, újdonsága az 1939 es tavasznak. De akár fazónkihajtóval, akár gallér nélkül készül is a kosztüm­kabát, a válla azért egyformán szé­lesre tömött. A normálisnál szélesebb, kissé szögletes vállvonal lett a köte­lező! Célja többek között az, hogy a derekat karcsúbbnak tüntesse fel. Mert az úgynevezett „darászderék“ még az angolos kosztümöknél is kötelező egy kissé. És ha a csipővonal rovására is megy, a karcsú, beugró derék elengedhetet­len. Mintha a kosztümök nyugodt és síma kabátvonalától is eltávolodtak volna ennek az új „felfedezésnek“ a kedvéért. Mert még itt is fellelhető az annyira jellegzetes hirtelen beszűkülő derék, amely aztán — természetszerű­leg — erősebb és szembeötlőbb csípő­vonalat eredményez. Igen, — a tava­szi divat határozottan „nőies“... A tavalvi kosztümkabátok egészen rövidek voltak. Éppen ezért az idei tavasz csupa csípőig, meg csípőn alu- lig érő kabátot hozott. A néhány sze­zon óta kegyvesztett redingote-okat is visszahozta. A plisszé és a gloknis szoknyás redingoteos kosztümök sok-, féle modell formájában tértek vissza, úgy, hogy a népszerűségükkel szá­molni lehet. A szigorú, angolos kosz­tümkabátok mellett érdekes, franciás diszítésű modelleket hozott a tavaszi divat. Hosszába és keresztbefutó haj­tókák, steppelések, ornamentikád rá- dolgozások, tressz szegélyezések, érde­kes alakú aszimmetrikus zsebek, hím­zések, furcsa formájú gombok ezek a szokatlan, de eredeti díszek. Nincs már szűk szoknya! A kabátok vonalvezetésben beállott változásoktól eltekintve, a tavaszi kosztümdivatban feltűnő még a szok­nyák bősége és — rövidsége. A szűk­szoknya úgy eltűnt, mintha nem is vi­seltük volna — sohasem! A kollek­ciókban voltak ugyan itt-ott egyenes­szabású szoknyákkal készült sport­kosztümök, de itt is, szó sem volt az alig egy évvel ezelőtt hordott kosztüm­szoknyák alig 120 centiméteres „bősé­géről“ ... A kisleányos, apró hólokba rakott szoknya a kedvenc. Mindjárt mellett«? van a harangszabású, aztán jön a su- gárplisszébe rakott. Az öt-hat részből összeállított prineessz szoknyákat rend­szerint merevebb és vastagabb szövet­ből szabják. Különösen tweedből ké­szülnek hasonló szabású aljak. Harmadik számú sajátosság, hogy a kosztümökhöz — keppek is jönnek. Kochas, Mainbocher, Creed és Molyneux — a kosztüm-királyok — feltűnően sok keppel kiegészített modellt mutattak be. Rochas szoknyahossztiságúra készí­tette ezeket a keppeket. Mainbocher és. Creed viszont a térdenfélűiig érő hosz szúsággal is meglégedtek. Körülbelül az a szabály dominál, hogy a kepp meg­felelő, tehát a váll szélesített vonalát kellően érvényesítő szabással készüljön. A szükséges bőséget harangszabással vagy pedig mély berakással hozzák ki. Ha a kosztüm egyszínű, akkor a kepp mindég mintás. Viszont, ha a kosztüm síma és mintás összeállítású, akkor a keppet — simából kell előállítani... A kosztüm-divattal párhuzamosan természetesen jelentős szerephez jutot­tak a blúzok is. A tavaszi divat egy­forma arányban hozott mintás nyak­kendő selyem és, „á la 1905“, csipkével, zsabókkal és betétekkel díszített zsor­zsett blúzokat is. Persze, a kosztümök­höz „ékszer“ is járja: ötletes, gomb­lyukba tűzött csüngök, csattok meg lán­cok. Ezen a téren viszont Madame Cha­nel produkálta a legérdekesebbeket. Ezüst láncon himbálódzó paradicsomok, cseresznyék és hegyes zöldpaprikák a vitaminbarát korunkra emlékeztetnek. Az ide-oda himbálódzó miniatűr tanko­kat és repülőgépeket ábrázoló gomb- lyukdiszek pedig — mulatságosak len­nének, ha ... Ha nem kellene elkomo­lyodni tőlük! te A divatillusztrációnk bal szélső mo­dellje sárgás-zöld színű és tipikusan „idei“ vonalvezetéssel készül. Széles vállak, hirtelen elszűkülő derék és ha­sonló hirtelenséggel kiugró csípővonal jellemzik. Gallér nélkül, középgombo­lással és bevágott, steppeléssel kiemelt zsebekkel készül. A szoknyája többré­szes harangszabó sú. A második modellnél a kabát közép- kék színű, a szoknya pedig kék-lila koc­kás schottis, amely körben rakottan ké­szül. A kabát kihajtója és eleje átgom- bolása szintén mintás rádolgozású. A harmadik modell sárga, barna és zöld spriccelésű szövetből készül. A kabátot elől rátét díszíti. A középen nagy, zöld csatokkal csukódik. Az utolsó modell viszont kékszínű. A kabátot keresztbe- haladó hajtókák és újszerű gombok dí­szítik. A szoknya sugárplisszérozású. Radvány! Magda. MOST JELENT HEgT Kerecsenéi Antal felvidéki A BABÁT, MEG A KOMÉDIÁS e. könyve Vendelje meg azonnal kiadóh.vatalunknái Ara dlszkötésben 6.— pangd.

Next

/
Oldalképek
Tartalom