Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. március (2. évfolyam, 49-74. szám)
1939-03-05 / 53. szám
ISM MÁRCIUS 5. VASÁRNAP TEWmau J^cfeNkHIEMB 5 M pozsonyi küzdőiéi* Irta: BORSODY ISTVÁN „Mi a Szlovákiában velünk kapcsolatos viszonyokat nem tekinthetjük szűk regionális szempontból, hanem — mint azt a németek teszik, akik a nagynémet törekvésekhez és célkitűzésekhez illesztik hozzá itteni működésüket, — mi is általános és átfogó magyar szempontokból indulunk kV' (Esterházy János válasza Kar- masin Ferencnek.) Húsz évig játszott Prága vezető szerepet a háború utáni magyar életben: mert akarva-nemakarva, magyarok városa is volt, utcáin évről-évre több magyar szó volt hallható, hivatalos ügyek a magyarok százait szólították naponta a cseh fővárosba: a szloven- 6zkói gyorsvonatok csakúgy öntötték a magyarokat: kereskedőket, diákokat, politikusokat, üzletembereket, kofákat a nyugati Pozsonytól a keleti Rab óig és az északi Szepességtől a déli Csallóközig. Magyarokra vonatkozó központ volt Prága a politikában: itt szálltak harcba a felvidéki magyarság képviselői az állammal, itt védték a jogokat és védekeztek a jogtalansággal szemben: a Középeurópábain négy állam és négy parlament felé szétszórt magyar politikai képviselet egy csoportja Prágában vívta harcát húsz éven keresztül a magyarság ellenségeivel. És Prága volt az első ellenség, amely eltűnt a magyarok középeurópai láthatáráról: egyidejűleg tűntek el Prágából a magyarok is, ma már majdnem olyan ritkaság a cseh fővárosban a magyar ember és magyar szó, mint húsz évvel ezelőtt a cseh tündöklés kezdetén. A Cseh-Szlovákiában maradt magyarság politikai és parlamenti fóruma pedig Prágából áttevődött Pozsonyba: a szlovák nemzetgyűlés házába Szinte úgy tűnik föl ez az új magyar küzdőtér Pozsonyban, mintha a Prágából hazafelé zúduló magyarság egyrésze megakadt volna Pozsonynál, mintha feltartóztatták volna és most új harcra kényszerítenék: új és néha váratlan ellenfelek állnak szemben vele és új harcmodorra van szükség, más módszereket kell alkalmazni, hiszen Prága elhagyása óta egészen megváltozott a politikai színtér és bármennyire folytatásnak látszik ma a szlovákiai magyarság harca, részletei, mozgató erői sok tekintetben mások, mint a felvidéki magyarság lezárult húsz esztendejében. Az erőknek eme új próbáját a Pozsonynál föltartóztatott magyarság Esterházy János gróffal az élén állja szívósan, okosan, ügyesen: az új harcmodor gyors elsajátításával, a helyzet fölényes áttekintésével, Esterházy János, aki az idősebb politikai generáció iskolájában tanulta meg a kisebbségi harc csínját-bínját, most maga csinál iskolát, ö teremti meg az új magyar magatartást a pozsonyi küzdőtéren, egyedül áll az élen, egyedül képvisel, mert nincsenek képviselőtársai, mint a prágai parlamentben: az új szlovák egypártrendszer csak egy magyar képviselőt engedett be a szlovák országgyűlésbe. A pozsonyi küzdőtérre a magyarság egy nagy öröm pillanatában került: de, amikor egymillió magyar térhetett haza az anyaországba, ugyanakkor százezernél több magyarnak a hazatérés öröme nem juthatott osztályrészül. Mintha mégegyszer élte volna át az el- szakííás fájdalmát, olyan volt a Szlovákiában maradt magyarság élménye a bécsi döntéssel kapcsolatban. Üj igazságtalanságot érzett százezer magyar a magyar igazságszolgáltatás első napján: a levertség, a lemaradás szomorúsága futott végig Pozsonytól Nagy- szőllősig, ha öröm csillogott is a, köny- nyes szemekben, amikor a rádión keresztül a felszabadult városok újjon- gása szólalt meg a hangszórókban. És az új kisebbségi sors körvonalai sötéten bontakoztak ki: a szlovákiai magyarságnak újra kell kiverekedni a. jogokat, a pozíciókat, amiket az utóbbi évek egyre erősebb magyar szervezkedése alatt már megszerzett. Üj hare, új küzdelem a nemzetért, új partnerekkel, új feltételek mellett, szinte a hxíszas évek első magyar fellépései jutottak eszünkbe, amikor először hallottuk Esterházy János hangját a pozsonyi politikai arénában. De mégis egy lépéssel előbbre jutottunk; hogy Prága után Pozsonyban folytatja küzdelmét az észak felé elszakított magyarság, ez szimbolikusan arra emlékeztet, hogy az út hazafelé vezet, Pozsony már otthon van minden magyar tudatában, ha a történelem furcsa játéka szerint csak egyetlen magyar védi is a pozsonyi szlovák parlamentben — ennek az ősi magyar országgyűlési városnak területén •— az ősi nemzet jogait. Száz év után tehát újra országgyűlési város lett Pozsonyból... S száz áv alatt mennyi mindennek kellett történni, hogy az egykori magyar országgyűlés színhelyén egyetlen magyar képviselő maradjon meg helyén és szembetalálja magát a nemmagyar nemeztiségű és nemmagyar érdekeket képviselő tömeggel? Méhány nap műve volt végeredményben, hogy így történt: egy évvel ezelőtt még maguk a szlovákok sem gondolták, hogy Pozsonyban megszületik a szlovák nemzet első önálló parlamentje ... Most annál nlohóbban él - vezik, hogy megszületett: a szlovák hatalmi túltengések kiindulási pontja lett Pozsony, a „szlovák fővá ros“, ahogy ezt a régi magyar- és németlakta várost újabban nevezik, ahol pedig a szlovákság oly elenyésző volt, hogy szlovák nevét is csak húsz évvel ezelőtt kapta. De most innen indultak ki a rendelkezések, amelyek főleg a magyarokat keserítették, mert ellenük szóltak: az ő munkásaikat bocsátották el, az ő embereiket utasították ki, őket is sértette a hirtelen szilveszteri nép- számlálás, amely az egyik legfontosabb tényt lett volna hivatott tisztességes eszközökkel megállapítani: hogy milyen számarányt mutatnak ki az egyes nemzetiségek és önállósult Szlovákiában. Nem kezdődött harmonikusan Szlovákia élete: legkevésbé magyar-szlovák viszonylatban. Mert a szlovákok 1918 óta, hogy akkori szószólóik révén a szakításig megharagudtak a magyarokra, 1938-ban odajutottak, hogy szakítottak a cseh szomszéddal is — és megpróbálták a harmadik szomszéd barátságát: a németét. Most a német az ideál, az önállóság látszatához jutott szlovákság a mai német mintákat másolja, a né metekért rajong szóban és írásban — csaknem úgy, mint húsz évvel ezelőtt a nép más vezérei a cseheket ünnepelték, mint fölszabadító testvéreket. A csehekkel folytatott barátkozás elmérgesí- tette azt a szlovák hiedelmet, hogy a magyarok elnyomók és zsarnokok. De most a németekkel kötött barátság sem taníthatja a szlovákokat szebb dolgokra: jól emlékezünk még reá, hogy maga Honiéin Konrád — a mostani pozsonyi német vezér, az olmützi születésű Karmasin politikai tanítómestere — 1937 őszén Pozsonyban tartott beszédében úgy jellemezte az 1918-as államfordulatot, hogy ez megjavította a felvidéki németség sorsát, mert kiszabadította a magyar elnyomás alól, lehetővé tette számára az önálló kultúr- életet, az érintkezést a szudétanéme: testvérekkel és megszüntette a magyar életforma asszimiláló hatását. A szlovákokat pedig amúgy sem kell nagyon biztatni, hogy rosszat gondoljanak a magyarokról, mert a bécsi döntést magukra nézve sérelmesebbnek találták, mint a magyar nemzetet szétdaraboló trianoni békeparancsot és a magyarokat Szlovákia megcsonkí tóinak tartják... Mily fájdalmasan hatnak ezek a pozsonyi hangok a magymrra, aki átérezve a pozsonyi ősi föld tradícióját, keserűen nézi a nemzetiségi villongások elvakult játékát, mert tudja, hogy ez nem lehet maguknak a villongás áldozatainak akarata, kedve és érdeke szerint. Mily ördögi szellemek szállják meg időnként az ősi földet, hogy. kiforgassák képéből és eltorzítsák azt, amit századok közösen kitermelnek. Szlovákok, csehek, németek, magyarok érzékeny találkozópontja lett Pozsonyból, küzdőtér, összecsapások színhelye, pedig hivatása szerint nem a különbségeket fordította egymás ellen ez a város, hanem népek keresztútján a változatosságokat egyesítette. jeinek a száma. Ha ezeket egy« más mellé tesszük, 200.00^AUométee hosszú fonalat kapunjtf'-'améUyel ötször let#! ne átfognj. *a fpfpgijíplhöt. .r A worösv^rseUjác < zá élet -ffein- tartásáiiak,*%z Aeg^z|egnek legfontosabb let étaményesp. h vörösvérsejtek táplálásy épségben tartása tehát egyik legfontosabb (fetkérdfe. Az Ovomattíne az a . táperő, amelynek a rendszeres élvezete elősegíti a vörösvérsejtek életképességét, szaporítja számukat. Vérszegényeket, gyengéket OVOMALTINE gyorsan talpraállít. utazik el Burgosba, hogy átvegye a francia nagykövetség vezetését. Az agg tábornagy jelenleg élénk tárgyalásokat folytat az új nagykövetség személyi összetételére vonatkozólag. Rochat, a Quai d'Orsay egyik vezető tisztviselője, aki pénteken eljuttatta a burgosi kormányhoz a hivatalos okmányt, amelyben Franciaország de jure elismerte a nemzeti spanyol kormányt, estére visszaérkezett francia területre. Rochat még St. Jean de Luz határvároskából telefonon jelentést tett a külügyi, hivatalnak küldetése lefolyásáról. Paris és Burgos között a mai napon fT0 tárgyalások indultak meg Francia- országban elhelyezett köztársasági menekültek mielőbbi hazaszállításáról. A Matin jelentése szerint Bonnet külügyminiszter személyesen vitatja meg ezt a kérdést Quinonez de Leonnalt Franco tábornok párisi megbízottjával Felrobbant egy alá« aknázott téglagyár Páris, március 4. Hatalmas robbanás remítette meg Bourg-Madame francia határvároska lakosságát. A légnyomás ereje a város összes ablakait betörte. Csakhamar kiderült, hogy a határon túl. spanyol területen robbant fel egy aláaknázott téglagyár. A téglagyárat még a menekülő spanyol köztársaságiak aknázták alá és akkor robbant fel, amikor a nemzeti katonák megkísérelték a robbanóanyag eltávolítását. A robbanás következteben a téglagyár teljesen rombadőlt s ugyanakkor a katalán vöröshadsereg egyik rejtett muníció- raktára is levegőberepült. Sxabadon bocsátottak 19 Qorvál politikai foglyot Belgrád, március l. A Cvethovics-kor- many erőteljesen hozzálátott a horvát kérdés rendezéséhez. Az új választási törvény előkészítésével egyidejűleg kegyelmet adnak a horvát politikai elítélteknek. A lepoglavai fegybázból pénteken 19 horvát politikai fogoly került szabadiakra. A szabadlábra helyezettek között van a horvátok egyik vezető politikusa, Bernárdics Iván, akinek feltételes sza- balábra helyezését már az előző kormány uralma idején elrendelték, de nem hajtották végre. A horvátok hivatalos lapja, a Hrvat- ski Dnevnik szerint Bcrnárdicsot Szto- jadinovics rendeletére tartották továbbra is fogva. A horvát politikai foglyok szabadlábra helyezését Zágrábban nagy örömmel üdvözlik. Franco ultimátumot intéz a köztársasági had- vezetőséghez és azután megindítja a döntő támadást Hadfid ellen Miaja tábornok ismét átvette o madridi haderő vezetését — Jordana külügyminiszter feitűnő nyilatkozata a francia-spanyol viszonyról Paris, március 4. (Inf.) A Közép- Spanyolország elleni otfenzíva. az ideérkezett jelentések szerint, most már nem várat magára sokáig. A különböző jelentésekből kitűnik, hogy a nemzeti spanyol haderő már teljesen felkészült az offenzíva megindítására: Franco hatalmas támadásra készül Madrid ellen és ezzel az offenzívával egyidőben kezdődik a támadás Valencia ellen is. A nemzeti csapatok már elfoglalták hadállásaikat és a szükséges hadianyagot is készenlétbe helyezték. A Petit Párisién úgy tudja, hogy a spanyol főváros elfoglalására irányuló A francia-spanyol kapcsolatok Páris, március 4. A francia közvélemény nagy érdeklődéssel várja, milyen kihatásokkal lesz a francia-spanyol kapcsolatok alakulására Pétain tábornagy kinevezése burgosi nagykövetté. A Matin elküldötte különtudósítóját Burgosba, hogy tanulmányozza a helyzetet. Az újságíró pénteken Jordana tábornok külügyminiszternél volt, aki nyilatkozott is. Jordana tábornok rámutatott arra, hogy személy szerint óhajtja az együttműködést Franciaországgal. A spanyol nép azonban nem felejtheti el, hogy a francia nemzet, amelyet mindig barátjának tartott, olyan offenzívában 200.000 főnyi haderő vesz majd részt. Több harcikoesi-zászlóalj és nehézkaliberű ütegekből álló tüzérség vonult fel a főváros ostromára. A köz- társaságiak két és fél év alatt Madrid körül erős védelmi gyűrűt létesítettek s a nemzeti haderőnek ezt a védelmi övezetet kell most szétrombolnia. Az Oeuvre úgy tudja, hogy Franco tábornok a támadás megkezdése előtt ultimátumot fog intézni a köztársasági had- vezetőséghez, hogy szüntessék be a hiába való ellenállást. Az Excelsior jelentése szerint Madrid- ! ban ideiglenes junta alakult. Miaja tábornok ismét átvette a haderő vezetését. magatartást tanúsított, amellyel hosszú, hónapokkal kitolta a borzalmas polgárháborút. Franciaországban egyetlen percig se képzeljék, hogy a nemzeti Spanyolország hálátlan lesz azok irányában, akik ; borzalmas küzdelem első órájától kezdődően a nemzeti Spanyolország mellé állottak. A burgosi nemzeti kormány a francia kormány előzetes hozzájárulását kérte ahhoz, hogy Jósé Felix Lepne- rica bilbaói polgármestert Spanyol- ország párisi nagykövetévé nevezzék ki. g.c1&m tábornagy ü'-é hét szombatján,
