Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. február (2. évfolyam, 26-48. szám)
1939-02-12 / 35. szám
TEMJIDEKI -^Uö^ÄRHIRLÄE 1939 FEBRUAR 12. VASÁRNAP AMI ODAÁT MARADT... Cipszerország Hétszázéves a lőcsei Jakab-templom, a középkori műkincseknek ez a hatalmas és érdekes tárháza. Minden köve arra a 'nagy múltra emlékeztet, amely Cipszerország, a Szepesség népének nyolcszáz esztendőn keresztül az elhivatottság érzését kölcsönözte és a magyar nemzettel teljesen összeforrná tette. A Szent Er- zsébet-kápolnában békésen elférnek egymás mellett a katolikus és protestáns Thurzók síremlékei, a templom közepén az egyik Thurzó-emlék arról beszél, hogy ez a család milyen jelentékeny szerepet játszott Magyarország történelmében, hiszen az ország nádorai voltak, annyi kastélyait volt, hogy az év minden hónapjában két-két várukban is tartózkodhattak és ez a Thurzó Breslau és 01- mütz hercegérseke is volt. És olyan hatalmas és jelentős volt, hogy mint családjának utolsó férfisarja, engedélyt kapott a pápától a nősülésre, nehogy a Thurzók családfája vele megszakadjon. A magyar történelem egy másik fejezetét mondja el a lőcsei hatalmas, há- romboüíves Jakab-templomban a Mátyás király-oltár, meg a Mátyás-kápolna, mindkettő emléke annak, hogy a nagy és igazságos király kiverte a huszitákat Felső-Magyarországról. A Betlilen-ká- polna arra emlékeztet, hogy a magyar szabadságharcok hullámai már Bethlen fejedelem idejében is elérték a Szepes- séget, hogy azután Thököly Imre, a Nagy Fejedelem: Rákóczi Ferenc, meg Kossuth Lajos szabadságharcaiban a cipszerek teljesen egybeolvadjanak a magyarok nemzeti törekvéseivel. A Ja- gello-oltár a magyar és a lengyel nemzet évszázados meleg barátságáról regél, a Hcnkcl-oltár és a Faulhaber-sírbolt (a müncheni bíboros és a sziléziai herceg Henkel v. Dommersmark-ok ősei innen származtak el) arról, hogy a cipszerek Németországnak is odakölcsönözték fiaikat, akikből olt nagy emberek váltak, mint ahogy a magyar hazában is a cíp- szer tudás, szorgalom és hazaszeretet mindig megfelelő helyen és, formában tudott érvényesülni, A Csákyak oltára a török harcok idejét idézi fel, a „bélpóklosok kápolnája“ meg árra emlékeztet, hogy a. cipszerek voltak a kereskedelem közvetítői nyugat és kelet között: karavánjaik járták a só- és borostyán utat Danzig, Smyrna és Paris felé, hozták a Nyugat kultúráját és vitték tovább. Kelet felé. Több, mint kétszdzéves a késmárki evangélikus fatemplom, amely a fafaragások remekeinek egész sorával ékeskedik. Majdnem ezeresztendősek a d-aróci templom falfreskói, amelyeket az Anto- niták rendjének egyik korai művésze alkotott és amelyek — mint a lőcsei Ja- kab-tcmplom, a sok szép lőcsei reneszánsz-udvar, a díszes Thurzö-ház és a többi rengeteg szepesi műemlék — a cipszerek évszázados művészet-szergte- tét, kulturális munkáját hirdetik. A hernádvölgyi „paradicsomban“ a Menedékkő beszél róla, hogy a Szepességet sem kímélték meg a tatárok hordái, a számos huszita templomrom pedig arról, hogy már abban az időben is igen nagy politikai és stratégiai jelentőséget tulajdonítottak a cipszerek földjének. A Szepesvár, amelyért Róbert Károly és Mátyás király is harcoltak, amely a magyar történelemnek annyi dicső és nagy eseményével áll kapcsolatban és Lubló vára, ahol Zsigmond király mélyen belenézett a szépséges Anna lengyel királynő tüzesfekete szeméibe és közben elzálogosított tizenhárom szepesi várost, a cipszerek egykori hatalmáról, Görgő pedig arról, hogy innen származott a magyar szabadságharc nagy vezérének, Görgey Artúrnak a családja. A kakaslomnici Berzeviczy-kastély- ban születtek meg Berzeviczy Gergely Ferencnek, kora legnagyobb közgazdá szónak nagyratörö tervei, a szepeshelyi káptalan kéttornyú hatalmas dómja Szent István király emlékét dicsőíti, a rengeteg szárnyas-oltár — a legkisebb szepességi templomban is kettő-három Van belőlük — a cipszerek mély vallásosságát és a szépnek a szeretelét, a csütörtökhelyi Zápolya-kdpohta nemes gótikus ivei azt a nagy harcot, amelyet eZ a nagy fejedelem Habsburg Ferdinánd ellen vívott meg. És ki ne gondolna a Duna befagyott jegének országgyűlésére, amikor a Királyhegyen annak az emléktáblának az elmosódott betűit olvassa, amely arról szól, hogy itt vadászott Mátyás király, az igazságosf Minden kő, minden város, minden várrom, minden istenháza arról beszél Cip- szerorszagban, hogy ez a föld magyar föld volt ezer évig és magyar föld ma is. Rengeteg műemléke van a Szepesség- nele, a korai gótika, a késői gótika, a német és olasz, meg a speciális felsőma- gyarországi reneszánsz és. a barokk egyaránt képviselve vannak a cipszerek ősi és történelemmel átitatott földjén és mindnek megvan a magyar vonatkozása És aztán itt van a legszebb, legnagyobb, leghatalmasabb, legpazarabb tünemény: az Isten művészetének örökkön égbe nyúló és felhőket ostromló műremeke: a Magas-Tótra, amely ráüli bélyegét az egész vidékre és amelynek védelmében és árnyékában húzódnak meg a cipszerek ódon városai és tiszta falvai. Istenáldotta vidék ez, amelyet szeretni és becsülni lehet csők, anuly szépségeivel, értékeivel lenyűgözi mindazokat, akik itt látták meg először a napvilágot. Láttátok-e már, amikor téli napokon fehéren vakítanak a hegyóriások, fclkél a nap és sugaraival megaranyozza a Tátra csúcsait? Ilyenkor színekben tobzódik az egész vidék és a természetnek istenien ragyogó szinjátékát adja. Hallottátok-e már a tátrai természetnek azt a hatalmas szimfóniáját, amelyet a TarputaJt völgyp vízeséseinek messze hangzó zúgása alkot, amikor a csöndes szélben zizegő fenyőágak szelíd suttogásával olvad egybe? Fenn voltatok-e már a barátnál, amely kővéváltan áll a Halastó partján és a hegyek kincséül 6rzi1 Air modoztatok-e már a Zöld-tó partján csöndes holdas estén, amikor a tó vízéből kivilágít a smaragd zöld színe, amttjy egykor a KarbunkuWs-torony ormát diszítette? Hallgattátok-e már a pásztorok furulyájának szavát a bétái atpc- sekben? Altiatok-e a Csorbató partján, amikor vérvörtk tüzes fénnyel bukik le beléje az alkonyait nap és izzóvá teszi a tó síma tükrétf Szétnéztetek-e már a J enyer szem-csúcs ormáról, ahonnan messze belátni a lengyel tájra és a magyar vidékre? Jártatok-e már a Fehérvíz völgyébe.*1’ a kincskeresők nyomán, akik szentül voltak győződve róla, hogy a Tátra ptffámt- falai aranyat, gyémántot és más drágaköveket rejtenek belsejükbenf LáttátokV már a festői rétet a Viráaoskertben, a- gerlachfalvi csúcs tövében, amely azért keletkezett, mert a pásztorfiú kíváncsi volt és a parancsnál előbb oldotta mega Hegyek Szellemének ajándékzsákjátf Néztétek-e már a Tarajka keskeny hátáról a Lomnici-csúcs karcsú alakját, amely mondani látszik: Hiába vettétek el tőlem az elsőséget ti kis emberek és mondjátok, hogy a gerlachfalvi csúcs magasabb nálam, mégis én vagyok a legszebb és legmagasabb csúcs a Tátrában? Néztétek-e már, hogy a Bibircs, amikor az este alkonyatpírja borul föléjé, mesebeli várhoz hasonlít? Figyeltétek a zergéket, amint szédítő magasságban vonulnak cl és fel-felkapják fejüket a mormqta sípolásának hangjára1 Voltatok-e a befagyott Jegestónál, amelynek síma tükőrlapja fölé egész grániterdő borul? Voltatok-e a Német Létránál, amelyen Fröhlich Dávid késmárki rektor és császári matematikus vette útját, amikor 1613-ban, kétszáz évvel a Nyugat alpinizmusának kezdete előtt, először mászta meg a Lomnici- csúcsötf 'Zárd < és'-Áamantikusa z BatiZ: falvi-tó környéke, am§ly a Koncsiszta árnyékában vonul meg, csábító a Sza- lőki-csües széles háta, az öttó gyönyörűséges katlana, a Poprádi-tó szelídsége és a Lengyel-nyereg keskeny átjárója, misztikus a Zöld-tavat és a Poprádi- tavat körülvevő hegyek panorámája, amint hogy titokzatos a Magas-Tótra minden szépsége, ezerformájú és ezerváltozatú: a Tátra mindig ugyanaz és mégis mindig más és más alakban, más és más színekben, más és más szépségekben mutatkozik meg. Válságos húsz évet élt. át Trianon óta a cipszereknek ez a pazaron pompázó vidéke. Gazdasági átalakulások rázkód- tatták meg, foglalkozási ágak vagy teljesen megszűntek, vagy legnagyobbrészt, leépítődtek és a kenyér mellett a ma-< gyarságát, a magyar érzéseit is el zkar- fák venni őslakóitól. Ezt azonban nem lehet, a cipszer változatlanul ragaszkodik hagyományaihoz és magyarságához, A szepesiek jó magyarok és azok is fognak maradni. Zárt ajtók mögött imád-* kozzák a minden magyar legszebb imé* jját, az ,Jsten áldd meg a magyart Nemény Vilmos Az ifjúság és a rövidhullámú rádiózás Beszámoltunk már arról, hogy a Magyar Rövidhullámú Amatőrök Országos Egyesülete több felvidéki városban fiókot óhajt létesíteni. Az érdeklődők már eddig is szép számmal keresték fel az Egyesületet, hogy a tagok sorába beléphessenek, az eddigi jelentkezések alapján valószínű, hogy elsősorban Komáromban és Kassán létesít az egyesület további fiókokat, kellő számú jelentkezés esetén más városok is sorra kerülnek. ,A-Z új fiókok felállítása is azt a célt szolgálja, mint az eddigiek: minél szélesebb körben ismertetni a legkorszerűbb és telég beláthatatlan fejlődés előtt állá összekötő eszközt, a rövidhullámú rádiót. Angliában a középiskolák kötelező tantárgya a rövidhullámú rádió technika. A világon nn.’ már több, mint 80.600 saját adóállomással rendelkező rádióamatőr van. A magyar amatőrök száma a 2000-et is meghaladja, kik 200 magánállomáson büszkén hirdetik a magyar tudást és élniakarást. Az egyesület vezetősége súlyit helyez arra, hogy a tanuló ifjúság ia minél nagyobb számban ismerje meg a rövidhullámú rádiózást, ezért felkéri a középes tanonciskolák tanárait is, hogy aki kedvet és hajlamot érez a rövidhullámú rádiózás iránt, közölje azt az .egyesület vezetőségével (Budapest, VB, Lendvay-u. 8. s&) azzal, hogy az egyesület, kb, hány hallgatóval számolhat egy ott felállítandó rádiótanfolyam esetén. Ahol megfelelő számú jelentkező lesz, ott Egyesület fiókot létesít. A fiókot ellátja adóvevő állomással, szerszámokkal, tananyaggal, stb. A tanfolyamok díjtalanok, sőt a jobb eredményt felmutató szegény sorsú amatőröket az egyesület saját adó-vevő készülékeik összeállításánál értékes alkatrészekkel is segíti. Az egyesület célja ugyanis az, hogy minél több kis magyar amatőr rádió adóállomás sugározza a nagyvilágba a magyar tudást. II. A Grand Hotelnak a K rés csatikra néző emeleti nyitott erkélye előtt állunk az Agrár Bank igazgatójával. ... „ Mintha valami lógna a levegőben, ellenőrizhetetlen forrásból fakadt hírek keringenek néhány nap óta a városban ...“ olvastam fel egy éppen aznap befejezett cikkemből. Iszonyatos dördülés, az utcáról szörnyű lárma, orrunk előtt bezúzott ablaküveg csörömpölése szakította félbe felolvasásomat. Lakásom erkélyére rászakadt a betört üvegtető, az erkély ajtaját ezer darabra zúzta egy borzasztó légnyomás. Nem tudtuk, mi történhetett. Az utcáról ordítás, jajveszékelés, kétségbeesett lárma hangzott, közben pedig folyton dörgött, — akkor azt hittük, az ágyú, — s percenkint ismétlődtek a robbanások. Az üvegcseréppel borított erkélyre léptünk s az utcát vizsgáltuk. Szerettük volna megtudni, mi történik odakint. Délelőtt féltizenegy óra volt, amikor a Krescsatik, Kiew főutcája a legforgalmasabb. Mint a megzavart hangyaboly nyüzsgött az utca ezernyi népe, s mint bolondok szaladgáltak fej s alá az egymásba ütköző emberek. Sokan a házak kapui alá bújtak, mások a kocsis nélkül vágtató cgyxogatuakra kaptak, s rohantak, Isten tudja, hová. Az Agrár Bank vezértitkárát, beszap| panozott állal a fodrászüzlet pincéjébe ragadta magával a rohanó emberáradat, Gallia Elemért pedig, aki a robbanás közelében az arzenál környékén kocsizott, a légnyomás a járdára dobta, ló és kocsis elrohantak. És megjelentek az első sebesültek. Piszkosan, kormosán, véresen rohantak az utcákon a kórházak felé. A nők hisztéiikus görcsökben fetrengtek az utcán, s közben szakadatlanul dörgött, robbant a gránát, csörömpölve törtek be a kirakattáblák. — A bolsevikiek lövik a várost! — ordították a legtöbben, — meneküljön mindenki! — A hetman palotáját ostromolják! — kiabálták mások és egymást taposva tódultak a házak bejárata felé. Magas, sötét füstoszlop közül színes lángok csaptak az ég felé, fojtó szag nehezedett a városra. — Felgyújtották a várost! Vége mindennek! — hangzott az utcáról. Elővettük Kiew térképét, megnéztük az irányt, ahonnan a borzasztó füstoszlop gomolygott, s megállapítottuk, hogy az arzenál robbanhatott fel. Ezzel aztán tisztában is voltunk a helyzettel. A rémület oka érthető. Néhány héttel ezelőtt, már a németek ittléte alatt, eddig meg nem állapítható helyről, két nap egymásután gránát csapott a városba. Elég jól irányították a titokza-1 tos ágyút, mert első nap pont a duma épület mellé, s másnap is egy középületbe csapott a bomba. S mint már említém, napok óta valami megmagyarázhatatlan izgalom fogta el a várost. A háromnapos hivatalnoksztrájk, s ennek kapcsán a tömeges elbocsátások, s egyéb könnyén gyújtó anyag mindenféle híresztelésre adott alkalmat. S mintha már csak a koronája hiányzott volna az izgalmaknak, véletlenül, vagy talán összefüggésben az eseményekkel, éppen ma következett be a borzalmas katasztrófa, melynek párja alig akad a világháború hasonló méretű lőszergyár-robbanásai között. Figyeltem, mert érdekelt, miképp viselkednek, milyen intézkedéseket tesznek a nagy zűrzavarban az itteni helyzet urai, a német katonák, s le a kalappal, most is megmutatták, hogy sehol, semmi körülmények között nem vesztik el a fejüket, hidegvérrel intézkedtek rögtön az első negyedórától kezdve s megakadályoztak minden zavargást, lehetetlenné tették a gyanús elemeknek a hirtelen pánikban megindult fosztogatási és rablás i kísérleteit. Páncélos gépkocsik, gépfegyverosztagok, szuronyos őrjáratok lépték el a robba- nást követő órákban a várost. Megállítottak, igazoltattak minden kocsit, autót s gyanús kinézésű alakot, s aki | nem engedelmeskedett az első szóra, összefogdosták, s hosszú zsinórra kötözve szuronyok között cipelték biztoa helyre. A fontosabb épületek, a betört kirakatok elé őröket, nagyobb utcatorkolatok elé gépfegyvert, sőt ágyút állítottak, s a délutáni órákban már teljesen helyreállították a városban a rendet és nyugalmat. A hetman palotáját három század katonával vétették körül, s a robbanás területének környékére nem engedtek élőlényt. Estére már folyt a színházakban az előadás, a Kupecki Szád parkjában megtartották a rendes esti hangversenyt, a Krescsatikon megindult a kocsikorzó, vágtattak a mesés orosz trapperek, g az esti lámpák fényénél megjelent az utcák tarka pillangója, a szerelem, a béke örök hirnöke — a nő. SZERKESZTŐSÉG, • 1 V., HONVÉD-UTCA 10 Telefon: 125—350 jfr KIADÓHIVATAL: Vili., JÓZSEF-KÖRUT 5 w Telefon: 144—400
