Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. január (2. évfolyam, 1-25. szám)
1939-01-25 / 20. szám
TEisVíDEKi AlG^ARHIRLÄg 1939 JANUAR 25. SZÍ1RDA tmgyobb az előretörAt mint korábban volt. A javaslat nem támadja meg any- nyira a zsidóság életlehetőségeit, hogy feltétlenül kivándorlásnak kellene következnie, bár kívánatos volna, hogy így legyen. Ha a keresztény ifjúság át tudja képezni magát gazdasági pályákra, miért ne tudná a zsidóság is átképezni magát más foglalkozási ágakra. Kétségtelen, hogy ilyen nagy társadalmi reform nincs zökkenő nélkül, de annak nem kell olyan nagynak lennie, hogy a nemzet ne bírná el. Ennek azonban első feltétele, hogy a zsidóság alkalmazkodjék és ne tegyen semmi olyant, ami megbillentheti az állam gazdasági egyensúlyát. Ellenkező esetben a kormányzatnak elég erővel kell rendelkeznie ahhoz, hogy minden visszaélést megakadályozzon még drákói intézkedésekkel is. A magyarság rendelkezik kellőszámban szakerőkkel, megfelelő embereket tud állítani a kellő helyre, hiszen hány magyar tehetség vándorolt ki azért, mert zsidó vállalkozásoknál nem tudott elhelyezkedni. A magyarság már régóla védekezett a zsidósággal szemben Tiltakozik az ellen az állítás ellen, mintha a javaslat idegen nyomásra készült volna, belügyeinkkel senki sem törődik, a törvényt úgy alkotjuk meg, ahogy arra a mi viszonyaink mellett szükség van. Történeti példák szólnak amellett, hogy a magyarság már a régi időktől fogva állandóan védekezett a zsidósággal szemben. Az az aggodalma, hogy ez a javaslat sem fog teljes megnyugvást hozni, mert ha valamiképpen nem biztosítjuk a vértisztaság kérdését, a vérkeveredés ellenőrizhetetlenül tovább bur- jánozhat. Igen sokan lesznek, akik ezt a kérdést fogják előtérbe állítani és ezért nem fog a javaslat nyugalmat hozni. A tűzharcosok, hadiözvegyek, árvák és rokkantak számára mentességet kér, valamint azoknak a tűzharcosoknak és hadirokkantak ivadékai számára is, akiket Magyarország területén soroztak *be. Jaross Andor minisztert támadta meg Rassay Rassay Károly szerint a javaslat olyan rendkívüli kihatású, hogy benyújtásával a kormány az alkotmányos élet minden tényezőjével szemben politikai és erkölcsi felelősséget vállal. Szerette volna, ha a módosításokat már a bizottsági vita előtt közölték volna. A második zsidójavaslat félredobja azokat a megállapításokat, amelyekre az elsőt felépítették. A második javaslatnál a jogegyenlőség kérdése már nem is játszik szerepet. A.népcsoport jelleg másodrangú osztállyá alakítja át a Zsidóságot és közjogi sérelmeket állít fel. Szerinte a javaslat indokolásában zavaros és megcáfolt elméleti a lapon-felállítja a, faji elméletet Szerinte a második javaslat nem gazdasági vonatkozású, hanem politikai. * Rassa.y Károly ezután hivatkozott Jaross miniszterre, aki azt mondta, hogy két kezén megtudja számolni azokat a zsidókat, akik a Felvidéken méltók voltak az elmúlt évek alatt arra, hogy asszimi- láltaknak tekintjük őket. Szabad így emberek felett pálcát törni? A keresztény társadalomban talán nem voltak olyanok, akik alkalmazkodtak? Nem volt-e ilyen Jaross miniszter családjában is? A mai rozsnyói kórház főorvosa, Jaross Béla, az Orvosi Kamarában a szlovák csoport tagjai között szerepel. A javaslatot nem fogadja cl. Nem fogadja el a javaslatnak azt a rendelkezését sem, amely a Felvidékre kivételeket kíván felállítani, A mi feladatunk az, hogy a visszacsatolt területek teljes harmóniában egyesüljenek, lehetetlen minden törvényalkotásnál különállást biztosítani a Felvidéknek. Jaross Andor miniszter válasza Rassay támadására Jaross Andor felvidéki miniszter szólalt fel ezután személyes kérdésben. Rassay Károly olyan vágányon kísérelte meg a zsidóság védelmét, amely holt- vágány a felvidékiekkel szemben. Amíg ugyanis a trianoni magyar területen a zsidókérdés a zsidóságnak a gazdasági, pénzügyi és szellemi életében történt térfoglalása alapján ítélhető meg. a visszacsatolt területen 20 év tapasztalatai alapján lehet lemérni azt, hogy ki, milyen mértékben vállalta a magyar nemzettel való közösségét olyan viszonyok között, amikor ez áldozatokat jelentett. Nem volt és nem is lesz antiszemita, mert semilyen kérdést sem hajlatuk) érzelmi vagy indulati alapból kiindulva megítélni. Tárgyi alapon ítélte meg felszólalásaiban a zsidóság problémáját is. A felvidéki magyarság igyekezett a zsidóságot is a magyar nemzetközösség keretében tartani, a zsidóság azonban a múló évek arányában igyekezett a látszólag süly- lyedő bárkáról menekülni. Az évtizedenkint tartott népszámlálások grafikonjai tökéletesen kimutatták, hogy egyre, fogyott azoknak a zsidóknak a száma, akik a magyar nemzetközösség- gel azonosságot, mertek vállalni. 1930-ban a Szlovákiában élő 134.000 zsidó közük — a számok precizitásáért nem vállalhat felelősséget, mert emlékezetből mondja, — csak 9600 vallotta magát magyarnak, Ru- szinszkóban pedig 101.000 zsidó közül 5600. A zsidóság fokozatosan elfordult a magyarságtól. Erre nágyon jellemző a turóczszentmar- toni Ügyvédi Kamara lajstroma, amelyből könnyen megállapítható, hogy a magyar társadalommal külsőleg közösséget vállaló zsidó ügyvédek legnagyobb része csehszlováknak, vagy zsidónak vallotta magát. Az említett kamarai névjegyzék adatai szerint egy nagyapa még magyarnak, az apa zsidónak, a fiú cseh-szlováknak vallotta magát, ami egyszerű példa arra, hogy a zsidóság milyen mértékben hajtotta végre a disszimiláeiót a saját kebelében. Van erre másik példa is. Kassán Ungár Jób dr., aki egy időn keresztül szintén tagja volt az Egyesült Magyar Pártnak, az egyik kultúrkörben tartott előadásában ezt mondotta: a nagyapám Galíciából jött be, zsidó volt, apám már magyarnak vallotta magát, én is úgy érzem, hogy magyar vagyok• A fiam már nem vallja talán magát magyarnak, de hogy az unokám mi lesz, azt nem tudhatom, Ez a kijelentés körülbelül 1935-ben hangzott el. Az Egyesült Magyar Párt igyekezett együttműködni Kassán is az ottani zsidósággal a nemzeti közösségi munkában, de sajnálattal kellett megállapítania, hogy a zsidó súg menekülni igyekezett a bárkáról, mert akkor nem képzelte, hogy ilyen hamar jön München és másként fordul majd a világpolitika. Sokkal több felelősséggel gondolkozzunk, beszéljünk és cselekedjünk Jaross Andor ezután megállapította, hogy Rassay Károly megnyilatkozásaiban ugyanolyan felelőtlen, mint amilyen felelőtlenül ír az Esti Kurír. Tegnap például azt írta az Esti Kurír, hogy a felvidéki minisztériumban Ferencz József képét letakartatták és felháborodással állapította meg, hogy milyen különös 'szellem élhet a minisztérium vezetőjében, aki ezt tette. A cikk nyomán megjelent a minisztérium épületében Károlyi ■György gróf és izgatottságában, amint az előcsarnokba lépett, letépte a papírost és így leleplezte az Esti Kurírt, mert a papiros alól nem Ferencz József képe tűnt elő, hanem egy németnyelvű felirat, amely az épület felépítését örökítette meg, I. Ferencz József korában. Hasonló felelőtlenséggel akarta Rassay Károly a zsidójavaslattal kapcsolatban az ő személyét kipellengérezni, megállapítván, hogy hogyan mer a zsidókérdésben intranzigens álláspontot elfoglalni, amikor egy rokona az orvosok lajstroma szerint cseh-szlováknak vallotta magát. Megállapítja, hogy Jaross Béla dr.-t nem ismeri, nevét most hallotta először és nem rokona. A magyar politikai és parlamenti életnek azt kívánja, hogy sokkal több felelősséggel gondolkozzunk, beszéljünk és cselekedj ünk- (Hosszan tartó nagy taps.) Éljen Jaross! — kiáltják sokaö a bizottság tagjai közül. „Nem szoktam valótlant állítani“ Rassay Károly ugyancsak személyes kérdésben szólalt fel és kérte Jaross minisztert, jelentse ki, hogy Jaross Béla nem rokona és akkor meg kell állapítania, hogy ebben a vonatkozásban őt félrevezették. Jaross Andor: Vagy elhiszik a szavamat, vagy nem! Nem szoktam valótlant állítani! Glller János: Kijelentem, hogy nem w- kona! Én, ismerem, én neveztettem ki <i rozsnyói katolikus kórházba. > Mecsér András utalt arra, hogy Rassay Károly a személyeskedés terére lépett, <* miniszterelnököt következetlenség gél vú-> dolta meg. Ha erről van szó, felemlíti» hogy 1920-ban az Ébredő Magyarok Egyesületének volt egy korifeusa, aki akkor a zsidókat a temetőbe küldte. Ez a korifeus Rassay Károly volt. Ezután a javaslattal tudományos, eugenetikái szempontból foglalkozott, bebizonyítva, hogy a zsidó szellemiségnek oka. a zsidó fajiság. A javaslat helyes alapon indul el, amikor a félvéreket a zsidókhoz sorozza. A helyes megoldás az volna, ha a törvény megtiltaná a vegyes házassá- gokat és szükségesnek tartaná törvényben kimondani a fajgyalázás bünteti sét is. Az utolsó szónok Rupert Rezső volt. Ezután a bizottság elhatározta, hogy az eredeti tervtől eltérően nem szerdán, hanem csütörtökön délután 5 órakor folyi latja a javaslat tárgyalását. A felvidéki minisztériumban nem Ferenc József képmását takarták le, hanem német nyelvű feliratokat Hivatalos cáfolat egy lapjelentésre Az Esti Kurír 1939 január 24-i szá- ] mában megjelent, a felvidéki minisztérium hivatalos helyiségében levő németnyelvű feliratok letakarásáról szóló cikkel kapcsolatban a felvidéki minisztérium a következő hivatalos közleményt adta ki: .. A felvidéki minisztérium épületében, amely annakidején az osztrák delegáció, majd az osztrák követség székháza volt, az épület régi rendeltetését szolgáló né- inetnyelvü feliratok letakarására történt kizárólag intézkedés. Merőben téves és valótlan tehát az Esti Kurír január 24-i számában megjelent közlemény, amely szerint a felvidéki minisztérium helyiségeiben I. Ferencz József képmását takarták le. * Egy császári és királyi kamarás természetszerűen föl kell, hogy háborodjék, ha Ferencz Józsefnek, a magyar történelemben oly döntően fontos szerepet játszott császárnak és királynak arcképét valahol kegyeletlenség vagy tiszteletlenség éri. Világos, hogy a császári és királyi kamarás tisztelete jeléül oda kell, hogy tegye a névjegyét a nézete szerint kegyelet lenül 'kezelt arckép elé- Eddig ez rendjén volna, de nincs rendjén az, hogy a képsértés meséjét elszínezeto bizonyos körúti sajtó. Mert először is nem igaz az, hogy a felvidéki minisztériumban pont Ferencz József képét takarták volna le, hanem az az igaz, hogy ebben az épületben; amely eredetileg az osztrák delegáció, később pedig az osztrák követség palotája volt, abban a percben, amikor egy magyar minisztérium rendelkezésére bocsátották, le kellett, hogy takarják az összes német föliratot, valamennyi német föliratot. Azt is, amely az osztrák császárról szólt, azt is, amely Dolfuss osztrák kancellár meg«— i gyilkolásáról szólt. Ezt kellett tenni« mert ezek a németnyelvű osztrák Spiira-; tok nem illenek össze sem a magyar mi'' nisztériummal, sem a mai német—-magyar külpolitikai viszonnyal. Ellenkie- zó'le, ha-ezeket a német fölirat okai főn f* hagyják, talán éppen az a császári és királyi kamarás gróf emelt volna ellenük kifogást, aki most a letakarást kifogásolta. Egyet ugyanis sem a császári és királyi kamarás, sem a mögötte üvöltöző körúti liberális sajtó nem vesz észre, azt, hogy ebben a palotában nem. a magyar királyról, hanem az osztrák császárról szólnak a föliratok. A császári és királyi kamarás ez alkalommal tellát az osztrák császár és az osztrák gondolat mellett tüntetett. S vele a „függetlenségi“ jelszóval ágáló Esti Kurír. Még megérjük, hogy ugyanezek a; „függetlenségi körök“ holnap esetleg a letakart Dollfuss-kép elé tétet le valakivel, esetleg egy- őrgróffal, névjegyet. Ez lenne a „magyar függetlenségi mozgalom“ legstílusosabb huszárvágása: tüntető magyar hódolat a bécsi osztrák szeparatizmusnak. Egyet azonban minden józan magyar tud, az osztrák követség épületét nem szabad összetéveszteni egy magyar minisztérium épületével, mint ahogy az osztrák császárt se tévessze össze senki a magyar királlyal. Mert a magyar királynak képe ott van a felvidéki minisztérium dísztermének falán a díszhelyen és életnagyságban s aki Ferencz Józsefnek, a nagy’magyar királynak kegyelettel hódolni akar, ott teheti le előtte névjegyét. Kamarások és függetlenségi magyarok egyaránt. Sajnos, a furcsa képafférral nemcsak magukat kompromittálják azok, akik ezt a nyilvánosság elé hurcolják, hanem igen rossz szolgálatot tesznek a német—magyar viszonynak is. S ez a dolog súlyosabbik része. ........................... Lelőtte felesénél, felkeverte epését, marti borotvával összevagdosta magát egy építőmester Nagykanizsa, január 24. Zákány községben Torma Sándor építőmester összeveszett a feleségével. A veszekedés hevében előrántotta revolverét és kétszer rásütötte az asszonyra. Az egyik golyó talált és Tormánét a nyakán megsebesítette. Az asszonynak védelmére kelt édesapja, Honfi János vasutas, akit Torma revolvere agyával fejbevert. A dühöngő ember azután szobájába rohant és borotvával összevagdosta magát. A revolverlövések zajára összefutottak a házbelick és értesítették a mentőket, akik a sebesülteket a nagykanizsai kórházba vitték. Torma Sándorné állapota életveszélyes; férjének sérülései is súlyosak.
