Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. február (2. évfolyam, 26-48. szám)
1939-02-12 / 35. szám
tm FE^iftüÄR 12. VASÁRNAP “rtEMDEla .MÄßfeVRHIRMß 17 ORSZÁGÉPÍTÉS =S= hídépítés A felvidéki magyarság, amelyet 19Í8-ban a Csehszlovák köztársasághoz csatoltak, most, 1938-ban, a bécsi döntés után k^t'részre szakadt. A nagyobbik rész-hazakerült az anyaországba, a kisebbik rész pedig továbbra is osz- tályrószese maradt a kisebbségi sorsnak Szlovákiában. Nem szándékozom foglalkozni ennek az új helyzetnek érzelmi kihatásaival. Hiszen akinek alkalma volt a bécsi döntést követő napokban felvidéki magyarok szemébe tekinteni, az -jól láthatta, hogy az anyaországba hazatérő magyarok örömtől ragyogó tekintete néha el-elhomályosodik a könny; tői a visszamaradó magyarok miatt —- míg a Szlovákiában maradt magyarok könnyén keresztül fel-felcsillanik az őröm mosolya azok miatt, akik hazatérhettek. Ezek a könnyek és ezek a mosolyok benne lappanganak még valamennyiünk szívében és szemében. Hordozzuk és erezzük magunkban szüntelenül, anélkül, hogy szükségünk volna beszélni vagy írni róla. Azonban arról mégis kell beszélnünk, hogy a bécsi döntés következtében egy eqkesztendős magyar sors- és munkaközösség szakadt kétfelé s, indult el a jövő feléikét teljesen különböző úton. Ahány szervezete, ahány intézménye volt kisebbségi életünknek, megannyiban A búcsúzásnak, az egymástól való elválásnak ugyanaz a képe tárult elénk. Munkatársak. akik évek során át egymás-mellett dolgoztak s igen sok esetben testvéri közösséggé forrtak össze: jmost a bécsi döntés után hirtelen elszakadtak egymástól. Pártszervezetekben, Makkokban, Prohászka-Körökben, Szemkékben, Szkiékben, iskolákban, cserkészcsapatokban voltak sokan, akiket visszacsatoltak s voltak, akik hát- ramaradtak. Hosszú évek sorstestyérei között ereszkedett le azokban a novem- beréleji napokban a határsorompó. Most, hogy ez a határsorompó immár ott meredezik közöttünk s elválaszt minket egymástól, most hogy eddigi közös utunk kettévált — úgy érzem, hogy szükséges elgondolkoznunk azop, milyen feladatok felé vezet ez a ^kétféle út, milyen. feladatok várnak a Magyarországba hazakerült felvidéki magyarságra és milyenek a Szlovákiában mAradt kicsiny magyar /népcsoportokra. L Az anyaországba hazakerült-magyarság nagy feladata: - teljes erővel bekapcsolódni az országépítés munkájába. Hogy ezt megtehesse, -kapcsolatot kell keresnie s közös fronton felsorakoznia a magyarországi élet valamennyi értékes erőjével s ezekkel vállvetve dolgoznia a népi tömegejk. emberi felemelésén, öntudatos .nemzetté fejlesztésén. Ugyancsak, ezekkel az érté- kés magyarországi erőkkel , vállvetve kell a felvidéki magyarságnak felvennie a küzdelmet á magyar élet visz- szásságai, sírásói ellen. Azon hibák és visszásságok ellen, amelyek okozói voltak 1918 magyar tragédiájának s újabb Trianonoknak lehetnek előidézői. Ezeknek a visszásságoknak, kiküszöbölése nélkül teljes lehetetlenség az országópítő munka. Éppen ezért a felvidéki magyarságnak kötelessége még kockázatok és áldozatok árán is fölvenni a harcot a magyar társadalom helyzetének kórokozói ellen. De nem szabad belefeledkeznie ebbe a küzdelembe, mintha más nem is létezné a világon. Á rossz elleni harcnál még sokkalta fontosabb a pozitív jóért, a pozitív értékekért való munka lég küzdés. Ezért úgy .érzem. hogy. az anyaországba visszatért felvidéki magyarság egyik legfontosabb teendője: minél jobban megismerni Magyarország í szellemi, erkölcsi s mozgalmi értékeit, hogy ezekkel szövetkezve, mielőbb létrejöhessen az anyaországi és a. felvidéki magyarság országépítő egységfrontja. Ezen . az országépítő egységfronton, úgy látom, van két sajátságos feladat, amelynek teljesítésére a felvidéki magyarság fokozottabb mértékben' hivatott. Ezek. közül az első: az emberi méltóságtudat fokozottabb felkeltése az alsóbb néprétegekben s az ezekhez tartozó emberi személyek méltóságának fokozottabb mégbecsültetése a felsőbb rétegek részéről. A másik sajálagos teendő: megismertetni a szlovák nemzet lelki arculatát s megismertetni életigényeit a magyarországi közvéleménnyel. Mert legyünk őszinték: a magyarországi széles közvéleménynek alig volt alkalma tiszta képet alkotni magának arról a lelki és szellemi fejlődésről s, felemelkedésről, amelyen a szlovák nemzet húsz esztendő óta vé- gigmqnt. Felhívni az anyaország legszélesebb közvéleményének figyelmét erre a csodálatos fejlődésre elsősorban a felvidéki magyarság képes és hívatott, mert húsz esztendőn át közvetlen- közéiről figy.élté a szlovák nemzetben végbemenő, valóban imponáló fejlődési folyamatot. Márpedig ennek alapos ismerete s legmesszebbmenő gyakorlati megismerése, megbecsülése nélkül teljességgel lehetetlen a szlovák-magyar barátság megvalósítása. A két nemzet közötti baráti jóviszony nélkül pedig nehezen képzelhető el egy olyan nyugodt, ■ békés kárpátinedencei légkör, amely pedig nélkülözhetetlen előfeltétele a belső magyar országépítő munka eredményességének. így hát a magyar országépítésnek mérhetetlen szolgálatot tesznek a hazacsatolr felvidéki magyarok, ha húszcsztendős tapasztalataik alapján mennél jobban megismertetik, mennél jobban megértetik s megbecsülte tik a szlovák nemzetet az anyaországi-magyarokkal s velük karöltve á gyakorlatban is biztosítják a Magyarországhoz került szlovák népcsoport jogainak teljességét. 2. Há mindez maradéktalanul megvalósul. de csakis akkor lesz képes a Szlovákiában, maradt magyar népcsoport teljesíteni a maga sajátlagos feladatát, amely meggyőződésem szerint nem más, mint hídépítés Szlovákia és Magyarország között. Ehhez a hídépítéshez, a két ország közti baráti jóviszony megteremtéséhez szükséges, hogy a szlovákiai magyarok rendszeresen érintkezzenek a szlovákokkal, velük együtt éljék a mindennapok életét, megosszák bánataikat, gondjaikat, de örömeiket is s velük testvérileg együttműködjenek Szlovákia felvirágoztatásának munkájában. Minderre bőségesen van alkalmunk, nekünk, Szlovákiában maradt magyaroknak. S úgy érzem, éppen ezáltal a mindennapos együttdolgozás, egylitt- szenvedés és együttörülés által válhá- tik a szlovákiai - magyar népcsoport valóban teherbíró híddá Szlovákia és, Magyarország között. Híddá, amely mint egy erős és meleg baráti kéz vonzza egymás felé a két nemzetét. Híddá, amely az első pozitív megvalósítást jelentené a Kárpát- és duname- dencei nemzetek egymásratalálásának útján. Az első határozott lépést Közép- európa nemzeteinek baráti együttműködése felé, tehát biztonságosabb, jobb jövője felé. Amikor ezeket a lehetőségeket végig gondolom, ugyanakkor tudom nagyon is jól, hogy hídnak lenni nehéz és gyakran fájdalmas feladat, — hiszen a hidakon súlyos terhek haladnak át s innen is, onnan is végigtaposnak rajtuk az emberek. S ezért egy percig sem lehet kétséges, hogy a híd szerepének vállalása egyet jelent a szenvedésvállalással. De úgy érzem, hogy a Kárpát- medencei nemzetek, egymásratalálásának s így Középeurópa békéjének lehetősége megéri ezt az árat- És hiszem, hogy az Úristen, aki 1938 szeptember 29-nek éjszakáján csodával határos módon mentette meg az emberiséget a küszöbön álló világháborútól: megadja a mi kicsiny szlovákiai magyar népcsoportunknak a szükséges lelki erőt ennek a békekiildetósnek, a híd küldetésének vállalására és teljesítésére. ® Magyarok, testvérek, akiket húszesztendei kisebbségi sors fűzött egymáshoz mindennél szorosabban s akik most az új határsorompókon át könnyes szemekkel tekintünk egymásra — örvendezzünk! Mert úgy titeket, akik hazakerültetek az aiiyaországba, mint minket, akik visszamaradtunk Szlovákiában: csodálatosan felemelő feladattal bízott meg az Űr. Titeket ország építéssel, minket hídépítéssel. S így mindkettőnket Magyarország. Szlovákia és Középeurópa job jövőjének előmozdításával. Ezért hát most, a húszesztendős együvétartozás összehangoltságával közösen kérjük az Urat, hogy áldja meg hivatásvállalásunkat s miként átmentett a múlt válságain, segítsen meg az előttünk meredező veszélyek elhárításának munkájában is — s oltsa belénk szeretetének jövőtépítő erejét, anielv erősebb a halálnál s vésztálló hajlékokat épít kicsiny magyar nemzetünknek a viharban. ÉRDEKES NAPOK ,, ^ Irta i Hungaricus Viator | Kiew, 1918 június. I. Harsogó katonabanda hangjára ébredtem. A Kiew főutcáján végigvonuló német gyalogság szabályos léptei alatt rengett a kövezet, tüzérségük nehéz ágyúi alatt dübörgőit a föld. Afféle tüntető körsétát rendeztek bű szövetségeseink. — Nem árt, — mondogatják, — olykor megmutatni öklünk vasfelét. Azért, hogy tegnap Soiúsnál vertük le a franciát, jut erre keletre is egy kis haderő. S csakugyan jó is Kiewnek ez az erőkimutatás. Mintha valami lógna a levegőben, ellenőrizhetetlen forrásból fakadt hírek keringenek néhány nap óta a városban. — Ismét készül valami, — rebesgetik százfelé. Hogy mi, azt senki sem tudja biztosan megmondani. Mert különös, megmagyarázhat alan érzés lepi meg olykor a tömeget, mint amikor a puszták oroszlánja tíz mérföldről megérzi as vérssagot és sörényét réfcva,. aaérog. A minisztériumok tisztviselői háromnapos sztrájkot rendeztek, s | június elsején, másodikén és harroadikán senki sem ment a hivatalba. Rossz, néven vették, hogy sok a nagyorosz alkalmazott Ukrajnában, s az ukrajnai intelligencia ma is háttérbe szórni. Dorosenko külügyminiszter, akit a sztrájk oka és keletkezése felől megkérdeztem, úgy magyarázta . a dolgot, hogy az egész sztrájk félreértésen alapul. Az, ukrajnaiak látszólagos mellőzésében semmi célzatosság nincsen. Senki nem akarja őket bárhonnan is kiszorítani, vagy ellenük fellépni. Használható muúkaerők kerestetnek, , a rátermettség a főszempont, minden melléktekiötetét alárendelnek most A célnak. Az ógyétlen cél pedig má Ukrajnában: dolgozni, sokat - dolgozni, hogy pótolhassák a mulasztásokat. Túlsók villanyossággal. van telítve a ,’levegő, az emberek idegesek, mindent könnyebben félremágyaráinak, rémképet látnák, ahol nines is ok a. nyugtalanságra. Maga- a sztrájk, pedig tuláj- donképpen csak egoizmus, egyesek előnyökért - futkosnak, s szenved bele az egész ország. Most reggel érkezett meg Kiew látogatására odesszai új parancsnokunk, Krausz generális. Nagy parádéval 'fogadják, kivonul eléje a pályaudvarra minden katonai és civil hatóság, díszszázad, katonabanda, sivítva vágtató autók tömegében csúcssüveges, prém- kuesmás, tollbokrétás katonatisztek százai. Az emberek csoportokba verődve állanak az utcán s egymást kérdezve találgatják, mi készül már megint. — Marad a hetman 1 Trónízű állásától megfosztják? Uj főherceget hoznak a nyakunkra, s azt ültetik Ukrajna általuk teremtett trónjára? Mindenesetre jellemző a helyzetre, hogy ilyen fecsegésekre egyáltalában alkalom nyílik. Egy dolog azonban már határozott alakot kezd ölteni. A gazdásági krízis megtört Ukrajánban, a munkát rendes mederbe téeltók, a munkakedv, a ■ bizalom visszatért, sőt az idegem példa hatása és bátorítása méllett . a vállalkozókedv mind nagyobb méreteiket ölt. Bankcsoportok tárgyalnák tőkésekkel, gyárak, birtokok vételéről folyik a szó, külföldi expoziturák váhnák keletkezőben, s ami a legörven- détesebb, a magyarok vállalkozását főgádják a legtöbb rokonszenvvel. —1 Leheit, hogy a német organizáló e,rő hatalmasabb, tőkéjük több, kereskedelmi diplomáciájuk ravaszabb, a magyar természet megnyerő kedvességét 1 aanáBan neszt pótolhatj?, a, pénz és az erőszak. Fázva zárkózik el az ukrán kedélye a hideg spekuláció elől, nyílt ajtókat talál, aki becsületes őszinteséggel kopogtat náluk. Mert nem juthat az életben minden előny csak egynek. Hiszen, ha a németek nagy erőt jelentő kiváló tulajdonságai mellett az egyéni kedvesség varázsával is bírnának, csakugyan meghódíthatnák, mint ahogy ellenségeik képzelik, hogy akarják, — az egész világot. fa Kiew Andrássy-útjára, a Krescsa- tikra néző lakásom erkélyén lesem a Krausz osztrák-magyar generális fogadására kivonult katonák visszatértét. A széles főutca járdáját sűrű tömegbén lepi el a nép, kíváncsian várják a parádés felvonulást. Jönnek a németek, felvonul a mi katonabandánk is, a cserfalombos cs. és kir. díszszázad élén táncoló paripán feszeng egy jóvágású ifjú ezredes. Végül jön az ukrán katonabanda, s egy díszbe öltözött ukrán század is. Zenekaruk valami víg nótát játszik, hiszen vidámnak illik ma lenniük, nagy ünnepe van Ukrajnának: látogatásával tisztelte meg fővárosukat egy osztrák generálás. i
