Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. március (2. évfolyam, 49-74. szám)
1939-03-05 / 53. szám
6 •feküdi*! ÄöfeaailRKSfi 1939 MÁRCIUS 5. VASÁRNAP Á felvidéki zsidóság és a magyar iskola A szlovákiai magyarság érezte, hogy jövője az ifjúságon áll vagy bukik. Ennek jegyében folyt a küzdelem a magyar gyermekért. A harc kettős volt: magyar gyermeket a magyar iskolába és kenyeret, tejet, ruhát az éhező rongyos kis magyaroknak. A Magyar Szülők Szövetsége, az Egyesült Magyar Párt, a Szíreké, a Magyar Gyermekvédő Egyesület állt az ügy szolgálatában. Most, midőn nagyon sok szó esik a felvidéki zsidóság cseh uralom alatti szerepéről, érdekes lesz megvilágítani, hogyan vette ki részét a zsidóság e harc- báni Támogatta-e a gyermeksegélyző akcióinkat, magyar iskolába küldték-e gyermekeiket? Ha nem küldték, nemcsak azzal követtek el bűnt, hogy megtagadták a magyar kultúrát, hanem azzal is, hogy számos magyar tanár, tanító és családja exiszt^nciáját tették tönkre. A pozsonyi Iskolaügyi Referátus ugyanis kegyetlenül megszüntette a magyar állásokat, ha akár egy tanulóval is keve sebt» jelentkezett az előírt létszámnál. A beiratásoknál a magyar vezetőknek Hötzendorfi Ivonradókat kellett játszani ok, hogy ne történjen osztály csökkentés. Kétszeresen vétett tehát, aki megtagadta múltját és nem adta magyar iskolába gyermekét. Pozsonyban részt vettem a Magyar Szülői Szövetség és a Szánkó szociális akcióiban. Rengeteg segélyezni Való akadt. A pozsonyi kis magyarok Liget- falu, Auliesl, Zubos, Dornkappeln nyomortanyáiról kerültek ki. Ezrek kellettek segélyezésükre. Csak a dornkappelni gyermekek magyar iskolába való szállítása vasúton, autóbuszon tízezer koronájába került évente az Színkének. Hogyan támogatta ezen akciókat a pozsonyi zsidóság1? Sehogy! A Slovenska Ligának köziben ezreket adtak. Egy zsidóvezetcsű nagy banknál háromszor kopogtattam, Harmadszor azt mondták, adjam be kérésemet írásban. Tíz nap múlva öt koronát küldtek pénzesutalványon. Éhből a kézbesítési díj, a kérő- ás köszönőlevél portója kettő korona tíz fillérbe kerüli. Mert meg is köszöntem: „Hálás küszö- netamet fejezem négyszáz nyomorgó ligetfalusi kis magyar nevében öt korona adományukért, mellyel mindörökre bebizonyították érzelmeiket a magyarság iránt“. A zsidó kereskedők még természetbeni adományoktól is elzárkóztak, ugyanakkor pedig a cseh Bata, Aso, Pevoder oégék, ba üzleti érdekből is, de: támogatták akciónkat! Emellett a pozsonyi zsj dóság, miután jt szeptemberi cseh mozgósítás örömnapjai után levetette a köztársaság védet mére felvett legionista egyenruháját és érezni kezdte az új idők szelét fújni, egyszerre azt hirdette, hogy Pozsonyban ők tartották fel a magyar kultúrát, ők vásárolták a magyar könyveket. Az utóbbi témy, az idősebbek egy része még merő szokásból magyar könyveket olvasott, de a fiatalabbak közül már sokan nem tudtak magyarul. Midőn megkérdeztük őket, hogy miért szüntették be magyar iskoláikat, a magyar numerus klauzusz- szal védekeztek. Viszont a Harmadik Birodalom minden erélyes zsidóellenes intézkedése kevés volt ahhoz, hogy német iskoláikat megszüntessék. _ 1926-ig Pozsonyban a népiskolák többsége magyar volt, 1938-ban már 20% alá esett. Miért? Mert a pozsonyi zsidóság a gémet mellé a magyar helyett szlovák nvelvü osztályokat vezetett be. Tette azt azon igazgató vezetésével, kit a magát magyarnak nevező Masaryk Akadémia tagjának választott és aki azután is írta nyakra-főre, busás honoráriumért, a magyar tankönyveket. Pozsony és vidéke zsidó tízezreiből az utolsó évben csak ketten, a nevüket is kiírom, dr. Szemző Pál ügyvéd és Lebovics Bcrnát nyomdász küldte magyar elemi iskolába gyermekeit. De így volt ez másutt is. Az érsekuj- vári ortodox iskola tannyelve szlovák volt. Még Léván is, ahol a legutolsó bíróválasztáskor leszavaztak a magyarpárti jelöltre, szlovák iskolájuk volt. Kassán is fokozatos megszűnésre ítélték a magyar oszüfíjmkat. Az 1936. évi sematizmus már c/ak három magyar osztályt tüntet fel a 16 szlovák mellett Azóta rosszabbodott a helyet. Szlovákul tani BÉifÉlü' vág hozz mölcsö hold, lakássa el* Érsekújvár környékén ébernek, szőllő, gi " ptó, összesen 4 magyaí kiválóan alkalmas, km a kiadóban. tobtak Párkányban és a magyar Mátyásföld kellős közepén, Felsöszelin, Szencen, Galántán is megszervezték a szlovák osztályokat Sokhelyütt csak azért nem szüntették meg a magyarnyelvű tanítást., mert sajnálták, hogy hitsorsos tanítójuk állás nélkül marad. így volt Nagysallóban is. „Csak addig lesz magyarnyelvű tanítás, míg régi tanítónk nyugdíjba megy“ — mondották. Ennek ellenére azok a zsidók, akik a huszas évek elején még magyarnyelvű iskolákban kezdték el tanulmányaikat, nagy előszeretettel léptek a magyar tanítói pályára. A magyar tannyelvű zsidó iskolák egyre fogytak, de a zsidó magyar tanítók egyre szaporodtak. Elhelyezésükről a pozsonyi Iskolaügyi Referátum szocialista rezsimje azonnal gondoskodott. Hogyne, hiszen az ő embereik voltak, internacionalisták. De miben állt az ő internacionalizmusuk? Ha magyar ügyről volt szó, internacionalisták voltak, ha Csehszlovákiáról, akkor nem. Ök voltak a csehszlovákizmus apostolai. Szavalókórusokíkal hirdették, hogy a magyarság megtalálta Csehszlovákiában a paradicsomot, de közben a magyar helyesírás tanítását elhanyagolták. Benes, Dérer voltak az eszményképeik. Nekik görögtüzeztek. Szerveztek gyermekbarátegyesületeket, nyaralótáborokat is, de csak azért, hogy megmételyezzék gyermekeinket. Magyar álneveket vettek fel, hogy valójukat leleplezzék. Később azután szlovákosították a már magyar nevet. Erre is volt példa. Oroszországba utazgattak, Magyarországot csak gya- !ózták. Már magyar kokárdával sétálgattak, hogy legyen alibijük, közben október 28-ról írtak hangjátékot. A darabot „horribile dicta“ még a pozsonyi rádió sem merte előadni, annyira csepegett a csehszlovákizmustól. Szeptemberben még szlovák anyanyelvén beszélt gyermekével a magyar, pardon, magyarul tanító zsidó, de októberben már igyekezett hirtelen elfelejtetni gyermekével az anya- nyelvet és Bocskay-nyokkendövei énekelte a himnuszt a katolikus templomban, elkerülve volt és új felekezete templomait: a zsidót és evangélikust. Tények, sötét tények ezek. Elismerem, hogy voltak a zsidók között egynehá- nyan jó magyarok is, de a nagy többségük képe itt torzul a magyar iskola- harcok tükrében. Nézzenek bele maguk a zsidók, tegyék szívükre kezüket és ítéljenek. Féja Tibor. Agyonlőnék a japán* tavát kínai kormány két főtiszlvlselölét Megindult as új japán offensziva — millió katonát képezz ki Kína kélSanghaj, március 4. A délkínai tartomány fővárosában, Kantonban, szombaton reggel gyilkos merényletet követtek el a nemrégiben megalakult japán- barát kantoni kormány két inagasrangú főtisztyiselője ellen. A két, főtisztyi^előt ismeretlen tettesek nyílt utcáir agyonlőtték. A japán rendőrség véleménye szerint ezt a kettős merényletet nyilván ugyancsak a terrorbandának a tagjai követték el, amely az elmúlt hetekben Sanghajban és ISankingban garázdálkodott. Nankingban, mint ismeretes, az ottani japánbarát kínai kormány külügyminiszterét is agyonlőtték a terroristák. Hivatalos japán jelentés szerint japán repülők a Hungce-íolyón (Észak-Kiangsu) 200 kínai bárkát támadtak meg, amelyek kínai csapatokat szállítottak. A bárkák legnagyobb részét elsüllyesztették. A japánok szombaton reggel megindították az új offenzivát és elfoglalták Ilaicsaut, amely a Lunghaj vasút végállomása és eddig az észak-kiangsui kínai főhadiszállás színhelye volt. Egy csingcsani japán hadoszlop a Han- folyón Csungszian irányában nyomul élőre. A japánok előrenyomulása gyors ütemben folyik, ügy tudják, hogy a csungsziáni kínai véderő elégtelen a japán támadás feltartóztatására. Híre jár, hogy a japánok támadása a Han-folyó mentén Csianjang felé halad előre. Mint Londonból jelentik, az ottani kínai nagykövet kijelentette, hogy Kínában jelenleg több, mint kétmillió katonát képeznek ki és ezeket főleg guerillahar- cokra használják fel a japánok ellen. A nagy követ kijelentése szerint Kínának egyáltalán nines szándékában az ellenállást megszüntetni, sőt még nagyobb erővel folytatja a küzdelmet Japán ellen. Horváth Margit áldozata A Szlovákiai Magyar Házak mozgalmának budapesti irodája az elmúlt napokban a következő levelet kapta: „Csak egyszerű kis cselédleány vagyok, formás, úri beszédet nem tudok. De talán megértik az én egyszerű magyar beszédemet. A szívem vérzik, amikor olvasok a Szlovákiában maradt magyar testvérek sorsáról. Most itt vagyok a Burger klinikán, mint leányanya■ Háromdeci vért adtam egy szülőanyának és az érte kapott 20 P-t boldogan küldtem el idegenben maradt üldözött magyar testvéreim felsegítésére. így legalább örömmel mondhatom, hogy véremet adtam a hazáért. Maradok nemzethű üdvözlettel: Horváth Margit háztartási alkalmazott.“ Amióta Esterházy János gróf rádió- szózatára Magyarországon is megindult a szlovákiai Magyar Házak felépítésére irányuló mozgalom, a posta naponként tömegével hozza azokat a leveleket, ame lyek magyar szívek minden melegségét, szeretetót. és áldozatkészségét sugározzák a belvederei határon túl maradt magyar testvérek felé. A nemzeti felbuzdulásnak és gyönyörű áldozatkészségnek csódála tos esetei nyilvánulnak meg ezekben a sorokban és az önként vállalt felajánlásokban. Mi is már több ilyen megható esetről számoltunk be. Ismertettük kis difi kok ádozatk'észségét, akik uzsonnapéúzü két rakták össze s az így egybegyült filléreket'' juttatták el tégladarabokra a szkjsfakiai magyar házak alapjára. * Is értettük annak az állástalan budapesti tanítónőnek a levelét, akinek gondos ro konai farsang alkalmával kétszáz pengői küldöttek, hogy költse szórakozásra,, de ő ezt az összeget egészében a nemes célra fordította. Megemlékeztünk arról a sze gény vidéki tanítónőről, aki egy rég el felejtett százpengős követeléshez jutott váratlanul és ezt az összeget szintén teljes egészében a házalapra juttatta. Az áldozatkészségnek számos hasonló nagy és kis megnyilvánulásai szinte minden naposak. De a Magyar Házak irodájá ban, ahol lelkes és dolgos munkaerők osztják be és rendszerezik a napjáéban befutó megajánlásokat, talán egyik adakozás, egyik megajánlás sem keltett olyan mély, szinte megrázó hatást, mint ezek az egyszerű cselódi szívből fakadt szavak. Ezek a magyar föld népének szavai, annak a népnek, amely örök és kifürkészhetetlen, mély titkokat, döbbenetes érzéseket rejt és ezek az érzelmek csak olykor-olykor az élet legnagyobb pilla Halaiban jutnak kifejeződésre. Ilyen ér zéseket hordott ez a nép lelke mélyén a Kárhá-folyó pártján, ezeket melengette Etelkuzuban és ezek szunnyadnak most is lelke mélyén a pannóniai szelíd dóm bök között, a Tiszahát rónaságán, a Duna két partján. A nemzettestvéri örök érzésnek elemi ereje tört fel Horváth Margitnak a leikéből és a magyar népnek ez a nagy szeretető — amely nem ismer mesterséges határvonalakat, hanem átnyúl hegyeken, völgyeken, tiltó akadályokon és óceánokon is túl, hogy keblére öleljen minden magyar testvért, — nyilvánul meg az egyszerű és annyira megrázó sorokban. Az iroda lelkes önkéntes munkaerői ennek a levélnek a hatásába azonnal kisiettek a Burger Ad ini.kára, szeretetük mire-* de jelével halmozták el Horváth Margi- tot, ezt a Zala megyéből való huszonkét» éves szőke magyar leányt, aki most újr életet hordoz szíve alatt és várja az. anyává levés nehéz és mégis annyira, magasztos pillanatait. Nehéz sorsa volt Horváth Margitnak idáig. Az apa elhagyta a családot, amelyben tizennégy gyermek élt, de már csak öt van meg közülük, mind az öt leány. Az anya 1934- ben meghalt a tizennegyedik gyerek világrahozásában, az árván maradt gyerekek elszéledtek és a kis Horváth Margit számára oselédsors jutott. Most azután a klinikára került, ahol már öt órakor felkél, munkába áll, szerény, dolgos, szeretik, meg vannak vele elégedve,, ő pedig várja a gyermeket, bár nem tudja, hogy mit hoz a jövendő. Várja és csak azt kívánja, hogy a gyereke vele maradhasson, ne kelljen elszakadnia tőle és hogy f iú legyen, mert nincs a családban élő fiú és nincs, ki fegyverrel szolgálhassa a hazát. Ezért áldozta ő ilyen módon a vérét a hazáért. A Magyar Házak Irodájának vezetősége az áldozatkészségnek ezt a megragadó példáját közölte Esterházy János gróffal, aki rögtön meleghangú levélben kérte fel a klinikát vezető Burger egyetemi tanárt, hogy Horváth Margitot klinikai tartózkodása idején különös gondban részesítsék és hogy gyermeke megszületéséről nyomban értesítsék a Szlovákiai Magyar Házak budapesti irodáját. Horváth Margit nem azért hozta meg áldozatát, hogy neve újságokban szerepeljen, vagy hogy magának és gyermekének előnyt biztosítson, azonban úgy érezzük, hogy éppen ezekben a napokban van szükségünk nagy és fölemelő példákra és mi most egy ilyen példát állítunk a fölszabadult területek magyarsága elé. Érezzék át azt a melegséget, amellyel a magyar föld népe szereti magyar testvéreit, könnyezzenek és lelkesüljenek és hirdessék ők is a szlovákiai magyarok most annyira népszerű jelszavát: „Testvér, mily büszkeség most magyarnak lenni}“ rjJ Haladéktalanul kezdjék meg az Atlanti óceánt és a Földközi tengert összekötő csatorna építését1" Paris, március í. A kamarában határozati javaslatot nyújtottak be, amelyben felszólítják a kormányt, hogy haladéktalanul indítsa meg annak a csatornának az építési munkálatait, amely as Aatlanti óceánt a Földközi tengerrel kötné össze. A csatorna Bordeaux tói Setéig vezetne. A határozatot azzal indokolják meg, hogy Franciaország a százezernyi spanyol vörös menekült révén nagy munkaerőtartalékkal rendelkezik és nem szabadna azt a lehetőséget kiaknázatlanul hagynia, hogy ezeket saját érdekében munkába állítsa. Az indokolásban a továbbiak során kiemelik, hogy a feszült nemzetközi helyzet a csatorna azonnali megépítését követeli, amelynek hadászati jelentősége kézenfekvő. A Kormányzó Űr Őfoméftósága mélynyomást! arckép® 63*95 cm» méretben P 1.40 -b port©k®!fségért, valamint a legújabban megjelent Csak ez a keresztünk 0 a ml vezérünk Ez a mi hazánk feliratú fenti nagyságú, de háromszín nyomású képek P 1.50 + portóköltségért megrendelhetők: STADIUM SAJTÖÖÄLULÜT RT-nöi Budapest, VI., Rózsa-utca 111. u.
