Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1939-01-25 / 20. szám

t939 JANUAR 25. SZERDA TEWHDEKl *-Afcl<jfe^R-HIRMR 7 Széljegyzet egy parlamenti felszólaláshoz „A* elszakított területen felnőtt ifjú- ság valahogy úgy képzeli a dolgot, hogy az ő húszéves hősiessége mellett a Csonkamagyarországon lévök páholyban ültek és vajmi keveset tettek azért, hogy velük ismét egyesülhessenek.“ A Gazdaságkutató Intézetre felelősségteljés feladatok várnak a gazdasági és szociálpolitikai reformok során Dr. Baranyai Lipótot választották a tízéves jubileumát ülő intézet elnökévé Nem az anyaországbeli, de a felvidéki 'ifjúságnak sem érdeme az, hogy most egyesülhetnek. Nem is erről akarok be­szélni, azt szeretném megvilágítani, hogy hogyan kerülhetett ez szóba a parla­mentben. A csehszlovák kormányzat nagyon jól tudta, hogyha a magyarságot anyagilag lerontja, nincstelenné teszi, akkor nagyon olcsón vásárolhatja meg, kevés adomd nyért nagyon hálás lesz. Nemcsak tudta ezt, de ezt is csinálta, csendesen, titok­ban, de annál szívósabban. Az adót két féleképen mérték, közmunkákban magyar nem részesült, hivatalba, ha magyar be h jutott, nem haladt előre stb., stb. Ezért voltunk mi igenis rosszabb anyagi helyzetben. Meg kell csak néznünk a fel­vidéki főiskolások helyzetét, mennyivel silányabbak anyagi viszonyaik, mint az anyaországbelieké. Most újabban is hány főiskolás hagyta félbe tanulmányait, ép­pen anyagi helyzete mialt. De nemcsak főiskolásaink, de a többi felvidéki fiatal is nagyon jól tudta azt, hogy miért nyo­morog. Hiába mesterkedett a kormány tat, mi láttuk, hogy minden nyomorunk azért van, mert hogy magyarok va gyünk. Ha feladtuk volna magyarságun­kat, nem nyomorogtunk volna tovább és nem érzenénk ma magunkat többnek az anyaország if júságánál. Önmagunkat jutalmazzuk ezzel a tudat­tal, ez az erkölcsi fizetség magyar maga­tartásunkért. Ne irigyelje ezt senkise tő­lünk, nagy árat fizettünk érte. Aztán még egy, amit meg kell jegyez­nünk. A határt cseh-szlovákiában nagy­szerűen elzárták az anyaország felé és nekünk állandóan szemünkbe szórták a magyarság minden hibáját. Nekünk vé­denünk kellett magunkat ez ellen és eb­ben nagyon kevés támogatást kaptunk. Hozzánk főleg az operettmagyarkodás ju­tott el. Tartalom kellett magyarságunkba s ha nem kaptuk ezt az anyaországból, magunknak kellett ezt megérlelnünk. Vé­denünk kellett magunk igazát a kommu­nistával szemben kommunista terminoló­giával, cseh szocialista, szociáldemokrata, vagy agrárpártival szemben úgy, hogy magyarok maradtunk és mégse csukhat tak le bennünket. Százszor, de ezerszer is megfogalmaztuk azt, hogy miért vagyunk magyarok, hogy miért szavazunk a „kor­rupt“ ,,Egyesült Magyar PárV'-ra, egy­szóval azt, hogy mit jelent az magyarnak lenni. Büszkék vagyunk magyarságunkra, mert csak ezt tudtuk megmenteni, de ez mindenünk. Mert mi úgy érezzük, hogy felelősségteljesebb magyarságot hoztunk magunkkal, amit éppen a megpróbáltatás termelt ki bennünk. Mi még ma is úgy érezzük, hogy rajiunk múlik a magyarság sorsa, mintha még ma is a határon túl élnénk. Még mindig úgy látunk, mintha a határon túlról néznék ezt az országot, és még mindig úgy is aggódunk érte. Nagyon aggódunk és féltő szeretettel for­dulunk az anyaország ifjúságához, mi­előtt vele összeforrnánk. Kérjük, ne ma­rakodjék, ne marja magyar a magyart. Magyar bűnökért vezekeltünk és kénysze­rültünk a magyar bűnök megbánására, de a bűnbmiat viszont tisztultabb ma­gyarrá tett bennünket. Mikor összeolvadunk a Csonkahaza ifjúságával, tisztultabb, felelősségtelje­sebb magyarságunkat szeretnénk átmen­teni. Kérjük ezért az óhaza ifjúságát, tartson mennél gyakrabban önkéntes ön­revíziót, ami acélosabbá, teltrekészebbé teszi majd minden magyar munkához. A kassai főiskolások elnöke. Budapest, január 2í. A Magyar Gazda­ságkutató Intézet most tartotta meg 1939. évi rendes közgyűlését a tagoknak élénk részvétele mellett. Jelen voltak többek között: Kovács Alajos államtit­kár, Navratil Ákos és Reiohenbach Béla egyetemi tanárok, Judik József, a Ma­gyar Nemzeti Bank igazgatója, Dobrovits Sándor, a M. kir. Központi Statisztikai Hivatal alelnöke, Éber Antal, Knob Sán­dor és Mntolcsy Mátyás országgyűlési képviselők, Metzler Jenő, a MOKTÁ1Í vezérigazgatója, Kresz Károly, a TÉBE igazgatója, Sajóhelyi István miniszteri tanácsos, vitéz Gyulay Tibor, a Kereske­delmi Kamara főtitkára és mások. A közgyűlést Konkoly-Thege Gyula államtitkár, a M. kir. Központi Statisz­tikai Hivatal elnöke, a Gazdaságkutató Intézet ügyvezető alelnöke nyitotta meg. Megemlékezett arról, hogy az Intézet a közelmúltban töltötte be fennállásának tizedik évét és kifejezést adott azon meggyőződésé­nek, hogy — Tíz esztendő telt el azóta, hogy a Magyar Gazdaságkutató Intézet megala­kult és működését megkezdte. Valameny- nyiünk szándéka szerint is járok el, ami­kor az elmúlt évtizedre visszapil­lantva, a közgyűlés köszönetét juttatom kifejezésre mindazokkal szemben, akik a gazdaságkutatás ideáját 1927-ben felka­rolták és azt a következő esztendőben meg is valósították. Elfogulatlan objek­tivitással mondhatom, hogy ez az intézet maradéktalanul valósí­totta meg mindazokat a célokat, amelyeket alapítói annakidején eléje szabtak. Azok a szakférfiak, akik az intézet mun­káját ezalatt a tíz esztendő alatt irányí­tották, nemcsak szellemi felszerelését emelték minden versenyt kiálló színvo­nalra, hanem — és ez nem volt sokkal könnyebb — a gazdasági élet körében komoly érdeklődést és maradandó szim­pátiát teremtettek iránta. Ez tette lehetővé azt, hogy intéze­tünk a szoros értelemben vett kon­az intézet a működéséhez fűződő vá­rakozásoknak teljes mértékben meg­felelt. Megemlékezett arról, hogy az intézet volt elnöke, vitéz lmrédy Bála, aki az intézet ügyeit az intézet első nagynevű elnöké­nek, Popovics Sándornak elhunyta óta vezette és aki az intézet elnöki tisztségét közgazdasági miniszterré történt kinevez- tetése után is megtartotta, arról m. kir. miniszterelnökké történt kineveztetésekor lemondott. Kifejezésre juttatta az intézet bálá­ját vitéz lmrédy Bélával szemben azért a működésért, amelyet az inté­zet elnöki tisztében kifejtett. Ezt követte az elnökválasztás. A köz­gyűlés a Magyar Gazdaságkutató Intézet elnökévé három évi időtartamra Bara­nyai Lipót dr. felsőházi tagot, a Magyar Nemzeti Bank .elnökét választotta meg. Az új elnök, miután megválastzásáért köszönetének adott kifejezést, majd szék­foglalójában többek között a következő két mondotta: junktúrakutatáson kívül, a gazda­sági tájékoztatás és tájékozottság terjesztésének is fontos tényezője lett. Mindebben felbecsülhetetlen támogatást kapott az intézet Konkoly Thege Gyula alelnök úr Öméltóságától és Székács An­tal Öméltóságától, a munkabizottság el­nökétől. Nevük valóban elválaszthatatla­nul kapcsolódik az intézethez és annak működéséhez. Intézetünk lelke ma is Varga István professzor úr, aki ernyedetlen mun­kával, mindnyájunk által ismert és elismert tudományos kompetenciá­jával, szervező és irányító talentu­mával az intézet pozícióját kiépí­tette és konszolidálta. Működése első dékádjának végén mind­nyájunk nevében szívből köszöntőm őt Tolmácsolom neki nemcsak ennek a köz­gyűlésnek, hanem a gazdasági élet ve­zetőinek elismerését és köszönetét is és kívánom, hogy munkásságát a jövőben is az intézet fejlődése és boldogulása kí­sérje. 1927-ben és 1930-ban a Népszövetség égi­sze alatt Genfbe egybehívott konferen­ciák, Mihelyt az első lépés megtörtént, nyilvánvalóvá vált — ez úgylátszik a dolog természetéből folyik —, hogy a szabad gazdasági rend mechaniz­musába való beavatkozás útján meg­állni nehéz, vagy éppenséggel lehe­tetlen; annál nehezebb, minél szegényebb vala­mely ország. A javak és a tőke szabad forgalmát és az emberek szabad migrá­cióját korlátozó negatív jellegű intézke­dések a nemzetközi verseny kiküszöbö­lése útján törekedtek a hazai produkciót istápolni. A negatív, korlátozó intézke­désekhez azonban rövid idő múltán szinte szükségszerűen csatlakoztak a po­zitív beavatkozások. A kezdetben inkább incldentaliter jelentkező, hol negatív, hol pozitív jellegű rendszabályok lassanként rendszerbe tömörültek és előre át­gondolt, tervszerű gazdasági politika kialakulásához vezettek. E gazdaság­politika célja mindenütt a hazai gaz­dasági élet konjunkturális fellendí­tésére, a konjunktúra lehető stabili­zálására, adott esetben a gazdasági struktúra átalakítására és az autar- kia kiépítésére irányul. Létrejött a gazdaságpolitika intézésére hivatott bürokrácia, az intézkedések eszközei mindjobban differenciálódnak és hatásfokuk növekszik. Az irányított gazdaság­ban is előfordulnak ciklikus hullámok — Visszatérek mármost kérdésemre, amely az előrebocsátottak után úgy szól, hogy ebben, a centrális hatalom által irányított gazdasági rendszerben adódnak-e még magából a rendszer lé­nyegéből fakadó hullámzások és ennek folytán van-e még a konjunktúrakuta­tásnak mit vizsgálnia? Azt hiszem, van, de lássuk előbb egészen röviden, hogy e két rendszer miben tér el egymástól és miben egyezik meg egymással. Az ideálisan irányított gazdaságban nem a gazdálkodó individuum, hanem a centrális hatalom határozza meg, hogy a rendelkezésre álló termelő erők milyen elosztásban és milyen mértékben állítatnak a jószágterme­lés egyes ágazatainak szolgálatába. Ezzel természetesen indirekte a fo­gyasztás iránya és tárgya is deter- mináltatik. Meghiúsult a szabad gazdasági rendszer­hez való visszatérés kísérlete Az intézet a gazdasági tájékozottság terjesztésének fontos tényezője — Nem tartom magamat illetékesnek arra, hogy az intézet tízéves működését részleteiben ismertessem; erről Varga István tisztelt barátom fog beszámolni, sokkal nagyobb szakavatottsággal, mint azt én tehetném. Én csak egy dologra sze­retnék rámutatni: arra, hogy a gazdasági életnek az a rendje, amelyben gazdaságkutatónk műkö­dését megkezdte az elmúlt tíz esz­tendő alatt lényegbevágó átalakulá­son esett keresztül. Most, amikor a nekem kijelölt helyet ebben a körben elfoglalom, természetesen önkénytelenül is felvetődik bennem a kérdés, hogy a végbement átalakulás okozott-e, vagy okozhat-e változást a konjunktúrakutatás hasznosságában, csök­kentbe, vagy inkább növeli-e annak je­lentőségét. Gazdaságkutató intézetünk megala­kulása a 20-as évek végére, vagyis még arra az időszakba esik, amely­ben a világ a szabadgazdálkodás rendszeréhez törekedett visszajutni, ahhoz a rendszerhez, amelynek leg- sajátabb benső lényegéből fakadt a gazdasági fejlődés hordozója, a cik­likus hullámzás. Ebbe a gazdasági rendszerbe illeszkedett bele a Gazdaságkutató Intézet. Az 1929 április végén közreadott első jelentés be­vezetőjében a konjunktúrakutatás fel­adata a gazdasági élet jellegzetes cikli­kus jelenségeinek tárgyilagos megállapí­tásában és a bennük megnyilatkozó tör­vényszerűségek felkutatásában jelölte­tett meg, azzal azonban, hogy mindaz, amit ebből a kettős műveletből „a jövőre következtetni lehet — szóról-szóra — job­badán a gazdálkodó egyénre marad“. A gazdaságkutatás hivatásának ez a körülírása és egyben megszorítása is, ez felelt meg a szabad gazdasági rend szel­lemének és igényeinek. Alig néhány hó­nappal az első jelentés kiadása után a depresszió tünetei mutatkoztak, kerek két esztendővel később pedig nyilvánvalóvá lett, hogy a szabad gazdasági rendhez való visszatérés kísérlete meghiúsult. Mai szemmel nézve ez a kísérlet talán nem is sikerülhetett. Nem sikerülhetett, mert a háború idejéből visszamaradt egyensúlyhiányoknak az automatizmus útján való kiküszöbölése az anyagilag gyengébb rétegek rendkívüli megterhe­lését vonta volna maga után és ennek folytán olyan szociális feszültséget váW tott volna ki, amelyek következményem semmiféle kormány, még a győztes álla­mok kormányai sem vállalhatták. Min denki emlékezett még akkoriban a hábo­rús gazdálkodásnak az államhatalom által irányított organizációjára. Az egyre fokozódó nyomás hatása alatt nö vekvő nyomatúkkal vetették fel a kér dést: miért ne lehetne a gazdasági életre — békeidőben éppúgy, mint a háború­ban — az egyensúly irányában ható be­folyást gyakorolni. Megindult a nemzet­közi forgalmat korlátozó intézkedések sorozata, amely ellen hiába emeltek szót Ez az egyik lényeges eltérés a két rend­szer között. A másik az, hogy az irányi­A Kormányzó Űr Ófőméltósága mélynyomást! arcképe 63 SS cm. méretben P 1.40 + portdköltiégért, valamint a legújabban megjelent Csak ez a keresztünk Ó a ml vezérttnh Ez a ml hazánk feliratú fenti nagyságú, de háromszín nyomású képek P 1.50 + portóköltségért megrendelhetők: STADIÜH SAITÚVALLALAT RT-nm Budapest, VI., Rózsa>utca 111. sz. t

Next

/
Oldalképek
Tartalom