Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. január (2. évfolyam, 1-25. szám)
1939-01-22 / 18. szám
Ma Kösölfülc a Komáromi program teljes szövegéi 0 Ma: Képesmelléklet Ára: 20 fillér \ ^ évfolVam 18, szam* Bu£laPest» 1939 Íanuar 22- Vasárnap OTMYmfflßMß Előfizetési ár évente 36.— P, félévre 18.— P, negyedévre 9.— pengő, havonta 3.— pengő egyes szám ára 10 fillér, vasárnap 20 fillér. POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség V„ Honvéd-utca 10. Tel.: 125-350 Kiadóhivatal: Budapest, Vili., József-kőrút 5. sz Telefon, kiadóhivatal és hirdetési osztály 1-444-00. Ciano délszlávlai útja Imrédy Béta Munkácson és Ungváron Tovább folytatódik a Magyar Élet Mozgalom nagyszabású vidéki szervezkedése — A miniszterelnök és a külügyminiszter kormányzói kihallgatása — Összehívták a képviselőház és a telsőház külügyi bizottságát — Uj ellenzéki pártalakulás — Berlini vélemény - a magyarországi ellenzéki mozgalomról Jaross nádor a nagykőrösi Magyar Étet Mozgalom nagygyűlésén A politikai élet meglepetésszerűen kiemelkedő eseményc Imrédy Béla miniszterelnöknek a visszacsatolt Ungváron és Munkácson vasárnapi' napon tervljeyétt látogatása, amelyre a miniszterelnök már szombat este elindul. Emlékezetes, hogy legutóbb Munkács város küldöttsége R. Vozáry Aladár képviselő vezetésével felkereste Imrédy Bélát és tőle a város környékének különleges támogatását kérte. Egyben meghív^ Iák a miniszterelnököt, hogy látogasson el Munkácsra és Ungvárra, ahol a Felvidék népe legnagyobb szeretettel és lelkesedéssel várja. A miniszterelnök ennek a meghívásnak tett eleget, amikor szombaton a Lél motorossal a kelet- magyarországi városokba felutazott. A miniszterelnök munkácsi és ungvári útja elé politikai körökben és a Felvidéken egyaránt nagy érdeklő- déssel tekintenek. Élkíséri az útra Imrédy Bélát Kunder Antal iparügyi miniszter és Pataky Tibor államtitkár. Mind a két városban nagyszabású előkészületek történtek a miniszterelnök fogadósára. A vasárnapi napon tovább folytatja a Magyar Élet Mozgalom eddigi vidéki szervezkedését, amelynek már eddig is (sp) A magyar közvélemény érdeklődése hónapok óta most fordul először északról dél felé, amikor Ciano gróf Sztojadinovics joguszláv miniszterelnök társaságában a béllyei rengetegben vadászott, s mint ilyenkor szokás (Goring, a fővadász teremtette meg az új külpolitikai, stílust) két les között megbeszélte országaik sorsát is. A német az olasz, a jugoszláv, de a nyugateurópai sajtó is nagy jelentőséget tulajdonít a jugoszláv-olasz találkozónak, s a legérdekesebb, bogy a megbeszélések középpontjába — a tárgyaló hatalmak elintézendő közvetlen kérdései mellé — egy harmadik, s jelen nem lévő hatalmat helyez: Magyarországot. Ha egyelőre nincsenek is pon tos ^értesüléseink, s a béllyei eredmények tulajdonképpen csak hetek és. hónapok múlva fognak kibontakozni, annyi bizonyos, hogy a magyar kérdés nagy szerepet játszott Béllyén, mint minden tanácskozáson, amely őszintén és becsületesen rendet és igazságot óhajt teremteni Közép- Európában. Elvégre ma nyilvánvaló, hogy a Berlin-római tengely politikájának végleges győzelme csak úgy biztosítható a Duna medencéjében, ha eltűnnek a zavarok, amelyek a tengely középeurópai őszinte és odaadó barátainak egymás közötti viszonyát befolyásolják. Ciano gróf pesti és Csáky gróf berlini látogatása után Magyarország méltán Visszaszerezhette a novemberi események után némileg megrendült külpolitikai önbizalmát és beláthatta, hogy a tengely nagyhatalmai mindem átmeneti félreértés és más irányú cél ellenére kénytelenek Magyarországot megtenni dunai politikájuk sarkalatos pontjává, nemcsak a nemzetek közt meglévő ragaszkodás -és rokonszenv miatt, hanem érdekeik miatt is, mert rövid intervallumok után rendszerint kitűnik, hogy Magyarországban vetett a legmélyebben horgonyt <a tengely politikája, s a dunai ország földrajza is olyan, hogy nélküle mozdulni sem lehet. Ismétlem, a két külügyminiszter eredményes utazása után mindez nyilvánvalóvá lett. Csak pillantást kell vetni a Chvalkovszky cseh-szlovák külügyminiszter berlini utazását fanyarán, sőt indulatosan kommentáló német lapokba és a cseh sajtó fojtott dühtől remegő hangjára, hogy a különbséget észrevegyük a magyar és a cseh külügyminiszter berlini utazása között. De ha így van, s Magyarország a tengelynek ismét első számú barátja, a németek s főleg az olaszok elsőrendű érdeke, bogy Magyarországot végleg közel hozzák a második legmeghittébb baráthoz, Jugoszláviához is. Lehetséges ez, s a magyar-jugoszláv megegyezéssel a napsütéses oldalra kerül a tengely politikája Köaáp-Euró- pában? A jugoszláv miniszterelnök személye és működése mintha biztosítékot nyújtana. Sztojadinovics évek óta követi azt a racionális állampolitikát, amely (ellentétben Benes rendszerével) elsősorban szomszédaival igyekszik megbékülni és az ország jövőjét így biztosítani. Politikája évek óta dia- metrális ellentétben állt a régi Csehszlovákia politikájával, mert Prága távoli barátokat igyekezett szerezni s ezekkel leterrorizálni szomszédait, míg Sztojadinovics kétségbe vonva a távoli szövetségesek értékét, a közvetlen, kétoldalú megegyezésekben kereste üdvét. Az ellentét nagy mértékben hozzájárult a kisantant belső feszültségének emeléséhez, de Belgrad az 1938- ban tett első lépések után mégsem közeledhetett egyénileg Budapesthez mindaddig, amíg a kisantant kötöttségei, ha csak papiroson is, de léteztek. Novemberben felbomlott a kisantant, s Jugoszlávia, Ciano előkészíti munkája után most van először abban a helyzetben, hogy terhes kapcsolatok és befolyásoló ellenvélemények nélkül próbálja rendezni viszonyát megerősödött északi szomszédjával, Amióta a müncheni döntés alapján a néprajzi elv lett hivatalosan is a középeurópai kibontakozás vezérszólama, nyilvánvaló, hogy számos gyakorlati fontosságú kérdés mellett elsősorban az etnikai probléma az, amit meg kell oldani, hogy Jugoszlávia és Magyar- ország egymásra találhasson. Hiszen az etnikai elvet, mint a középeurópai béke egyetlen gáránsát, nem is any- nyira Magyarország állította az előtérbe, mint Anglia és Franciaország határozott jóváhagyásával Németország és Olaszország. Elsősorban tehát vele kell foglalkozni. A jugoszláv-ma- gyar közeledésnek előfeltétele a félmilliót meghaladó jugoszláviai magyar kisebbség ügyének alapvető rendezése. Jugoszláv szempontból ez valóban bagatell-kérdés és remélni merészeljük, hogy Sztojadinovics megtalálja a probléma mindkét félre kedvező megoldását. Talán a béllyei találkozón már szó volt ilyenekről. A jugoszláviai magyarság zárt tömegben él az állam északkeleti határán, a szerb és a horvát tájrajztól teljesen elütő alföldi környezetben, jugoszláv szempontból nem fontos vidéken, úgyhogy első lépésként a belgrádi kormány messzemenő autonóm jogokat biztosíthat e kisebbségnek és garantálhatja önálló nemzeti fejlődését. Ha megtenné, bebizonyítaná, hogy fontosnak martja a jugoszláv-magyar együttműködést, s eleget tesz a tengelyhatalmak óhajainak. Nemcsak gazdasági egészségesedését szolgálná vele, hanem az állam struktuális megerősödését is, s elejét venné annak, hogy Jugoszlávia netán az első csehszlovák köztársaság hibás útjaira tévedjen. Mert Jugoszlávia és az első Cseh- Szlovákia belső rendszere között sok hasonlóság van. Itt is, ott is két, egymást nem teljesen értő testvérnép verseng egymással a hatalomért, itt is, ott is hatalmas kisebbségi tömegek zavarják az összhangot. Voltak idők, amikor a szerbek és a horvátok ellentéte veszedelmesebb formákat öltött, mint a cseh és a szlovák ellentét, 8 ha a délszláv állam sok tekintetben szerencsésebb helyzetben van is, mint Csehszlovákia volt és Sztojadinovics Benesnél hajlékonyabban és megértőbben kezeli a két államnépet, a válság mégis lappangó s bármikor kitörhet. A külföld nem látja például elég világosan, hogy Sztojadinovics megértő rendszere mély gyökereket eresztett-e a két népbe, vagy pedig a csend és az együttműködés csak látszat, amely eltűnik, ha tegyük föl, egy nagyszerb irányzat máról-holnapra ismét Jeftics kíméletlen szerb hatalmi politikáját vetné a fölszínre. Nem tudjuk, vájjon a gyógyszer, amit Sztojadinovics alkalmazni tudott, csak kábítószer, amely pillanatokra elaltatta a szerbek és a horvátok fajdalmát cs nyugalmi helyzetet teremtett, vagy tényleg komoly orvosság, amely a kór bacillusait ölte meg és kiirtotta az ellentét fészkeit. A legutóbb jugoszláv választás, sajnos, az első véleményt igazolja: Jugoszlávia még mindig két egyforma erős és egymással farkasszem,et néző részből áll, melyet csak pillanatnyilag türtőztet a bölcs Sztojadinovics csillapítószere. A végleges megnyugvás érdekében elkerülhetetlen, hogy Sztojadinovics alapvetően rendezze az állam belső problémáját és átalakítsa Jugoszláviát. A csehszlovák példa intő jelként áll előtte. A horvátokat és a szerbeket egymás mellé kell rendelni, állam- szövetséggé változtatni a jugoszláv egységet. Az 1919-as elképzelés is ez volt, de akkor szerbek és horvátok nem tudtak még békésen egymás mellett élni, s Sándor király kénytelen volt a dinasztia princípiumának kihangsúlyozásával s katonás fegyelemmel biztosítani az országot. Sztojadinovics azóta iényegesen lecsillapította a háborgó temperamentumokat, s ma talán megkísérelheti már, hogy nyugodt eszközökkel megoldja a problémát, mint megoldja például a hasonló problémákat Anglia dominiumaival, vagy megoldotta a művelt és bölcs Belgium, a higgadt és okos Svájc. Az az érzésünk, Sztojadinovics államférfi úi nagysága megfelelően előkészítette a talajt. Jugoszlávia kívül-belül elég erős a döntő átrendezésére. Kívül nincs ellensége, bővül csend és kiegyensúlyozottság honol, — soha nem tér vissza kedvezőbb alkalom s az esedékes műveletet az ország ma veszteség nélkül hajthatja végre, nem úgy, mint Csehszlovákia. A kedvező légkörben lefolyt átalakításnál természetesen a kisebbségek ügye is rendeződne, mégpedig oly módon, hogy Magyarország és Jugoszlávia jó viszonya tökéletesedhetnék és a határmenti hatalmak kivétel nélkül garantálhatnák a horvátok és a szerbek egyenrangú, megegyezésén fölépülő új Délszláviát. A dunai térből eltűnne a jugoszláv belső probléma is, amely hasonlít a csehszlovák problémára, ha nem is annyira elhanyagolt és végzetes. Sztojadinovicson múlik, vájjon elég erősnek érzi magát a tettre, s meg tudja-e teremteni a megfelelő külpolitikai előfeltételeket. Ha Béllyén már e ren ’ezésről és előfeltételeiről volt szó, akkor a romantikus vadászat értékes munkát végzett a középeurópaí konszolidáció érdekében.
