Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1939-03-10 / 57. szám

2 TEMHDEla 1939 MÁRCIUS 10, PÉNTEK Komis Gyula napirend előtt bejelen­tette, hogy 36 párton kívüli képviselő keresztény nemzeti függetlenségi párt néven külön pártban tömörült és ennek a pártnak a programját kívánja ismertetni. Kifejtette, hogy miért tartják szükségesnek a parlamentáris rendszert és hogy a pártot miért nevezték el keresz­ténynek, függetlennek és nemzetinek. Ez­után részletesen ismertette a párt prog­ramját, gazdasági, bel és külpolitikai szempontból és végül hangoztatta, hogy ez a párt is reformokat kíván, de olyan reformokat, amelyek nemzeti egységet, függetlenséget és szabadságot adnak a magyarnak. Gürtler Dénes válasza a szocialista támadásra Gürtler Dénes személyes kérdésben kért szót — Amikor & Ház óriási többségének hozzájárulásával — mondotta — törvény­erőre emelkedett a mi behívásunk... Felkiáltások a baloldalon: Egyhangú yolt. , Gürtler Dénes: Egyhangú volt? Én nem voltam itt, de csodálkozom, mert most' a’ baloldalról olyan támadás ért bennünket, amely azt az impressziót adja, hogy nem volt egyhangú. Csodálkoznom kell, hogy a meghívás ellenére a felvidéki képviselők felé a szociáldemokrata párt részéről Pe- yer Károly azt á kijelentést tetté: „Téve* dós, hogy maga itt von a HázbanEz a .kijelentés nekem volt címezve, de szólotta felvidéki magyarságnak is. (Zaj a balolda­lon.) És szólott az összes felvidéki képvi­selőtársaimnak. Én a felvidéki magyarság megbízásá­ból vagyok itt, nem pedig a szociál­demokraták bizalmából. (Helyeslés.) Vegye tudomásul a szociáldemokrata képviselő úr, hogy engem negyven- hatezer választó egyenlő és titkos választójoggal küldött be a parla­mentbe. Ha az én megjelenésem és a felvidéki képviselők megjelenése itt tévedésen alapszik, akkor tévedésen alapszik az is, hogymillió magyar került ide vissza. (Zaj a baloldalon.) — Mert, ha egymillió magyar visszake­rült ide, kell, hogy ennek képviselete is le­gyen a parlamentben és ezt, ha van logi­kájuk a tisztelt uralmak a baloldalon, tuű- niok kell. Márpedig, ha egymillió magyar visszakerült, ezek megérdemlik, hogy azok­nak a vezetőknek az útján, akik húsz éven kereszti#, tüzön-vizen át kitartottak és dol­goztak a felvidéken, a niagyarság 'érdeké­ben, a magyar parlamentben -képviseltesse ,;magdt. (Taps a jobboldalon.) — Mi jogosan képviseljük itt a felvidéki magyarságot, s nagyon jól tudja Sztra­nyavszky Sándor is, amikor & Hátiban tör­tént behívásunk alkalmával tárgyalt a mi vezérünkkel, Jaross miniszter úrral, azt mondottuk, hogy szívesen a Ház asztalára tesszük mandátumainkat és kérjük, hogy azonnal írják ki a választást, de akkor nem tizenhatan, hanem huszonnyolcán ke­rültünk volna be. Gürtler Dénes; Ki képviselhetné itt a Felvidéket? Talán a szociáldemokrata párt? Az agrár párt, a kommunisták, a szociáldemokraták, vagy a magyarnyelvű Schultz Náci zsidó? Mert csak ezek a pár­tok voltak. Csömör és a szociáldemokrata Schult»' Náci megtették azt, hogy egy magyar urat felyittek Prágába, ingyen ellátással, napidíjjal és akkor a tömeg előtt egy táblára felírták, hogy nyelvében magyar, de lelkében cseh-szlovák. Ez a Schultz Ignác szo­ciáldemokrata vezér a napokban a szakszervezetek vagyonát egyszerűen ellopta és külföldre vitte, nem úgy, mint a Törekvés Bank, amely csak csődbejutott. (Zaj a szociáldemokra­táknál.) — Csak azit akartam ezzel illusztrálni, hogy kik képviselték ott tulajdonképpen a szociáldemokratákat. Ez a három ember ilyen módon viselkedett ott és mi mégis ott voltunk 18—20-an, akik a magyarságot képviseltük és a magyarság1 nyolcvan szá­zaléka mellettünk állt. Tévedés-e az, hogy mi itt vagyunk. Tévedés-e, hogy börtönben szenvedtünk, rabláncokra verve, csendőr- szuronyok közt képviselve a magyarságot húsz éven keresztül Nemcsak én, hanem mindannyian börtönt szenvedtünk a ma­gyarságért, tehát joggal mondhatjuk, hogy mi nem tévedésből vagyunk itt, hanem jo­gosan képviseljük a felvidéki magyarokat. (Taps a Ház minden oldalán.) Éppen ezért úgy » magam, mint a felvidéki képviselő társaim nevében ezt a logikátlan és durva tmadást erélyesein visszautasítom. (Élénk, éljenzés és taps.) llozáry Aladár beszéde a zsidéiauasiai vitájában Ezután áttértek a zsidójavaslat vitá- , jára, melynek ma első szónoka Vozáry Aladár volt. Vozáry Aladár beszéde elején kijelen­tette, hogy a zsidókérdéssel kapcsolatban csak a felvidéki és főként kárpátaljai vo­natkozásban kíván felszólalni. Munkács város lakosságának nagy többsége zsidó és Kárpátalja lakosságának egyheted ré- sze szintén zsidó, tehát nekik, akik ott él­tek és húsz év alatt munkaszolgálat irá­nyítói voltak magyar vonatkozásban, több tapasztalatot lehetett szerezni és így min­den okuk és joguk megvan a kritika gya­korlásához. A magyar és őslakó polgártársakat mindig azon a szemüvegen át nézte, hogy milyen mértékben vannak a ma­gyar érdekek mellett és mennyire be­csülik meg a magyar múltat és meny­nyire szolgálják a magyar jövőt. A húszévi megszállás idején cikkeiben és megnyilatkozásaiban csak azok mellett a zsidó vallású emberek mellett foglalt ál­lást, akik hűségesen kitartottak a magyar­ság mellett. | A zsidókérdést a nagy magyar nemzeti szempontból látja és bírálja el, mert leg­első kötelessége a hazatérteknek az, hogy minden kérdésben csak a magyar nemzet legnagyobb törekvését. Nagyma gyár or szag visszaállításának célját lássák és segítsék elő. (Helyeslés.), politika kérdését a magyar nyelviség kérdésével, mert sok helyiségben a zsidók csak magyarul beszéltek, ma­gyar könyveket olvastak, de nemzet- politikailag nem támogatták a ma­gyarságot. — 'A magyar nyelvűség lassan lekopott róluk, asért, pert nem a magyar nemzeti törekvések szolgálatában állottak. De vol­tak kisfámban ilyen keresztények is, azok . 4 azt hirdették, hogy nagyon jó magyardk, ugyanakkor támogatták a cseh törekvése* két, A numerus clausus Magyarorttágoft való bevezetése után voltak zsidók, akik telekiabálták a világot Magyarország ell«^ az antiszemitizmus vádját emelve. Szám« talanszor figyelmeztettem a zsidóságod hogy ne hagyjanak ej bennünket, mikef rosszul megy a sorunk, mert ea a maga­tartás végzetes következményekkel az egész magyarországi zsidóságra nézwv Hogyan uiseibefletf a leívldéül zsidóság a busza« alatt? — Hibáztatom a magyarországi, első­sorban a budapesti zsidóság vezetőit amiatt, hogy a húsz év alatt nem figyel­meztették az elszakadt területi zsidósá­got arra hogy ne. hagyják cserben a magyarságot. Fábián Béla: Nem áll! önhöz is küld­tek üzenetet. Vozáry Aladár: Én hozzám egyszer sem. Ha ezt beigazolja, én a mandátu­momról is lemondok. Megszoktam, hogy az én szavaimban ne kételkedjenek. Hivat- kozhatora Kolláth Endre főispánra, aki­vel tizenöt esztendővel ezelőtt feljöttünk Budapestre és kértük az illetékes zsidó tényezőket, fogadják el figyel­meztetésünket. — Hibáztatom azokat a budapesti lapo­kat is, amelyek, hogy állandó vízumuk legyen a Cseh­szlovákiába való bejárásra, nem fog­lalkoztak eleget velünk, mert iákkor kitiltották volna őket. Ezek sem figyelmeztették a zsidóságot arra, hogy milyen következményekkel járhat az, amit tesznek, ellenben a magyar belpoli­tikai problémák élénk feltárásában olyan hangulatot teremtettek a zsidóság köré­ben nálunk, hogy a nép inkább szította az elszakadási törekvéseket. Vitéz Hertelendy Miklós: Szinte haza­árulás ez! Vozáry Aladár: Én nem használok ilyen súlyos kitételeket, csak megállapítom, hogy Jack Hiltonról és zenekaráról oldalakat lehetett olvasni ezekben a lapokban, de mikor kiutasítottak valakit közülünk, amikor állampolgársági sérelmek me­rültek fel, erről nem lehetett egy szót sem olvasni, mert nem volt szabad támadni Masaryk és Benes tákolmányát. Ezután a felvidéki zsidóság magatartá­sáról mondott el példákat. Pozsonyban há­rom zsidóvalláaú ember szervezkedést kez­dett, hogy a zsidók vallják magukat szlo­vák nemzetiségűt1 knek és hagyják el ma­gyarságukat. Reisz Gyula azzal dicsekedett a pozso­nyi tartománygyűlésen, hogy a zsi. dóknak köszönheti Cseh-Szlovákia, Masaryk és Benes, hogy Pozsonyban, Ungvárott és Kassán a magyarság arányszáma húsz százalék alá került, mert a zsidók nem vallották magúikat ma­gyarnak. 1930 novemberében sokszázezer példányban megjelent egy röpcédula és plakát ezzel a felírással: Zsidó fizess, amely arra szólította fel a zsidó, de magyar anyanyelvű közönséget, hogy ne vallja ma» gát magyar anyanyelvűnek és magyar nemzetiségűnek, bármennyire is ex, én hogy némuljon el a magyar szó az egéez Szlovákiában és Kárpátalján. Fábián Béla: Reiszért nem felelünk. Vozáry Aladár: Nem teszem ezért 4 képviselő urat felelőssé. Vozáry Aladár hivatkozik az ungvári magyarnyelvű zsidó „Néplap” című aj- ságra, amely 1936 őszén heteken át hír* dette magyar nyelven, hogy egyetlen zsidó vallású ember sem vallja magát magyar anyanyelvűnek. Némuljon el a magyar szó Ungvárott, Beregszászon és Kárpát* alján. Rasgay Károly: Voltak ott Rongyembe­rek. Vozáry Aladár elmondta ezután, hogy Munkácson volt egy Nedeczey János nevű ember, aki tagja volt a magyar parla­mentnek és recepciós törvény vitájában a zsidóságot támogatta. Amikor Ungvárott 1923-ban fellépett, egyetlen zsidó seu adta rá szavazatát, hanem egy Bajé 3 Vlacláv nevű, idegenből odaszakadt isme­retlenre. Elmondta, hogy a cseh-szlovák kormány magyar lap­jait, kevés kivétellel, zsidók szerke«, tették, akik a IegdurVábban támadták Magyar- országot és annak vezetőit. Elmondta, hogy Kárpátalja belső élete akként ala­kult, amint a zsidók egy errevonatkozd kérdésre feleletül adtak: wie di« Herrn techehen wollen. Mélyen tisztelt uraim* — mondotta Vozáry, — jól tudom én, hogy fájdalmas dolgok ezek, nem sebek­ben akarok vájkálni, nem kívánok tetemre hívni sem, csak megállapításokat mon­dok el, mert ezeket egyszer el kell mon­dani, fi Mutteren alkalmazása Vozáry Aladár ezután elmondta, hogy voltak tiszteletreméltó kivételek is. Több esetet sorol fel annak illusztrálására, hogy voltak zsidók^ akik magyaroknak vallották magukat. Ez az oka annak, hogy Jaross minisz­ter úr külön elbírálást igényelt a visszacsatolt területekre vonatkozóan azoknak a zsidóknak a részére, akik a magyarság mellett húsz éven át ki­tartottak, én is kérem ennek a kivételnek alkalma-* zását. Szent István QrüKságe A zsidóság Kilencven-Miencvenot százaléka nem «olt vetünk Vozáry Aladár ezután elmondta, hogy h cseh megszállás alá került területeken ; ja zsidók legnagyobb része hirtelen elsza­kadt o magyarságtól, a magyar politikai törekvéseket húsz év alatt nem támo­gatta, legfeljebb az utolsó hetekben álltak ismét a magyarság mellé, mikor azt lát­ták, hogy Cseh-Szlovákia hirtelen antisze­mitává lesz. A zsidóság 90—95 százaléka egyálta­lán nem volt velünk, — mondotta, — sőt 60—70 százaléka egyenesen olyan politikai törekvések szolgálatában ál­lott, melyek ellenünk irányultak, mélyek minden téren megakarták örökí­teni a benesi Cseh-Szlovákiát, mely telje­síthetetlen álomnak hirdette a magyar ; felszabadulást. Szomorúan állapítottuk meg, hogy a keresztény magyarságnak, főként a magyar falunak és magyar mun­kásságnak egyrésze nem volt velünk és ennek okát abban láttuk, hogy a múltban nem voltak eléggé nemzettudatosak, ön­tudatos magyarok. A jövőben mindent el kell követni, hogy a magyar falu népét és a magyar munkást olyannak növeljük, hogy nemzeti érzésében ne legyen befo­lyásolható. Ennek előfeltétele az, hogy mind gazdasági, mind szociális vonatko­zásban a magyar élet minden javának és jogának részese legyen a magyar nép és munkás. (Élénk helyeslés és taps.) — A zsidó vallású közönség azonban in­telligenciájánál fogva is máskép bírálandó el, mint a falu népe, sokkal szigorúbban kell megróni, mint a falu népét. Az össze­omlás után a zsidóság legnagyobb része elsza­kadt tőlünk és az jdők során mind több és több lett azoknak a száma, kik elhagytak bennünket, ugyanakkor a magyar falu az elnyomás és szenvedés következtében és részben a mi munkánk következtében egyre magyayabb lett. Arról szólott ezután, hogy lehetett va­laki igen jó magyar anélkül, hogy a ma­gyar pártok szavalója és tagja lett volna. Ezt a kérdést csak a felvidékiek bírálhat­ják el. Ne * volt ott más magyar párt, mint az Egyesiüt Magyar Párt, amely a magyarság érdekében dolgozott. Nem szabad összetéveszteni a magyar Vozáry Aladár: Minden magyarnak leg­szentebb törekvése, hogy az egész Kárpát­medencében a magyar szent koronás cí­mer jelentse a nemzeti és állami fenn­hatóság szimbólumát. (Helyeslés és taps.) Hogy a föld minden őslakója számára vonzóvá tegyük Magyarországot Ez volt Szent István politikája, számunkra ma is ez, Szent István legnagyobb öröksége. Hogy a Kárpátmedence őslakosságának minden réteg© tudja, hogy boldogulását és életlehetőségeit csak. Szent István birodalmában találja meg. (Helyeslés.) Számunkra ez nem történelmi romantika, mi etnikai alapon sem tudjuk sem el­képzelni, még kevésbé elfogadni a Kárpátmedence állami tagozódását. (Élénk helyeslés és taps.) Ezután arra kérte az igazságügymi­nisztert, hogy a felszabadult területen a megszállás alatt magyarnak maradt zsidó vallású ügyvéd és orvos kamarai felvételét úgy intézze el, hogy ne kerülhessenek rosz- szabb helyzetbe, mint a budapesti és vi­déki ügyvédek és orvosok. Az úgynevezett félvérek kérdéséről szólott és a törvényja­vaslatot elfogadta. (Élénk helyeslés és taps, a szónokot számosán üdvözlik.) Apponyi György volt a vita következő szónoka, aki Vozáry beszédére azt fejte­gette, hogy nem lehet általánosítani. Ez­után behatóan bírálta a javaslatot és a kormány politikáját és azt hangoztatta, hogy megbízhatóbb a magyar zsidó, minß a külföldi állampolgár. A javaslatot néni fogadta el. Matolcsy Mátyás kifogásolta, hogy d magyar arisztokrácia tagja, a nagy Ap- pcmyi fia a zsidóság védelmében szólalt fel. ellenben egyetlen mondatot sem mondott a magyar paraszt és a magyar munkásság érdekében. Szerinte a Magyarországon élő arisztokrácia nagyrésze családi és vérségi kapcso­latban áll a zsidósággal. Ezután Jaross Andornak, a felvidéki zsi­dók magatartásáról szerzett tapasztalatai­ról beszélt, majd azt fejtegette, hogy a földkérdés megoldása előbbre való a zsidó­kérdés megoldásánál. Másak Ezután az elnök a vitát félbeszakította, javaslatára elhatározták, hogy a javaslat tárgyalását, holnap, pénteken folytatják,- Jelentette az elnök, hogy Kölcsey István nyolcórás ülés tartá­sára nyújtott be indítványt, mely felett a holnapi ülés elején szavaz­nak. A holnapi ülés tehát már nyolcórás lesz. Az ülés végén Reisingér Ferenc szo­cialista a mentelmi bizottság határozata értelmében a Házat megkövette és ezzel az ülés két órakor véget ért.

Next

/
Oldalképek
Tartalom