Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. március (2. évfolyam, 49-74. szám)
1939-03-05 / 53. szám
22 TEWiDEtt AfafifekRHIBME 1939 MÁRCIUS 5. VASÁRNAP met követségi tanácsos, tőle balra Sismatwvich bolgár miniszter, e sorok ivója, Poltavec-Ostranica ezredes, a katonai kabinetiroda főnöke, dr. lovag Jávorski Mátyás főhadnagy, adjutáns e a hetman szárnysegédei foglalnak helyet. A menü kifogástalan, a borok s a leves után felszolgált öreg vutki pompásak. Síma cserkeszruhába öltözött szolgák hordják körül a tálakat, öntik kr istái ypoharakba a nehéz italokat. Finom poreellánnal, nehéz ezüsttel borított az asztal. A társalgást a hetman vezeti, minden téma érdekli, mindenhez hozzá tud szólani. Franciául, ha kell, németül beszél, kerüli a belső po litikát, elég nyíltan tárgyal azonban minden másról. Feketekávé mellett szárnysegéde engedélyt kér a fényképezésre. A helyzet, a kép érdekes és szokatlan, az ebédnél és a parkban esz közölt felvételekből udvari szolga ho zott másnap részemre egy-egy példányt. Három óra tájban a palotába vonult vissza a hetman, búcsúzás helyett megkért azonban, hogy egy óra múlva keressem fel dolgozószobájában, részletesen óhajt foglalkozni addig még csak röviden említett Ukrajnára vonatkozó tanulmánytervemmel. Kíséretének több tagja velem maradt, körülvezettek a parkban, melynek évszázados fái csodálkozva nézhetik azt a soha nem képzelt változást, mely Ukrajna életében előállott. A park mentén, az Insituts- kaja-uteában osztrák-magyar katona- banda vonult végig. Mosolyogva szólal meg az egyik orosz származású tiszt: — Azt sem hittük, hogy Kiewben valaha osztrák banda fog muzsikálni. • • • Stí Míg nálunk borongős köd és dér járja, addig a párisi haute couture rendületlenül tavaszi divattitkainak leleplezésével foglalkozik. Szakértők megállapítása szerint régen nem került ennyi és ilyen kiadós kollekció bemutatásra, mint most, A divatházak általában kitesznek magukért, ami ez esetben az amerikai világkiállításnak tudható be... Ahány ház, annyi szokás, a sajátosság, a dísz, a szín . . . Meg az illat! Minden valamirevaló divatkreátornak megvan a maga, idényenként változó speciális „illata“... Még, ha nem is mind kellemesek, de feltétlenül márkásak és drágák. Az új, tavaszi illatok már a világkiállítás jegyében készültek. Frissek, fiatalosak, kesernyésen romantikusak — akár Amerika. „Fiatalság“ az egyik új parfőmnek a neve, frissen kaszált széna és az édeskés, ópiumos amerikai cigaretta illatára emlékeztet. A „Jeune air" ibolyával kevert — fenyőfaillatú. A „Hope“ viszont — bár nehéz megmagyarázni, -hogy a remény milyen összeköttetésben áll a szesszel — de egy kissé tagadhatatlanul ginszagú. Madame Chanel is „márkát“ változtatott. Eddig az átható és fűszerillatú „sec“ parfőmök barátja volt. Az általános újításban még ő is hűtlen lett a sec-hez és a természetes virágpáriatok felé fordult. Nagy meglepetés volt, mikor a Chanel-ház fehér atlaszfiiggönyös bemutatótermébe lépve, tisztán felismerhető kesernyés tubarózsa illat csapta meg a belépőt. Ez Amerika — párisi parfőmpárlatokban kifejezve! Új színek... új illatok... Ügy mondják, hogy a friss, élénk színeket is egy kissé a világkiállításra •figyelve, válogatta össze Pár is. Az amerikai nők az élénk árnyalatok hívei, így a gondos tervezők mindjárt mindenkit virító színekbe öltöztetnek. Legalább — azok a boldogok, akik a kiállításra áthajózhatnak — nem fognak különösen „elütni“... Minden kollekciónak megvan a maga -jellegzetes árnyalata és ezeknek összegezése adja meg a tavaszi színskálát. Mindenhol kék az uralkodó, csak éppen az árnyalatokban van némi eltérés... Molyneux a diszkrét matrózkéket alkalmazta. Mainbocher viszont az erős búzakéket. Schiaparelli kollekciójában legtöbbet az „Ombre Bleau“ névre hallgató, lilás-kék szerepel. Clianelnél pedig a kissé tompa levendula-árnyalat. Patou a higgadt sötétbúzakéket választotta. Piquet a zöldesbe játszó közép-türkizkéket. Chanel kékje pedig a lila-kék orgonák friss színére emlékeztet. A divatszínek második helyén a sárga árnyalatok állnak. Kezdve a legvilágosabbtól egészen a sötétebb, mustársárgáig — mind divatosak. Bizonyos árnyalatbeli eltéréstől eltekintve, minden divatház a kék és a sárga alapszíneket alkalmazta. De csak mint alapszint... Mert az új viselet a két- meg a háromszínűség jegyében készült. A világos vagy sötétebb tónusú alapszíneket még legalább egy vagy két, elütő színnel kombinálták... A keverékszínek ólén a, „Bőse de France“ nevű ó-rózsaszín áll: ami különösen a mélyebb kék árnyalatokhoz illik. Utána ranglistán rögtön a lila Vasárnapi divatlevél következik. Igen. A lila, amely eddig csak az őszi színskálában szerepelt, most átkerült a tavasziba is. Az eltérés csak annyi, hogy a hideg, kékeslila tónusokat elhagyták és a piroslilákat tartották meg. Sokat szerepel az úgynevezett „Flórenci bíbor“, amely nevét onnan kapta, hogy a flórenci mesterek képein látható a leggyakrabban ez az érett meggy liláspiros húsára emlékeztető meleg árnyalat. A „Pieasso“-lila viszont egyik Picasso kép után kapta a hangzatos nevét, amely a valóságban pasztell cerízlilá- nak felel meg. Merész összeállítások... Az élénk ciklámeulilát sötétkék va gy fekete alapszínekhez adják. Mert a fekete, ha éppen nem is divatszín, de azért itt-ott mégis szerepel. Különösen a klasszikus fekete-fehér összeállításban. Ugyanígy megtalálható az új, kiabáló színű tavaszi modellek között a diszkrét sötétkék-fehér kombináció is és nagyon valószínű, hogy ezeknek a megszokott sötétkék-fehér tavaszi ruháknak is lesz olyan sikerük, mint a modern tarkábbaknak... Narancssárga, sötétbarna, búzakék, hárszöld és bordó, sárga és levendulakék, méregzöld és fehér, edénykék, lila és négerbarna, fekete és kétféle „La France“, rózsaszín tartoznak a legtöbbet szereplő színösszeállítások közé. Az új tavaszi viselet szivárvány színekben ragyog, de azért eredeti és... Ha első látásra talán nem is, de másodszorra már biztosan megszokjuk! Tarkaság és élénk színek jellemzik az idén a kosztümöket is. Pepita, nagy skót kockás csíkos anyagokból készülnek többnyire a kosztümök kabátjai vagy szoknyái. Mert ba a kabát élénk- mintás, akkor a szoknya készül egyszínű anyagból. Vagy fordítva! Mindenesetre, ha valaki nem kimondottan magas, akkor inkább a kabátot csináltassa mintásból és a szoknyát síma szövetből, mert ez az összeállítás kevésbé „nyom“, mint a fordítottja. Egyik nagy sikert elért Molyneux- kosztüm kabátja középnagy sárga- barna pepita, mintás tweedből készült és a szoknyája egyszínű sárga volt. Az összeállítást bordólila blúz egészítette ki. Megváltozott vonalak Az új tavaszi kosztüm vonala a széles váll, az erősen beszűkített derék és I a harangszabású vagy pedig rakott szoknya. Jellegzetessége, hogy egész kicsi és magasragombolt kihajtóval készül. Eltekintve a szigorúan angolos szmoking kabátformáktól, a többin sok gomb van._ A minimum háromnál kezdődik. A kollekciókban olyan modellek is szerepeltek, melyekről a rever vagy gallér teljesen hiányzott. Ez a sima- nyakú, magasragombolt fazon, amely nemcsak a kosztümöknél, de a kabátoknál is gyakori, újdonsága az 1939 es tavasznak. De akár fazónkihajtóval, akár gallér nélkül készül is a kosztümkabát, a válla azért egyformán szélesre tömött. A normálisnál szélesebb, kissé szögletes vállvonal lett a kötelező! Célja többek között az, hogy a derekat karcsúbbnak tüntesse fel. Mert az úgynevezett „darászderék“ még az angolos kosztümöknél is kötelező egy kissé. És ha a csipővonal rovására is megy, a karcsú, beugró derék elengedhetetlen. Mintha a kosztümök nyugodt és síma kabátvonalától is eltávolodtak volna ennek az új „felfedezésnek“ a kedvéért. Mert még itt is fellelhető az annyira jellegzetes hirtelen beszűkülő derék, amely aztán — természetszerűleg — erősebb és szembeötlőbb csípővonalat eredményez. Igen, — a tavaszi divat határozottan „nőies“... A tavalvi kosztümkabátok egészen rövidek voltak. Éppen ezért az idei tavasz csupa csípőig, meg csípőn alu- lig érő kabátot hozott. A néhány szezon óta kegyvesztett redingote-okat is visszahozta. A plisszé és a gloknis szoknyás redingoteos kosztümök sok-, féle modell formájában tértek vissza, úgy, hogy a népszerűségükkel számolni lehet. A szigorú, angolos kosztümkabátok mellett érdekes, franciás diszítésű modelleket hozott a tavaszi divat. Hosszába és keresztbefutó hajtókák, steppelések, ornamentikád rá- dolgozások, tressz szegélyezések, érdekes alakú aszimmetrikus zsebek, hímzések, furcsa formájú gombok ezek a szokatlan, de eredeti díszek. Nincs már szűk szoknya! A kabátok vonalvezetésben beállott változásoktól eltekintve, a tavaszi kosztümdivatban feltűnő még a szoknyák bősége és — rövidsége. A szűkszoknya úgy eltűnt, mintha nem is viseltük volna — sohasem! A kollekciókban voltak ugyan itt-ott egyenesszabású szoknyákkal készült sportkosztümök, de itt is, szó sem volt az alig egy évvel ezelőtt hordott kosztümszoknyák alig 120 centiméteres „bőségéről“ ... A kisleányos, apró hólokba rakott szoknya a kedvenc. Mindjárt mellett«? van a harangszabású, aztán jön a su- gárplisszébe rakott. Az öt-hat részből összeállított prineessz szoknyákat rendszerint merevebb és vastagabb szövetből szabják. Különösen tweedből készülnek hasonló szabású aljak. Harmadik számú sajátosság, hogy a kosztümökhöz — keppek is jönnek. Kochas, Mainbocher, Creed és Molyneux — a kosztüm-királyok — feltűnően sok keppel kiegészített modellt mutattak be. Rochas szoknyahossztiságúra készítette ezeket a keppeket. Mainbocher és. Creed viszont a térdenfélűiig érő hosz szúsággal is meglégedtek. Körülbelül az a szabály dominál, hogy a kepp megfelelő, tehát a váll szélesített vonalát kellően érvényesítő szabással készüljön. A szükséges bőséget harangszabással vagy pedig mély berakással hozzák ki. Ha a kosztüm egyszínű, akkor a kepp mindég mintás. Viszont, ha a kosztüm síma és mintás összeállítású, akkor a keppet — simából kell előállítani... A kosztüm-divattal párhuzamosan természetesen jelentős szerephez jutottak a blúzok is. A tavaszi divat egyforma arányban hozott mintás nyakkendő selyem és, „á la 1905“, csipkével, zsabókkal és betétekkel díszített zsorzsett blúzokat is. Persze, a kosztümökhöz „ékszer“ is járja: ötletes, gomblyukba tűzött csüngök, csattok meg láncok. Ezen a téren viszont Madame Chanel produkálta a legérdekesebbeket. Ezüst láncon himbálódzó paradicsomok, cseresznyék és hegyes zöldpaprikák a vitaminbarát korunkra emlékeztetnek. Az ide-oda himbálódzó miniatűr tankokat és repülőgépeket ábrázoló gomb- lyukdiszek pedig — mulatságosak lennének, ha ... Ha nem kellene elkomolyodni tőlük! te A divatillusztrációnk bal szélső modellje sárgás-zöld színű és tipikusan „idei“ vonalvezetéssel készül. Széles vállak, hirtelen elszűkülő derék és hasonló hirtelenséggel kiugró csípővonal jellemzik. Gallér nélkül, középgombolással és bevágott, steppeléssel kiemelt zsebekkel készül. A szoknyája többrészes harangszabó sú. A második modellnél a kabát közép- kék színű, a szoknya pedig kék-lila kockás schottis, amely körben rakottan készül. A kabát kihajtója és eleje átgom- bolása szintén mintás rádolgozású. A harmadik modell sárga, barna és zöld spriccelésű szövetből készül. A kabátot elől rátét díszíti. A középen nagy, zöld csatokkal csukódik. Az utolsó modell viszont kékszínű. A kabátot keresztbe- haladó hajtókák és újszerű gombok díszítik. A szoknya sugárplisszérozású. Radvány! Magda. MOST JELENT HEgT Kerecsenéi Antal felvidéki A BABÁT, MEG A KOMÉDIÁS e. könyve Vendelje meg azonnal kiadóh.vatalunknái Ara dlszkötésben 6.— pangd.
