Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. február (2. évfolyam, 26-48. szám)

1939-02-12 / 35. szám

20 •felvidéki .Ma^ÄRHIWAß 1939 FEBRUAR 12. VASÁRNAP mikor a nagyurak cl-elmaradoztak tőle és Nándorfehérvár alá sötétlő tömegekben gyűlt a jobbágyi nép: — Tik vagytok az ídes ország! Tik vagytok a hitnek igaz védelme... Ezekkel a halódó szavakkal ítéletet is mondott régi tévedései, saját maga fölött. A regénynek, természetesen, nem ez a tendenciája. Darvas József oly remek művészi erővel rajzolja meg alak­jait és az eseményeket, hogy a tanulságo­kat, a párhuzamot — nagyon helyesen — az olvasóra bízza. Tömegjelenetei — a falvak határában huszita prédikátorokra hallgató jobbágyok, a citerás mesemon- dóktó.l, tamburásoktól, oláh dudásoktól hangos hadi táborok, — rendkívül eleven színekkel vonják meg a főhős életének hátterét. Történeti regény, de távol a hi­vatalos történetírás megállapításaitól, még távolabb az üzemileg termelt . törté­neti regényektől". Egyáltalán nem érezni, hogy az író ezzel a művével mindenáron menekülni akart volna a ma kérdései elől, vissza a múltba. Németh László: Alsóvárosi búcsú (Franklin) r ’A kocsik szeptemberben mégis gim­náziumba vitték a sári paraszt fiát, Jó Pétert, hogy elkezdje ebben az országban a legkeservesebb kálvária­járást: fel a középosztályig... A vajti piaristák nem mind értenek hozzá, hogy a veszejto út kis vándorát megóvják a konfliktusoktól, meghasonlástól és a korai rokkanástól. Boros Ádám tanár úr után nincs igazi segítője, Jób Arzén sem az. Örökös kirekesztettségben kell ver­gődnie, a gimnazisták között éreznie kell, hogy paraszt, a piaristák pedig az eret­neket, a reformátust látják benne és ké­sőbb is. mikor a háború vidékre ért for­gataga őt is megcsapja pubertásának kri­tikus óráiban. A férfiak közt rettentő nyűgnek találja szüzességét. Fülledt lég­körben peregnek az események. A Koro­nás Mária elé érkező szegény búcsúsok gyertya- és tömjén füstje, majd a rendház rideg folyosóinak hőse, a hadikórházak fojtó karbolszaga árasztja tele a kis Jó Péter növekedő napjait. A veranda lean­derei és gránátfái között megreked az élet, a dombok alatti présházból nem zeng a szüreti ének. elmarad a búcsú is, kitör a forradalom. Jó Péterben elmerül örök­re állított szerelmének emléke, a Senki Szigete. Margitka szépsége óráról-órára nő, mint a mézgás vadgesztenyerügyek . Amit a kegyes piarista kezek megformál­tak a kisdiák lelkében, a forradalom elő­estéjén Löwi Andor jogszigorló megin­gatja Darwin, Marx ás Freud pilléreivel. Hogy bír megküzdeni a hatásokkal és hogy hokik el vagy emelkedik ki paraszt- népe elé mintakénnek Jó Péter, — azt a regény következő része mondja meg, mint ahogy az „Alsóvárosi búcsú“ is foly­tatása a ..Kocsik szeptemberben“ című regénynek. Németh László jó megfigyelő — ezt valószínűleg a „Tn.nu“-koráhól örö­költe kínos gondossággal vezeti hősét á lelki konfliktusok göröngyein, de va­lami ridegséget, aszkéta! szürkeséget ér­zünk gyöngén epikusi stílusán. Jékely Zoltán: Medcrdus (Franklin) Tenger Iván tanárjelölt a nyári vaká­ción hazamegy Erdélybe, Havadfőre és ott él a református papiakban, szemben a kópjafás temetővel, babonák, ősi hagyo­mányok és növekvő sírok árnyékában. A negyvennapos medárdusi eső elzárja a nagyvilágtól, egy-egy párisi, vagy pesti levél hangtalanul merül el a tengerfenék­falucskában. Tiszta szerelem hangulata párázik a temetőkert felett, úgy kezdődik, mint egy románc, hogy végül haliadás sietséggel komor tragédiába zuhanjon. Jaj, de érti ezt a fiatal Jékely! Micsoda színeket kavar és hangokat csendít meg kifogyhatatlan bőséggel végig a regény­ben! A kopjafák mögül, éjféli babonák misztikumából mily remek érzékkel tudja kiemelni a hétköznap fájó realitásait, a román tengerben lassan elfúló havadfői magyar nép küzdelmét! A Gyalui-hava- sok alján a lilavirágú kosborok mintha az egykéző és a románságba rokkanó nép halálszagát áras?tanúk magukból; már a múltban is hibák voltak, mikor a havad- fői urak akac'ztQfára kötötték fel lázad-' jobbágyaikat és helyükre románt hoztak. Azt szokták mondani, egy mai regény egy vagy több évig él. Jékely Zoltánnak ez a könyve egynéhány felejthetetlen je­leneivel örökre bevésődik emlékezetünk­be. Különösen szép balladás rész. mikor a román katonaság!'ál meghalt Darabont Józsi holtteste he yott katonaládáiát si­ratják és temetik e] a falusiak. Ugyan­ilyen technikával rajzolta az író alakjait is (Kevély Anna, Klődör Péter), mai re­gényirodalmunk legművészibb portréi közé tartoznak. Dallos Sándor: Az ember nyomában (Dante) Mikor először olvastunk Dallos Sán­dortól novellákat, szemléltető stílusa és rendkívül emberi naturalizmusa tunt fel, jelezve, hogy nagy tehetségű magvar iró van érkezőben. Legna­gyobb művészi feladatát kezdi most tel­jesíteni, mikor elindult az ember nyomá­ban és beszél róla. Egy kis gyermek já­ték közben elbarangol, és a mezőben, ahol játszani szoktak, hanyatt fekve aludt egy ember. A társadalmon kívül maradt ember. A találkozás még csoda­ként hat reá, később a kisgyermek is belenő az elesetteknek, elhagyatottaknak e furcsa közösségébe, A vándorlegénytől megzavart játéktér lassan átváltozik szenvedő küzdőtérré és az emberarc a szegények arcával lett azonos. Végtelen csavargások és halálban, háborúban gá­zoló esztendők húztak át az emberré iz­Athenaeum Két évvel ezelőtt Makkal Sándor volt erdélyi püspöknek az a kijelentése, hogy a „kisebbségi“ kategória lelkileg elvisel­hetetlen és emberhez méltatlan, hogy benne az emberi mivolt sorvadásra van ítélve s hogy csak az így vagy úgy, de szükségképpen elkövetkezendő változás reményében lehet ideiglenesen is elhor- dozui, („Nem lehetI“) mélységes hatást és egyes körökben érdekes vitát keltett. Makkai Sándor most („Nemzet és kisebb­ség“) ismételten és erőteljesen hang­súlyozza. Válaszol egyben az összes ki­fogásokra, ellenvetésekre és a végső konklúzió: „Ka valamire a világon szük­séges és szabad kimondani, akkor a ki­sebbségi kategória megsemmisítésére nézve .szükséges és szabad, az új korsza­kot nyitó szót: lehet, mert kell!“ —■ Dé- kány István: A missziós lélek és a ne­velő lelki alkat. — Irk Albert: Schopen­hauer jogfilozófiája. — Somogyi József: Edmund Husserl. — Ré zletes beszámoló a M. Filozófiai Társaságnak a Humaniz­musról tartott vitaülésérői az értékes hozzászólások szövegével. — Tudósítás a 16. német pszichológiai kongres zusról. — Bő könyvismertetések és bírálatok. Hitel Mi, felvidékiek, részben már hazakerül­tünk, az erdélyiek még tovább küzdenek, vívódnak egyre nyomasztóbb problé­máikkal. Nagy Ödön („Szórvány és be­olvadás“) az erdélyi szórványmagyarság helyzetét vizsgálja, meghatározza helyü­ket, keletkezésük történetét és berzámol a legújabb szórványmozgalmakról. Oda- fönt, a Szlovákiában maradt szórvány­magyarságról is mielőbb föl kellene vonni a pontos helyszínrajzot. Hollóssy István dr. arra az időszaki kérdésre pró­bál megfelelni: Szervezhető-e a magyar­ság? — Domokos Pál Péter újabb törté­neti számadatokat közöl a moldvai ma­gyarságról. — Illyés Elemér: Elgyke he­lyett kivándorlás. — Dr. K. Kovács László: A finn néprajzi mozgalom. Kelet népe Szabó Pál, a népi sorból jövő izmos magyar író jubileumán megrázó lírai „Magyar Miatyánk“-ot mond. — Tóth Aladár zenei írását örömmel köszöntjük a Kelet népében. (Napfogyatkozás az Operában). Igazságos kritikával illeti a budapesti Operaház mai hibás műsorát, lejtőre jutott rendezéseitő „Bízhatunk-e abban az Operaházban, mely még a fel­szabadított Kassába is a magyar zene eredeti színpadi remekei helyett a köny- nyűfajsulyú operettekkel, ballettekkel, külsőségesen feldíszített „szcenirozott“ oratóriumzenékkel vonul be?“ — Sár­közi György „Dózsa“ című történelmi drámáját kezdi közölni a folyóirat. — Fája Géza részletet mutat be (Illyés Gyula) készülő könyvéből: „Kortársaim“. — Földessy Gyula: Ady-tanulmánya; Darvas József vallomása; Jékely Zoltán- novella; Kovács Imre áttekintése a Ma­gyar Föld időszerű kérdésein. — Versek. Magyar Lólek A Magyar Népművelők Országos folyó­iratának első száma nekünk, felvidékiek­nek is, rokonszenves, őszintén népi szel­mosodott gyermek életén. Két főolvas­mánya volt: Máté evangéliuma és Renan, „két illatos költészet az Ember Fiá­ról“. És fő lelki tápláléka a zene. A nagy Gregorián-szólamok nyitották meg benne a végtelen zsilipéit és attól kezdve, mi­kor Beethoven, Chopin muzsikáját hall­gatta, úgy érezte, mintha valaki széles lendülettel vetni kezdett volna benti*. Így érkezett el váudorútján a célba: író­ember lett és így lett a regény: önélet­rajz, önvallomások forró sodrású soro­zata, amelynek egyetlen főhőse mégsem az író, hanem a fákkal, vizekkel, mezők­kel barátkozó ember, az „alja nép“-nek egy feltörekvő tagja. Az önéletrajz- műfaj nem kerülheti el a bő líraiságot és az események gondtalan pazarlását. Dallos mindezt kibírja, és bírni fogja ezután is, nem hisszük, hogy ily monu­mentális önéletrajz után a hét szűk esz­tendő következne. Sajátos írói magatar­tásából folyik, hogy erős lírai hangját mindvégig meg fogja tartani. De az anyagehendezésben, a szerkesztésben — későbbi fejlődése során — nagyobb gondra és szükséges óvatosságra inti a művész öntudatát. Vass László lemmel indul. Antalfia Autal ismerteti a Magyar Népművelők Társaságának álta­lános célkitűzéseit és feladatait: „Nem torpantunk meg a nehézségek előtt, mert magunk is éreztük, hogy a magyar ér­telmiség évszázadok óta sokkal, tartozik a nemzetfentartó nép széles rétegeinek és hosszú ideje lázasan keresgéli az utat és módot arra, hogy lelkiismeretén köny- nyítsen s legalább részben lerója adós­ságát“. — tíyörffy István írása (A nép- hagyomány és a nemzeti művelődés) megszívlelendőül ajánljuk a „kékrétegű" magyar társadalom közömbös tagjainak: „Vájjon nem érkezett-e el az ideje, hogy a középosztály megmásítsa a nemzeti kultúráról vallott eddigi felfogását s a néphagyományokat tegye a magyar nem­zeti kultúra alapjává?" — Millekker Re­zső: A Felvidék értéke. — Ihrig Károly: A Felvidék és a magyar mezőgazdaság — Kosáry Domokos: A Felvidék a ma gyár történetben. — Pataky Mária: A kárpátaljai ruszin nép. — Sziklay László. A felvidéki táj a szlovák és a magyar költészetben. — Mécs László-, Sziklay Ferenc-versek. — Mintaelőadások, stb Kitűnő szakrovatok. Dunám fúj a szél... Zsindely Ferenc vadászletrásai. Franklin Aki valaha hajóval utazott a Dunán, Komárom és Pozsony között, és kora hajnalban kiállt a hajó fedélzetére, még napfelkelte előtt, látta-e, érezlc-e a köd­ből lassan kibontakozó Csallóköz szép­ségeit! Titokzatos hangok, mintha ébre dés előtti álmukban a madarak beszél­nének, megrezzen a bokor és egyszerre az ott heverő őz nyakába zuhog a friss harmat. Felriad a nemes állat a hajnali zuhanyra, nekiiramodik a vadonnak és nyomában ébred minden élőlény: vad­récék, fácánok, gácsérok, rókák, kalcukfik és bujdosó szegénylegények. Az Arany­kertben fölkel a nap... Ez a lünderi ébredés jut eszembe, hogy most olvasgat juk Zsindely Ferenc színes, zengzetes nyelven megirt elbeszéléseit vadról, hal­ról, fűről, fáról... Vérbeli vadász és vérbeli iró. Legalább oly harmonikusan olvad össze Zsindely Ferencben a két elem, mint például Hálássá Bálintban vagy Zrínyiben a katona és a poéta. Nincs olyan irodalmi szándékú magyar vadász, aki ennyire tisztában volna az irásmüvészet eltanul hatatlan fortélyai­val, a mondatok tiszta csengésével, a táj leírásnak, emberábrázolásnak, az élő tér mészet írói mcgelevenltésének titkaival. S nincs talán egy iró sem, aki ennyire benne élne a magyar tájban és a magyar természetben, akit ennyire áthatna a ma­gyar lombok kifejezhetetlen zenéje. Ka rábbi könyvei, s legkivált az „Isten szabad ege alatt“, már kijelölték Zsin­dely Ferenc helyét a mai magyar iro­dalomban Bársony István mellett, min­denesetre jócskán meghaladva művészi erőben a mestert. Ama vadásziróink mellett, akiket az exotikus tájak vad vi­lága hiv kalandra, Zsindely annak a ma­gyar vadásznak a típusa, akinek kalan dós vágyait csak a hazai föld tudja ki­elégíteni. Felfedező útra indul ő is, a magyar tájak ismeretlen szépségeinek birodalmába, a Csallóköz gyönyörű vidé­kére, ahol időnként és helyenként mintha megvillanna, egy-egy igézetes kép az ősi Aranykertből... Felejthetetlen jelenete­ket rögzít le Zsindely művészi szeme. A kajlabajuszú pákász valósággal bírókra kelt egyszer a befagyott Dunán egy ret­tentő nagyságú harcsával. Vadászles a harmatos galagonya-bokorban. Már csö­römpöl a jég a Dunán, szinte hallani, amint olvassuk a könyvet, hogy zúg-súg- búg az ősi Aranykert. Lágy borzongás fut végig az emberen, már surrog a sár­mány és langyos eső áztatja a partokat. Dunárul fúj a szél, a tavaszi szél... Zsindely Ferenc vérbeli írói művészete, színes lírája csodálatos képekben csillog­tatja meg a magyar földnek ezt a tün­dért világot, a magyar folyópartok, a magyar erdők és a magyar rétek hul­lámzó szépségeit. Ml KÉSZÜLI „TÜCSÖK“ néven új irodalmi kiadószövet* kezet alakult, amely főleg a népi Irodalom tehetségeit kívánja szélesebb nyilvánosság elé juttatni. Az érdekes vállalkozást Brilé- 1 y 1 József irányítja. * “MI A MAGYAR?“ címmel jelenik meg a közeljövőben a „Magyar Szemle Könyved­nek új kötete, amely a magyarság karak- teriológiáját, nemzeti önismeretünk minden szempontot felölelő első rendszerezését fogja nyújtani e könyv. Az izgató kérdésre — mi a magyar? — a magyar szellemi élet oly ki­válóságai felelnek, mint Babits Mihály, Eckhardt Sándor, G e r e v i c h Tibor. Horváth János, Kodály Zoltán, R a- v a s z László, S z e k f ü Gyula és V i » k i Károly. Történelmi, irodalmi, nyelvi, művé­szeti és néprajzi síkon a lehető legteljesebb kifejezését adják a magyar lét értelmének, a magyar szellem mivoltának, feleletet arra a fájdalmasan szép kérdésre, hogy mit je­lentett ezer éven át és mit Jelent különösen ma, ebben az európaiatlan Európában ma­gyarnak lenni. Mindenképpen Időszerű könyv­nek Ígérkezik. • SZVATKÓ PÁL uj könyvén dolgozik. A ka­rácsonyi könyvpiacra megjelent munkája „A visszatért magyarok“ egész országban párat- lun sikert aratott és komoly visszhangra talált a határontúli magyarok között Is. Most készülő könyve naplófejezetekből áll, izgalmas naplója a viharos európai ősznek, visszatekintéssel az első Vátozásra, amikor — húsz évvel ezelőtt — az európai polgár nem tudott menekülni a provinciái: kúsza folyon­dárjaival befonta és a „kisebbségi ügy" lett a pályája. Szvatkó Pál új könyve, amelyből már részleteket közölt a FMH, tavasszal jele­nik meg. * FÉJA GÉZA a tavaszi könyvpiacon érdekes könyvvel Jelentkezik: „Kortársaim“ címmel arcképtanulmányokyt készített az új magyar írói nemzedék egyéniségeiről. Munkájából egy fejezet most jelent meg a Kelet Népe februári számában, Illyés Gyula Írói arcképét rajzolja meg benne. Irodalmi életünk „baljai" és „jobbjai“ — ha a jelek nem csalnak — megint diihiis kánkánt fognak járni az új Féja-könyv körül ... BÁTUTS MIHÁLY a magvar könyvpiacon el­eddig páratlan vállalkozást Indít meg. Európai Irodalomtörténetihez most olvasókönyvet szer­keszt. A több kötetre tervezett vállalkozás ITomero«tól a legújabb Időkig mutatja be az európai irodalom remekeit bőséges szemel­vényekben, a régi és új magyar műfordítói gárda tolmáesolásában. Az Európai 01- v as ókönyv nem nuszta szemplvénysorozat. mert a megjegyzések, melvelret Babits Mihálv a hemntatott művekhez ffiz. a müvek kulisszái mögé, az egységes európai irodalom formai titkaiba vezetnek, a hegycsúcsokat összekötő rejtélyes ösvényekbe is rávilágítanak. Az első két kötet tavasszal jelenik meg a Nyugat kiadásában. * ZRÍNYI MIKLÓS prózai munkáinak minden eddiginél teljesebb gyűjteménye készül meg­jelenni „A Magyar Szemle Klasszikusaidnak második köteteként. E mű kiadásának az a célja, hogy a mai nemzedék számára is hall­hatóvá tegye Zrínyi szavait: „Szegény ma­gyar nemzet, annyira jutott-e ügyed, hogy senki ne is kiáltson fel veszedelmeden? Hogy senkinek ne keseredjen meg szíve romlásodon? Hallj meg engem, élő magyar! Nagy Isten, mindent akit tudok, kikiáltok, hogy cntülem elaluvásomért nemzetem vérét ne kérd elöl." A nemzetnevelés szempontjából felbecsülhe­tetlen jelentőségű kiadványt, Markó Árpád ni. kir, honvédezredes, a neves had történetíró rendezi sajtó alá. DÓZSA GYÖRGY, a magyarság legendás népvezére, újból foglalkoztatja íróinkat. Tu­dunk róla, hogy F é j a Gézának készen van egy hatalmas történeti müve Dózsáról: az asztalfiókban boldogabb Időkre vár... — Sárközi György színdarabot írt róla, a há- romfelvonásog történelmi drámát most kezdi közölni n Kelet Népe. * DARVAS JÓZSEF, a fiatal regényíró, aki­nek legutóbbi munkája, „A törökverő“, fel­tűnően nagy sikert aratott, most újabb könyv­vel készül a tavaszi könyvpiacra, „Egy pa­rasztcsalád élete“ címmel, megírta a saját életét paraszti őseinek és népének árnyékában. Takaratlan, őszinte emberi vallomás egy emel­kedésre méltó nép nyomorúságos életéről. FOLYŐIRATSZEMLE

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom