Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. február (2. évfolyam, 26-48. szám)

1939-02-26 / 47. szám

10 TEOTiDEta J^ü^AR-HIRME 1939 FEBRUÁR 26. VASÁRNAP 1918-ban, Ukrajnábans Jlz orosz tisztek A budapesti török követ vacsorát adott a kormányzó tiszteletére Behidzs Erkin budapesti török követ «szombaton, február 25-én estebédet adott nagybányai Horthy Miklós, Magyaror­szág kormányzója és neje tiszteletére, melyre hivatalosak volta: Uray István, a kabinetiroda főnöke, a szolgálattevő szárnysegéd, Csáky István gróf külügy­miniszter, Bethlen István gróf és neje, Tánczos Gábor tábornok, Kozma Miklós és neje, gróf Klebelsbcrg Kunóné, gróf Zichy Rafaelné, Lalaing gróf belga kö­vet és neje, Pipinelis görög követ, Szé­chényi Bertalan gróf, a Felső Ház elnöke és neje, Alpkartel vezérkari százados, tö­rök katonai attasé és neje. Villant La­jos báró követségi. tanácsos és neje, Gascoigne angol követségi első titkár és peje. Kassa építteti fel az eperjesi Magyar Házat Kassa, február 25. A Turul Szövetség pénteki kassai táborozásán Szabó József alvezér azt a nagyjelentőségű indítványt tette, hogy a szlovákiai Magyar Házak közül az Eperjesit Kassa város közön­sége építtesse fel. Az építkezési költsé­gekre vonatkozóan is igen életrevaló in­dítványt tett és minden valószínűség meg van arra, hogy az eperjesi Magyar Ház felépítésének költségét Kassa városa fogja viselni. A Turul Szövetség erre- vonatkozó indítványát megfelelő formá­ban juttatja el Kassa város vezetőségé­hez. Budapest a Rákéczi-kulfuszért Felkay Ferenc dr. szfővárosi tanácsnok előadást tartott a kassai rádióban a Rá- kóczi-kultusz történetéről és ismertette, mit tett a magyar főváros a Nagyságos Fejedelem hazahozatala érdekében. Mi­kor 1983-ban Gömbös Gyula törökországi útján ellátogatott Rodostóba, a követke­zőket mondotta: nagy Fejedelem, bár hazavittük, nincs még otthon...“ Ma már mondhatjuk, hogy a nagy Rákóczi haza­tért, felszabadult hazai földbe. Felkay Ferenc dr. részletesen ismertette a Fe­jedelem hamvainak hazatérését, a nagy ünnepségeket, amelyeken képviselte ma­gát nemcsak az egész ország, hanem a szomszéd államok is. A közbejött világ- háborús évek megakadályozták a fővá­rost abban, hogy a Rákóczi-kultuszt or­szágszerte szervesen kiépítse. Csak a háború és forradalmak után sikerült megvalósítani azt a szép tervet, hogy 1937-ben a Kormányzó rendeletére a tör­vényhozás és a főváros bevonásával meg­alkották Rákóczi szobrát a Parlament szomszédságában. A Rákóczi-kultusz so­hase vész ki belőlünk, Kassa hazatérésé­vel még jobban megerősödik. Magyar és lengyel diákok vitaestje Párisban Paris, február 25. A párisi magyar és lengyel diákegyletek a magyar-lengyel testvériség jegyében közös vitaestet ren­deztek a párisi lengyel kolónia székhazá­ban. Magyar részről Báty ka János dr., ösztöndíjas tartott előadást. Ltalí arra, hogy a két nemzetet a földrajzi helyzet s a történelmi hivatás közössége minden­kor erős szálakkal fűzte egymáshoz s a közös határ tervének megvalósulása mindkét ország természetes törekvéseinek érvényesülését jelentené. Sieczkowsky András lengyel előadó Lengyelország politikai törekvéseit ismer­tette s hangoztatta, hogy a két nemzet célkitűzése azonos. A lengyel közvéle­ményben olthatatlanul ég a vágy a közös határ után. A vita mindvégig a legmelegebb ba ráti légkörben folyt le s mindkét részről az az óhajtás nyilvánult meg, hogy a két nemzet párisi diáksága között a iövőber. tevékeny együttműködés jöjjön létre. A baráti fogadtatásért Karcsay Sándor dr., a magyar diákok elnöke mondott köszö­netét a lengyel diákegyletnek. Irta: Hungaricus Viator Kiev, — 1918 június. Érdekes, de szo­morú társadalmi kasztja ok ma Ukrá­niának. Legyőzve, lefegyverezve, foglal­kozás és többnyire jövedelem nélkül lé­zengenek az orosz tisztek Odesszában és Kievben, ahova a bolsevikiek dühe elől az ország minden részéből menekültek. Kiev tele van a legjobb pétervári gárda- ezredek tisztjeivel. Legtöbbjük előkelő gazdag családból származik, azonban vagy nem jut pénzéhez, vagyona jöve­delméhez, vagy pedig mindenétől ki­fosztva, egy szál ruhában meneküli Moszkvából, Pétervárról az akkor még szintén bolsevik! veszedelemmel telített, de a központi hatalmak közelsége miatt mégis biztosabb Ukrániába. Mert furcsa, de mégis úgy van, hogy a mi régi nagy ellenségünk, Oroszország elitezredeinek tisztikara tisztán a mi katonáink bevo nnlásának, a mi védelmünknek köszön­heti életét. Megérkezésünkig így is ezrével öldös ték a bolsevikiek a tiszteket, s hogy az a többi sok ezer menekült, csak a nagy városok nehezebben felfedezhető rejtek­helyeinek, s a lakosság jószívűségének köszönhette, mely a legfurfangosabb mó­don rejtegette a védelme alá menekülte két. Kievi lakásom, a Hotel Versailles udvarán negyven előkelő tisztet mészá roltak le egy téli délután a bolsevikiek. Skoropadskyjt, Ukránia hetmanját, mos­tani első titkárja, Lupakov rejtegette la­kása pincéjében, mert halálra keresték, s az elöok között kellett volna elpusz­tulnia Kötetszámra mesélhetnék rémregénybe illő eseteket, amiket maguktól a megme­nekült szereplőktől hallottam. Társaság­ban, az itteni klubokban. Skoropadszky hetman ebédjein igén sok pétervári gárdatiszttei kerültem össze, akik ször­nyű dolgokat beszéltek a bolseviki rém- napokról. Munkásnak, kocsisnak, ház­mesternek öltözve, hercegek, grófok fiai hetekig alakoskodtak és bujkáltak Kiev­ben, hogy a háborúban százszor kockar tett életüket saját népük gyilkos dühe elől megmentsék. így is megtörtént, hogy piszkos munkásöltözetüik ellenére meg­állította őket a bolseviki cirkáló őrjárat, elsősorban a kezüket vizsgálta, s ha nem találta-elég durvának, ott az utca köze­pén ütötték agyon a szerencsétleneket. És aki megmentette életét, nem tud mihez fogni most vele. A hetman udvartartásában ugyan igen sok előkelő tiszt kapott állást, de hát ez csak kiesi száma a foglalkozás nélkül maradt tiszteknek, akik alig tudnak tisz­tességes munkához jutni. Üj meg új lottó-klubok alakulnak, melyeknek összes alkalmazottai orosz tisztek. Zenekarok, kabarétársulatok verődnek össze tisztek­ből és minden e fajta kísérlet bevált eddig, a közönség melegen pártolja, sze­retettel karolja fél a tisztek vállalkozá­sait. Kiev leglátogatottabb nyilvános parkjában, a Kupecki Sad egyik kávé- házában, valamennyi pincér orosz tiszt. A helyiség állandóan zsúfolva van s a pincér tisztek sokat keresnek, mert borravaló ugyan nincs Oroszországban, de a számla 15 százaléka a felszolgáló személyzeté. Sebastopol kikötőjében Tverdi orosz generális tengerésztiszt fia kalauzolt, az orosz hajókat magyarázta. Piszkos, szur- tos munkások szenet talicskáztak, zsáko­kat cipeltek a hajókra. Félmeztelen tes­tükről folyt a fekete izzadság, izmos karjukkal törölték homlokukról a veríté két. Valamennyi- munkás,, akit' itt dol­gozni lát, orosz tiszt Nézze azt a hatal­mas szál embert. Kapitány volt Petro­grad egyik legdlőkelőbb gárdaezredében. Mély megdöbbenéssel, őszinte meg­hatottsággal hallgattam kísérőm szomorú magyarázatait Kérésem volna — szóltam a tengerész­tiszthez. — Sajnálom és végtelenül be­csülöm ezeket az embereket mutasson be, kérem, a kapitánynak, meg akarom szó rítani a kezét. Kísérőm a kapitányhoz lépett, s né­hány szóval tolmácsolta kérésemet. Meg-' lepetve tekintett felém, s piszkos külse jére mutatott a munkásöltözetben is előkelő tartású orosz tiszt — De hiszen éppen ezért s így akar ön­nel megismerkedni a magyar úr. Felém jötték, a tengerésztiszt bemuta­tott, kezet fogtunk, — Megtisztelve érzem magam, hogy kezet szoríthattam önnel, mondtam neki lelkem teljes meggyőződésével. Bá­mulom, becsülöm és tisztelem önöket. A szénmunkás alakja kiegyenesedett, erősen szemem közte nézett. Szomorúan fájdalmas pillantásából szíve minden keserűségét megértettem. Egy másik szomorú jelenetet Odesszá­ban láttam. A Bristol-szálló nyári étter­mében magyar huszártisztek vacsoráz­tak step orosz nők társaságában. Az ét­terem zenekara vidám nótákat játszott, a hangulat emelkedett volt. Ifjú énekes, volt orosz hadnagy lépett a zenekar előtti emelvényre. Gyönyörűen énekelt, de én csak a folyton ismétlődő refrént értettem meg a szövegből: -Borunkat isszátok, aszonyainkat ölelitek, mi meg muzsikálunk nektek, szegény legyőzött urfiak.“ Kievben a Puskinszkája-utcai Ukrán Klub egyik szombati estéjén nagyobb tiszti társasággal kerültem össze, őket is érdekelte a mi sorsunk, én persze ket­tőzött figyelemmel hallgattam harctéri elbeszéléseiket. Orbán nap körüli hűvös idő járta. A társalgóterem nagy kan­dallójában hatalmas fahasábok ropog­tak. Cserkészruhába öltözött klubszol­gák párolgó teás-poharakat hordoztak körül. Csendes meghatottsággal hallgatom háborús élményeiket. Hol verekedtek ma­gyar csapatokkal, mikor jártak a Hőfer- bői nálunk is jól ismert helyeken. "Egy sem volt, aki ue dicsérte volna legöszin- tébben a magyar katona vitézségét. Olyan furcsán esett kiegészítő felét hall­gatnom azoknak az eseményeknek, me­lyeknek első részét otthon, a mi kato­náink elbeszéléséből ismertem. A háború első telét emlegettük. Zboró- ról, Bártfáról, Homonnáról, Szinnáról, a tótalmádi vadászkastélyról olyan ottho­nosan bestéitek, mintha csak odavalósiak lennének. Kivált egy gyönyörűen deko­rált kapitány tudott sok érdekeset mesélni zempléni élményeiről. — Egy katonám, —- beszélte a kapitány — a kastély falát kibontotta, s az oda rej­tett értékes öreg tokaji borokat megdézs­málta. Részegen tántorgott elém, s eg'r kosárravalóval nekem is kedveskedni akart. Dühömben szó nélkül lelőttem a gazember betörőt. Kevésbbé voltam azou- ban szigorú azokhoz az embereimhez, akik testük védelmére hordták el maguk­kal a tótalmádi vadászkastély medve­bőreit. Elvégre a tulajdonos még pótol­hatja veszteségét, az én katonáimat azonban a megfagyastól védte meg a jó bundás prém. — Bizony, bizony, nem képzeltük, de azt hiszem, önök sem hitték 1914. évi lá­togatásunk idején, hogy 1918 tavaszán a nagy orosz birodalom szertehullva hever Európa lábainál s önök, mint hatalmas győzők vonulnak Ukránia fővárosába. S ami a legtragikusabb a dologban, ne­künk még hálásoknak kell lennünk le­győzőink iránt, mert nélkülük utolsó szálig lemészároltak volna a bolseviki urak... Mint valami álom, csak egy ki­csit szomorú álom, ez az egész história... Orosz birodalom ... Pétervár, udvari élet... volt, és sohasem lesz többé... Melléről leakasztotta, tenyerére fek­tette és megsimogatta Szent György-1 rendjelét. — Lássa, ennyi maradt meg minden küzdelmünkből, minden dicsőségünkből— Meg tudja-e ön csak megközelítőleg is érteni, mit érezhet ma a cárné gárda- ezredének az a tisztje, aki Grodoktó! Csernovicig a háború minden véres har­cát végigverekedte! A kandalló lángját a szobába verte a szél, szemünket mardosta a füst, a szi­gorú nézésű kapitány szeme is mintha nedves fényben csillogott volna. A tűzbe bámultunk és elhallgattunk... A szomszéd zongorateremben orosz nép­dalokat játszott valaki. Halk hangon énekelte a szöveget. Valami nagyon bá­natos nóta volt. A körülöttem ülők züm­mögve kísérték a lágy melódiát. Nyitra felől megindul a közlekedés Magyarország felé P rá g a, február 25. Csehszlovákia és Lengyelország között, Lawoezne átmenő állomáson keresztül megindult a vasúti forgalom. Március 1-től Magyarország felé is megindul a vasúti közlekedés a Nyitra melletti Ivánka állomáson át. Impozáns zász!ó- szenielési ünnepség a nagykaposi tárásban Kassa. (Szerkesztőségünktől.) Az el­múlt napokban gyönyörű és lélekemelő örömünnepe volt Pa.lágy és Palágykomo- rócz községek és a környék magyarságá­nak. Ekkor avatták fel a Rétközberenes község főjegyzőjének, vitéz Seregéiig Ágostonnak kezdeményezésére és a köz­ségbeli magyarok áldozatkészségéből be­szerzett és a községbeli magyar asszo­nyok és leányok aranybetűs hímzéssel és: a magyar szentkorona, illetve címerrel díszített gyönyörű ajándékzászlót. A zászlót hozó 12 tagú küldöttséget a község elején Szanyi István községi bíi'ó fo­gadta. Innen a küldöttség a ref. templom előtti térre vonult, ahol mintegy kétezer ember jelenlétében elsőnek Kövér Sán­dor községi képviselőtestületi tag üdvö­zölte a küldöttséget, majd Paltay Lajos a két község nevében mondott szívből fakadó üdvözlő beszédet. Az üdvözlésekre a küldöttség nevében Kriston Károly rétközberenesi községi főbíró válaszolt elsőnek, míg Szabó Balázs gazdakör) könyvtáros pedig gyönyörű kis versben emlékezett meg a megnagyobbodott édes hazánkkal kapcsolatos kötelességekről, — megemlékezvén elsősorban országgyara­pító Főméltóságú Kormányzó Urunkról., Ezután következett a zászlónak az egy­házak részéről történt megáldása és meg­szentelése. A ref. énekkar Ónody Géza karnagy vezetésével „Örömünnep, légy üdvözölve“ e. alkalmi műdalt adta elő, Szanyi István VHT. oszt. tanuló „Szaba­dulás“ című hazafias dalt énekelte. Szép beszédet mondott még Jäger József, A iák község r. k. plébánosa és Szarka Béla, Rétközberencs község ref. lelkésze. Az ünnepségen jelen volt Páska Zoltán dr., a nagykaposi járás főszolgabírója, vala­mint a körzet vezetősége részéről Kiss Bálint dr. díszelnök, Papp Mihály körz. elnök és Haraszthy György körz. titkár. A §olland fc ül iigym inissíer a némei-Holland viszonyról Hága, február 25. Patijn külügyminisz­ter a képviselőház pénteki ülésén állást foglalt a német—holland viszonnyal kap­csolatban terjesztett hamis hírekkel szemben. Kijelentette, hogy sohasem adott, hitelt azoknak a híreszteléseknek, amelyek állítólagos Hollandia ellen irá­nyuló német támadó szándékokra vonat­koznak. Nincs ok arra. — mondotta —, hogy Németország becsületes szándékait kétségbe vonjuk. A holland külügyminiszter a továb­biakban kitért Franco elismerésére. Franco tábornok győzelmei Katalómá- bau félreérthetetlenül megmutatták, hogy kinek a kezében vau ma Spanyolországa ban a hatalom.

Next

/
Oldalképek
Tartalom