Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1939-01-22 / 18. szám

Í939 JANUÁR 22. VASÁRNAP

n: epithet . Wll

KÖNYV-KULTÚRA

IHTMiWinÉfir niiívfiniti

A magyar földrajztudomány az önismeret útjain

(Magyar Föld - Magyar Faj, IV. kötet, Kir. Magy. Egyetemi Nyomda kiad.)

Madách Imre géniuszának áldozott nemrég a kassai •rádió abban az előadássorozatában, amely hétről-hétre bemutatta a Felvidék magyar költőit (Balassa Bálint, Gyöngyösi István, Kazinczy Ferenc stb,). Az emlékezés most, a Hazatérés után, mindenkép pen szívböljövő és intő figyelmeztetés húszéves kisebbségi életünk egyik leg- örzöltebb örökségére: a nagy madáchi mű tanulságaira. „Mondottam, ember, küzdj és bízva bízzál!“ — hangzik az Ur szava „Az ember tragédiája“ utolsó jelenetében és mi, hajdani kisebbségi ma gyár ok, gyakran folyamodtunk ehhez az isteni vigasztaláshoz. Alsó-Sztregova, a költő szülőhelye és sírhelye valóságos zarándokhelye volt a mi magyarságunknak. Kezdettől fogva, cserkészek, iskolák, írók és költők zarándokoltak el erre a szent nemzeti helyre. Éppen az összeomlás idején történt, 1919 kora tavaszán (a különös epizódot a múlt évben megírta Barkó István, mint szemtanú), hogy egy Szibériából hazatérő magyar hadifogoly, egy beregszászi tanár, kerülővel, gyalog átlépte Losonc környékén az új trianoni határt, hogy első útja a hadifogság után Madách sírjához vigye, háláját leróni annak a Géniusznak, amely őt a sorvasztó szibériai években megtartotta. A különös szibériai magyar vándort a cseh jár örök elfogták és mikor megmotozták, nem találtak nála egyebet, mint egy agyonolvasott, elrongyolódott könyvet: Az ember tragédiáját. Ez volt az egyetlen emléke a régi békeévekből és egyetlen magyar olvasókönyve is a hadifogságban. — Húszéves nehéz hadifogságból tért most haza a Felvidék magyarságö is, illő tisztelettel először Sztregovára zarándokol el, hogy lerójja háláját az isteni szózat, az égi vigasztalás művészi tolmácsolójának. „Küzdj és bízva bízzál!"

hallgattuk néha már kísértő megingásaink küszöbén. Hazajöttünk és magunkkal hoztuk a kedves sztregovai földet is, amely magában őrzi drága terhét: a magyar irodalom legra>gyogóbb ereklyéjét. Legyen ez a föld most már az e"ész magyarság zarándokhelye. És mentsük meg a költő szülőházát az idegen bankok kó- tyavetyéjétől, hozza rendbe a nemzeti kegyelet az ősi épületet és rendezze he a patinás falak közé Madách Imre Múzeumát. Múlt esztendőben megdöbbenve láttuk, mikor arrajártunk, hor,v a költő dolgozószobájában, a híres „Oroszlánbar- lang“-ban dohányleveleket szárítgattak és az egyik cseh bank ..kezelésében“ az egész épület niár-már omladozott. A hazatért felvidéki magyarság ne hagyja elpusztulni zarándokhelyét, ahol magyarság és emberiesség oly tökéletes szintézisben alakult ki pontosan nyolcvan évvel ezelőtt a lángész művészi fantáziájában.

Janus Pannonius költeményei

(Hegedűs István fordításai, Magy. Tud. Akadémia kiadása)

Nemrég ünnepelte a magyar kultúr- világ a legnagyobb magyarországi latin költő, Csezmicei János — költői néven Janus Pannonius — félezeréves születésnapját. Ebből az alkalomból fiatal magyar humanistáink nagy érdeklődéssel fordultak a hazai humanizmus vezéralakja felé, híres epigrammáit versengve fordítgatták újra költőink. A Magyar Tudományos Akadémia klasszika-filológiai bizottsága néhai Hegedűs István irodalmi munkásságából egy kötetre való dolgozatot, illetve műfordítást adott ki. A Janus Pannonius-fordítások összegyűjtését, a kiadás gondozását és a kitűnő levezető tanulmány megírását Huszti József végezte. Az itáliai humanista környezetből a Duna partjára votődve. Janus Pannonius tehetsége nehezen tud kibontakozni. Mikor néhány itt készült epigrammáját elküldi a Paduában élő (Ja leottonak, raentegetődzik, hogy barbár környezetben születtek ezek a versek. ..

Hidd el, az elme művére nagyon hat [gyakran a táj is

S fontos az is, hogy mily csillag alatt

[született.

Tán finomabban írok vala én is szép

ILatiumba';

Itt barbár talajon barbár az ajk, ha

[beszél

Zengne csak itt Maró, hejli, zord volna [a hangja Marónak,

Ha ide jön Cicero, néma leszen Cicero...

Mégis az irodalomkritika megállapította, hogy Janus legsikerültebb elégiáit Magyarországon irta, A magyar szellemi élet fejlődésében nagy jelentősége van: vele léptiinlí a világirodalomba. Amint megénekelte' ő is: elsőnek hozta le a Dunához Helicon ormairól a babért. Hatása, Ötszáz év óta tart, taniískodik róla ez az újabb könyv is.

Egy új lelki honfoglalásra szövetkezett alig két évtizede a magyar tudományos világ': magyarabb magyarságot, teljesebb, kiműveltebb, magyarabb szellemiséget építeni azokból a mélyenfekvő erőkből, amelyek egyrészt a népben, másrészt a hagyományban, a történetben gyökereznek. Szekfü Gyula a „Három nemzedék“ című kitűnő munkája zárófejezetében hivatkozik erre a feladatra: az örök magyar szellemnek egy újabb, történeti izmosodását akarjuk létrehozni, amikor magyarabb magyarságot kívánunk. Ennek az arcát még a jövő leple fedi, s azt feil lob bent eni halandó nem tudja. Egyes vonásait ott kell keresnünk, ahol legmélyebbre nyúl a nemzet élete, s legtisztábban ér le a hagyomány ereihez. Az új arc vonásai az új magyar művészet és tudományosság munkájában tetszenek át, ezen keresztül szemlélhetek legkönnyebben. Az első lépést a magyar népzenével kapcsolatban Bartók Béla és Kodály Zoltán tették meg, akik a népkultúrát egyúttal hagyománynak is nevezik. Az irodalomban velük egyidejűleg Horváth János vizsgálta meg a népiességet, amely szerinte is „nemcsak a költészetet, hanem a nemzetnek mindenféle, népfajilag különleges műveltségi hagyományát“ is felöleli, időbeli kiterjedése pedig a nemzeti történet egész folyamata, a jövőt folyvást kergető, sarkában szüntelen továbbhara pódzó múltnak szakadatlan, örök jelen valósága.

Mi a hungarológia?

Az egész magyar szellemtudomány a uép és hagyomány, történet, magaskultúra és mélykultúra szintézisére törekszik. Gragger Róbert „hungarológiának* nevezte el ezt a tudományt, amely a magyarság múltjával, testi és lelki alkatával, szellemi értékeivel és természeti életfeltételeivel foglalkozik. Magában foglalja a történeten kívül a földrajzot, néprajzot és antropológiát, az irodalom- és művészettörténet, valamint a magyarság minden egyéb életnyilvánulásának vizsgálatát is. A magyar nemzeti művelődésnek ezt a hatalmas munkáját szolgálja a Kit. Magyar Egyetemi Nyomda .Alungurológia“ sorozata, egységes formájú és terjedelmű kötetekben közreadva a magyarságra vonatkozó tudományos vizsgálódások összességét, A sorozatot Háman—Szekfü: Magyar Történet kötetei nyitották meg, maid azokat nemsokára követték „A Magyarság Néprajza“ négy hatalmas kötete, amelyet Bátky Zsigmond, Györffy István, Viski Károly, Solymassy Sándor, Kodály Zoltán és más neves szaktudósok írtak meg. Nemrég jelent meg a harmadik sorozat, a „Magyar Föld — Magyar Faj“ ugyan- osak négy kötetben, Prinz Gyula, Chol- noky Jenő, Gr. Teleki Pál és Bartucz Lajos közreműködésével. A nemzeti önismeret teljességéhez elengedhetetlenül hozzátartozik a haza földjének, szerves életének és társadalmának tüzetes és korszerű ismerete. Ez a földrajzi sorozat sok-sok időszerű, a sajtó napirendjén állandóan szereplő kérdéshez (öntözés, erdősítés, telepítés, városszabnlyozás stb.) ad kulcsot a komoly tudományos kutató számára.

Harminc nemzedék munkája

Száz év előtt, az 1830-as statisztikai anyag alapján Fényes Elek történeti országképe azt az országot ábrázolja, amely a birkanyájak és Ökoresordák, szőlőkbe burkolt kisvárosok és a delizsánc, ősmocsarak és őserdők keleteurópai területe volt. ötven év múlva, Hunfalvy János már a búza és kukoriea, a tanyák és majorok, a szabályozott vizek és erdők, a sakktáblaalakú újvárosok és a nyugateurópai fényben ragyogó főváros, a gyárkémények és a vasutak Ausztriával versengő nemzeti államát rajzolta meg nevezetes munkájában. Nagy mulasztás, hogy a huszadik század elején, mikor az ország minden téren hatalmas lendületet vett, a földrajztudomány nem festette meg az ország megváltozott képét. A most megjelent földrajzi sorozat nem a politikai uralmi területről, nem történeti regnum-ról ad képet, hanem hideg tárgyiassággal csak egy földrajzi országot kutat, a magyarság földjének országát, egységes, egész ábrázolatban.

Ezer év óta ezt az érinteten őstalajt mintegy harmine nemzedék kultur- talajjá művelte. A harmine nemzedéknek a talajba beruházott kulturvagyo- nát is számontartja az új magyar földrajz, mert a nemzet testi és szellemi ereje is jórészben a föld energiáin nőtt nagyra. A nemzeti összetartozás és egység az ország földrajzi egységében keletkezett és annak örökös életnyilvánu- lása marad. Nézzünk meg egy olyan térképet, amelyen nincsenek kirajzolva a határok, mindjárt megtaláljuk Magyarországnak ezt a földrajzi, természeti egységű határait. Azóta, hogy Attila megalapította uralmát ezen a területen, Európa tudatában meggyöke- resedett az ország tájrajzi egysége. Ilyen sajátos határok között az élet és a kultúra is sajátosan, egységesen fejlődött évszázadok során. A világ összes népei úgy tudják, — írja az I. kötetben Prinz Gyula, — hogy Hungária a nagy Duna- völgy középső szakaszát elfoglaló ország, s ezen semmit sem változtat az, hogy több mint háromszáz éven keresztül, a török és a habsburgi birodalmak harcaiban, az „ország“ természetes határaival nem estek egybe az „államok“ határai, mely utóbbiak helyesebben nem is határoknak, hanem harcvonatakuak ne- vezendők... A magyar föld tájrajzi egységének elismeréséért küzdeni sohasem kellett. Ez éles vonásai miatt a természettől kijelölt államföldrajzi területegység iskolai jjéldája, akáresak Itália.

„Kelet népe“ Európában

A fű, a föld idehozta őseinket, a Duna és a Tisza partjaira- Az őshazából kiindulva, mindenütt rokon-tájakon vándoroltak, lombos erdők és kopár puszták között és mikor ideérkeztek, a vándorlók magyarabb zöme a füvesebb Dunántúlon telepedett, le. Sok ősi jellegével, hajdani életalakjával „Kelet népe“ maradhatott a magyarság és ha „a törtónlmi sors fejlődésében, szaporodásában újra meg újra oly kegyetlenül vissza nem veti, tovább is és egészen kitöltötte volna a medencét“ — jegyzi meg Teleki Pál gróf a II. kötet iránytmutató tanulmányában —, amint fokozatosan növelte a lakott és mívelt területet, meghódítva annak erdőit, mocsarait, ingoványait. De még így is, a legnagyobb csapásokból mindig újraéledő országot tudott a magyar nép fenntartani, immár ezer évig és életerőt tudott megőrizni, i\j életre. Es hogy megmaradt a magyarság Európában „Kelet népé ‘-nek, nem maradt idegen: az európaiasodás különböző hullámai mindenkor elértek ebbe a medencébe is. Ám a magyar nép szintén adott Európának a maga sajátos géniuszából.

Hogy alakult a magyar tájrajz szerövén át? Miképen módosult a magyar mezőgazdaság tájéka? Hogyan hatottak a határelosztás, dülőrendszerek a tájképre? Miként fejlődött ki az iparosodás? A települések története? A városépítés? A Magyar Föld — Magyar Faj második kötete kimeríteőn válaszol a kérdésekre.

A magában álló nagyváros

Mikor a 19. század végén a magyar tájban is kialakult az európai nagyváros első képviselője, Budapest, a polgárosodási folyamat egyre erő ebb iramban kezd megindulni. Középeurópa keleti felén Budapest az egyetlen teljesen kifejlődött metropólis, mert tőle Bukarest 620, Odessza pedig, az utolsó európai jellegű nagyváros 880 kilométer távolságra van. Ezek a földrajzi tények élénken megvilágítják Budapest általános rangját és kisugárzásait. Prinz Gyula a földrajzi sorozat fii, kötetében megraj zolja Budapest vonzásterületánok föld rajzi gyűrűit és magának, a fiatal fővá rosnak rendkívül izgató arcképét.

E kötet még a csehszlovák állam meg

_____21

^—ss

kisebbedése előtt készült, érdekes tehát a szerző megállapítása a Magyarországot körülvevő utódállamok szerepéről. Cseh* Szlovákiában a német nép olyan tömegben van jelen és a vezérlő cseh népi egységet körös-körül német hátvédre támaszkodva olyan vasgyürűvel veszi körül, amely az államnak keskeny morva nyakát tekintve, az államot komoly védelemre is képtelenné teszi, s ezzel bizo- nyára számol is..,

„Uraim, nem ismerjük a magyart!“

Az 1878-i párizsi világkiállításon nagy, feltűnést keltett többek közt a Trocade- roban elhelyezett embertani anyag, amelyre mi magyarok nem valami büszke érzéssel gondolhatunk vissza. A kiállítás egyik szekrényében egy esőmé emberkoponya díszelgett: „Vrais types magyars“ (igazi magyar típusok) felírással. Donori Török Aurél, a kolozsvári egyetem anatómus professzora megütközve ismerte fel, hogy az „igazi magyar típusok“ címmel kiállított koponyák tulajdonképpen Froketz, Beczar, Mia, Pan* talio stb. névre hallgató, többnyire hor- vát, szerb, szlovák, cigájjy stb. nemzetiségű rablógyilkosok, tolvajok, gyújtogatok és egyéb szedett-veűett népség koponyái, amelyeket egy bécsi egyetemi tanár, kriminálpsziohológus állított ki, mint saját gyűjteményét Ez a kis történet jellemző a magyar .anthropológia- tudomány megdöbbentő elmaradottságára. Egyetemi tanszéke még ma sincs az embertannak. Maga Török Aurél többízben hangoztatta az „Anthropológiai Füzetében: „Uraim, nem ismerjük a magyart!“ Kevés előd munkája nyomán indult el Bartucz Lajos, hogy megalapozza a magyar embertan nemzeti szempontból is fontos tudományát. Lankadatlan kutatómunkát végzett, amelyről most számol be a „Magyar Ember“ sorozat „A magyarság anthropológiája“ című hatalmas kötetében.

A budapesti Néprajzi Múzeum embertani gyűjteménye az utóbbi évtizedekben rendkívül mértékben meggazdagodott, a különböző földmunkák alkalmával az ország minden részéből értékes leletek érkeztek be. Ezek az ásatások ma már élénken bizonyítják, hogy sem a honfoglaló magyarság, sem a hazánk területéit élt egyéb népek típusai nem vesztek ki teljesen, hanem kisebb-nagyobb számban, szétszóródva, ma is közöttünk élnek. Kialakult-e ezer éven át e földön magyar típus? Bartucz Lajos igennel felel a kérdésre. A magyar nemzettestnek olyan rasszeleme van, amelyik itt, obben a hazában keletkezett és ma már rányomja bélyegét az egész magyar nemzettestre. Ezt a típust „Alföldi típus“-nak nevezi. De vannak magyar típusok azért is, mert azok a rasszok, amelyekből a magyar nemzettest áll, de amelyek más nemzettestekben is előfordulnak, ezen a földön, a sajátos társadalmi és természeti környezetben a speciális magyar lelkiség hatására máskép nyilvánulnak meg itt az arcokon, mint más természeti környezetben.

Van-e magyar faj?

Bartucz Lajos erre az időszerű kérdésra a következőkben válaszol: „Tagadhatatlan, hogy mint minden uép, a magyar nemzettest is különböző rasszelemekbői van összetéve. Nem beszélhetünk tehát magyar fajról, ha e szón csupán merev zoológiái rendszertani kategóriát értünk. Ugyanígy tagadhatatlan azouban az is, hogy a magyar nemzettest éppen ezeknek a benne képviselt rasszelemeknek meny- nyiségébői és minőségéből adódó speciális rassabell összetételében különbözik a világ minden más népétől. Ilyen értelemben tehát van magyar faj, mint speciális rasszbeli összetételű, e hazában ezer éve együtt élő és egymással kereszteződő biológiai életközösség, amelyet a történelem eseményei kovácsoltak össze, emeltek öntudatra s tettek azzá, ami: testben, típusban öröklődő bélyegeiben harmonikusan sokszínű, lélekben, öntudatban, nemzeti érzésben egységes történelmi fajjá, azaz’ „magyar“-rá.

Bartucz Lajos kitűnő könyvében szemlét tart a magyar fajkutatás úttörői felett, végigvizsgálja a magyar embertani kutatásokat, megállapítja a magyar ti* pus ismérveit, a mai magyarság testi bélyegeit, megkülönbözteti a magyar nemzettest rasszelenieit és összefoglalja a rasszok történetét hazánkban és a mai magyar nemzettest kialakulását. Végül: a magyar nemzettest biológiájáról egy külön munkában készül beszámolni. Bartucz Lajos most, megjelent műve mindennél meggyőzőbben bizonyítja, hogy a magyar ember és a magyar föld emberének anthropológiai tanulmányozása egyetemes fontosságú nemzeti tudomány, amelyet művelni és államilag is támogatni: nemzeti köielcssé«!.