Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1939-01-22 / 18. szám

22 TETOiDHtn •J'íafiiaR-HniME 1939 JANUÁR 22. VASÁRNAP Mark Iwain tragikomikus élete Kétezer notesz-könyvet találtak Amerikában, valamennyi a világhírű humorista ismeretlen kéziratait és feljegyzéseit tartalmazza — Megkezdődött a nagyértékű irodalmi anyag feldolgozása A New-York Saturday Rewiew rendkívül érdekes irodalomtörténeti felfedezésről számol be. A cikk, amely nemcsak Amerikában, de Európában is igen nagy feltűnést keltett, el­mondja. hogy megtalálták a legna­gyobb amerikai humorista, a közel harminc évvel ezelőtt elhunyt Mark Twain egy régi ládáját. A ládát fel­bontották és megleptéssel látták, hogy­annak tartalma kétezer egyforma nagyságú noteszkönyv. Természetes, hogy rendkívüli érdek­lődéssel kezdték meg a hatalmas no- teszgyüjtemény átnézését, annál is in­kább, mert Mark Twain müvei ma is rendkívül népszerűek, a háború előtt elbúnyl kiváló humorista könyvei most is állandóan újabb és újabb ki­adásokban -jelennek meg és rekord- példányszámban kelnek el. A kétezer noteszkönyvet több első­rangú esztétikusnak és irodalomtörté­nésznek adták ki feldolgozásra. Az amerikai lap cikke szerint ezek a ki­váló irodalmi szakemberek már az első felületes átnézés alkalmával meg­állapították, hogy az ócska ládában talált noteszkönyveknek komoly iro­dalmi jelentőségük van, Mark Twain- nek seregesen találták meg kiadatlan írásait, regény- és novellaterveit a jegyzőkönyvekben. Most a legrészle­tesebben feldolgozzák az anyagot és ki fogják adni a noteszkünyvek tar­talmát. Az irodalomtörténészeknek, akik a jegyzőkönyveket átvizsgálták, kétség­telenül legérdekesebb megállapításuk az, hogy Mark Twaiuuek a noteszek­ben talált kiadatlan írásai túlnyomó részben nem humoreszkek, sőt nem is humoros természetű, hanem igen ko­moly tartalmú novellák és regény- töredékek. Érdekes ez a felfedezés kü­lönösen, azért, mert Mark Twain leg­nagyobb ambíciója mindig az volt, hogy komoly regényeket és novellá­kat írhasson humoreszkek helyet. Ez a vágya azonban sohasem telje­sedhetett, — anyagi okok miatt. Az a kevés komoly tárgyú irásmű, amit kiadott, nem jól jövedelmezett, humo- reszkei pedig elsőrangú üzletnek bi­zonyultak. A nagy írónak pedig fele­sége és két lánya volt, akiknek sok pénz kellett s ezért valósággal terro­rizálták szegény Mark Twaint arra, hogy írjon, írjon és mindig csak hu­mort írjon... Érdekes, romantikus élete volt Mark Twainnek, Amerika legnagyobb humoristájának. Most, hogy megta­lálták ismeretlen írásait, — azokat a műveit, amelyek minden bizonnyal leginkább szívéhez nőttek, — érdemes és érdekes feleleveníteni néhány feje­zetet a nagy író életéből. Mark Twain és a revolver A Mississippi partvidékén egy kis falu- báfl/1835 november 30-án született Sámuel Langhorn Clemens, aki Mark Twain né­ven világhírűvé tette az amerikai hu­mort. Ugyanebben az esztendőben Ameriká­ból ezen a speciális humoron kívül még valami indult világhódító útra: a revol­ver. Ezt a szerszámot, ami még Mark Twain humoránál is nagyobb karriert csinált, 1835-bon, Clemens születésének esztendejében találta fel egy másik Sa­muel: Samuel Colt. A revolver gyorsan terjedt. Mark Twain még csak egyéves ■volt, amikor Colt nagy revolvergyárat alapított Patent Fire Anns Company né­ven. Később itt helyezte el a nagy humo­rista vagyonának egy részét és így — a sors különös játéka folytán — alig fél év­század után összetalálkozott a két kor­társ: Mark Twain humora és a revolver. Ez a üékány dátum bizarr összehason­lításra ad alkalmat: rokonságban van-e a Mark Twain humora a — revolverrel? Ha a „revolverhumort“ az akasztófahumor­ral identifikáljuk — igen. Ha a „gyilkos vicceket“ nevezzük revolver humornak — akkor is. Samuel Langhorn Clemens élete indokolttá tette, hogy Mark Twain hu­mora „akasztófahumor“ és egyúttal „gyil­kos humor“ is legyen. Hajósinas, révkaíauz, bányász, aranyásó, újságíró A fiatal Clemens apja álmodozó, dolog- talan ember volt és. anyja se sokat fog­lalkozott a kisfiúval, csak azzal törődött, hogy belenevelje a. vágyat a gazdagságra és tekintélyre. A későbbi humorista ott­hona — nyomortanya volt. A gyerekből már tizen hároméves korá­ban nyomdászinas lett, de egy évvel ké­sőbb már megnyílt számára a „kalandos élet“: nagy lendülettel indult meg a Mississippin a folyamhajózás és Sam Cle­mens beállt hajósinasnak. Azok az eszten­dők, amiket a Mississippi bárkáin töltött, bőségesen ellátták egész életét romantikus elemekkel. Valószínűleg már hajóslegéuy korában megfogamzott benne a két paj­kos mississippiparti kölyök: Tom Sawyer és Huckleberry Finn figurája. Még valami történt az ifjú Saru Cle- menssel hajóskorában. Megragadt füle­ben egy kifejezés, ami azután úti társa, el­kísérte élete végéig. — Mark twain! — azaz: „jelezz keltőt“, már mint két öles mélységet, ezt kiáltja gyakran a folyami hajó kormányosa a kis inasnak. A kifejezést, mint írói ne­vet, átvette később, író sorában Sam Cle­mens is és világhírűvé tette a Mississippi hajósainak kiáltását. A hajósinasból révkalauz lett. révka­lauzból bányász, a bányászból aranyásó, — aki azonban sohasem talált aranyat — az aranyásóból újságíró — es ezzel meg­szűnt Sam elememnek lenni és megkez­dődött a nagy Mark Tteáin élete. Botcsinálta humorista Első írásai humoros karcolatok voltak. Kacagott írásain egész Amerika és — a kacajt arannyal fizették. Humora jelleg­zetesen amerikai, de ez nem a huszadik század Amerikájának humora. Inkább azt mondhatnánk: Mark Twain írásaiból ki­derül, hogy mi neveltette meg a múlt szá­záéi yankeejét. Néhány szatíra mellett megírta a mifi- bissippi-i folyami élet rajzát és megírta Tom Sawyer kalandjait. Ez a pajkos gye­rek éppen úgy. mint barátja, talán még híresebbé lett Huckleberry Finn, a folyó­parti kisváros agyafúrt és vakmerő kölvke. A két jóbarát kalandjai és esiny- jei nemcsak mulattatóak, de jellegzete­sek is. Gyakran nagy komiszságokat kö­vet el Hűek és Tóm, de lelkűk mélyén ott rejtőzik a melegség, a jóság, az igazság­érzet, a „költői, igazságszolgáltatás“ be­teljesülésének az a nagy vágya, ami sen­kiben sem él olyan elevenen, mint a gye­rekben. Egy harmadik nagy gyermekkönyve, a Koldus és királyfi minden izében szívre­gény. Be is vonult a legszebb Pantheonba, a gyermekszívbe: a Robinson Crysoe, a Gulliver utazásai és Don Quijote, a Szív és a többi nagy ifjúsági regény mellé. Humorával, kis anekdotáival, mulatsá­gos történeteivel, kacagtató szatíráival komoly vagyont,' keresett Mark Twain. Meg is nősült és a házasságból két leánya született. Később elvesztette vagyonának egy ré­szét és ezzel igyidőben el akarta hagyni a humort is, aminek anyagi boldogulását köszönhette és elkezdett .,komolyakat“ írni. A „komoly“ írásművekkel azonban nem lehetett annyi pénzt keresni, mint a kaeagtatókkal és mint amennyire igé­nyes családjának szüksége volt. Mark Twain a családi terror hatása alatt, visz- szatért a humorhoz. Botcsinálta humoris­tává lett, de mulatságos írásai ezután sem lettek kevésbé ízesek, mint akkor, amikor még saját jószántából humorizált. A szerencsétlen légy kalandjai Ebben az időben már gyakran jelent­kezik írásaiban az „akasztófahumor“ és a „gyilkos humor“ vagy — hívek marad­junk a dátumokadta hasonlathoz: — a „revolverhumor“. Ekkor történt, hogy soE befolyásos embert és intézményt megbán­tott Mark Twain azz^d, hogy kegyetlenül kifigurázta őket. Egy festőművésznek frissen pingált képén vógighúzta ujját és azt mondta: — Itt egy kissé más tónussal feste­ném ... A festék letörlődött a képről, a művész hüledeztt, Mark Twain pedig flegmatiku­sán megjegyezte: — Nem baj, kesztyű van rajtam... Más alkalommal egy petroleumkirály-’ nak, aki zsebében kotorászott, azt mondta: — Nagyon humoros végre egy olyan petroleumkirályt látni, aki nem a fo­gyasztók, hanem a saját zsebében koto­rászik ... Ismét máskor a kartelleket bántotta, meg, amikor humoreszket írt a légyről, amely hiába kísérelt meg öngyilkosságot oly módon, hogy a légyölőpapírra repült. Az teljesen ártalmatlan volt, mert az amerikai légypapírkartell gyártotta. A eukorkartell árujától, a „finom“ édesség­től azonban — megdöglött a legyecske. Ezek a sértő tréfák természetesen ren­geteg ellenséget szereztek neki és a sok ellenség nem járult hozzá anyagi fellen­düléséhez. Kitörtek erre a családi viha­rok és Mark Twain, hogy többet kereshes­sen, felesége és két leánya kíséretében áthajózott az óceánon, hogy előadókör- uiat tartson Európában. A körút során Marté Twain 1899 március 24-én Becsből Budapestre érkezett. A magyar Mark Twain és az amerikai A budapesti napilapok tudósítói a nagy amerikai, humorista elé utaztak a' ha­tárra. Leírásuk szerint a 64 éves Mark Twain „markáns arcélű, dxís őszhajú férfi és — kissé nagyot hall“. A határon ci­gányzenével fogadták. Az író, aki utálta a muzsikát, csodálkozva kérdezte: — A cigányok is a magyar vasúttársa­ság kötelékébe- tartoznak? Amikor valaki arról beszélt, hogy mű­vei milyen népszerűek Magyarországon, csak legyintett és azt mondta: — Az én amerikai, bizarr dolgaim csak Amerikában jók ... Első pesti délelőttjét egyik leánya kísé­retében a magyar képviselőház karzatán töltötte Mark Twain. Itt találkozott Rá­kosi Viktorral, Sipulus-szal, ,,a magyar Mark Twain“-ne\, akit már ismert Becs­ből — ugyancsak a parlament karzatáról, ahonnan nagy képviselőházi viharokat néztek végig együtt. Felelevenítették bé­csi emlékeiket és az amerikai író meg­jegyezte, hogy milyen jó egyetértésben ültek egymás mellett. — Persze, — válaszolta Sípulus — hi­szen az egész, ülésteremben csak mi ket­ten nem verekedtünk... Délután elláu „tott Mark Twain az Ottlion-ba, az ujságíróklubba, ahol Rákosi Jenővel beszélgetett. Kiderült, hogy jól ismeri Jókai regényeit, sőt még Jókai ne­vét is helyesen ejti ki. Amikor Rákosi .Tenő érdeklődött, hogy mit tud a magya­rokról, azt mondta, ősz hajára mutatva: — Elég öreg ember vagyok ahhoz, hogy necsak hírből ismerjem Lewis Kos­sut h-ot... Gyerek voltam még, amikor Kossuth Amerikában járt, de sohasem felejtem el azt a hatást, amit rám tett... Mialatt Mark Twain az Otthon Körben tartózkodott, fergeteges máreiusvégi hó­vihar tört ki. — Mark Twain hozta a hóvihart! — je­gyezte meg valaki. — Én mindenhova viszek valamit — fe­lelte a humorista. — Amikor Hawaiban jártam, azt mondták, hogy én hoztam a kolerát, Indiába éhínséget, vittem, An­gliába a királynő jubileumát. Ausztriába pedig — oz obstrukciót. „Lehet, hogy nem is vagyok életben . . Az Otthon-ban megkérték a vendéget, hogy mondjon néhány szót fonográfba, hogy megörökíthessék hangját. Mark Twain szívesen eleget tett a kérésnek. Mark Twain budapesti előadását az egyik nagy kaszinóban tartotta. A fényes estélyen pompás közönség ült a dísz­teremben. Ott volt: Wekerle Sándor, gróf Andrássy Gyula. Darányi Ignác, Herczeg Ferenc, Rákosi Jenő, Berzeviczy Albert, Pulszky Ágost és a századvégi magyar szellemi élet elitje. Az amerikai író bejelentette, hogy bo­londságokat, nonsen-seket fog előadni. Felolvasta négy kacagtató humoreszkjét, majd elmondta egy intervjú történetét, amit vele csinált egy amerikai riporter. Idézzük a mulatságos intervjú egy ré­szét: A riporter: Van férfi- vagy leánytest­vére, vagy volt férfi- vagy leánytestvére? Mark Twain: Lehet, hogy egyáltalában nem is vagyok életben ... A riporter: Hogyhogy? Mark Twain: Én ugyanis együtt szület­tem egy ikertestvéremmel. Párhónapos korunkban édesanyánk a fürdőkádban összecserélt minket — és azóta sem tudott megkülönböztetni... Közben egyikünk meghalt... máig sem tudjuk — én hal­tam-e meg, vagy a fivérem? Viharos sikere volt Mark Twain elő­adásának. Látogatás Jókai Mórnál Mark Twain budapesti tartózkodása alatt látogatást tett Jókai Mórnál is. Órák hosszat beszélgetett a két író. Jókai megmutatta amerikai kollégájának dísz­okleveleit és az emléktárgyakat, ame­lyekkel a nemzet megtisztelte. Melankolikusan jegyezte meg Mark Twain: — Jó sorsa van a magyar írónak, meg­becsüli a nemzet... Arra gondolt, hogy mennyi baja volt neki Amerikában, mert kifigurázta a pet- roleumkirályokat és a kartelleket... Gróf Csáky Albin teaestét adott Mark Twain tiszteletére. A búcsódélutánt Am- brozovics Béla miniszteri tanácsosnál tartották, ahol családjával együtt jelent meg a világhírű vendég. Ezen a délután nagy öröme volt Mark Twainnek: megismerkedhetett Kossuth Ferenccel, „a nagy Kossuth“ fiával. Egyébként azonban unatkozott a búesó- délutánon, a pestiek ugyanis nem tudták, hogy gyűlöli a zenét és muzikális műsort állítottak össze szórakoztatására: a házi­gazda felesége magyar nótákat zongorá­zott és az énekben később résztvett Kos suth fia is. Az egyik vendég, Pékár Alice, palotást táncolt. Mark Twain lányai, akik remekül mulattak Ambrozovicséknél, szintén megpróbálkoztak a palotással. A sok muzsikálás után Ábrányi Kor- nélné Mark Twainhez lépett és megkérte, hogy írjon valamit emlékkönyvébe. A ze­nétől elkeseredett író ezt jegyezte az al­bumba: „Mindnyájunkban van zenei érzék, csak nem mindnyájan tudjuk magunkból ki­csalni.“ Gondosan aláírta, odajegyezte a dátu­mot és azután halkan azt mondta: — Én például nem tudom kicsalni... Feleségétől és lányaitól azután alapo­san kikapott a papucs alatt nyögő író, hogy udvariatlan volt Ambrozovicséknál. Másnap, 1899 március 30-án elutaztak Mark Twainék Budapestről, előbb Temes­várra, majd több más vidéki városba, hogy az író ott is előadásokat tartson. A Magyar Államvasutak szalonkocsit bo­csátott a híres vendég rendelkezésére. Haláláig, 1910-ig humorista maradt Mark Twain. Pedig jobban szeretett volna Samuel Langhorn Clemens és — „komoly író“ lenni. Goszfőnyi Lajos

Next

/
Oldalképek
Tartalom