Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. február (2. évfolyam, 26-48. szám)
1939-02-12 / 35. szám
FEBRüAR ti VASÁRNAP rramma _Mxöfo\RHIBIiAl> 19 ZRÍNYI nevétől, a Szigeti veszedelem és az iá fiúm írójának önmarcangoló szavaitól visszhangzik a lázas magyar föld. Iro- Halomlörténeti könyveinkben feltűnő fejezetet kap, fiatal modern költőink öt idézik, nemzetnevelőink az ő hazaszeretetét állítják mintaképül a ma elé és politikusaink az A fiúm és a Siralmas pa- <nasz szerzőjének világos realitásérzékére hivatkoznak, sőt még a hadsereg újjászervezésében is az ő katonai egyéniségét és hadi törvénykönyvét veszik alapul. Miért e lázas szellemidézést Miként Zrínyi Miklóst ,,a magyar vitézeknek dicsőséggel földbetemetett csontjai és azok nagy leikeinek umbrái“ nem hagyják éjszakákon aludni és az ősök üzenete állandóan ébren tartotta: „Ne bántsd a magyart!“ — ugyanúgy a mai magyar élet nagyjaiban is fölver a Siralmas panasz és a tizenhetedik század legkiválóbb irodalmi és politikai egyéniségének munkájából a mai kor egy időszerű testámentomot olvas ki, intőszavakat a nemzet élet és halál-küszöbén. Ismerjük, iskolákban tanultuk fönséges eposzának szépségeit, művészi szerkezetéi, tudunk hadisikereiről, ha a bécsi udvar meg is tagadta tőle a fővezért kardot. Országot átalakító terveit azonban csak most kezdjük igazán fölfedezni. Nap jaink reforntátori hevében ő mutatja meg az új magyar egységhez, az önálló és európai súlyú magyar nemzeti birodalomhoz vezető utat. Saját koráru nem hatott, még verseit is alig ismerték, fátum kísérte életében és a kursancci erdő Becsből irányított „vadkanja“ egy gyönyörűen indult magyar szövetkezés szellemi vezérét tiporta halálra. Ebbe a szövetkezésbe tartoznak Széchenyi, Köl csey, Katona József és Ady Endre is. Bennük újult meg századról-századra a magyar nemzeti lét legfőbb evangéliumi és belőlük merít súlyos óráiban a mai magyarság is: hitet, erőt és elképzelési a haza újjászervezéséhez. Önképzőkör, — nekünk, felvidéki fiataloknak ez a szó if jóságunk harcos szép emlékeit idézi föl, ahogy most pár nappal ezelőtt a Felvidék hazatért középiskoláinak önképzőköreit láttuk először bemutatkozni fővárosi testvéreik előtt. Már a cseh Imperium kezdetén a magyar tanulóifjúság felismerte az önképzőkörökben rejlő lehetőségeket. Amit az iskola a nemzeti szempontból közömbös, gyakran ellenséges irányzata miatt nem tudott megadni, azt pótolni igyekezett az önképzőkör. Vij, friss tartalommal telt meg a régi keret. A. fiatalság nem elégedett meg többé múzeumi tárgyak meddő csodálkozásával. A kisebbségi élet körülményei megkövetelték, hogy a mai való élet nemzeti kérdései már ott „izgassanak“ az önképzőkörben is, a magyar ifjúság első alkotmányos gyülekezetén. Ersekújvárott, ebbén a sajátságos kisalföldi paraszt- és munkás városban történt meg a magyar középiskolai önképzőkörök forradalma, utána Pozsony, Ipolyság, majd Komárom és Losonc gimnazistái következtek a megújhodás útján. Merészen tárgyalták a modern irodalom, a kisebbségi magyar sorsprobléma, a parasztkérdés friss témáit és elérkezett közéjük az európai \nagy kultúrált tiszta levegője is. Ősszel, az iskolaév kezdetén az Önképzőkörök olyanok voltak, mint a zsibongó méhkap- tárok, a fiúk mohó munkakédvvel gyűjtötték egybe a csallóközi, gömöri, kárpátéivá vándorútokon szerzett megfigyeléseiket. „Fiúk, önképzést, Európát és fiatal magyarságot!“ — üzente akkoriban Szvatkó Pál A Mi Lapunk hasábjain, buzdítva a kisebbségi ifjúságot önálló szellemi munkára, nívóra és felkészültségre. Visszatekintve a húsz esztendőre, Mrenna József igazgató helyesen állapította meg, hogy minden értékes ifjúsági mozgalom az önképzőkörökből indult el. Most pedig, a felvidéki és anyaországi önképzőkörök első találkozásán láthat- tufc, hogyha a helyzet hál‘Istennek lényegesen is megváltozott, a felvidéki önképzőkörök találnak új feladatokat, újabb kérdéseket. A végvári magyarok szerepére már ott kell felkészülniük, az ifjúsági önnevelésnek e fontos őrhelyén(—ss) KÖNYV-KULTÚRA A nehezen élők és a könnyen élők (Kiss Lajos: A szegény ember élete — Athenaeum) Hiteles, tudományosan megrajzolt életkép az alföldi magyar parasztsze- génysógről. Szerzője, Kiss Lajos, a hódmezővásárhelyi miízeum igazgatója, jólismert név, megbízható szaktudós a néprajztudomány világában. Akik olvasni szokták — sajnos, nem minden magyar író és nem minden népművelő! — az Ethnográfia, Népélet című kitűnő folyóiratokat, azok sűrűn találkozhattak már Kiss Lajos élvezetes néprajzi tanulmányaival. A szegény ember élete... Kicsoda a szegény embert Nehéz pontosan meghatározni, még a legjobb válasz rá:, sokféle szegény ember van, különösein ma... Kiss Lajos azokról a szegény emberekről beszél hatalmas könyvében, akiknek, sem vagyonuk, sem állandó, biztos jövedelmük nines, mint ahogy ők mondják: akik más tallajából. (tarlójából) élnek. Két típusa van ezeknek a szegényeknek: a nehezen élők és a könnyen élők. Az előbbiek: „tisztességes emberekhez illően komoly oldaláról veszik az életet“, irgalmatlan szorgalommal dolgoznak, hátukat a kemény munka görbíti, hajukat a gond fehéríti meg. A másik típus már a köny- nyebb végét keresi a dolognak, lelkiismc- rete olyan, ahogy a közmondás is tartja: mint a parasztgatya, ha akarja megtágítja, ha akarja összehúzza. A célszörű szögény embör, vagyis a nehezen élők küzdelmes élete a kanász- sággal kezdődik, a „kintvalólétellel“, mikor — óesztendő utolsó estéjén, a kocsmában tartandó, kanász- és béresfogadá-, son — elkommendálják a tízéves, .vagy sokszor még fiatalabb gyereket. Alkudnak rá, mint a zsenge bárányra, vagy a fürge borjúra. Kiss Lajos le is ir egypár ilyen alkujelenetet. A színültig megtelt kocsmában a gazda szóbaereszkedik a szegény emberrel, kinek az „eladó“ fia nem messze tőle a hangos mulatozókat bámulja és irígykedéssel szemléli azokat a pajtásait, akik már egy vagy két évig kanászkodtak és így már szabad bort inniok. így kezdi a gazda: '— Milyen családja van? — Kanásznak való fiam van. Ehun van-e — húzza magához a gyereket. A gazda végignéz rajta. Erősségét figyeli, miközben kérdezi: — Vót-e mán valahol? — Nem vét még. — Hogy akarja? —- Hát 30 forintot szeretnék, mög egy pár csizmát, két fehér ruhát, egy darab szappant, kocsi szalmát, egy köböl búzát, egy köböl árpát, mög választási malacot. — Hű, bátya, kend sokat akar!. Egy kicsit sokallom! — Mér véna sok, Héjjá gazduram is ennyiért fogadott niög inkább hitványabbat uz enyimnél az imént. —-Kend alkudfti akar, úgy látom. Iszik kend egy pohár bort? — veti közbe. Feleletet se vár, már rendeli is. Egy pillanat s az élelmes kocsmáros teszi a gazda elébe a pirosbort két pohárral. Tölt. Isznak. — Másként - beszéljék kend — kezd ismét az alkudozásbaÉs így folyik á nehéz szó a kisembör felett, a szülő, elmondja, milyen nagy a nincstelenség náluk, csak a kenyérevő szaporodik, maholnap lélepi a sok gyerek. Végül' megegyeznek, - valami, természetesen elmarad, a ruha vagy a malac... Hát imigyen kezdődik az alföldi szegény ember élete A befejezés már szomorúbb, amiről volt elég ideje gondolkodni a szabad ég alatt, a disznócsorda mellett,. Mire is; gondol ilyenkor egy kis kanász? „Egyik. .80 évét meghaladt' öreg' beszélte, hogy kanászsága idején sokat gondolt a játékra, a jövőre hogy és mint lesz majd, ha megnő, ha nem parancsol senki; hogy fog gyarapodni, ha a maga gazdája lesz, ha sok birkája lesz. Mennyi pénzt fog keresni, ha kubikosságra adja magát. Mégis legtöbbször azon gondolkozott, hogy uraság csősze lesz...“ És legtöbbnyire, a sok pusztai kánászálom- ból, kanász-tervezgetésből legtöbbnyire ez teljesül be: az uraság csősze ... A kanászból lesz a csordásgyerek, abból meg a béres (ez is többfajta van) és igy tovább az emelkedés magasabb fokai: igáskocsis, parádéskocsis, bérkocsis, udvaros, (mikor az évek rohamosan nőnek!) és ha már a napszámos szegényember kiöregszik a munkából és napszámra se alkalmas, aratás idején elmegy házőrzőnek, bázpásztornak. Innen már nincs messze az út az urasági csőszig. Régen, a „boldogabb“ háboruelőtti korban úgy volt, Írja Kiss Lajos, mikor a szegény odaért, hogy nem esik jól a testi munka, megrogyott a láb, meghajlott a hát, fáj a derék, fehér a baj, ritka a fog, minden tag úgy van, hogy van is, nincs is, mint maga az ember, könnyebb munka után néz, de maga se tudja, mihez fogjon. A fiai megfeleségesedtek, leányai férjhez mentek, ki erre, ki arra, mindegyik el van foglalva a maga bajával, valamennyi más keze, lába, nem odamegy, ahová, akar. A sok felnevelt családból senkije sincs, csak a két öreg búslakodik, hogy lesz. Egyszer csak azzal állít .haza, hogy. elszerződött a kortyo- góba szőlőcsősznek. Mert a csőszt is kommendálják, azaz hogy, most már szegény öreg feje saját maga-magát kinálgatja a szőlő-, erdő- tulajdonosnak. Ilyen a nehezen élők élete; milyen lehet a könnyen élőké? Azoké, akik még idejében megszöknek a disznócsorda mellől és elkutyúlnak; vagy egyszerűen a kényelmesebb foglalkozást keresik? boltiszolga, halotti pénzbeszedő, lócsiszár, lónyúzó, disznókupec, marhahajcsár, lajtos, vőfély, funerátor, halottkísérő, hordár, gyüvő-mönő embör, „tötte-rossz embör“, kóringyáló embör, kártyapillér, dohánycsempész, „piaci légy“, és végül a dinnyecsősz... Mert a könnyen élők is I itt végzik, a csőszségnél, a kényelmesebb csősz-fajtánál, mivelhogy a szegény ember élete, akár a munkának élőé, akár a munkát kerülgetőé, bizony vergődéssel teljes. Mindegyik odajut... ® Kiss Lajos könyve: az első magyar tipológiai mű, néprajztudományunk területén új ösvényt vág gazdag, feldolgozatlan problémák felé. Maga a szerző is ígéri, hogy következő könyvében a szegény asszony életét írja meg, hogy így aztán kerek egész legyén az alföldi szegénység élete. Nem társadalomtudományi nézőpontok irányítják munkájában, kizárólagosan néprujzi megfigyelő. Minden más feladat, tanulság, párhuzam: a szociológusra, az agrárpolitikusra, és a népművelőre tartozik, ök olvassák ki a magyar Alföldnek e gazdag arcképsorozatából a munkarendszer zord törve, nyeit, a mai mezei munka kultúrájának tarthatatlanságát, és a közösségből kihullott szegény embörök nemzeti szempontból is halálosan káros energia-pazarlását. « íme, a szegény nemzet legesettebb tag- jai! Kanászök, csordások, béresek, kocsisok, fuvarosok, kubikusok, napszámosok, kapások, csőszök és más egyéb ágrulsza- kadt §zegényei ennek a gazdagtermésü magyar földnek: vájjon tudtak-e valamit ezek életéről, küzdelmes sorsáról a fentelők, a városi emberek ? Elhiszik-e, hogy ezek az alföldi szegények igen tekintélyes részét teszik ki az egész magyarságnak? Hol éltek és hogyan éltek a városiak, hogy csak szűrve jutott el hozzájuk ennek a frongreiO'erxibi rténnok vigasztalan segélykiáltása? Ujulóban a magyar élet, magyarabb utakra vált át irodalmunk és.— a jelek szerint — az országpolitika is. Akik ebben a megújhodásban csak egyetlen téglával is hozzá akarnak járulni az építéshez. előbb meg kell bmerniök ezt a rendkívül tanulságos sorsírást is: színmagyar népünk hű arcképsorozatát. (V. L.) Az új magyar regény Kodolányi János: Juliánus barát (Athenaeum) — Kodolányi ama írók közé tartozik, akiket odaát!. kisebbségi életünkben mi. talán jobban megszerettünk, mint az anyaországiak. A magyar létproblémák gyökeréhez érő bátor kritikájukat, Dunántúl hullásáról, az alföldi futóhomok hőseiről, a viharsarkok és a néma forradalom komor eseményeiről tudósító magyar írók rémült hangja mibennünk a faj, a népi nemzet erőit fokozta fel és állította szembe parancso- lóan a sarkunkban loholó fátum ellen. Juliánus barátként értek el közénk, a ha táron túli magyarokhoz ezek a siralmas tudósítások. Kodolányi Jáos legújabb könyvét már itthon olvastuk el, a felszabadulás mámoros óráiban és az országos reformáció lazas hajnalán. Megérkeztünk és máris útrakeltünk az ormánsági erdöőr fiával, a dominikánus Julián baráttal Magna Hungária felé. Jólesik, hogy az első vándor-országku- tató, akivel találkozunk, a népből jött és mégis felemelkedik a középkori tudományok magaslatára, de soha meg nem feledkezve a magyar hivatásról. Történeti regény, monumentális freskó,' de merőben új népi látással. Alakjai, mintha ma is ott élnének, a zengő, hegyoldalban: égy parasztgyerek nyári verőiényben nézegeti az ormánsági utakon döcögő ökrösszekereket, felnő, könyvekkel és népekkel találkozik és végül elindul megkeresni a boldogabb, erősebb Magyarországot. Megrázó és fölemelő víziókra nyitja fel szemünket ez a regény, nyelvezetének ősi ízei megnyitják számunkra a régi és — új magyar nyelv határtalan kincstárát. Boldog élmény nekünk’ ez a könyv, visszatért magyaroknak. Értjük Julianus barátot, nagyon is értjük és halljuk az árpádkori nádasok, erdők, zsombékok közül az örök magyar kiáltást is: „ami a mienk, az nem az üvék!“... Darvas József: A törökverő (Dán le) A kereszténység védője, egész Európa pajzsa a török ellen: írják történeti könyveink Hunyadi Jánosról. Irodalmunknak is egyik legszívesebben'' megénekelt kora a Hunyadiak uralma volt, époszok, balladák, színművek fonták be még ragyogóbb szálakkal a renaissanee-ba mélyen belekóstolgató magyar világot. Egyedül a népről alig emlékezik meg a krónika, történetíróink a múltban nem. vizsgálták eléggé a jobbágyi falvak életét. A szegény- magyarok hétköznapjai kívül maradtak a megirt történelmen, most lépnek be — a regényirodalomba. Egy rokonszenves, fiatal író, Darvas József, akinek két regénye és egy falu-leíró könyve mély sikert aratott, pompás készültséggel és meglepő történeti érzékkel világítja meg az ösztönös tehetségű hadvezér érdes alakját és szélesebb környezetét, a harcba induló jobbágyokat. A paraszti sorból kinőtt Bnthi Jankó erős becsvágytól. vezetve, embereken, ellenségen s jobbágyain átgázolva, jut el a kormányzói székig. Hiába veri le a Budai Nagy Antalék ko- losmonostori parasztlá^adását, a kékvérű Újlakiak szemébe vágják paraszti származását és jóllehet országépítő terveit a nagyurak elgáncsolják. Hunyadi János konokul ismételgeti: Mink vagyunk az ides ország, mink, a nagyhatalmú urak!.. „ Élete végén megváltozott a véleménye,
