Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. február (2. évfolyam, 26-48. szám)
1939-02-19 / 41. szám
telvideKi Ä\G^ARHmi>Äl> 1939 FEBRUÁR 19. VASÁRNAP „A visszatérteknek Kocíáíy Zoltán" művét a rimaszombati diákoknak ajánlotta — A nagy zeneköítő legújabb Pár évvel ezelőtt iudult meg az anyaországban Kodály Zoltán útmutatása nyo; mán az Éneklő Ifjúság-mozgalom, amely az iskolák énekkarait van hivatva az eddig inkább germán ízű, ál-magyar szellem hatásaitól felszabadítani és helyébe átadni az ősi, igazi magyar dalkultúra kincseit, amiket Kodály és Bartók a régi népi kultúra forrásainál találtak meg. Megtanítani a magyar ifjúságot végre a saját zenéjére, a hamisítatlan magyar népdalra, hogy azon keresztül fölemcl- kedhessék a zene magasrendű művészi szépségéig és meglássa az ősi magyar lélek értékes nemzetópítő erőit, amiknek megvédése ma újra egzisztenciális kérdésünk kezd lepni. Ez az immár országosan elterjedt Éneklő Ifjúság igazi pedagógiai célja. Nálunk, a Felvidéken is felfigyeltek a mozgalomra. Már többízben beszámoltunk róla, hogy az első ilyen Kodály- kórus Rimaszombatban alakult meg a magyar gimnazisták soraiból, Lacfcner László tanár vezetésével. Múlt év tavaszán rendezett matinéjuknak nagy sikerük volt, üdítő forrást jelentett a szlovákiai magyar ifjúsági énekkarok szürke életében. Most Karácsonykor is, a rimaszombati Éneklő Ifjúság hatalmas műsorral lepte meg a felszabadult gömöri városkát. A Mester, Kodály Zoltán már régebben felfigyelt „batyi“-i tanítványaira és még a kisebbségi időszakban, saját gyűjtésű és feldolgozásé gömöri népdalokat küldött nekik. Azóta is, a legmelegebb érdeklődéssel kíséri az első felvidéki Éneklő Ifjúság-csoportot, újabban egész sereg kottát küldött a gyermekkar részére, így a „Lengyel László“-!, Pün- kösdölőt. Gólyanótát, Büket sógort, Ger- gely-járást, „Túrót eszik a cigány“ kezdetű dalokat 70—70 példányban. Azonkívül hasznos útmutatást ad a „Magyarokhoz“ című kánon és a Lengyel László előadására vonatkozólag. Legújabb karművét (Ének Szent István királyhoz) ezzel a dedikálással küldte meg a rimaszombati ifjúságnak: „A visz szatérteknek — Kodály ZoltánAz értékes kompozíciót, amelyet csak nemrég Nagyon kevesen ismerték azelőtt Nyit- ravölgye magyarságát. Legfeljebb cserkészek keresték fel. ök szívesen időztek a gírnesi erdőkben a pompás tó mellett. Annakidején Pozsonyban kétkedve hallgatták előadásomat, hogy nemc-sak Nyit- rától délre, hanem a Zobortól északra is éltek, sőt élnek magyarok. Hatalmas szlovák tengerben egy maroknyi magyar, megőrizve sajátos nemzeti kultúráját, népművészetét és dalvilágát. Évszázadokon keresztül vóreztek, harcoltak és fogytak. Lassan-lassan a hegyekről szlovákok vándoroltak le helyükre és körülkerítették őket, A vendégek étvágya egyre nagyobb lett, a háziurak jussa pedig egyre kisebb. A magyar falvak megfogyatkoztak. Komiát, Nyit- raivánlca, Bánkeszi, Csornák, Varad, Báb, Nemes-Kürt, Bajna, Sárfő, Vezekény, Kopásét, Szalakúsz ma már szlovák községek. De magyar volt Nagy Emőke, Kis-Lapás, Ürmény, Czabaj és Salgó is. Csak egy pár család és dűlő nevet ragadok ki a sok közül ennek bizonyítására Komiáti csa* ládnevck: Balog, Bogyó, Barát, Barta, Cseles, Gosztonyi, Huszár, Kis, Kfílősi, Kelemen. Mészáros, Molnár, Révai. Vagy nézzük Kis-Lapásl: Kissék, Karabinosok, Mákosok, Kosziolányiak élnek ott; Felső- Elefánton pedig Kovácsok, Szajkók, Erdélyiek, Nyergének. A dűlőnevek is magyar tragédiákról beszélnek. Borsos domb. Várhely, Kenderföld, Galagos, stb. minu a magyar eredet mellett bizonyítanak. A sziget közei)« azonban állta a harcot. Nem hagyta el népviseletét sem, külsőleg is megkülönböztették magukat a szlovákoktól. Ajkukon nem fogyott el a magyar szó, nem halkult el a magyar dal, még a húszéves elnyomatás éveiben sem. Tán e szájról-szájra járó magyar náta mutatott be a Székesfővárosi Énekkar a Budapesti Hangversenyzenekar közreműködésével a Zeneakadémiában, már szorgalmasan és lázas örömmel tanulják a gömöri diákok. Kodály Zoltán a régi Bozóki-kótáskönyv „Szent István épeké“? nek új feldolgozását adja ebben a műben, amelyről Tóth Aladár, a legnagyobb zenekritikus a következőket írja: „Üj ez a melódia, mert az igazi költő, mikor beáll a közsorba: nem tagadja le lelke belső igazságának parancsát. A magyar zenész nem fogadhatja el változatlanul a régi szöveg mai közismert dallamának egyhangú németes lejtését. Másképpen énekli a „Hol vagy István királyit, mert ő tudja, hogy „hol van“, hogy milyen álom- messzeségben van István király és hatalmas képzeletével meg tudja tenni a nagy utat ehhez a messzi álomhoz. Kodály érezte magában a „nagy hitetőt“ és ennek az érzésnek igazságával ólomnak hozta ezt a gyönyörű zenckölteményt, mely sugárzó életteljességével, boldog repedéseivel, méla borongásaival, népek-seregek integetéseit, hivogatásait, remény- és vágy-gesztusait idéző mozgalmas vízióival. végeredményben mégis csak egy nagy-nagy álommuzsika. De új bor régi pohárban. Üj táplálék. Mert a nagy magyar költő, mikor nemzetéhez menekül: egyúttal menteni is akarja nemzetét. És amilyen fájdalmasan megindító ez a menekülés, ugyanolyan boldogan felemelő ez a mentés...“ — A rimaszombati gimnazisták kitüntetésnek veszik, hogy a nagy zeneköltő a Felvidék egy részének felszabadítása alkalmával éppen ezt a karművét küldte meg, amely a székes- fehérvári Szent István-ünnepségen csendült fel először. Vegyeskari formában pár nappal ezelőtt mutatta be a Székes- fővárosi Énekkar, míg az Éneklő Ifjúság legelsőnek Rimaszombatban adja elő az új Kodály-művet. Ezen az ünnepi bemutatón — mint értesültünk — megjelenik maga a szerző is, a magyar ifjúság és az egész magyar nép nagy zeneköltője. (—88) volt az, ami ébren tartotta bennük a magyar géniuszt. Énekelni talán sehol sem szeretnek jobban, mint a Nyitravölgyében. Ki pe ismerné „A csitári hegyek alján“-1, vagy „A gerencsért utca végig tearózsá“-1, A Kodály-gyüjtés remekeit. A körülvevő idegen tenger együvé forrasztotta őket. így jött létre a Nyitravölgyi Énekes- rend is. Nyitravölgye apró dalosai éven- kint összejöttek és daloltak. Benyuska Antal, e szlovák* származású, de a magyarnál magyarabb berencsi plébános (A szívem azt diktálja magyar vagyok, ezen nem változtatnak államfordulatok, — mondotta) és Lencz György nyitraeger- szegi kántortanító eszméje volt. Minden évben máshol jönnek össze. Tavalyelőtt Nyitracgerszegen volt a dalosünuep. A templomban kezdődött. A berencsi iskolások a „Missa de Angelis“-t énekelték latinul, kotta nélkül. Hallás után egy hegedűvel tanította be plébánosuk. Mily mély dalkultúrával rendelkeznek ezek a kis magyar földműves gyermekek, hogy idáig fejlődtek. Délután azután jöttek a szebbnél szebb magyar nóták és szálltak az ég felé bizonyságul, hogy Nyitravölgye magyar föld. A nyáron Nagy ezéténybe tervezlek a dal ünnepét. Nagyon készültek rá. Szabad magyar hazában szerették volna ünnepelni a magyar dalt. Vágyuk nem teljesedett be. Nyitravölgye magyar szigete Nagykér kivételével nem tért vissza. A belvederi ceruza furcsán rajzolta a határvonalat. Nyitravölgye verebélyl járásbeli részéből négy falu maradt ott; Kis- és Nagy- hind, Bábindal és Kalász. Az utóbbi három színtiszta magyar. Az idei dalosiinnep elmaradt. Már féltem, hogy a Zobor-alján elhalkul a magyar nóta, elpusztul a magyar kultúra. De nem! A nyitravölgyi magyarság fájdalmas sebet kapott, de mint a megsértett fa szebb gyümölcsöt hoz, úgy van velük is. A magyar kultúra Nyitravölgyében nem pusztult el, sőt újra virágzik. A magyar nóta, ha szomorúan is, de tovább szól. A SzMKE szervezkedés megindult az egész vonalon, még ott is, ahol azelőtt személyi hiúságból, vagy egyéb okokból elgáncsolták. Barsléderen és Pogrányban megalakult a Szemke helyi szervezete. Csitár, Kolon, Alsóbodok, Csehi most szervezi. Nyitrán már több mint 400 tagja van a helyi szervezetnek. A Dalosszövetség központja Nyit* rára került. Egy magyar főispán az Úrnak 193S-ik esztendejében útrakel, hogy meglátogassa megyéjének, Csongrádinak Német- országba küldött munkásait, számszerűit ölszáz magyart. Krdeknlte, hogyan illeszkedik be az otthon nyomorúságos körülmények között vergődött magyar földmunkás az idegen világba, amelynek szociális és gazdasági viszonyai baladot- tabbak, emberiesebbek. És vájjon hat-e rájuk á német propaganda, amitől idehaza oly sokan félnek? Vitéz Bonczos Miklós, jelenleg államtitkár, — mert ő a különös látogató — naplót vezetett erről az útjáról. Milyen szociális szellemű megfigyeléseket olvasunk ki ebből az útinarjóiból, amelynek most néhány részletét közli az „Egyedül vagyunk“ folyóirat. Egy új szociális munkaúllam körvonalait látja Németországban, tökéletesebb termelő munkát és színvonalasabb életkeretet, mindezt el kellene sajátítanunk, nekünk is, magyaroknak. A két ország közti szociális különbséget természetesen jól látják, az odakünt dolgozó magyarok, de mégse fog rajtuk semmiféle káros propaganda, mert várják a Fekete vonatot, amely bazavigye őket a hasonlóan megszervezett, nagyobb boldogulást biztosító magyar munka- áUamba. A folyóirat megemlékezik a húsz éve elhunyt Ady Endréről. Vitéz Técsöi Móricz Kálmán katonapolitikai szempontból veszi vizsgálat alá a Felvidék egyrészének visszatérésével előállott új helyzetet. — Nősz Gyula dr. a mai Szlovákiában maradt magyarok sorsát ismerteti. — Bosnyák Zoltán a magyar antiszemitizmus egyik úttörőjének, Istóczy Győzőnek életét és küzdelmét mutatja meg. — Szörényi Andor dr. kalocsai katolikus teológiai professzor a zsidó fajiság és a zsidó lélek tulajdonságait vizsgálja. — Vitéz Mecsér András hozzászól a most tárgyalás alatt lévő zsidó törvényjavaslathoz. — Dobos István a nagyipar, a zsidóság és a magyarság viszonyát tárja fel. — Gulyás László a Kárpátmedence autópályáiról közöl figyelemreméltó cikket és térképet — Vitéz Horváth Kazan ér a híres mohácsi farsangról, Tóth, Kálmán a falusi építészetről, Medriezfty Andor dr. az arab nép öntudatraébredcséről, Kovács Béla a német ifjúság munka táborairól olvasunk még érdekes cikkeket. — Bodhár István, és Lajos Ferenc önvallomásaival, Sinka István gyönyörű verseivel és Begős Ferenc rajzaival gazdagodik még a februári szám. „Magyar Élet“ Szabó Dezsőt bizonyos körök azzal vádolták meg, hogy ő csak a szélsőjobb- oldali irányzatokat tartja veszélyesek nek, míg a szélsőbaloldaliakkal viszont rokonszenvezik. Most a nagy magyar író idézi egy 1919 tavaszán, tehát a proletárdiktatúra idején megjelent mélyen emberi és mélyen magyar izzású írását (Levelek Kolozsvárra), tanulságául annak, hogy mindig távol állt „az őrült klaunok“ szennyes csoportjaitól, amelyek idegen fajiságuknál fogva nem voltak képesek meglátni, megérteni a rászedett magyar faj szörnyű szenvedéseit és tiszta vágyait. — Kodolányi, János a földreformhoz szól hozzá és a kisbirtok- rendszer mellett tör lándzsát. Veress Péter megjegyzéseket fűz Codreánu, a kivégzett román vasgárda-vezér tanaihoz. Figyelemreméltó néhány megfigyelése a magyar faji lélekről; „A magyar nem szolganép... Az alföldi parasztság épp azért maradt a magyarság legdinamiku sabb, legegészségesebb törzse, minden szegénység, nyomorúság és üldözés ellenére, mert szabad és nomád életformáját egészen mostanáig meg tudta védelmezni. Urai messzi voltak « csak erő szakos hatalmukat kényszerítotték rá, de a szellemüket nem, csakúgy, mint a finnekre“. — Papp István: Magyar nyelv- tudományt! — Sinka látván: Lesznek o Szőke József karnagy lett az igazgatója. Zsérén és Gerencséren rendszeres kultúrelőadásokat rendeznek. A farsang alatt pedig egymást követik a műkedvelő előadások. Gerencséren a Karikagyűrűt, Zsérén a Muskátlis ablakot adták elő. Nyitrán a „Süt a nap“-ot hozzák színre. Most mindenütt a Magyar Házakról terveznek. Nagyon is szükségesek ide. Hajlékot kell adnunk a magyar szónak, a magyar nótának. Több mint ezer esztendeje hangzik a magyar szó, szárnyal a mngyar nóta Nyftra- völgyében, nem szabad elnémulnia. Féja Tbor jobbágyuk! — Barsi Dénes, Pálóczi-Hor path Lajos, Nagy Lajos érdekes társa dalmi és irodalmi írásai, verse és rövid megfigyelések teszik változatossá az új számot. Kosztolányi Dezső: Szeptemberi áhitat dévai) A modern magyar irodalom ’legújabb nagy korszaka fölött ivei Kosztolányi Dezső írói pályája. A próbálkozás évei arra az időre esnek, amikor Ady föllép és a magyar líra, szakítva a klasszikus realizmus hagyományával, az új idők új szellemének, álomhangulatának és lélektani érdeklődésének, individualista önvizsgálatának igyekszik hangot adni, Kosztolányi is átmegy a fejlődés nagy útján a szimbolizmus, impresszionizmus és eXprcsszionizmus kísérleti állomásain és végül a legnagyobb emberi élmények hatása alatt eljut művészi és erkölcsi emelkedettségének oly fokára, amely méltán állítható klasszicizmusunk mellé. Kosztolányi kiadatlan költeményei a költői fejlődésnek ezt a páratlanul gazdag és tanulságos útját mutatják meg. Baku Imre összegyűjtötte mindazt, ami a nagy író alkotásaiból eddig részben egészen ismeretlen volt, részben pedig újságok és folyóiratok, hasábjain, kallódott. Mindössze 10—15 olyan költemény marad még ismeretlenül a költő irodalmi hagyatékában, amelyek kiadására, a gyűjtő szerint, a, mostani alkalom még korai. A kötet címadó verse a költő utolsó befejezett verse. A gondos kézzel összegyűjtött versek ismerete nélkül Kosztolányi művét nem értékelheti kellőképpen az irodalomtörténet és nem alkothat teljes képet a költőről a közönség. Egy nagy művész, avatott mester és mély gondolkodó szellemi hagyatéka ez a gyűjtemény, méltó befejezése a költői Kosztalány i-műnek. Mezőssy Mária: „Tuitanc" (Révai) Friss, bátor, új tehetség mutatkozik be a „Tűztáue“-ban: fiatal írója a megalkuvást nem ismerő, hazatért felvidékiek közül való. Mezőssy Mária bét évig élt egy cseh szuronnyal fókeutartott, cseh pénzzel erjesztett kis magyar faluban. „Magyarul és szegényen éltem“ — írja —, „mert magyarul abban az időben csak szegényen lehetett ott élni“. Mint fiatal asszony került a szétdobált gömöri és nógrádi dombok közé: magányosan, segítség nélkül, hétéves kislányával. És tanított — pedig nem is volt tanítónői okleveleié; segített — amikor őt nem támogatta senki; bitet élesztett — mikor körülötte egy fenyegető politika még a reményt is ki akarta oltani az ingadozókból. Ennek a hadakozásnak, kitartásnak, helytállásnak regénye a „Tűztánc“. Móricz Zsigmond írásai óta nem tündökölt előttünk ilyen friss, harmatos színekben a falu. A táj: plein-air ragyogás; a kor: az aligmúlt rabság szorongatott évei; a hősök: sötét szakadékok felé botladozó magyarok. És táj, sors, űzöttség fölött a szivárvány: egy finombájú szerelmi történet. A felszabadult vidék regénye a „Tűztánc“; a hazatértekkel gazdagabbá vált magyar irodalom meglepetése. Újraéled Nyitravölgyében a magyar kultúrélet Egymásután alakulnak az új SzMKE-fiókok •••€ FOLYÓIRATSZEMLE 1939. „Egyedül vagyunk“
