Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. február (2. évfolyam, 26-48. szám)

1939-02-19 / 41. szám

1939 FEBRUÁR 19. VASÁRNAP TOTOtn ■J'iacSaRHiRiiSB A ievi orosz társaságból — 1918-ban A Szent György templomban Az orosz forradalom ferdeségei tel­jes meztelenségükben a bollseviki rém­uralom alatt tűntek elő. Szive mélyén titokban még a legvadabb demokrata is visszakívánta a boldogult cári ura­lom erős vaskezét. A monarchikus vá­gyak azonban egyelőre elrejtőztek s csak bizalmas körben, hasonórzelmüek társaságában tört ki a szivekből a régi, szép idők utáni őszinte óhaj. A mindenképpen s természetszerű­leg monarchikus érzésű arisztokrácia teljesen visszavonult s jobb idők remé­nyében szűk körre • szorítc tta társa­dalmi életét. A nyilvánosság előtt alig mutatkoznak a bizony-bizony erősen megtizedeltek s csupán olykor, egy- egy nagyobbszabású jótékonysági ün­nepre vonulnak fel nagyobb számban. Végtelen finom és megható volt a cár születésnapján tartott istentiszte­let. Alig valaki, csupán a beavatottak tudtak előre a merész tervről. Előkelő tapintattal rendezték. Déli tizenkettőkor ugyanabban az órában, amikor a Zsófia-székesgyházbg új metropolita avatására tódult a nép, a csendes Wladimirskája-utca Szent György-kápolnájában II. Miklós bol­dogságáért imádkozott egy cárhű tár­saság. Egy lengyel társaságbeli dámától ér­tesültem a dologról. Jóval az istentisz­telet kezdete előtt érkeztem s egy osz­lop mellé vonulva hallgattam végig a forradalom kitörése óta első cári szent misét. Tizenkettő előtt néhány perccel kicsi, de válogatott társaság szállingó zott a templomba. Csupa nomes vo­násit, jó vágású alak. Orosz és lengy 1 arisztokraták. Nem voltak sokan, lehet­tek vagy negyvenen. GyermeklányoJc, elegáns, fiatal dámák, néhány, több­nyire mély gyászba öltözött matróna és öreg úr s vagy tizenöt civilbe öltö zött napbarnított fiatal ember: — A cár gárdaezredének tisztjei — gúgta kísérőm. Az alacsony, aranyos fából faragott, fehér márványoszlopok­kal körülvett ikonostas művészkézzel vert ezüst rácsozata mögött megjelent a hosszúszakállú, miséző pap. Előkelő családok gyermekeiből össze­állított kórus hosszan elvont régi orosz egyházi dalokat énekel. Sűrű egymásutánban veti homlokána és mellére a hármas orosz keresztet az ájtatos közönség. Egy finom, szép öreg­asszony arannyal, gyönggyel, ékkövek­kel kirakott Mária-kép előtt földig ha­jolva, rejtve zokog. Meg-megcsukló válla árulja csak el a Fájdalmas Anya A Kormányzó Űr Ófőméltósága mélynyomást! arcképe 63 95 cm. méretben P 1.40 + portóköltségért, valanvnt a legújabban megjeleni Csak ez a keresztünk Ő a mi vezérünk li a mi hazánk feliratú lenti nagyságú, de háromszín nyomású képek P 1.50 + portóköltségért megrendelhetők mm sjutOvallalat kt-mi Budapsl, VI., Rózsa-utca 111. ss. Irta: Huvqnricus ViatQi elé hozott, mély bánatát. A cári udvar egykor ünnepelt szépsége, Cheremeteff Theodora grófné, négy fiát vesztette e! a háborúban. Négy fia után egyetlen megmaradt emléke, egy fekete szalag gal átkötött fehér ruhás kis fiú ijedt nagy szemekkel nézi a szokatlan lát Február második föl — akár jól, akár kevésbé jól sikerült is a farsang — mindég egy kissé már „holt sízezónnak" számít... Természetesen csakis a di­vatszakmához tartozók szemével nézve ilyen reménytelen a helyzet. A hölgy- közönségnek legfeljebb csak az tűnik fel, hogy a legtöb divatárucég „occasz­sziót“ hirdet és a kirakataiba asztal­nemű meg fehérnemű anyagokat tesz ki . . . Így van ez, minden évben! A kora- tavaszi kalapok feltűnése és a „hivata­los“ párisi kitavaszodás közötti hetek­be; úgy a nagy, mint a kis cégek —- asztalneműekkel kísérleteznek és új pongyola meg fehérnemű anyagokat igyekeznek népszerűvé tenni... így akarják valószínűleg behozni az egész év mulasztásait, mikor az egymást oly gyorsan felváltó szezonok egyéb újdon­ságai között a fehérneműekről rendsze­rint — mostohán megfeledkeznek . . ■. Mit válasszunk? Nagymamáink valószínűleg felhábo­rodott íejcsóválással néznék a kiraka­tok lenge és tarka fehérnemű darab­jait. Az ő fiatalságuk idejében bizony nem ilyen apró és vékony holmik jár­ták. Külső csinosságra nem adtak so­kat, a fontos az volt, hogy a fehér­nemű — tartós legyen! Tartósak is voltak ezek a slingclt szélű vászon- és barchett-darabok; 20—30 esztendő rend­szerint nyomtalanul múlt el fölöttük.... Ugyanígy volt ez a pongyolák terén. Akkoriban ugyan még „slafrok“-,nak neveatók és mert hosszú évekre s a hosszú évekkel járó alapos „beh írásra“ ványt, földön vonagló, büszke nagy­anyját. — Nyebc(jo Ocga i Szína, f Duga Szvalego Amin! Ocsenas,., hangzik az orosz Miatyánk, melyet 1917 már­cius 14. óta első ízben imádkoznak nyíl- vánofean II. Miklós cárért. Amint eköz­ben hangosan említik az elkergetett cár nevét, mélyen meghajol, meghatott áhítattal veti homlokára és mellére a hármas keresztet az előkelő közönség. Finom csipkekendőjével szemét törli egy szépséges dáma s mintha a napbar­nított kemény vonásokat is végigszáu- tana egy egy lepergő könnyszem Micsoda múlt, mennyi ragyogó em'ék tűnik el ez előkelőek leimádkozott bá­nata mögött. Az első keresztények a hetakombák mélyéi rejtőzködtek, hogy imádhassák Krisztust, a Szegénységet. Akkor az ✓1 Vasárnapi divatlevél számítva készült; olyan esetlen volt szegény és olyan nem szép, hogy — még az ólclapok is állandóan figuráz­ták. Persze azóta változott a helyzet és ( a meghurcolt slafrok-ősök örökébe a csinos és mutatós pongyolák meg a pizsamák léptek. A csinosságnak azon­ban ebben az esetben is — ára van! Jelen körülmények között az, hogy míg a csúnya, de szolid slafrokok legalább tízévjg tartottak ki jóban- rosszban úrnőjük mellett; addig a csi­nos pongyola utódoktól jóval hamarább kell elszakadni. Miért! A válasz roppant egyszerű: mert divatosak! Mióta a slafrokból pongyola lett, a divat, az általános di­vatirányzatnak megfelelően csinosítja és módosítja. Ez azt jelenti, hogy a pongyolák szabása, hossza, bősége, anyaga, meg díszítése, csaknem olyau gyorsan változik, mint ahogy az, mond­juk, a ruháknál szokás! Ma térdigérő, szűk kis pongyolák járják. Legköze­lebb már a kényelmes, japán kimonó- szabás lép az örökébe; hogy azután a — pizsamának adjon helyet... Az ál­landó körforgásban, hol a pongyola, hol a pizsama van elöl! Jelenleg ugyan mind a kettőt vise­lik. De pongyola — vezet! Ugyanis, a divatkreátorok arra az álláspontra he­lyezkedtek, hogy a pizsama — nem mindenkinek egyformán előnyös ás vég­eredményben a többség a döntő... A karcsú, magastermetű és fiatal höl­gyek tovább is bátran viselhetik, anél­kül, hogy netalán „régimódi“ hírbe jutnának miatta. Általában azonban a pongyolát ajánlják. De vájjon, ki az a dáma, aki elismeri magáról, hogy nem volt a bűn. Titokban jöttek össze Oroszország megmenekült arisztokra­tái, hogy visszaimádhassák a múltat, a pompát, a ragyogó gazdagságot, — a CáTt. Most ez a legnagyobb vétek a bol- seviki Herodesek országában. A bűn­ből erény, az erényből bűn fakadt. Ki lenne a megmondhatója, hol hát az igazság a földön. A misének vége. Az előkelő társa­ság elsiet. Alig észrevehető fejbiccen­téssel, némán üdvözlik egymást távo­zóban. Címeres fogatok, autók nem sorakoznak a templom bejárata előtt; feltűnés nélkül oszlanak szét a szom­szédos utcákban. Egy késve érkezett újságíró utánaszalad egy jól öltözött úrnak, s kéri, mondaná be neki a je­lenvoltak névsorát. Idegesen, szinte ijedten feleli a kérdezett: — Én nem ismerek senkit, véletle­nül kerültem a templomba, idegen va­gyok, engem ne kérdezzen. nádszálkarcsú és — ah — nem egészen fiatal! Angolosak a pizsamák Maga a pizsama, — melynek viselé­sét ilyen lelkiválságot előidéző feltéte­lekhez kötik — mutatós és előnyös vái- oeásokon ment át. Sportszerűbb lett és már távolról sem hasonlít arra az előd­jére, melyben úgy néztek ki a hölgyek, mintha „Török Táncosnő“ címen stili­zált jelmezbe öltöztek volna... A nadrágok nem buggyosak többet. Nem szabják őket tapadó, vékony se­lyemből és nem fodros a felsőrészük. Hanem: a kényelem és sportszerűség jegyében készülnek. Azaz a nadrágok szabása egyenes és kényelmes mozgást biztositóan — bő. A tapadó selymek helyett nenigyűrődő, vékonyabh szöve­tekből vagy flanellból készülnek. Ter­mészetesen — alsó felhajtással és szigo­rúan, élesre vasalt „búggal“... Ami a felsőrészt illeti, többféle meg­oldásban lehet válogatni. Az egyik a nadrág szövetéből készült — kabátka­forma. Lehet hosszú vagy rövid ujjas, fazónkihajtós vagy magasra gombon; zsebes vagy zseb nélküli. A fontos, hogy kényelmes és — angolos legyen! Persze aztán a díszítéssel enyhíteni le­het a sok „augolosságon“. Kétféle szín­ből összeállított, rávarrt zsebek; hatal­mas monogramok, mulatságos apliká- ciók — például virítószínű akoteh-ter- rierek, kedvenc slágermelódiánk kezdő ütemei, óceánhajók miniatűr másai, a bíres Wals Disney törpék hímzett por­tréi, szerencsével biztató angol mondá­sok — szemközt a zsebeken sokat élén­kítenek! A másik megoldásnál a felsőrész más­színű anyagból készül és a szabása az ingblúzokéra emlékeztet. Itt is a ké­nyelmes és lehetőleg angolos szobáson van a hangsúly. De inkább az anyag­gal díszítenek. A blúzok rendszerint mintás anyagból készülnek. A harma­dik megoldás még a legkevésbé sport­szerű és talán ezért, vagy éppen ezért a legmutatósabb. Ugyanis a felsőrész csaknem térdigérő és úgynevozett kaza- kos szabással készül. Láttunk egy Vio- nett-féle kazakos pizsama modellt, amelynél a nadrág feke szövetből, a ka- zakszerű felsőrész viszont mézszínű klokkéból készült. Vállbán húzott ujjak és —elől az átcsukásnál —fekete lapos és gömbölyű zsinórból előállított, ma­gyaros vitézkötéshez hasonló díszes . si- nórátgombolás díszítette. Az otthoni pizsamáknál általában in­kább a nadrágok készülnek sötétből és a felsőrész a világos anyagú. A fordí­tottjához már — igazán, még a legjobb barátnő szemével nézve is karcsúnak és fiatalnak kell lenni!... A pongyolák szabása viszont kimon­dottan nőies és franciás. A vonalvezeté­sük teljesen ruhaszerű; még hozzá nem is nappali, haue mestélyi ruhaszerű..,

Next

/
Oldalképek
Tartalom