Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1939-01-25 / 20. szám

6 M&f&ÄRHIRMfc 1939 JANUAR 25. SZERDA Hivatalos közlemény a német gyarmati követelésekről f,A gyarmatok visszaszerzése csakis békés úton történhetik meg1' Berlin, január 24. A német gyarmat- ügyi hivatal közleményt adott ki a német gyarmati követelésekről és ebben leszö­gezi, hogy a négyéves terv és a gyarmati köve­telések nem zárják ki egymást. A gyarmati nyersanyagokra Német­országnak minden körülmények kö­zött szüksége van. Kimondja a köz­lemény, hogy a gyarmatok vissza­szerzése csakis békés úton történhe­tik meg. A gyarmatokra való tömeges kivándor­lás gondolatát a közlemény elveti,ugyan­akkor azonban rámutat arra, hogy kor­látolt kivándorlás viszont elkerülhetet­lenül szükséges a nyersanyagforrások feltárása érdekében. Leszögezi a közlemény, hogy a „régi, vagy korábbi gyarmatok“ kifejezés kerü­lendő, mivel a kérdéses területek ma. is német gyarmatok, csupán mint mandá­tumok állnak idegen közigazgatás alatt. Végül felsorolja a közlemény azokat az okokat, amiért Németország gyarmatai! visszaköveteli. Eszerint Németországnak vissza kell kapnia gyarmatait, mert: 1. ezt követeli Németország becsüle­tének helyreállítása. 2. Németország­nak gyarmataihoz vitathatatlan joga van. 3. A gyarmatok visszacsa­tolása gazdasági szükségszerűség. 4 Németországnak is erkölcsi joga, hogy a kultúra terén elmaradt népek nevelé­séhez hozzájáruljon. Megcáfolták az ostmarkt csapat­összevonások kivét „Nevetséges moszkvai vészjelek“ Berlin, január 24. A Völkischer Beobachter magyarázatokat fűz egyes kül­földi lapokban megjelent híresztelések­hez, amelyek szerint az Ostmarkban ál­lítólag nyugtalanság uralkodik és emi­att csapatösszevcnások váltak szüksé- x gessé. A lap ezekben á riasztó hírekben bi­zonyos érdekelt köröknek azt a kísérle­tét látja, hogy eltérítsék a figyelmet a köztársasági spanyolok kétségbeesett helyzetéről a barcelonai arcvonalon. Cso­dálatosnak tartja, hogy külföldön tény­leg akadt néhány lap, amely magáévá tette ezeket a nevetséges moszkvai vész­jeleket, hogy azután a maga jószántából is hozzáadjon még egy párat. Mialatt ezeket a riasztó híreket elhiszik azok, akiknek szánták — fejezi be a lap —, azalatt Franco tábornok csapatai újra néhány kilométerrel közeledtek Barcelo­nához, Ettől a világ figyelmét minden moszkvai szenzáeióhíresztelés ellenére sem lehet eltéríteni. A Felvidéki pavilion lesz a dísze és főatrakciója a Budapesti Nemzetközi Vásárnak Egész sorozatát ismerjük már azoknak a kormányintézkedéseknek, amelyek egymás után bontják le a Felvidék és az Anyaország között a hazatérés első hónapjaiban szükség­szerűen fennállott korlátozásokat és gazda­sági különbözőségeket. Ma ott tartunk, hogy a Felvidék egész termelése, legyen az akár mezőgazdasági, kisipari, vagy gyáripari munka, szerves egészként bekapcsolódott már az Anyaország gazdasági testébe, s ha van­nak még eltérések, csak a Felvidékre vonat­kozó rendelkezések, úgy azok kivétel nélkül a mi felvidéki termelésünk javát szolgáló, az átmenet nehézségeit megkönnyítő intéz­kedések. Ebben a helyzetben természetes érdeke el­sősorban a Felvidék gyáripari, de szinte ugyanoly mértékben a Felvidék kisipari és népipari termelőinek is, hogy a Haza nagy gazdasági egységéoe történt beolvadásukat a piac terjedésével járó összes lehetőségek ki­aknázására használják fel. A magyar keres­kedelem és a magyar fogyasztó jórészt a kormány gondoskodása folytán képet kaptak ugyan már arról sajtóközlésekből, előadások sorozatából, hogy mivel egészíti ki a Felvidék az Anyaország termelését. Az egyes termelő­nek, iparosnak ennél azonban jóval többre van szüksége. Közvetlen kapcsolatot kell te­remtenie az ország fogyasztóival, ennek a piacszélesitő tevékenységnek pedig csak egy módja van s ez a szakba vágó magyar ke­reskedőkkel való érintkezésbe lépés. A magyar ipar erre a célra, ennek a lehe­tőségnek megteremtésére több, mint három évtizeddel ezelőtt külön nagy propaganda- szervet hívott életre, a nálunk is jólismert Budapesti Nemzetközi Vásárt, amelyet ez évben április 28-től, május 8-ig tartanak meg a budapesti Városligetben. A budapesti ta vaszi árumintnváeár az egész magyar ipari termelés bemutatója. Tudja ezt a kereskede­lem is, nepiesak a belföldön, hanem a külföld számtalan országában is. A kereskedők mind odaseregjenek a Budapesti Nemzetközi Vá­sárra úgjr, hegy az iparos ós a népioar, ha résztvesz ezen a vásáron, azzal a tudattal teheti, hogy itt valóban nlkalmat talál, hogy kapcsolatot létesítsen mindazokkal a keres­kedőkkel, akik az általa termelt áruk for­galombahozatalával csak foglalkoznak. A felvidéki iparosnak és népiparosnak, akinek ma legsürgősebb feladata, hogy az Anya­ország piacával a legszorosabb kapcsolatot létrehozza, a vásár kínálja tellát az elkép­zelhető legjobb eladási és egyben azt a lehe­tőséget, hogy a saját üzeme fenntartásához szükséges eszközök, gépek, félkészáruk, sőt nyersanyagok legkedvezőbb beszerzési lehe­tősége iránt tájékozódjék. A Budapesti Nemzetközi Vásárban rejlő ezek­nek a lehetőségeknek értékét a vásár a felvi­déki termelőkkel szemben ezévben még azzal is fokozni kívánja, hogy a Felvidék ipari bemu­tatóját teszi meg a tavaszi propagandaesemény legnagyobb és legszembetűnőbben előtérbe he­lyezett attrakciójává. Az eddig tervek szerint a vásár a felvidéki termelés bemutatására köz­vetlenül a főbejárattal szemben impozáns mé­retű és a különösen díszes kivitel által is fel­tűnővé tett külön felvidéki pavillont állít, ami- által eléri azt, hogy nem lesz oly látogatója a vásárnak, aJti ne elsősorban a hazatért Fel­vidék büszke és boldog első magyarországi be­mutatóját tekintse meg. Szól ez természetesen nem csak a vásárt járó kereskedettre, hanem arra a közel egymillió főnyi látogató tömegre is, amely az egész ország ezer rétegezésű fo­gyasztó tömegeinek képviselőjeként sűrű ára­datban özönlik végig 11 napon át a vásár te­rületén. A felvidéki pavilion területi kialakítására és építkezésére vonatkozó tervezési munka most van folyamatban. Az elgondolások szerint az egységes pavilion keretében külön tagozatban mutatkozik majd be a gyáripar, a külön a kö­zép- és kisipar és több csoportban az egész ki­állítást színessé, kedvessé varázsoló felvidéki népipar. Budapesten ma természetesen divat a Felvidék. A felvidéki népművészetek mintái,, egyes értékesebb darabjai díszeivé lettok az ország dekorációs művészetének épp úgy, mint a családok otthonának. Mindenki akar valami felvidékit. Bizonyos tehát, hogy a felvidéki pa- villónban résztvevők közül nemcsak a gyár­ipar és a közművcsipar foaria minden tekintet­ben elérni célját, hanem bőséges eladási lehe­tőséghez fognak jutni mindazok a népiparosok is. akik falujuk, körzetjük, háziipari termékei­vel, apróbb népi műkincseivel vesznek részt ezen a vásáron. Teiv a házasságelőtti orvosi vizsgálatról és tanácskozásról A Telein Egyesület a nemibetegségek leküzdésére, idei első előadását vitéz Bér de Károly dr., a pécsi Erzsébet Tudo­mányegyetem nyilvános rendes tanára tartotta a „Családalapítás és a nemibeteg­ségek“ címmel. Utalt arra előadásában, hogy a családalapítás minden kérdését, így a nemibetegségekkel való viszonyát is két nézőpontból, az egyénéből és a társa­daloméból kell megítélni. Ahhoz nem fér kétség, hogy az egyéni jogok tiszteletben tartása mellett a társadalom követeléseit és szempontjait elsőbbség illeti meg eb­ben a tekintetben. Mivel a beteg fizikailag képes a házasság- kötésre, ha nem tudja magáról, hogy be­teg vagy ha nem ismeri betegségének kö­vetkezményeit, vagy gyáva ahhoz, hogy a konzekvenciákat levonja, behurcolja be­tegségét a családjába és átszármaztatja azt házastársára sőt gyermekeire is. Az egyes betegségeknek a jelentősége más és más a családalapítás szempontjából, mert némelyik messze kihat a szervezetre és az utódok fertőződésére vezet, míg a másik csak helyi megbetegedést okoz. Egy tekintetben azonban egységesek, hogy a testiek mellett súlyosan károsítják erkölcsileg és gazdaságilag a fejlődésnek induló családot A betegségnek a házasságba való behur- colása, higiénikus nevelés, felvilágosí­tás, jellemképzés és a házasság előtti orvosi tanácskozás ós vizsgálat segítsé­gével megelőzhető. Kötelező orvosi vizs­gálat ma még nem vihető keresztül tel­jesen, de kötelezni kellene minden házasulan­dót arra, hogy a családalapítás előtt orvosával a fertőző, öröklődő és a nemi betegségekről tanácskozzék. Az orvos tanácsa sem a betegre nézve nem lehet kötelező, sem törvényes fóru­mok előtt nem bírhat tiltó hatállyal* viszont az orvos sem vonható felelős­ségre a következményekért nagyobb súllyal, mint más természetű orvosi ta­nácsoknál. A nagyszámú hallgatóság hosszasan megtapsolta Berdé professzor mindvégig nagy figyelemmel hallgatott, érdekes előadását. Borsod vármegye elismeréséi nyilvánította Jaross miniszternek Miskolc, január 24. Borsod vármegye törvényhatósági bizottsága rendkívüli közgyűlésén vitéz Borbély-Maczky Emil az ismét önálló Borsod vármegye főis­pánja letette a hivatali esküt. Ezután Lukács Endre alispán méltatta az újon­nan beiktatott főispán érdemeit, majd vitéz Benőffy Pál bizottsági tag a Vitézi Szék üdvözletét tolmácsolta. Borbély-Maczky Emil főispán ezután megtartotta székfoglalóját, amely­ben utalt arra, hogy fajvédő volt már akkor, amikor ez még nem volt uralkodó eszme. Hangoztatta, hogy a kormány programját teljes egészé­ben magáévá teszi. Megállapította, hogy Borsod vármegyé­ben nem ütötte fel fejét semmiféle szél­sőséges hang. A közgyűlés ezután az elhunyt Haller József gróf és a lemondott Biró Pál he­lyére Bőnis Aladár nyugalmazott főis­pánt és Melczer Béla sajóőrsi földbirto­kost örökös törvényhatósági bizottsági taggá választottak. Farkas Gyula volt országgyűlési képviselő mély megdöbbe­nését fejezte ki a munkácsi betöréssel kapcsolatban, a megye őszinte részvétét fejezte ki a hősi halottak hozzátartozói iránt és indítványozta, hogy fejezzék ki Munkács rendőrségének, nemzetőrségé­nek és a város közönségének Borsod- megye elismerését. Indítványozta azt is, hogy Jaross Andor minisztert biztosítsák elisme­résükről és arról, hogy ténykedései­vel egyetértenek most is, amikor Ja­ross Andort igazságtalan támadások érik. Farkas Gyula indítványait elfogadták és elhatározták a munkácsi hősi halottak hátramaradottjainak támogatását, majd táviratilag üdvözölték Imrédy Béla mi­niszterelnököt és Csáky /stván gróf kül­ügyminisztert. Vakok, akikéi láiókká operáltak A szemész-professzorok tapasztalatai szerint azok, akik vaknak születtek, műtét után is csak nehezen „tanulják meg" Dr. Henri Bouquet, a Le Temps orvosi munka­társa a műtéttel látóvá tett vakokról érdekes cikket írt. Elmondja, hogy az orvosi tudomány körülbelül 40 ilyen esetet tart számon. Leg­utóbb egy 22 éves vak angol lányt operáltak meg és adták vissza látását. Az ember azt hinné, hogy a vak, aki egyszerre látni kezd, szinte ujjong az örömtől. A tapasz­talat azonban azt mutatja, hogy csak azok örülnek a látásnak, akik nem vakon születtek, hanem már láttak, látásukat elvesztették és újra vissaznyerték. A született vakok azonban szinte fájdalmasan eltorzult arccal, védekező mozdulatokkal merednek az előttük megnyil­vánuló szín és formavilágra. A megoperált vak eleinte valójában nem is lát, bár szeme felfogja a látási ingereket. A szó szoros értelmében véve meg kell tanulnia látni. És ez a tanulás a megoperált vakok, ese­tében különösen nehéz. Minél fiatalabb korban történik a műtét, annál több a remény arra, hogy a meg­operált vak élni is tud most már ép szemeivel. De míg az egészen fiatal gyermekek is nehezen í látást I tanulják meg a látást, a cikk szerzője pontos megfigyeléseket végzett egy nyolcéves francia ■ fiún, akinek mindkét szeméről hályogot távolí­tott el. A gyermek született vak volt. Hosszú ideig tartott, amíg a színeket meg tudta külön­böztetni. Rendszerint ez az első állomás. Ettől fogva bármit mutattak neki, az csak szint je­lentett számára. Hónupok teltek el, amig a legegyszerűbb formákat fel tudta ismerni, de itt már se­gítségül vette a többi érzékszervet is. A térben biztosan eligazodni sohasem tudott, sohasem tudta a tárgyak nagysá­gát és távolságát még csak hozzávetőle­gesen is megbecsülni. De többi „tudása“ is csak addig tartott, mig intézetben tartották és állandóan foglalkoz­tak vele. Mikor az intézetből hazavittók, úgy­szólván mindept elfelejtett, csak a színeket tudta valamennyire megkülönböztetni és az akadályokat kikerülni. Egy montevideoi sebész több vakon szüle-, tett gyermeket tett látóvá, de ezek közül csak egy hatéves korában megoperált lány tudta csak tökéletesen használni látás­szervét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom