Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1939-01-25 / 20. szám

1939 JANUÁR 25. SZERDA TEHÍIDfKI _MmVarhirku> 3 Bartha Károly honvédelmi miniszter nagy beszéde a képviselőház honvédelmi vitájában Szerdán folytatják a javaslat álta­lános vitáját és ülést tart a 33-as országos bizottság 23 interpelláció a szerdai ülésen egyesített bizottságai folytatják a zsidó­A honvédelmi vita a képviselőházban kedden elérkezett a csúcspontjához. A inai ülésen válaszolt ugyanis Bartha Károly honvédelmi miniszter a vita szó­nokainak és foglalta össze azokat az eti­kai, katonapolitikai, valamint a javaslat­tal összefüggő egyéb kérdéscsoportokat, melyek a vita során felmerültek, s me­lyekre a javaslat képviseletében a mi­niszter felelt. Külön eseményt jelentett az a körülmény, hogy a honvédelmi mi­niszternek ez volt az első felszólalása a kéiyviselőházban s ebből a szemszögből vizsgálva beszédét, nyugodtan megálla­píthatjuk, hogy a Ház minden oldalán általános tetszés kísérte a miniszter be­mutatkozását. Elsőrangú szónok, aki nyugodt és higgadt fellépésével, mon­danivalóinak szabatos és áttekinthető csoportosításával, kellően képviselte azt a tekintélyelvet, amely a miniszteri szék­nek, másfelől a reformjavaslatnak kijár. Beszédét a Ház minden oldalán zajosan megtapsolták és a minisztert hossza-san Ünnepelték. A honvédelmi javaslat vitáját holnap, szerdán, folytatják és remélhető, hogy a holnapi, de legkésőbb a holnaputáni na­pon a javaslat vitája befejeződik. Egye­bekben • a szerdai nap zsúfolt programot ír elő politikusainknak, mert délelőtt a 33-as országos bizottság tart >, ülést egy- idobon a képviselőház ülésével, amely déli félegy órakor tér át a bejegyzett 23 interpelláció meghallgatására. A Ház ülése várhatóan a délutáni órákig el­tart, utána pedig délután 5 órakor a Ház A honvédelmi miniszter beszéde Ezután általános figyelem közepette vitéz Bartha Károly honvédelmi minisz­ter állott fel szólásra. — Elfogódottan állok itt, — mondotta — amikor a honvédelemről szóló törvény­javaslatot képviselem. Nemcsak azért, mert az a megtiszteltetés jutott osztály­részemül, hogy első parlamenti felszóla­lásommal a nemzet egy évszázados álmának, az önálló magyar hadseregnek meg­valósítását képviselhetem, amelynek igazi beteljesülését ebben a javaslat­ban látom, hanem azért is, mert teljesen átérzem ennek a javaslatnak a nemzet jövője szempontjából szinte felbecsülhetetlen horderejűt. (Éljenzés és taps.) Utalt a miniszter a trianoni kényszer alatt annakidején megalkotott honvé­delmi törvény indokolására, amely az ál­talános hadkötelezettségét, vagyis azt a kapcsolatot, amely a magyar embert ma­gyar állameszmével összefűzte, elszakí­totta. Ez az aggodalom, hála Istennek, nem [teljesedett be, mert a magyar nép legteljesebb áldozat- készsége és önfeláldozó kötelesség­Amit a honvédségnek adunk, azt a nemzetnek adjuk fft TELI CORVIN VÁSÁR A honvédelmi miniszter ezután rátért a javaslatra, megállapította, hogy a 20 év előtti romholó munkával .szemben ez a javaslat valóban alkotó munkát végez ás a boldogabb jövőnek alappilléreit törvény tárgyalását. A keddi ülésről itt számolunk be. A honvédelmi vita Szinyei-Merse Jenő alelnök 10 órakor nyitotta meg az ülést. Bemutatta az izra­elita vallásfelekezetek törvényes képvi­seleti szerveinek a zsidótörvénnyel kap­csolatban benyújtott, kérvényét, bejelen­tette, hogy azt elbírálás céljából a Ház együttes bizottságának adja ki. Napirend szerint folytatták a honvé­delmi javaslat vitáját. Huba.v Kálmán a törvényjavaslatot örömmel elfogadja, megjegyezve, hogy ez a bizalom nem a kormánynak, hanem a honvédségnek és a honvédelmi miniszter személyének szól. Történelmi adatok alap­ján megemlékszik a magyar katona hő­siességéről, s hódolattal adózott a leg felső Hadúrnak. Elismeréssel szól a honvédség veze­tőiről, akik a honvédségben nemcsak emberanyagot, hanem magyar test­vért Is látnak. Megemlékezett a magyar honvédség fel­vidéki hőseiről, majd a javaslat részle­teivel foglalkozva több kívánságod ter­jesztett elő. Utalt Hä Est című lapnak 1918-ban megjelent cikkeire, melyek a hadsereg ellen írtak és üdvözölték a cseh állam megszületését Kéri a minisztert, hogy intézkedjék aziránt, hogy ilyerft szellemű lapok ne férkőzhessenek közel a kaszárnyákhoz és a tisztikarhoz. Pel­veti a kérdést, hogy a kiváló altisztek nem kerülhetnének-e idők során a tiszti­karba. A kaució-rendszer eltörlését kéri és végül a javaslatot örömmel elfogadta. teljesítése következtében sikerült honvédségünket legfőbb Hadifrunk, a Kormányzó Ür Öfőméltósága (hosz- szantartó lelkes éljenzés és taps.) magas irányítása mellett a trianoni korlátozások ellenére nemcsak a megfelelő színvonalon fenntartani, hanem néhai Gömbös Gyula előre­látó gondoskodása folytán olyan mértékben továbbfejleszteni, hogy az már ma is megállja helyét még európai viszonylatban is. A magyar nemzet a legutóbbi krízis alatt áldozatkészségét mutatta meg ak­kor, amikor egyszerű hívó szóra minden törvényes kényszer nélkül, a társadalmi rétegekre való tekintet nélkül sietett a honvédség zászlaja alá, hogy a nemzet védelméből ki vehesse részét. Bármeny­nyire közismert tények ezek, mégis erről meg kell emlékezni és meg kell emlékezni á vita során a honvédség iránt pártkü­lönbség nélkül megnyilvánuló szerétéiről is. Úgy a maga mint a honvédség nevé­ben köszöni ezt a meleg elismerést és biz­tosítja a nemzetet, hogy a honvédség erre a jövőben is érdemes lesz. Kötelességé­nek tartja, hogy a tisztikarnak, altiszti­karnak és a legénységnek nehéz és önzet­len munkásságát a nemzet színe előtt el­ismerje. (Éljenzés és taps.) rakja• le. Amit a honvédségnek adunk, azt a nemzetnek adjuk és a jól felszerelt véderők által nyújtott biztonságérzet, a nemzeti érdekek öntudatos megvédésének lehetősége sokszorosan megjutalmazza ezeket az áldozatokat. A törvényjavas­lat megokolására elég két városnevet említeni: München és Becs. Mindkettő égy-egy csodálatos állomása a mai tör­ténelemnek, a nemzeti céloknak véráldo­zat nélkül való érvényesítését bizonyít­ják. És egy harmadik városnév: Mun­kács. tJjabb bizonyítékát adja a magyar nemzet hazafias önfeláldozásának s egyben intőpéldául szolgál arra, hogy honvédelmünket a legtökélete­sebben kiépítsük. Teljes őszinteséggel rámutatott a minisz­ter arra, hogy a javaslat eddiginél na­gyobb áldozatokat kíván a nemzettől. Kifejtette, hogy a jövőben -védekezni kell nemcsak a harcvonalakon, hanem az ország egész területén, a mögöttes or­szágrészekben. A honvédelemből az or­szág- minden polgárának ki kell vennie részét. Érvényesíteni kell azt a tapasz­talatot, hogy a honvédelemre való fel- készültségnek egyik leglényegesebb al­kotó része a gazdasági felkészülés, A mai kor legjellegzetesebb vonása a lá­zas fegyverkezés, amely nem feltétlenül háborús célokat szolgál, hiszen éppen a közelmúlt napokban láttuk, hogy a fegy­verek puszta jelenlétükkel, — bármeny­nyire paradoxonnak lássék ez az állítás, — egy újabb borzalmas világháború ki­törését akadályozták meg. ' < ■ ■■■■■« Az a nemzet, amely jövőjének bizto­sításáról lemondani nem hajlandó, nem nélkülözheti honvédelmének le­hető legtökéletesebb megszervezését. Reméli, hogy nincs véleménykülönbség abban, hogy nekünk is minden áldozatot meg kell hoznunk e cél elérésére. (Élénk helyeslés és taps.) Az új honvédségi törvénynek biztosí­tania kell az ország minden anyagi ere­jének a honvédelem céljaira való beállí­tását, ebből a célból alapot kell teremte­nie a tervgazdálkodásnak háború idején való bevezetésére és ennek keretében ki kell terjeszkedni a polgári lakosság ellá­A honvédelmi miniszter ezután a vita folyamán elhangzott megjegyzésekre vá­laszol. A női munkaszolgálattal kapcso­latban elhangzott kívánságokat a végre­hajtási utasításnál figyelembe veszi s amennyiben addig megalakul az orszá­gos nővédő tanács, annak kívánságait is tekintetbe fogja venni. (Helyeslés.) A tisztikar politizálásának kérdésével kapcsolatban a miniszter ezeket mondta: — A valóságnak megfelelő helyzet az, hogy a tisztikar, mint ilyen nem politi­zál. a tisztikarban és a tisztek túl­nyomó többségében él az a meggyő­ződés. hogy a hadseregnek a pártpo­litikai hareokba való bevonása vagy beavatkozása, csakis az ország vesz­tére vezethet. (Helyeslés.) A tisztikar és a tisztek a föméltóságú Kor­mányzó Ürnak tett esküjüket szent­nek tartják, (Éljenzés.) ennek megfe­lelően hűek az alkotmányhoz. Hazafi- ságuk, erős nemzeti érzésük nem pártpolitikai, hanem pártokon felül álló összefogó erő. lására is. Ezeknek az intézkedéseknek békében való végrehajtását is biztosítani kell. Ezeken az alapelveken épült fel a törvényjavaslat, amely az állami és gaz­dasági élet minden ágára kihat s éppen ezért végtelenül fontos, hogy háború rse. tén az egész nemzet egységes vezetését, minél teljesebben biztosítsuk. Ezt célozza a törvényjavaslat első részében rendsze­resített legfelső honvédelmi tanács. Levente- kötelezettség, hadkötelezettség és honvédelmi szolgáltatások A miniszter ezután röviden összefogj»* lalva ismertette a javaslat egyes rendeli kezeseit, melyek a leventekötelezettség­ről, a hadkötelezettség visszaállításáról, a honvédelmi szolgáltatásokról intézke­dik. Ez utóbbi résznél a javaslat meg­adja azokat a felhatalmazásokat, meiyek az alapos előkészületek végrehajtására már byéke idején is szükségesek. Különös jelentőséggel bírnak azok a rendelkezések, melyek az ipart a honvédelem szolgálatába állítják. Mindezek a felhatalmazások kétségtelen nül új korlátozásokat és kötelezettsége­ket jelentenek, úgy az egyénre, mint a gazdasági életre nézve, azonban ezeket, a nagy cél érdekében el kell vállalni. Megemlítette a miniszter, hogy a ja­vaslat további része újra szabályozza a légvédelmet, végül a háború esetére szóló kivételes hatalomra vonatkozó rendelke- zéseket foglalja össze. Az 1912. évi tör­vénnyel szemben azt az új rendelkezést tartalmazza, hogy elkerülhetetlenül szük­séges esetben kellő alkotmánybiztosíté­kok mellett általános felhatalmazást is ad a kormánynak, kivételes intézkedések tételére. — E tekintetben nyugodt vagyok és nyugodt lehet a nemzőt is. Nem nevezem politizálásnak azt. ha a tiszt, aki ma már nem idegen test a nemzetben, hanem vele él és vele érez, bizalmas körben véleményt, sőt esetleg bírálatot mond a napi esemé­nyekről és így a nemzetet érdeklő életbe­vágó kérdések foglalkoztatják. — Voltak azonban a múltban is, eset­leg vannak és lehetnek egyes tisztek a jövőben is, akik a pártpolitika felé orien­tálódnak és ellentétbe kerülnek tiszti­esküvel fogadott kötelezettségeikkel. Az ilyen tisztektől a fenkölt tisztigondolko­dásnak megfelelően elvárom, hogy első­sorban önmaguk vonják le őszintén és becsületesen a beállott, összeférhetetlenség következményeit: váljanak ki . önként a. szolgálatból és nyílt sisakkal lépjenek a politika mezejére. De ha mégis előfor­dulna, hogy egy tiszt megfeledkezve es­küjéről, a pártpolitikába bekapcsolódnék anélkül, hogy annak következményeit kö- telességszerűen önmaga levonná, az biz­• tos lehet, hogy azzal szemben én fogom, A tisztikar pártpolitikán felül állá összefogó erő V-3.

Next

/
Oldalképek
Tartalom