Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. február (2. évfolyam, 26-48. szám)
1939-02-25 / 46. szám
Előfizetési ár évente 36.— P, félévre 18.— P. negyedévre 9.— pengő, havonta 3.— pengő egyes szám ára 10 fillér, vasárnap 20 fillér. POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség: V, Honvéd-utca 10. Tel.- 125-350 Kiadóhivatal Budapest, Vili., József-körút 5. sz Telefon, kiadóhivatal és hirdetési osztály 1-444-00 Betiltották a Magyar Nemzeti Szocialista Párt Hungarista Mozgalmát és a Hungarista Pártot A belügyminiszter nyilatkozata A m. kir. belügyminiszter valamennyi törvényhatóság első tisztviselőjéhez,, ,a m. kir. rendőrség budapesti főkapitányához, a m. kir. rendőrség vidéki főkapitányához, valamennyi m. kir. csendőrké- rületi parancsnoksághoz és a m. kir. csendőrség nyomozó osztályához a következő rendeletet intézte: „A Magyar Nemzeti Szocialista Párt — Hungarista Mozgalom“ címen működő politikai pártot, továbbá a legutóbbi napokban megalakult „Hungarista Párt“-ot, amelyben ugyanazok a személyek, nyilvánvalóan ugyanazokkal az eszközökkel kívánják ugyanazokat a célokat megvalósítani, s amely új párt alakítása csak a hatóság félrevezetését és a törvény kijátszását célozza, — az egyesülési szabadsággal elkövetett visszaélések megtorlásáról szóló 1938. évi XVII. t.-c. 3. §-a alapján, valamint az alább ismertetett tényállásra való tekintettel, a párt tagjainak az állam és társadalom rendjét és nyugalmát állandóan veszélyeztető magatartása miatt feloszlatom, további működésüket betiltom, ezen pártok bárhol található vagyonát lefoglalom, s azt a lefoglalási helyen illetékes törvény- hatóságnak inségakciója javára befizetni rendelem. Ezen rendelkezésemmel a szóbanlévő politikai pártok részére esetleg megadott gyülekezési engedélyek hatályukat vesztik. Amennyiben a szóbanlévő pártszervezetek tagjai működésüket e tilalom ellenére folytatnák, velük szemben a fennálló törvényes rendelkezések értelmében kell eljárni. A „Magyar Nemzeti Szocialista Párt —Hungarista Mozgalom“ vezérének és szellemi irányítójának ma is Szálas! Ferenc nyugalmazott őrnagyot tekinti,- -nrnmr nrrrr“*'“**'***‘******'*****^********“**"*'*^'>‘^‘,^*,*^'»*‘*,,‘*•**“' aki az állam és társadalom törvényes rendjének erőszakos felforgatására irány irtó bűntett miátt^ jogerősen kiszabott büntetés hatálya alatt áll. A rendőrhatóságok nyomozása megállapította, hogy a „Magyar Nemzeti Szocialista Párt —Hungarista Mozgalom“ fekete frontja elnevezés alatt a pártban titkos alakulat létesült, amelynek tagjait nem nevükkel, hanem számokkal jelölték meg, s amely szervezetnek célja karhatalmi szolgálat ellátás, nyomozati cselekmények foganatosítása és terrorcselekmények elkövetése volt. Megállapítást nyert az is, hogy a nevezett párt „Országos Pártrend és pártvédelmi osztály“ elnevezés alatt az egész ország területére kiterjedő olyan szervezetet létesített, amely a párt által kiadott parancsok ellenőrzését, a párt ura- lomrajutása esetén kimondottan állami feladatkörök ellátását és a nemzeti szocialista célkitűzések erőszakos úton való megvalósítását célozta. Ennek a pártszervezetnek a tagjait árulás esetére halállal fenyegették meg és olyan ünnepélyes ígéretre kötelezték, amely az 1938. évi XVII. t.-c. 1. §-a második bekezdésével homlokegyenest ellenkezik. Megállapítást nyert, hogy a Magyar Nemzeti Szocialista Párt — Hungarista Mozgalom tagjai a jogerősen elítélt Szálas! Ferencet nemcsak vezérüknek vallják, hanem a 9323 számú Szálasi fegyintézet! törzskönyvi számát feltüntető plakettet hordanak; 3400/1938. M. E. számú rendelet következtében pártjukból kilépni kényszerült úgynevezett titkos tagok, főleg köztisztviselők részére külön jelvényt rendszeresítettek, vagyis magatartásukkal a törvényes jogszabályok kijátszására törekedtek. Szembehelyezkedtek a fennálló törvényes rendelkezésekkel olymódon is, hogy a párt tagjai nagymennyiségű és különböző szövegű illegális röpirattal árasztották el az országot, amely röpiratok- ban egyrészt az államberendezés rendszerének felforgatását állították oda követelésként, másrészt a legdurvább hangon igyekeztek minden tekintélyt sárbarántani azzal a céllal, hogy az állam és társadalom vezetői iránti bizalmat és tiszteletet megsemmisítsék. A párt vezetésében hatósági bejelentés nélkül titkos politikai előadásokat és tömeges összejöveteleket tartottak. A „Magyar Nemzeti Szocialista Párt — Hungarista Mozgaloménak és a párt tagjainak ezekben vázolt magatartása a törvény értelmében már egymagában is szükségszerűen vonja maga után a párt feloszlatását. Egyes párttagok azonban kétségtelen nül a pártba, az állam és társadalom rendje ellen állandóan folyó izgatás hatása alatt, újabban olyan cselekményekre is ragadtatták magukat, amelyek bizonyítják, hogy sem magánosok, sem hatósági közegek elleni erőszaktól nem riadnak vissza. A Budapesten múlt évi december 1-én lezajlott utcai tüntetés alkalmával a párt tagjaiból kikerült tömeg ütemesen éltette Szálasit „Hungarista Államot követelünk“ jelszavakat hangoztatva és botokkal, késekkel, vasbotokkal támadt a kötelességüket teljesítő rendőrökre. Folyó évi február hó 3-án pedig a pártFelvidéki statisztika (sp) — Néhány nap előtt közöltük a december 15-én tartott felvidéki nép- számlálás legfontosabb adatait és örömmel állapítottuk meg, hogy az óhazához visszatért nemzetrész mindenképpen egészséges fejlődést mutat, amin nem tudott változtatni a húszéves idegen uralom sem. Az adatok sok félreértést és rosszakaratú beállítást szüntethetnek meg. A csehszlovák propaganda például gyakran beszél gőgösen a visszatért Felvidék „magasabb színvonaláról“ s úgy nyilatkozik, mintha a csehszlovák „nevelés“ következtében a Felvidéken a magyarországinál magasabb életnívó fejlődött volna ki. Az 1910-es, 1930-as és 1938-as adatok összehasonlítása a tények erejével cáfolja meg a csehszlovák propaganda állításait, s kitűnik, hogy az 1938-as állapotok gazdasági téren még kevésbé kulturálisan egyáltalán nem jelentenek előbaladást az 1910-es viszonylatban, Sőt visszaesést és leromlást. Egy azonban bizonyos. A Felvidék, főleg annak nyugati, gazdag része, Mátyus-földje, a Kis-Alföld, a Garam völgye mindenkor a magyar nemzettest legkiegyensúlyozottabb, leggazdagabb, légproduk- tívabb, s — mondjuk ki nyíltan —, legeurópaibb részéhez tartozott, s színvonala magasabb volt a magyar átlagnál. A december 15-iki összeírás után dolgozták ki először részletesen azokat az adatokat, amelyek összehasonlítják a trianoni Magyarország területén és a visszacsatolt felvidéki sávon élő magyarság életszínvonalát nemcsak az 1938-as, hanem az 1910-es viszonylatban is. Először kapunk tehát határozott és tudományos pontossággal leírt képet a különbségekről és az egyező vonásokról, először tudjuk meg, hogy mi volt egyforma különböző a két - nemzetrész életében már a háború előtt is, s így először szólhatunk hozzá pontosabban olyan kérdésekhez, amelyeket egyrészt eltorzított a rosszakaratú külföldi propaganda, másrészt azonban aktuálissá és megfontolandóvá tett régi sejtésünk és bizonyos ténybeli észrevételeken alapuló meggyőződésünk. A statisztikai adatokból mindenekelőtt az tűnik ki, hogy a felvidéki magyarság semmiképen sem nevezhető „corpus separatumnak“. Egyenesen bá- mulatraméltó a fejlődésnek, az eredményeknek, a szokásoknak, a hibáknak, a stílusnak, az arányoknak, a magyar életnek az a teljes egyöntetűsége, ami az adatokból elénk bontakozik. Minden irányelv ugyanaz a Felvidéken, mint Magyarországon. Ugyanazok az emberek éltek ott, életütemük a legcsekélyebben sem különbözött az anyaországétól. Az egybevetés nyomatékosan vádolja azokat, akik e felvidéki részt el merték szakítani az anyaországtól, s külön testté merték nyilvánítani az egésznek szerves részét, amely úgy hozzátartozik a magyar etnikumhoz, mint az egészséges almából kiharapott rész: az utolsó atomig beleillik, beléhelyezhető é® az e®ész csak vele együtt képzelhető el. Talán a távoli Erdély sem annyira „a“ magyarság, mint ez a Felvidék, amely alig hatvan kilométerre kezdődött Budapesttől, s maga volt a magyar vérkeringés, a magyar test arunk valamennyi külső-belső organikus sajátságával, hajszálnyit sem különbözve a magyarság évszázados szokásokkal és hagyományokkal kiformálódott fölépítésétől. A részleteket itt nem elemezhetjük, elég, ha az új statisztika errevonatkozó adatait végignézzük: a magyar termelés és fogyasztás egyforma princípiumait, a kulturális élet és népmozgalom egyező sablonjait, a teljes bekapcsolódást a magyar központi szervekbe, a külső-belső azonosságot. De... — s itt következik az, amit talán sokan félreértenek. Ugyanakkor, amikor a felvidéki élet, s főleg a nyugatfelvidéki a legtisztábban és a leghatározottabban magában rejti a magyar élet valamennyi ősi és kiforrott jellegzetességét, — valahogy egy lépéssel mindig előbbrélbb volt, mint a trianoni Magyarország életszínvonalának átlaga. Nem 1938-ban, hanem 1910-ben, 1900-ban, sőt még előbb is. Vonatkozik ez főleg a. gazdasági megszervecettségre, a polgárosodásra, a társadalmi ólet egészséges fölépítésére. A szellemiekben ilyesmi nem mutatható ki, de annál inkább a gazdasági és a szervezkedésbeli eredményekben. Hálásan köszönjük az új, de a régi állapotokat is figyelembevevő statisztikának, hogy végre adatokkal mutat rá a visszatért felvidéki ember ősi és új értékeire. Ismét nem kívánjuk számokkal fárasztani az olvasót, s csak arra kérjük, olvassa el ebből a szempontból a decem-
