Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1939-01-24 / 19. szám

Ára: 10 fillér \ ^ évf0,yam 19' sz^m* Bu(*aPest* 1939 Íanuár 24 Kedd t/m<3YAMIIRMß Előfizetési ár évente 36.— P, félévre 18.— Pp negyedévre 9.— pengő, havonta 3.— pengő egyes szám ára 10 fillér, vasárnap 20 fillér. POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség V, Honvéd-utca 10. Tel.: 125-350 Kiadóhivatal: Budapest, Vili., József-kőrút 5. sz Telefon, kiadóhivatal és hirdetési osztálv 1-444-00 Megkezdték a második zsidó­törvény tárgyalását a Ház bizottságában Áz új javaslat szabályozza a zsidók földszerzését és kiterjeszti a hadi érdemekről szóló szakaszt A faji gondolat és a modern nacionalizmus két évtized óta iránymutatója a magyar politikának és közéletnek Imrédy a Felvidéken A fölszabadult Felvidék bárom leg­keletibb városa, Ungvár, Munkács és Beregszász vasárnap falai közt tisztel­hette Imrédy Bélát, a megnagyobbo­dott Magyarország miniszterelnökét. Ez a kormányelnöki körút az első nem ünnepi látogatása Imrédynek a Felvi­déken, az első hivatalos szem le út, amelynek egyetlen kimondott célja a Felvidék megsegítése. Mert ez a három legkeletibb felvidéki város valóban se­gítségre szorul. Beregszász azért, mert húsz esztendőn át, a cseh uralom alatt mint Kelet „legmagyarabb városa“ a legmostohább kezelésben részesült a kormányzat részéről, Ungvár és Mun­kács pedig azért, mert a belvederi ha­tármegvonás következtében közvetle­nül az országhatárra kerültek s elvesz­tették a környező kárpátorosz vidékek piacát. Munkács ráadásul egyetlen vas­úti kapcsolatát is nélkülözi, pnert az új határ egy kis szakaszon megszakítja a magyar főváros felé vezető vasútvona­lat. Ungvári és Munkácsot három ol­dalról veszi körül a még nem véglege­sített demarkációs vonal, s a cseh csa­patok vízkereszti betörése nyomán ke­letkezett feszültség természetesen még jobban fokozta e határvárosok gazda­sági elzárkózását a határon túli terü­lettel szemben. Ilyen talajra látogatott el a magyar miniszterelnök, hogy a panaszokra vigasztaló és gyógyító sza­vakat mondjon s a fölszakadt sebekre gyógyírt cseppegtessen. Mert a három kuruclelkű város hősies magyarságán kívül, amely örök időkre ragyogóan világító példakép marad, csak sebeket és sebeket mutathatott a miniszterel­nöknek. A határfront hős sebesültjeit a kórházban, a határon túlról mene­kült magyarbarát kárpátorosz testvé­rek nyomortanyáit, a kirabolt kórhá­zakat és közhivatalokat, az ágyúgo­lyóktól és gépfegyverektől összelőtt házakat. Sebesült embereket, sebesült házakat, sebesült gazdasági életet. A legmagyarabb városban, Beregszász­ban még egyebet is: húsz hosszú esz­tendő szörnyű mulasztásait. E város' húszéves története abból állott, hogy közintézményeit fokozatosan megszün­tették. Egész világra szóló botrány az, hogy húsz esztendőn át semmi sem tör­tént a legszörnyűbb beregszászi népbe­tegségnek, a mocsárláznak leküzdé­sére. Beregszász volt Európa malária­központja, a mocsárlázas területek tisz­teletbeli fővárosa, a mocsárláz király­nője. Rengeteg tennivaló vár itt Kele­ten a magyar kormányzatra. De nem­csak Keleten, hanem véges-végig az északi határ mentén az egész Felvidé­ken. A Felvidéknek legalább átmeneti­leg több segítést kell kapnia az anya­országtól, hogy a határrésze a bécsi határdöntéssel kapcsolatos nagy meg­rázkódtatásból, a belsőbb vidéke pedig a húsz évi kiszipolyozás következmé­nyeiből magához térhessen. A Felvi­dék igényt tart az országos köz ja va­dalmákból nemcsak arra a tízszáza- lókra, ami területe, lakossága és adó­teljesítménye alapján magátólértetően kijár számára, hanem ennél többet is, hogy újból arra a gazdasági és kultu­rális szintre emelkedhessek, mint az anyaország többi vidéke. Mert csak politikai szintje magasabb az óhazai ‘átlagnál, de ezért gazdasági és kultu­Igen nagy érdeklődés közben kezdte meg hétfőn délután 5 órakor a képviselő­ház együttes bizottsága az úgynevezett második zsidótörvény tárgyalását. Több mint száz képviselő gyűlt össze és meg­jelent a bizottság értekezletén Imrédy Béla miniszterelnök és a kormány több tagja is. A bizottság ülése előtt a Nemzeti Egy­ség Pártjának tagjai külön értekezletet tartottak, amelyen résztvett Imrédy Béla miniszterelnök, Tasnádi Nagy András igazságügyminiszter, Teleki Pál gróf kul­tuszminiszter, Vay László miniszterelnök­ségi, Antal István igazságügyi államtit­kár, továbbá Kolosváry-Borcsa Mihály, a miniszterelnökség sajtóosztályának veze­tője és Kulcsár István kormánybiztos. A párt tagjai rövid megbeszélés keretében foglaltak állást a bizottsági tárgyalással kapcsolatban. Délután 5 órakor már teljes számban együtt voltak az egyesített bizottság tag­jai, teljes számban bevonult a Nemzeti Egység Pártja, Bárczay Ferenc elnök, Tors Tibor és Kölcsey István alelnökök vezetésével. A képviselőház közjogi, köz- gazdasági, közlekedésügyi, közoktatásügyi rális leron gyolódássál fizettünk. Imrédy személye és szava szá­munkra mindennél nagyobb kezesség arra, hogy a Felvidék három legkele­tibb városának és az egész Felvidék­nek reményei neon lesznek hiába­valók. Tudjuk, hogy a néma gyermek­nek anyja sem érti a szavát s ezért nekünk édesanyánk előtt is világos és őszinte szavakkal föl kell tárnunk, hogy igenis vannak sebeink, amiket odaátról hoztunk magunkkal és vannak pa­naszra okaink, amelyeket a magyar szervezési munka lassúsága idézett elő. Politikai körökben az a vélemény ala­kult ki, hogy az egyesített bizottság még ezen a héten letárgyalja a zsidójavaslatot, amelynek plénumbeli tárgyalására a sürgősség kimondását fogják kérni, úgyhogy a Ház már a jövő héten a plénnmban tárgyalhatja, és még ugyanennek a hétnek folyamán be is fejezheti a javaslat tárgyalását. A felsőház már február elején végezhet a zsidójavaslat tárgyalásával. Egyéb­ként a képviselőházban a javaslatnak nagy többsége van, annál inkább is, men a disszidensek egyrésze, azok, akik nem csatlakoztak a Sztranyavszky-féle párt­alakuláshoz, a maga egészében támogat­ják a javaslatok csupán kis részletkérdé­sekben fognak módosítást kérni. és igazságügyi, egyesített bizottsága Péchy László elnöklésével kezdte meg a második zsidótörvényjavaslak „a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásáról szóló“ törvényjavaslat tárgyalását. A kormány részéről Imrédy Béla miniszterelnök, Tasnádi Nagy And­Huszonháromezcrnyi közalkalmazottra volt igényünk a csehszlovák köztársa­sággal szemben s mintegy tizenötezer­rel maradt nekünk Prága adósunk. Szeretnők elmondhatni, hogy Budapest egy féléven belül maradéktalanul kár­pótolta minden jogos igénylőnket a húszévi kálváriáért. Ismételjük, Imrédy személye a Felvidék számára a legtel­jesebb kezesség. Imrédy nevét előt­tünk a fölszabadító miniszterelnök dics­fénye veszi körül s benne latjuk Göm­bös legméltóbb utódját, a népvezér ál­lamférfit, aki nemcsak a népért küzd, rás igazságügyminiszter, Teleki Pál kultuszminiszter, Jaross Andor fel­vidéki miniszter, Vay László báró miniszterelnökségi, An. tál István igazságügyi, Stolpa József kultusz- és Törley Bálint kereskedelem­ügyi államtitkár vett részt az ülésen. Az elnök javaslatára az együttes bizott­ság Makai Jánost választotta meg a tör­vényjavaslat előadójának,,aki részletesen ismertette a törvényjavaslatot. Makkal János rámutatott arra, hogy már az első zsidótörvényben megnyilat­kozott, hogy a magyar törvényhozás a zsidókérdést, ennek gazdasági, szociális és szellemi kihatásait alapvetőnek ismeri fel a nemzet jelene és jövője szempontjá­ból. Ezért ki akarja vonni a kérdést a társadalmi elégedetlenség, az agitáció és a politikai jelszavak világából és a nem­zet alkotmányos múltjához méltóan tör­vényes úton kívánja rendezni. A javas­lat indokolása rámutat arra, hogy a törvény megalkotása óta sok indok merült fel a törvény megváltoztatá­sára, mert annak végrehajtása a benne lefektetett és a jelen javaslat­nál kevésbbé szigorú elvek következ­tében illuzórius. De szükség volt a javaslat benyújtá­sára nemzeti társadalomban élő annak a gondolatnak szempontjából, annak a he­lyes felismerésnek biztosítása és győze­hanem egyúttal a néppel együtt is. A Felvidék éppen ezt a népi szellemisé­get hozta az elnyomatásból magával. Ezért van az, hogy a Felvidék Jarossal az élén, az első hívó szóra Imrédyt is­merte el vezérének. Ha a aépi politika számára van valahol termékeny talaj az országban, akkor az minden tekintet­ben a Felvidék földje. így tekintsen a Magyar Élet Mozgalma éléről Imrédy a Felvidékre a mozgalom Savoyajára s kormányával siessen ennek a sokat szenvedett terület becsületes népének megsegítésére. A második zsidójavaslat a Ház bizottsága előtt ******** ..............................................................................................................................*rrnviviiwmfwinAlvinw^

Next

/
Oldalképek
Tartalom