Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. január (2. évfolyam, 1-25. szám)
1939-01-08 / 6. szám
1839 JANUÁR 8. VASÁRNAP TTLVlDE'Kt A\OiVARHIM)AE 7 és azt hiszom, ebben az országban már ez az általános vélemény —, hogy a nemzetpolitika legfontosabb szempontjai megkívánják, hogy a föld tulajdona, vagy legalábbis a birtoka minél több kisegzisztencia kezében legyen, (Tomboló taps.) hogy minél több ember legyen a maga gazdája, minél több ember érezze az öpáiló műnk;; felelősségét, amely a társulatomban élő embernek egyik legbecsQ^ebb kincse és yeglátora. Igenis, szüfoégünk van gyökeres reformra, de/a gyökeres reformot következetesen és okosan kell végre- hajtani. Még józan, elég belátó a magyar földimk a népe, hogy tudja, értéket rombolni nem szabad és azt az átmenetet amely a mai túléltnek mutatkozott bir tökrjmdszer és a jövő ideális birtok- rendszere között szükségképpen le fog 'zajlani, úgy hajtjuk végre, hogy az minél előbb, ce a nemzetre minél kisebb kockázattal történjék meg-. Lesznek közölnünk ennek a birtokpolitikának az ütemére, . végrehajtási módozataira, sőt talán az ideális jövő birtokrendszer tago zódására nézve is bizonyos eltérések és különbségek, abban azonban, hogy gyö keres, gyors reformra van szükség, né setelférés nincs. Ha ezzel a tudattal ülünk le. ezt a problémát tárgyalni és tudatú ban vagyunk annak, hogy nagyban- egészben ugyanazt akarjuk, s csak a módot keressük, hogyan lehet a refor mot minden szempontot mérlegelve és latolgatva a nemzetre nézve a legnagyobb haszonnal végrehajtani, akkor lehetnék gyümölcsöző viták, de széthúzás, vádaskodás, gyanusítgatás, hogy ez el akarja gáncsolni a reformot, amaz meg mindenkit túl akar licitálni a demagógiában — ez el fog hallgatni. (Hatalma-' tapsvihar.) Gazdasági politikánk tengelyébe állítsuk a munkát — Nagy harc az élet és ez a harc a legélesebb. legérezhetőbb formában a tisztességes, besületcs megélhetésért, a biztosítottság érzéséért folyik. Tisztában kell lennünk vele, hogy ez a harc kettős: a nemzetnek a karca azért, hogy a nagy magyar nemzetesaládnak jutó kenyér minél nagyobb, minél ízesebb, minél bizto- sítottabb legyen és egy másik harc a nemzetcsaládon belül, hogy a kenyérből kinek mekkora karéj jusson. A liberális kor, amely szabad futást hagyott az egyénnek, eleinte azt vallotta, hogy állami beavatkozásnak nincs helye, de később maga is belátta, hogy nem lehet egészen szabadjára engedni az erőket, •> korlátozólag nyúlt bele szoelápolitikájá- val, adópolitikájával a karéjok loszelé- . ebe, a jövedelemelosztásba. Ma már az ellenőrzési rendszerrel messzebb tartunk. A gazdaságpolitika a legtöbb országban közvetlen beavatkozásra irányul és az állam legfőbb gondja az, hogy mindenkinek jusson akkora karéj, amelyből magát és családját becsülettel fenn tudja tartani. Egyet azonban nem szabad elfelejteni: amikor a kenyér, megosztására fordítjuk a figyelmet, nem szabad megfeledkeznünk, a kenyér növelésének gondjáról sem. Meg kell találnunk azokat a módszereket, amelyekkel az igazságnak is eleget tudunk tenni és a termelés szempontjait is kellően érvényre tudjuk juttatni. S abban a harcban, amelyet folytatunk, hogy a kenyér igazságosan oszoljék meg, nem szabad abba a hibába esnünk, hogy a harcot a vágyón, a tőke ellen folytatjuk, mert ezáltal csak tartalékokat emésztünk fel. Az igazi harc a szegénység leküzdésére irányul. Arra, hogy eltűnjön a szegénység, a nyomor, hogy legyen együtt annyink, amiből mindenkinek jut. (Hosz- szú taps és éljenzés-) Ha ez így van, legyen meg a boldogulása, a nagyobb falatja annak, aki igazán tesz valamit a nemzeti kenyér növeléséért. Őrizzük meg hát, magyar testvéreim, azt a kincset, amely az egyéni leleményességben, az egyéni boldogulás vágyában rejlik, de ugyanakkor törjük le a mohó profitéhséget, irtsuk ki a visszaéléseket, ültessük trónra a tiszta erkölcsöt nemcsak a magánéletben, de a gazdasági életben, s legfőképpen a közéletben. (Lelkes éljenzés és taps.) Szakítsuk szét az érdekhálózatok szövevényét, amelyek láttán elkeseredik szívünkben a hazafiúi érzés és ültessük vissza a megbecsülés trónjára a munkát, legyen az bármiuő, ha hasznos a nemzetnek, ha növeli a nemzet anyagi boldogulását vagy szellemi kincseit, ha virulóbbá, ragyogóbbá teszi a magyar életet. Gazdasági politikánk tengelyébe állítsuk a munkát, az okos munkát, amelyből valódi érték fakad és egy folyamatos és következetes, a termelés költségeivel számoló racionális mun- kahérpolitikán és szociálpolitikán keresztül adjuk meg a munkásnak az Ő méltó bérét. (Percekig tartó éljenzés és taps.) „Kibontom tehát a magyar élet mozgalmának lobogófát“ — Mindez egybefügg, Magyar Testvéreim. A társadalom gazdasági reformja csak úgy valósulhat meg, ha a társadalom szellemi reformja is megtörténik és mindez az egyénben kell végső gyökerét találja, az egyén lelkében, abban a nemzeti keresztény reneszánszban, amelyen át kell esnie az egyesnek, hogy a szociális igazság szelleme, hassa át a társadalmat és hogy egy más szellem keresse a siker reményében a gazdaságpolitikának boldoguláshoz vezető útjait. így lesz meg, így fog kivirágozni az új magyar élet, amelyet nagyon kell akarnunk, egységesen kell akarnunk, mindent lenyiigö zőeu kell akarnunk, hogy az elképzelő sek, a szavak színes, de sokszor délibábos világából testet öltött valósággá legyen. (Tomboló éljenzés.) — Nem konkrét feladatokat, hanem eszmei célkitűzéseket adtam elő, gyökerét és alapvetését azoknak a konkrét intézkedéseknek, amelyeket politikai programbeszédeim során részben mint már megvalósultaidat, részben mint terveket ismertettem. Erős a reményem, mi több: a bizodal mam, a hitem, hogy ezek az eszmei célkitűzések helyeslésre találnak szűkebb értelembén vett politikai barátain, párt hívein körén túl is. Érzem is, hogy így van. Hiszen még élénk emlékezetemben van a rokonszenvnek, a szeretetnek és megértésnek az a spontán megnyilvánulása, amely alig néhány hete az ismert parlamenti harcok közepette felém áradt. (Lelkes éljenzés, hosszantartó taps.) Meg vagyok győződve, hogy ennek a nemzetnek nagy többsége ezeket a célkitűzéseket magáévá teszi és felsorakozik ezeknek a célkitűzéseknek eszmei megváltására és ezzel gyakorlati, keresztülvitelük, valóravoltásuk lehetővé tételére.. Ez a meggyőződés ad erőt nekem és szilárdítja meg elhatározásomat, hogyha kell és ha nem teremtődik meg az a békés atmoszféra, amely e célkitűzések síina gyakorlati megvalósításához szükséges, a harctól se riadjak visz- sza. (Percekig tartó lelkes taps és éljenzés.) Itt arról van szó, hogy ez a nemzet élni akar, fejlődni akar, naggyá akar lenni. Ezek a célkitűzések mértföldkövei ennek az útnak, ezekét a célkitűzésekét meg kell valósítani a gyakorlati politikai mezején. De harchoz sereg is kell és ezt a sereget igyekszem egybegyüjteni egy országos mozgalomnak a lobogója alá, amelynek jelszava, ' amelynek vezérlő csillaga a mi nagy akarásunk, magyar életet élni, új magyar életet az ősi rögön. (Percekig tartó taps és lelkes éljenzés.) — Kibontom tehát a magyar élet mozgalmának lobogóját és felhívok minden magyart, a meglett férfit ép- úgy, mint a lelkes ifjúságot, szegényt és gazdagot, a nemzet fiait és leányait egyaránt, hogy a nagy céljainkért és szebb jövőnkért vállalt harcban tömörüljünk e zászló alá és teremtsünk meg egy olyan keretet, amelyben jelenlegi politikai barátaim és támogatóim mellett új erők is helyet és teret kapnak a közös munkára. (Percekig tartó taps.) „Magyar vezér csak egy van: Főméltóságú Kormányzó Urunk“ — A mozgalom kovász kell, hogy legyen, kovásza a magyar lelkiismeretnek, gerjesztője nagy elgondolásoknak, ébren- tartója meg nem alkuvó akarásnak. Magában kell, hogy hordozza az eszmének a magját, amelyből fakad és szárba szökik az élet és egyben keret is kell, hogy legyen, amely lenyúlik külvárosi utcákig, feluvégi házakig, szétszórt tanyákig és szervezeteivel behálózza á magyar Glóbuszt, számontartván a magyar millióknak minden gondját és bánatát, adván neki, a testvérnek segítséget, ahol baj vagy hiány mutatkozik. Nem pártpolitikai vagy személyi célok szolgálatában áll, hanem azért van, hogy ennek a nemzetnek minden fia és leánya érezze, hogy személye fontos, hogy szüksége van rá a nemzetnek, hogy a nemzet nein hagyja el, aminthogy ő sem hagyja el soha a nemzetét. Hordozója és közvetítője kell, hogy legyen a nemzeti öntudatnak, tudatositója a nemzeti célkitűzéseknek, ugyanakkor éber- szemű őre a szociális állapotoknak es szerve, segítője a szociális törődés nemzetmentő munkájának. Nélkülözheted szogálója a szociális igazságnak és a egységnek, hatalmas tartóoszlopa ezz ? rendnek és fegyelemnek, mint a ref mok, a haladás legbiztosabb zálogának. — Nem vezérkedni akarok az új lobogó alatt — magyar vezér csak egy van: Főméltóságú Kormányzó Urunk (Percekig tartó viharos taps és éljenzés) — hanem szolgálni a nemzetet abban a formában, amelyben szolgálni kell, azon a poszton, ahol állok és ez a vezetés, ez az eszmei célkitűzés feladatának az ellátása. — Amit most meghirdetek: nagy hívás, nagy kiáltás sorakozóra, hogy az egységesen menetelő magyar erősebb legyen. Ezért bontom ki ennek az országos mozgalomnak a lobogóját, ezért hívok alá minden jószándékú, becsületes magyar embert, aki velünk akar dolgozni és munkálkodni a magyar életért, akozat is, akik az én politikai barátaim körén vagy általában eddig pártkereteken kívül állottak. És ez a sorakozó egyben seregszemle is volt, ahol látni fogjuk, kik azok, akikre a nemzetnek most következő sorsdöntő időszakában számítani tudunk, kik azok, akik a magyar élet keskeny ösvényén, amely a tespedés posványa és a felelőtlenség szakadékai között vezet, velünk együtt, egy csapatban kívánnak menetelni. (Viharos éljenzés.) .Taross Andor (tomboló éljenzés), Rátz Jenő (éljenzés), Hóman Bálint (éljenzés) barátaim, akik osztoznak velem e mozgalom irányításának legfőbb gondjaiban, velem együtt az ország minden részében ki fogják tűzni a kibontott lobogót, amely alá szeretettel várjuk városi, falusi testvéreink megértő felsorakozását.- Magyar Testvéreim! Pesten, Budán, * I Z J ENYHE A HATASA szerte az országúin és a messzi végéként Értsd és halljad, mit akarunk! Mit akarui&k? — Akarunk: új Magyarországot, magyar megújhodást, nacionalista társadalmat. katonai szellemet, tettrekéss fegyelmet, faji öntudatot, fajvédelmet.. -■ — Lelki reformot, tehát keresztény erkölcsöt, keresztény összetartást, evangéliumi harcos szeretetet, egyszerűséget, áldozatosságot. — Társadalmi reformot, a szociális igazság országépitését, szabad pályát minden magyarnak, egyetlen társadalmi értékmérőt és rangadót: a nemzetnek tett szolgálat hasznosságát, — Gazdasági reformot: magyarnak <t magyar földet, harcot a szegénység leküzdésére, munkát s a munkának megbecsülését, közéleti tisztaságot, a profitéhség letörését, a visszaélések kiirtását! — Mit akarunk? Mindent lenyűgöző, egységes magyar akaratot, magyar életet! A gyűlés közönsége percekig, felállva éljenezte a miniszterelnököt. A beszéd közben és végén szavalókóru- sok állandóan ismételték, a minisztere elnök beszédének . egyes kiemelkedő fezeit, Az olasz sajtó Imrédy miniszterelnök beszédéről Róma, január 7- Az egész olasz sajtó részletesen ismerteti Imrédy Béla miniszterelnök tegnapi beszédét és abból különösen azt a részt emeli ki, amelyben a magyar miniszterelnök rámutatott arra, hogy Magyarorszag és a magyar kormány állandóan békés szándékkal közeledett Csehszlovákia felé és igyekezett * barátságos együttélés feltételeit megte- remteni, de úgy látszik — mondotta Im- rédy miniszterelnök —, hogy cseh részről ezt nem akarták tudomásul venni, vagy nem állt módjukban erre megfelelően reagálni. Meg ökíe &ű ét es leíeségét a 80 éves féi*f Székesfehérvár, január 7. Sár- bogárdon Zsizsik István 80 éves napszámos elhatározta, hogy nyomora és betegsége miatt megöli szintén 80 éves feleségét és azután felakasztja magát. Pénteken reggel fejszével nyolc esapást mért felesége fejére. Az asszony azonnal meghalt. Zsizsik azután átszólt a szomszédokhoz, hogy megölte feleségét, majd a kocsmába ment, ahol iddogálnl kezdett. A szomszédok értesítették a csendőröket, akik Zsizsiket a kocsmában találták, őrizetbe vették és a székesfehérvári ügyészség fogházába szállították. Az öreg ember azt mondta, hogy a gyilkosság után fel akarta akasztani magát, de nem volt hozzá elég lelki ereje. Szovjet-tiltakozás Prágában a doni kozákok értekezletének engedélyezése miatt P á r i s, január 7. A Matin moszkvai jelentése szerint a szovjet-kormány Prágához tiltakozó-jegyzéket intézett a doni kozákok prágai értekezletének összehívása miatt. Szovjet részről úgy vélik, hogy az értekezlet megtartásának engedélyezése cseh-szlovák részről Moszkva ellen irányuló barátságtalan aktusnak tekinthető. Szovjet politikai körökben kijelentik, hegy amennyiben Cseh-Szlovákia továbbra is ellenségesen lép fel Szovjet- oroszországgal szemben, Moszkva kény* télén lesz felbontani a szovjet—csehszlovák támadást kizáró egyezményt.
