Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. március (2. évfolyam, 49-74. szám)
1939-03-12 / 59. szám
1070 MÄRCHTS 12 VASARNAP teotideW • Mä.gVäRHIRIiAE Felvidéki szemmel IS * » rr f I Képzőművészek, türelem! Felvidéki íróiak és költőink nem voltaik ismeretlenek az anyaország közönsége előtt a felszabadulás előtt sem. A vers és elbeszélés nem vámáru, elfér a tarsolyban, vagy akár a belső zsebben is és az érdeklődés is megvolt ahhoz, hogy íróink és költőink elég sűrűn járhattak át a trianoni határon sikeres bemutatkozásokra a ma gyár városokba. Akadt költőnk, aki nemcsak Magyarországon, de távoli nagyfkul- túráju országokban aratott dicsőséget magának és az „elcsatolt“, de annál vihar- állóbban továbbélő magyar tehetségnek. A felszabadulás óta megismétlődtek és új, ünnepi jelleget kaptak a felvidékiek bemutatkozó előadásai az anyaországban és viszonzásképpen a legnagyobb magyar irók és művészek előadásában volt és lesz ré szunk Kassán és a többi nagyobb felvidéki városban. Éppen a közeli napokiban rendezik meg Kassán a főváros reprezentatív kul- turestélyét, amelyen Herczeg Ferenc, Doh nányi Ernő és más nagynevű költők, irók és művészek ragyogtatjáik meg a magyar géniuszt a felvidéki közönség előtt. Nagy öröm nekünk ez a megismétlődő, tartós ölelkezés a legmagasabb szellem jegyében és bizonyára nem ünneprontás, hanem ellenkezőleg, a vágy nagyobb kifejeződése az, ha az összeölellkezésben helyet kérünk olyanok számára, aki^ eddig kimaradtak: a felvidéki magyar képzőművészeik számára. Mi büszkék vagyunk — és nem alaptalanul — a magunk képzőművészeire, azokra is, akik a kassai Kazinczy Társaság művészszakosztályába csoportosultak, de azokra is, akik a helyi szétszórtság miatt magányos vándorokként követik a maguk benső, becsületes művészi útját. Keserves időket élteik át az elmúlt húsz év alatt ezek az igen tehetséges festők, szobrászok, építészek, akik nem kaptak ösztöndíjakat, mint a cseh képzőművészek, a legritkább esetben tudtak vásárlót találni valamely közintézményben, ha pedig jeligés pályázatot nyertek, úgy utólag igyekeztek ki- semmizni őket. Holott nem egyszer fordult elő, hogy országos pályázaton magyar képzőművészek vitték el az első díjat a kényeztetett és divatos nevű cseh művészek elől! Nem. nincs okunk szégyenkezni a felvidéki magyar képzőművészeik tehetsége miatt. Az elmúlt évben még a kassai művészek ütöttek öasze — szerény anyagi lehetőségek között bámulatos élniakarással — egy kollektív kiállítást, — akkor megírtuk róla véleményünket és most is bátran merjük mondani, hogy az akkori kiállítás nem vallana szégyent .bármelyik budapesti kiállítási szalonban sem. És éppen erről van szó! Tudni kell először is, hogy a csehek alatt mellőzött, csak a szegény magyar társadalom támogatására utalt, tehát — mondjuk ki magyarán! •— nyomorgó felvidéki képzőművé- zek sorsa nem fordult jobbra a felszabadulás óta. Ök azok, akik először és leginkább érzik meg az átmeneti gazdasági nehézségek nyomását: eladni ma úgyszólván egyáltalán nem tudnak, pedig azelőtt is alig tudtak. Kiállításról pedig egyelőre konkrét formában szó sincs. Kilátások vannak. Tervek is. A kassai múzeum kitűnő igazgatója, Kőszeghy Elemér, aki maga is jónevű festőművész, rögtön visszakerülése után szövögetni kezdte a maga szép terveit, hogy kollektív kiállítást fog rendezni, először a felvidéki művészek alkotásaiból, majd országos jellegű kiállítást Kassán, a Hóhérbástyában adoptálandó, történelmi lehelletű kiállítási helyiségekben, a felvidéki művészek bevonásával. Azután kiállítást Budapesten zsűri által kiválogatott felvidéki művekből és vándorkiállítást a vidéken ugyanezen művekből. És még szebb tervek is vannak! A bevonulás alkalmával a sajtókülönítménnyel utazó nagynevű magyar festőművészek, Aba-Novák Vilmos, Sidló Ferenc, elragadtatással szemlélték a Rozsnyó-körniyéki gyönyörű tájat és rajongva beszéltek arról, hogy itt fognak sátrat verni a magyar képzőművészetnek, itt fogják létesíteni a magyar művésztelepet, az új magyar Nagybányát. Ez is régi terv, az új magyar művésztelep! Eddig az Alföldre, Kecskemét vidékére tervezgették, most már oda lehet tervezni —- ragyogó fantáziával — a felszabadult Felvidék álomszerű tájaira, Rozsnyó környékére, a Szaroskő vidékére, Krasznahorka vára mellé, vagy éppen Kassa környékére, a gyönyörű Bankóra, a gönyörű Jahodnára. Milyen öröm volna mindez a felvidéki művészeknek! Kiállítás Kassán, kiállítás Budapesten és az anyaországbeli vidéki városokban. És művésztelep a maguk vidékén, ahol igazán összeölelkezhetnének és együtt lebeghetnének a szférákban az egész ország legkiválóbb művészeivel. Mennyi remény, mennyi alkotási kedv! Szép tervek a jövőben, nyomor a mában. A kitűnő múzeumigazgatónak ezer gondja, ezer tennivalója van a maga elsőrendű hivatásában, két ember helyett kell dolgoznia, hogy a Rákóczi-múzeum átszervezésének hatalmas munkáját elvégezze. A művésztelep is még a távoli jövő zenéjének hat, ha meggondoljuk, hogy a legkiválóbb festőművészek fantáziája még nem tégla és vakolat, amiből a telep házait meg lehet építem. Minden háztartás részére vannak érdekes cikkeink I RVIN MiNÖstai* ámimma A felvidéki képzőművészek pedig hangtalanul. a csendes örvendezők türelmes- ségével várnak arra, hogy rájuk is sor kerül a nemzeti örömünnepben. A festés, szobrászkodás, tervezés nagyobb technikai akadályok leküzdésével jár, mint az írásé. Az érvényesülés még nagyobb technikai akadályokba ütközik. A költő zsebébe teszi a költeményt, az író tarsolyába teszi az elbeszélést, regényt, színdarabot és nagyrészt el tud utazni vele. A festő és szobrász berendezkedése, útnak indulása, kiállítás rendezése valóságos kapitalista vállalkozás ehhez képest. Pedig valakinek, nem tudom kinek, tennie kellene itt valamit. Amikor minden magyar kultúra fellélegzik a szabadság levegőjében a Felvidéken, nem szabad tönkremennie az értékes felvidéki magyar képzőművészetnek. A minap találkoztam az egyik legtehetségeseb kassai festővel. Kérdésemre, hogy min dolgozik, azt felelte, hogy már régen nem dolgozik. Nincs festékje. Vászon? Évek óta nem festett vászonra. Egyelőre csak rajzolgatni fog. Szénnel. Későbben, ma jő ha felenged a fagy. Ma még nagyon dermedtek az ujjai. Sándor Imre Fodor Geltért a jugoszláviai magyarság helyzetéről „4 Dunamedencében élő népek összetartásának egyik legfőbb biztosítéka a várva-várt jugoszláv-magyar barátság, amelynek előob- utóbb be kell következnie“ Belgrad, március 11. Fodor Gellért magyar képviselő —, aki ma egyedül képviseli a magyarságot a szkupstinában — a földmívelésügyi költségvetés vitája során hosszabb beszédben ismertette a jugoszláviai magyarság kívánságait. — Ha jugoszláviai magyarság helyzetét — mondotta a többi között — alapos vizsgálat tárgyává tesszük, a tárgyilagos személlő igazságos megállapításával elmondhatjuk, hogy az elmúlt húsz év leforgása alatt a magyar nemzeti kisebbség élete és sorsa katasztrofális helyzetbe került. Most, amikor a kormány hozzáfogott a jugoszláv államélet legfontosabb problémájának: a horvát kérdésnek rendezéséhez, szükségesnek tartom a félmilliónyi magyar nemzeti kisebbség nevében^ kijelenteni, hogy szerintünk ennek a kérdésnek a megoldásával párhuzamosan alapos vizsgálat tárgyává kell tenni a dunai Bánság különleges viszonyait is, ahol körülbelül egymillió magyar és német él. E lojális kisebbségi polgárok érdekében rendezni kell gyökerében a kisebbségi kérdés számtalan megoldatlan problémáját. Az az óhajtásunk, hogy a teljes bizalmunkat élvező kormány e kérdés rendezése előtt a költségvetési vita után együttes kihallga- tásn fogadja e kisebbségeek szenátusi és képviselőházi képviselőit és így módot nyújtson nekik a kisebbségi panaszok előterjesztésére. A jugoszláviai magyar kisebbség nem kivin a maga számára előjogokat, nem kér különleges elbírálást, csupán azt akarja, hogy az ország törvényein alapuló jogai az alkotmány keretein belül a német nemzeti kisebbséggel azonos egyenlőségben őszinte, becsületes méltánylásban és végrehajtásban részesüljenek. — Ha a magyarság két évtizedes kisebbségi életének fejlődését nézzük, azt látjuk, hogy a jugoszláviai magyarsáq ma már minden fejlődési lehetőségtől el van zárva, szellemileg meg van nyomorítva, gazdaságilag teljesen le van rongyolódva és ma már azt a benyomást kelti, mintha halálra lenne ítélve. A magyar kisebbség e két évtized alatt számtalan esetben tette szóvá sérelmeit és panaszait az ország vezető politikusai előtt, de csak Ígéretekben volt része. A magyar kisebbség úgy érzi, mintha óriási erkölcsi és fizikai nyomás alatt állana. A magyarság elérkezett erkölcsi és fizikai teherbírásának végső határához. Húsz éves építőmunkájáért és minden bírálatot kiálló lojalitásáért ellenszolgáltatásképpen komoyan és határozottan kéri az országgyűléstől, valamint a kormánytól, hogy a sorozatos csalódások és negatívumok után most már őszintén és nyíltan rendezzék a magyar kisebbségi kérdést és Panaszokat. Fodor képviselő ezután előterjesztette a magyar nemzeti kisebbségnek sürgős orrosláara váró sérelmeit és panaszait. Ezek — mondotta — politikái, gazdaságpolitikai és szociális, valamint kultúrpolitikai természetűek. A politikai sérelmek között a legkirívóbb. az, hogy a magyarságnak nincsenek magyar tisztviselői a magyarlakta városok vagy községek tisztikarában. A gazdaságpolitikai sérelmek közül legsúlyosabb az ingatlanok elidegenítésének korlátozása: A magyar földmunkásság nem részesült a földbirtokreform előnyeiben; a nincstelen magyar földmunkás sehol nem kapott földet, de még csak házhelyet sem. — Kulturális téren — folytatta Fodor — a legfájóbb sebeket az eddigi iskola-politika okozta. Befejezésül Fodor képviselő rámutatott a Dunamedence kis államainak mai súlyos állapotára. A helyzetet — mondotta — csak a Dunamedence népeinek sürgős összefogása mentheti meg. Őszinte, becsületes, minden féltékenykedést, bosszút és meg- nemértést kizáró megmozdulásra van szüksége — A Dunamedencében élő népek összetartásának egyik legfőbb biztosítéka a várva-várt őszinte, becsületes jugoszláv— magyar barátság, amelynek előbb-utóbb be kell következnie — és ne adja Isten, hogy elkésve következzék be. — Büszke örömmel töltött el bennünn két Horthy Miklós magyar államfő mohácsi nagy beszédének híre, amelyben a jugoszláv nemzet leikéhez szólt, amikor becsületes őszinteséggel és megértő szeretettel az egész magyar nemzet nevében őszintén nyújtotta két kezét a szomszédos Jugoszlávia minden polgára félé. A mi lojális magyar kisebbségünknek az a legfőbb óhaja, hogy a jugoszláv és a magyar nemzet között mielőbb őszinte, becsületes jóbaráti viszony épüljön ki. Adja Isten, hogy az összekötő aranyhidat a jugoszláviai magyar és a magyarországi jugoszláv nemzeti kisebbségek építsék meg e két nemzet boldogulása és virágzása javára! r— Abban a meggyőződésben, hogy a magyar nemzeti kisebbségek kérése a közös megértés szellemében rövidesen megoldást nyer és az hasznos lesz nemcsak a két nemzet egymás közti viszonyára, hanem sokban hozzájárul a Dunamedence többi népeinek boldogulásához is, a költségvetést megszavazom. U) autósok megfogadják hozzáértők tanácsát ifi kocsjjrásárláskor súlyt h e 1 y esnek berendezésre. tapaszt^jaípf és kitpr- iható vej^ffizolgájpf all :H gyártmányeFnTöQÜtt! uezeffik tudják, hogy BOSCH ROBERT KFT. AKKUMULÁTOROK tartósan gyors in- dítást és erős világítást nyújtanak. Autóelektromossági szakműhelyben a legnagyobb: BOSCH ROBERT KFT. Budapest, V., Váci-út 22. Telefon: 292-338 BOSCH S EMENS Vezér kép vise.et MA RE LU service
