Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. február (2. évfolyam, 26-48. szám)
1939-02-09 / 32. szám
Ára: 10 fillér Bőfizetési ár évente 36.— P, félévre 1&— P, negyedévre pengő, havonta 3<— pengő egyes szám ára 10 fillér, vasárnap 20 fillér. POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség. V„ Honvéd-utca 10. Tel.: 125-350 Kiadóhivatal: Budapest, Vili., Jőzsef-kőrút 5. sz Telefon, kiadőhlvata! és hirdetési osztály 1-444-00 SzMKE — FMKE (s. i.) Budapesten egészen valószánűt- leín jelenség volna, ha valamely olcsó kolportázslap első két oldalát egy kul- túregyesiilet közgyűlésének anyaga töltené meg. Viszont ez az eset fordult elő a pozsonyi magyarság olcsó, népszerű napilapjában, az Uj Hirek-ben. A SzMKE évi közgyűléséről szól a „szenzációs riport“, olyan feltalálásban, amilyenhez hasonlót budapesti bulvárlapban csak bankrablás vagy vérfagyasztó családi dráma kaphat. Az ilyen kis tipográfiai különbözőségben is megmutatkozik az a bizonyos sokat vitatott felvidéki szellem, tahin feltűnőbben mutatkozik meg, mint bármi másban. Igen, nekünk, felvidéki magyaroknak a legizgalmasabb olvasmány lett a magyar kiultúrmunkáról szóló tudósítás és a sok-sok ezer olvasó közül senki- sem találja természetellenesnek, még csak szokatlannak sem, hogy az első oldalakat egész szőttében és hosszában a kultúregylet közgyűlésének ismertetése és az elhangzott beszédek töltik meg. * A Kultúregyesület újonnan megválasztott elnökének, Gsáky Mihály grófnak programbesaédében, amelyet egészen különleges szedésben közöl a tudósítás, bizonyára a legfigyelemreméltóbb mondat az, hogy „a magyar kultúra nem vásári áru, mert a nemzeti kultúra jogai mindentől függetlenek, szuverének és föltétlenek. A kultúr- kincsek hordozója, de egyben tulajdonosa minden magyar ember, legyen az a határon innen, vagy túl.“ Ezek a súlyos szavak valóban életprogramot jelentenek számunkra, akik húsz éven át minden pillanatban éreztük a fenyegető veszedelmeket és a folytonos fenyegetés és a folytonos védekezés idegzetté belénk a tudatot, hogy kultúránk valóban az a legfőbb kincs, amely fölötte áll minden múló lappá- liának, napi politikai kérdésnek, ezt kell magasan fejünk fölé tartanunk, ha elnyeléssel fenyeget az ár, ennek védelmére Ikell igényelni minden jogot, minden intézményt, minden munkát. A magyar kultúráért való folytonos aggódás az évtizedek alatt megrögzött felvidéki tulajdonság lett, talán ideges jelenség, de mégis a legértékesebb alkateleme a felvidéki szellemnek. Minden, amiért dolgozunk, minden, amit igényelünk és követelünk, a magyar kultúráért történik, minden szociális reform azért szükséges, hogy minél szélesebb, minél szilárdabb hordozó talaja legyen a magyar kultúrának. Ezt a megismerést, ezt az érzékenységet a húszéves kisebbségi sors termelte ki. A tudat elsajátítható, de az idegállapot a mienk, a felvidé kieké marad. Ez a mi érzékeny idegállapotunk mindenképpen különbséget jelent köztünk és a trianoni magyarok között, ez az idegállapot, teremtő erő, amire vigyáznunk kell, amihez ragaszkodnunk kell. Talán véletlen, de logikus véletlen, hogy ugyanazon a napon, amikor a SzMKE közgyűlése ment végbe Pozsonyban, olvashattuk e lapban, a visszatért felvidéki magyarság orgánumában a tárgyilagos beszámolót, amely a kettévált kultúregyesület ideáti munkájának új eredményeiről szól. Kiderül ebből, hogy a fordulal első boldog ájulata után fokozott temFranco csapatai elérték a francia határt A nemzeti csapatok, előreláthatólag angol hozzájárulással, megszállják Minorca szigetét — Franco a legrövidebb időn belül vissza akarja állítani Spanyolországban a királyságot P á r i s, február 8. Katalónia teljes megszállása a nemzeti hadak részéről inár csak órák kérdése. Gerona mellett a köztársasági ellenállás eleinte erős volt, a keddi nap folyamán azonban teljesen összeomlott. A nemzeti hadak valósággal elsodorták a köztársasági hátvédeket és többezer foglyot ejtettek. A köztársasági haderő a Matin jelentésé szerint fejvesztetten menekül a francia határ felé. Szerdán este Franco elővédjei ■több helyen elérték a francia és az andorrai határt. A határon fekvő Puigcerda városkától a nemzeti elővéd kedden már csak néhány kilométernyi távolságra volt. A köztársasági tüzérség valamennyi szakaszon beszüntette a tüzelést, nyílt jeléül annak, hogy a nemzetiek előrenyomulását akadályozó ellenállás az egész vonalon végétért. Ezzel legördül a függöny a ka tál ón iái csatákra. Az előnyomulásban most már kizárólag spanyol csapatok vesznek részt, mig az olasz önkénteseket nyugalmi állásokba helyezték. Barcelonai jelentés szerint az olasz önkéntes hadosztály és a vegyes spanyol-olasz hadosztály Gerona, valamit Paramos elfoglalásával elvé gezte azt a feladatot, amelyet a nemzetiek legfőbb hadvezelősége e két hadosztályra hízott. Ezek a csapatok Katalónia további felszabadításában már nem vesznek részt, hanem elfoglalták pihenő állásaikat. Franco válasza a békekísérletekre Róma, február 8. A reggeli IsEőtí szerint Franciaország békekisérleteire a legjobb felelet Franco tábornoknak az a kijelentése, hogy a spanyol polgárháborút nem tárgyalásokkal, hanem kizárólag a köz- társaságiak feltétlen megadásával lehet befejezni. A Mcssaggero kiemeli, hogy érthetetlen, mely érdemek alapján követeli magának Franoiaország a jogot, hogy. Franco tábornoknak békefeltételeket írjon elő. A Fopolo di Roma szerint Franciaország aligha fogja nyíltan megtámadni Franco tábornokot, inkább megkísérli, hogy őt a francia kormány barátságos szándékairól- meggyőzze. Spanyolország nem ad politikai vagy katonai engedményt egyetlen idegen hatalomnak sem Lot-.don, február 8. Londonban a spanyol helyzet jelentékeny tisztulását várják a legrövidebb időn belül. Az angol sajtó rokonszenvvel kíséri Franco tábornok ama törekvését, hogy kizárólag spanyol csapatokkal és vérontás elkerülésével szállja meg a nagyon megerősített Minorca szigetet. A Daily Telegraph diplomáciai levelezője azt is lehetségesnek tartja, hogy angol hadihajót bocsátanak Franco rendelkezésére, hogy Franco megbízottját a szárazföldről Minorca szigetére vigye. Ezzel egyidejűleg az angol-olasz viszony is kezd tisztázódni. A Daily Telegraph, a Daily Mail és a Daily Express nagyjában, egybehangzó értesülése szerint Ciano gróf olasz külügyminiszter póban indult meg újra a felszabadult Felvidéken is a SzMKE, illetve most már FMKE szervezési munkája. A legmagyarabb vidékeken, főleg a Csal .lóközben és a Bodrogközben alakultak új községi szervezetek, mert a beszá móló szerint „egyre sürgetőbb a követelmény, hogy a kultúregyesületek nemzetfenntartó munkája minél jobban kidomborodjék“. Ez a kultúr munka ugyanolyan keretek között, ugyanolyan programmal és elveik alapján folyik tovább, mint eddig. A sorsdöntő különbség, hogy most mái nem kell harcolni az elnemzetlenítés ellen, semmit sem vesz el a munka lendületéből. Ez a szerencsés körülmény is a régi idegállapot következménye, semmi okunk tehát arra, hogy „kigyógyuljunk41 ebből az idegállapotból. Tudjuk jól, hogy e kultúrmunka mögött most már ott áll az államhatalom, bizonyára fokozottabb mértékben, mint valaha. Ezt a hatalmas előnyt ki kel) használnunk, de a várható erős támogatás nem ernyesztheti el a mi erőn két. Két évtizedes harcunkban foka zott mértékben megismerkedtünk az önművelődés erényével, ezt az erényi nem akarjuk elveszíteni, hanem inkább ráruházni testvéreinkre is, akikhez visszatértünk. Magyar kultúránk kiélése és fejlesztése két alapra volt helyezve a cseh uralom alatt. Az egyik alap csak látszólagos volt, a tör vény betűje volt ez, amiből csak igen szórványosan lett valóság. A törvény ben előírt járási közművelődési testületeket magyar vidéken nagyon kevés helyen állították fel és ahol fel is állították, ott is egyoldalú és egycélú politikai propaganda kifejtésére használták. A SzMKE-nek tehát dolgozni kellett, még fokozottabb erővel kellett dolgozni ott is, ahol megvolt a hivatalos közművelődési testület, mert nemcsak az ősi magyar kultúrát kelleti ápolnia, de védenie is kellett e kultúrát ama szellem -ellen, amely a közművelődési testületekből áradt és amely az áldemokrácia és a spekulatív ál szociológia minden eszközével a ma gyár némzeti "érzést akarta legyűrni és kiirtani. Erre a védekezésre hál’ Istennek nincs többé szükség. A vármegyei közművelődési tanácsok, amelyek rövidesen megkezdik működésüket a felszabadult Felvidéken is, megadják a biztos irányt, amelyet követnünk kell minden magyar község kultiirmunká-' jában. Az irányítás és útmutatás, amit felszabadult lélekkel fogadhatunk, nem jelenti azonban, hogy a munka alól szabadultunk fel, hogy immár abbahagyhatjuk az önművelés tisztele're- méltó tevékenységét, amit nehéz időkben kezdtünk el, mint egyetlen kulturális életlehetőséget. Ha csak a történelem iránti tisztelet, a megpróbáltatás idejére való kegyeletes emlékezés vezetné elhatározásunkat, akkor is ki kellene tartanunk a FMKE megmaradása és kiépítése mellett. De ki kell tartanunk elsősorban azért, mert minden munkára szükség van, ami a magyar kultúráért történik. Főleg az olyan munkára, amely céltudatosan építi ki a magyar kultúra szervezett csőhálózatát. Ez a csőhálózat, amelynek építési tudománya keserves idők- beli egészséges élniakarásból származik, vezessen el minden magyar házba, vigye szót legnagyobb nemzeti kincsünket, amely annál bőségesebbé és termékenyebbé válik, minél többen részesülnek benne. A felvidéki magyarság politikai pártja, együtt maradt, nem azért, hogy külön testet képezzen, hanem azért, hogy a megpróbáltatásból fakadó nagyobb magyar felelősségtudatot szétárassza az egész országban. Még inkább együtt kell maradnia, még inkább ki kell épülnie annak a kukúr- egyesületnek, amely az egyetemes magyarság örök értékeit mentette át, szenvedésben termelte ki a magyar szellem izmos szervezetét, hogy a rr gyár kultúra szétáradhasson, min' vérkeringés éltető nedvei a test kisebb sejtjéig.
