Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1939-01-01 / 1. szám

*989 JANUAR 1. VASÁRNAP TEwnHfti -ßaukwmam 21 KÖNYV-KULTÚRA-------“iniir»n?«rir«rr!iM ltnrrnni ifmirum n - itmamuBimwuiiriM ~»rwniii»iiiiTiinMniMT jBalladák, mesék, népdalok a fekete lemezen . A Hazatérés első napjaiban egynéhá- hányan, felvidékiek, akik a kisebbségi népművelés területén végeitek eredményes munkál, e sorok írójával együtt Ortutay Gyűl diákhoz látogattak el. Csöndes teázás közben, a pesti bérpalota ötödik emele­tén, egyszerre mintha az alföldi puszták hangja szólalt volna meg. Egy kis ma­sina kezd forogni és a fekete hangleme­zek láthatatlan barázdáiból a kis acéltű ősi siratok, balladák, drámai erejű nép­mesék, népdalok rin»usát, ízéi varázsolja clö mindnyáji’nh gyönyörűségére. Két évvel ezelőtt Kozma Miklós elnökigaz­gató elhatározásából a Magyar Rádió megbízta Ortutay Gyulát, hogy készítse el a népzenei hanglemezfelvételezés munkatervét. Ennek a megkezdett mun­kának néhány gyümölcsét élvezhettük mi akkor olt, azon a kedves estén. Most egy hosszabb tanulmányban (különlenyo- matként is megjelent a Magyar Szemle 1938 novemberi számában) Ortutay be­számol az eddig végzett gyűjtőmunkáról. Meseírás — napiparancsra Évekkel ezelőtt somogymegyei, feketébe öltözött gazdák és asszonyok énekeit vet­ték hanglemezre Bartók Béla, Kodály Zoltán és Lajtha László vezetésével. Ii négy gyönyörű daliaméi hanglemezt többévtizedes szorgalmas, hősi kutató• munka előzött meg. Orlutay Gyula a magyar népköltési gyűjtés első tudato­sabb jeleit a 18. században fedezi fel, mU kor Faludi, Csokonai, Pálóczi Horváth és Dugonics kezdenek fölfigyelni a népi alkotásokra. A Icövetkező században Er­délyi János és Kriza már tudatosabban gyűjtenek népdalokat. Hogy valamikor mennyire mesterséges formaságok között rögzítődött le egy-egy népi alkotás, ked­vesen példázza Gaál György esete at óbesterrel és a huszárral. Gaál Becsben, a kor divatja szerint, népmeséket akar gyűjteni. Fölkéri ottani óbester ismerő­sét, hogy az aitt állomásozó kim huszá­rokkal Írassa össze a meséket. Az óbester mindjárt is kiadta napiparancsba a mc- seírást, aminek az lett a következménye, hogy nem egy mese így kezdődött: „Vi­téz óbester úrnak Kovács János közhu­szár alázatosan jelenti, hogy hol volt, hol nem volt...“ El lehet képzelni, a ka­tonai regula mennyire megfosztotta sa­játos ízeitől ezeket a meséket... irányító tanácsaival, támogatásával az egész magyar néprajz- és egyéb rokon szaktudomány. Így a Néprajzi Múzeum Bartucz Lajos irányításával kitűnő fia­tal tudósokat (Bállá Péter, Veress Sán­dor, Volly István) küldött az előzetes kutatóidra. A gyűjtött népzenei anya­got Bartók, Kodály, Lajtha és Bárdos válogatják ki. Bekapcsolódott a széles­körű munkába a magyar nyelvtudo­mány sok kitűnősége is: Mclich János, Zsiray Miklós, Csűry Bálint és Lazi- czius Gyula. Ök jegyzik és ellenőrzik a nyeld szöveg különböző dialektusait. Később Ortutayék több kötetben kiad­ják a hanglemezek anyagát az előadó fényképével és részletes szociográfiájá­val együtt. Ősi településünk: a Zoboroidek Az eddigi munkaeredmény számok­ban: 42 lemezen dallamok vannak, 30 le­mezen mesék, 5 lemezen vallásos népi énekek, 2 lemezen pedig gyermekjáté­kok. Szbbnél-szebb dallamok, igen ritka gyermekjátékok, ősi sirámok, siratók, balladák, népmesék hangját őrzik ezek a lemezek. Egy felvétel során lemezre- vették a nyitramegyei, zoborvölgyi lako­dalom teljes „műsorát'1. Fölvették ugyancsak a Felvidéken a Szent Istvdn- tüzi énekeket, balázsjárást, gergelyjá- rást, farsangjárást, a villözés, a kisze- bábú űzésének dallamait és szokásait is, A hanglemez-felvétel folyik az egész ország területén, nemcsak a csonka ré­szeken, hanem a régi Nagy-Magyaror- szág területén is: Dunántúl, Tiszántúl, Alföld, nógrád—borsodi, palóc, nyitrai, kalotaszegi, székelyföldi, sőt a kivándo­rolt csángó népek közül is sok-sok régi dallamkineset megmentett a — fekete lemez. Óriási jelentősége van ennek a hanglemezgyüjteménynek a magyar pedagógiában: egységes magyar tudatra ébreszt és nevel azzal, hogy szinte vala­mennyi magyar táj hangja szólal hoz­zánk a szentistváni birodalomból... Or­tutay is megjegyzi, hogy a Zoborvidék — amely odaát maradt Szlovákiában -*■ egyik legősibb magyar településünk és az ott élő folklore számunkra különösen becses, ezt bárki előtt is könnyen bizo­nyíthatják Kodály Zoltánnak régibb gyűjtései. í onográfgéppel a népdal nyomában A szájhagyományozás teljességének megrögzítésére elégtelennek bizonyultak írásos irodalmunk eszközei. A dallam, az ősi, sajátos íz várt hiánytalan megörökí­tésre. Büszkén jegyezhetjük fel, hogy Edison akkoriban még kezdetleges talál­mányának folklorisztikus jelentőségét magyar tudós értette meg: Vikár Béla 1896-ban kezdte fonográf hengerre venni a paraszti dallamokat és méltán elmond­hatjuk azt is, hogy a világon elsőnek Magyarország dicsekedhetik e módszer alkalmazásával. Vikár nyomán 1905-ben indult gyűjtőútra Bartók Béla és Kodály Zoltán fonográf géppel. Hatásuk európai méretekben érezhetővé válik. A fonográ­fot nemsokára követte a tökéletesebb Néprajzi hanglemezfelvétel. Most már a Magyar Vádló magára vállalt minden anyagi áldozatot, hogy átadhasson egy teljesnek bizonyuló hanglcmezgyüjte- ményt az egész ma gyarságtudomdny szolgálatára. A felvételezés vezetője: Ortutay Gyula, de ott áll segítségére Nemzeti tudatunk ébresztője Ha a Rádió megvalósítja a hatalmat munkatervet, néprajzi hanglemez-gyűj­teményünk etnológiai teljesség és szám- szerűség tekintetében is Európa példa­adó népköltési gyűjteménye lehet. Tudo­mányos jelentősége mellett más fontos értéke is van ezeknek a néprajzi hang­lemezeknek. „Mindinkább sürgető köve­telése nemzeti életünknek írja Ortu­tay Gyula — a hatalmas európai nacio­nalizmusok propagandával s fegyverrel jól ellátott nemzetei közepette, hogy nemzeti tudatunk a magyarság valódi értékeire épüljön, legyenek ezek az érté­kek akár urbánus hagyományok, akár népi eredetűek. Nem hiszem ugyanis, hogy a múlt század nagy magyar kiasz szicizmusát, Széchenyi, Vörösmarty, Arany, Eötvös, Petőfi urbánus kultúrá­ját s magyar nemzeti magatartását bár ki is elválaszthatná magyar népi tradí­cióink szellemétől. Vagy gondoljunk Kölcsey önemésztő vívódására, de min­den nagy magyarok örök dilemmájára s az örök magyar megoldásra.- az euró­pai fejlődés és a magyar tradíció szín AZ IGAZI VADÁSZ ÖRÖME! Kézdivásárhelyi BEN Kő FAL! A vadászat AZ IGAZI VADÁSZ ÖRÖME! című gyakorlati vadászati szakkönyve Felöleli a Magyarországon előforduló' fontosabb vadfajok ismertetését, azok telepí­tését, gondozását és vadászatát. Tartalmazza a vadászati fegyvertant, bemutatja az összes modem fegyvereket, a különböző államok fegyvertípusait. Leírja a ható­sági fegyvervizsgálat, belövés, puskavásárlás, célzó-táv cső stb. stb. nélkülözhetetlen ismertetését. A lőszerekről szőlő fejezetben a lőporok, golyók, sörét, fojtás és töl­ténykészítés részletes leírását nyújtja, majd a fegyverrel való lövés elméletét adja a belső és külső ballisztika kimerítő i*m ertetéséVel együtt. Végül a lövés művé­szete, a vadász felszerelése, a hajtó, a vadászkutyák, a solymászat, falkavadászat, uhuzás, vadászatrendezés, vadásztársaságok, Vadorzók stb. stb. ismertetése után tartalmazza a vadásztörvényt és az idevonatkozó rendeleteket is. Ara díszkötésben 10 pengő Megrendeléseket utánvéttel, vagy az összeg előzetee beutalása ellenében forduló postával intézünk el. Ha ajánlott küldést kíván, ügy 50 fillér beutalását is kérjük. Az utánvét eles küldés 90 fillérrel drágítja a könyvet Ferd'nánd (ZeSd^er Testvéreh) nemzett könyvkereskedése Budapest, IV., Kossuth Lejos-uíca 5. Telefon: 18-57-30,18-74-00. tézisére. Ezek a néprajzi hanglemezek végre a népi kidtúra közvetlen s kendő­zetlen hangjait szólaltatják meg, .hozzá­férhetően az egész magyarság számára. Nemcsak néprajzi kuriozitásokat jelen­tenek ezek a lemezek, hanem — magyar magtartásunk alaprétegének vonásait is őrzik .. Egész népi kultúránk életre kél e fekete lemezeknek forgása nyomán, hogy egyik fáradhatatlan s őszinte neve­lője legyen a magyar nemzeti tudatnak s egyben kifogylvatallan kincstára az elméid népi kultúrának.“ Ezek a néprajzi hanglemezek igen nagy segítségére lehetnek a pedagógu­soknak is: a közoktatás minden ágazatá­ban az élőszó erejével szól a hanglemez­ről az ifjúsághoz, a nemzet jövendőjéhez, maga a nép, amelyet mai nehéz sorsából végre napfényre kell hoznunk, nemzetté kell tennünk. És hogy erre mindenképpen érdemes, tanúbizonyság az a mélyrétegű ősi kultúra, amelyet napjainkban a fe­kete lemez az utókor számára meaöröHt (V. L.) 1938 „Egyedül vagyunk" Á magyar sors ú kérdései egy budapesti folyóiratban Uj, egészséges magyar közszellem ki­alakítását tűzte ki céljául az a kitűnő írógárda, amely az „1988 Egyedül va­gyunk“ című folyóirat hasábjain mutat­kozott be az ősz folyamán. A fegyver, az ásó és a szellem fáklyájának jelvényei érthetően szimbolizálják a magyar élet­ben megindult reformáramlatot. Sike­rült a folyóiratnak szintézist teremtenie a különböző szellemi frontok között, így például a nemrég megjelent decom i i. mi I.TD1 ÍÁLT INTÉZI ikozik a bankUzfet msn- ögáva' és szívesen ad fel- igositást a Pozsonyi t. ikarékbank ügyttleil <« értiaHfi kérdésekben. béri számban Mécs László két gyönyöry verse mellett ott látjuk Veres Péter vés parasztíró és Kovács Imrének, a cos fiatal publicista bátor, gerince^ írá­sait, Különösen nagy érdeklődésbe tart számot az az ankét, amelynek nfiztvevői lag porjesi Csellár Viktor, a lérai Varga Imre stb,) a hazatért felvidék^ magyarság „hevosí szellemben“ való nagy átalaku­lásáról számolnak be kitűnő tanulmá­nyokban. Rajníss Ferenc a Szent István évi tapasztaatairól ad számot erőteljes megvilágításban. Az égetően sürgős föld­birtokreformmal kapcsolatban mondja el éles kritikáját Kerék Mihály dr. A ma­gyar asszimiláció és fajkeveredés mé­lyebb élettani folyamatáról dr. Gáspár János ír; Ignácz Rózsa az erdélyi ma­gyarság napról-napra előtérbe nyomuló kérdéseit világítja meg. Lehoczky György mérnök egy vegyosnomzetiségű hegyvi­déki település tervrajzát mutatja be, Jaross Andornak ajánlva. Kodolányi JA nos a finn tanyáról közöl érdekes napló részletet Az új magyar líra gazdag tér máséból Erdélyi József, Sínka István Szabó Lőrinc és Komjáthy Aladár ver sei szerepelnek. Kovrig János Püsudazkl ról, Mcdriczky A. Kemál Atatürk-ről raj zol portrét. A folyóirat gazdag számában ezenkívül még több érdekes tanulmány szerepel, \ MAGYARNAK LENNI... ÍRTA: CZUCZOR LÁSZLÓ Illyés Gyula, új könyve — „Magyarok.“ (Nyugat-kiadás,) — magasan emelkedik a téli könyvpiac újdonságai fölé. Azok köze a manapság ritka művek közé tar­tozik, umelyek eseményei szellemi éle­tünknek; mindnyájunk aggódó kérdé­seire válaszol, a magyar sors vajúdó gondjait állítja irodalmi perspektívába, Műfajilag felemás könyv ez, sem napló, sem tanulmánysorozat, mégis milyen egységessé teszi a gondolatok és gondok vissza-visszatérő gyűrűzóse. Egy író ve tázik itt önmagával, tépelődik bajaink fe lett. Egy mélyre néző és hihetetlenül ér zókennyé csiszolódott intellektus mórle geli életünk nagy, legnagyobb problé. máit. Ügy közeledik e bozóthoz, mint aki ismeretlen világok felé indul: előítélet nélkül és felfedező szándékkal. „Ügy kell néznünk a nemzetet, amelyhez tartozunk, mintha kívülről néznénk; úgy kell ma gukba tekintenünk, mintha idegen szem mel tekintenénk.“ Az adottságokat nem fogadja el termé­szeteseknek, keresi az Indítékokat és összefüggéseket. Csodálatos és megdöb­bentő^ dolgokat lát oft is, ahol közömből sen és a megszokás tunyaságával me gyünk tovább és hiába nézünk, semmit sem látunk, például falusi templomban, éjféli misén. Az ilyen, lényeget szemlél­tető fejezetei felejthetetlenek. Sorsok, éle­tek, problémák merülnek itt fel és kava­rognak előttünk, látszólagos rendetlen­ségben. Szokatlan műfaj, szokatlan tárgy kör. Alapkérdéseket vet fel és tisztáz ez a könyv, mint minden korforduló szellemi terméke, „Mit jelent magyarnak lenni?“ — ez a középpontja Illyés töprengései­nek. Milyen ennek a népnek az egyéni­sége, a szellemi arca, a benső világai Milyen lelki összetételiiek az irodalmi kifejezői: Petőfi, Fazekas, Kölcsey, ArauyIMílyen erő tartotta őt fenn mos­tanáig és tarthatja fenn a jövőben is? Illyés számára nem befejezett tények, hanem nyitott kérdések, sajgó gondok ezek. Éli mondanivalóját s e problémák felvetését érezhetőleg küldetésének látja. A vibráló kérdések heve átperzsel a lapo­kon s a nyomtatott sorok mögül riadt lélek sugárzik felénk. De szokatlanok e „naplójegyzetek“ azért is, mert az első személy ellenére sem Ismerjük meg kö­zelebbről az író emberi arcát,, bár „szinte kísérleti alanyként figyelem magam“. Érezzük, hogy esak közvetítő az íré, né­pének és nemzedékének követe. Nem a nép nevében, hanem a nép helyett akar beszélni. „A te dolgod volna“ — írja egy barátjának — „hogy kifüleld, mit susog a nép. S azt hangoztasd, ha van hozzá bátorságod.“ Illyést ez a szerep izgatja s ebben tér el minden eddigi irodalmi népiesgégtől. Nem a népről, hanem a népből ír, nem népies, hanem népi. An­nak kifejezésére törekszik, ami mind­nyájunknak a lelke mélyén ott él, apii időtlen és közös magyar gond. Így azután olyan dolgokat villant fel, amelyek meglepnek és megdöbbentenek. Ám kár, hogy csak felvillantja őket s nem fejti ki szemléletét; csak meggondol- koztat, de gondolatrendszert nem ad. Por­szemet dob csak a kagylóba: az olvasó leikébe, hogy ott az gyönggyé ingerlőd- jék. Egy-egy fejezete olyan, mintha csak bevezetés volna a hiába vart nagy mű­höz. A küszöbön elhagy az író és mán kérdéshez nyúl. Viszont minden bekez­dés külön meglepetés, újraeszmélés. Mo­zaikszerű a könyv, a magyar sorsproblé­mát feszegető megrázó tépelődéseket laza összefüggésekben közli, de talán épp ez teszi izgató olvasmánnyá; kíváncsian les­sük, merre fordul a következő oldalon a kereső lélek. Ennek a viaskodó és ke­reső, az örök magyar kérdéseket újra­fogalmazó és a magyar életet újra-alkotó léleknek a tapogatózását és kibontakozá­sát írja meg Illyés, Nem egyenes ez a* Út. A kétségbeejtő és a vigasztaló mozza­natok végletei közt hányódik az író: hol a pusztulást sikongja, hol a jószáadó­knak erejét dicséri. Ilyen részletek hul- lámzanak a könyvben; „Mindez nem iro­dalmi kérdés. De mi értelme dalodnak is- barátom, ha a fül, amelynek be kellene fogadnia, az éhség vérapadásától dobol s a szájat, mely dalodat ismételné, vaco- gással tölti meg a hideg?“ Vagy: „Ho­gyan énekelne az énekes, ha ráparancsol­nának, hogy árjáiból, mondjuk az é vagy cisz hangokat a skála minden fokozatán hagyja ki, helyettük pislantson, vagy nyeljen egyet, vagy, ami még ötletesebb: úgy ugorja át azokat, hogy a hallgató­ság észre se vegye? Tudna egyáltalán énekelni? így énekelek én.“ Viszont épp ezek a látszólagos ellen­mondások teszik megokolttá a napló­formát, A szétágazó tanulmányokat és vallomásokat ezért kellett időrendi zsi­nórra fűzni, hogy némileg a fésülését láthassuk ennek a léleknek: ingadozását a segíteni akaró helyzetrajzolástól a si­vár lemondás felé, majd újbóli felemel­kedését a változás reményéhez. Egy lélek regénye, vagy a magyar lé­lek regénye. — mondhatnék némi túlzás­sal, Bárhogyan nevezzük is, több Izgalom­mal és lázasabb érdeklődéssel olvassuk, mint a legraffináltabb regényt. Jellemző ez ízlésünk változáséra: az irodnlmilag feldolgozott dokumentum közelebb áll hozzánk, mint az örömünket pezsdítő szel­lemi Játékok. Illyés irodalmisúga külön találmányt érdemelne. Lírikusnak indult, de a pró­zája is a legnagyobbak közé emeli. Stílu­sának külön íze és külön színe van. Zsú­folt, kristályos, meggyőző próza ez, át-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom