Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. január (2. évfolyam, 1-25. szám)
1939-01-15 / 12. szám
18 TEiviDEki Jí^fARHIRMB 1939 JAGUÁR 15. VASÁRNAP Sáfyi fackas István: Akik nem vámok jutalmat Csodálatos cím a csodálatosabb, ha van szó, nagynéha mai világban, még felvidéki emberről aki húsz - esztendő alatt csak mert „magynrkodni“, s az öntudatos magyax tömegben úgy elbújt, úgy elveszett, mint a kisded gz anyaölben. Pedig ilyenek is vannak. Sőt, minden igaz, magyar munkás ember ilyen: egyszerűen nem vár jutalmat azért, mert magyar volt, azért, mert élt Isten és emberek- adta jogúval és nem bunyászko- dott meg alattonns módon, nem vono- gatta a vállát, ha hitvallása iránt érdeklődtek. Hála Istennek, ilyen magyarokból jutott a több, sőt a legtöbb. A napokban találkoztam egy jól táplált, kiöltözött „szenvedő“ magyarral, aki v 11 ágéle lében igyekezett legalább látszat-úr maradni, s négyszemközt valóban egyike volt a legtürelmetlenebb magyaroknak. Kifelé azonban csendes megnyugvással, sőt bizonyos derűvel ólt „rangjához illő” módon, és a cseh társaságban éppoly otthonosan mozgott, mint most a pesti körút kávéházaiban. — Fent voltam a minisztériumban — mondja, — érdeklődtem, hogy hová juthatnék, mert szeretnék valami megfelelő helyre kerülni. A tanácsos azt mondta, hogy már régen ismer, sok szépet hallott rólam, majd gondol rám, ha véglegesen betöltik a helyeket. Még sok mindent mondott, mesélt az előzékeny titkárról, aki városi magyar bundája láttán, (óh, milyen könnyű volt utólag rávarrni a magyaros zsinórt!) rögtön letegezto, 6Őt még cigarettával is megkínálta —- Barátom, prima, külföldi cigaretta volt, a mi gyártmányaink egy kicsit büdösek — aztán hosszasan elbeszélgettek, már két óra is elmúlt, de még mindig nem akarták elengedni a minisztériumból, mint mondták, ilyen ,ked- ves, finom magyar urat olyan ritkán láthatnak,, a végén azonban hazajött, s most élményeiből éí* a szürke eirtbeVek osodái fantáziájára] színezve a dolgokat. — Hát/Te'hogy vagy? - kérdezi a végén. - Hallom, hogy igazgató ^lett belőled, igaz, hogy nem „véglegesen.“ — Köszönöm, — feleltem — magom is megvagyok, ltt-ott akad egy kis hiba a kréta körül, mint hivatalos helyen mondják, a legnagyobb kommunista voltam, így hát életem is puszta pünkösdi királyság, megyek a gazdag zsidók után Palesztinába vagy Angliába. — A, hebehe, — mosolyog vidáman - hát igaz, ami igaz, hallottam, hogy a nyáron is írtál a kommunista lapba. — írtam ón, — mondom — csakhogy Fábry Zoltánt kértem meg, hogy írja alá helyettem a nevét. — Igen, ja persze, ismerem a cikket- Nagyon bedőltél a németeknek, pedig barátom, a némettel egy tálból cseresznyét enni, hm, hogy úgy mondjam, egy kicsit veszedelmes dolog. De Te mindig olyan szélsőséges voltál, ne haragudj, az ember azt sem tudta néha, hogy mi vagy tulajdonképen. Kár, hogy nem kérdeztem meg a . minisztériumban, hogy mi a szándékuk veled?! — Köszönöm —- mondom, — a minisztérium nekem nagyon magas, meg aztán semmit sem akarok, hát így is elóldegó- íek, legföljebb kevesebb lesz a dolgom. — Ja, a lap, úgy-e? Hát egyszerű kis lapocska volt, hehe... de nem tartozom az előfizetéssel, úgy-e? Valaki közénk jött, másra terelődött a beszéd. Jobban mondva, ők ketten beszéltek. Élűiről kezdték’ tengernyi szenvedésüket, a sok megalázást, amiben részük volt, s áttértek arra, hogy még idejében vettek cipőt, meg szövetet, mert nem lohet tudni, szép, szép a felszabadítás, de azért a cipő sokkal olcsóbb volt, s a prima brünni szövet méterét nyolcvan koronáért is meg lehetett kapni. Egy pár évig nem lesz gond semmire. Én csak néztem őket, s népem fáradt, Szomorú vándora magamban arra gondoltam, hogy milyen jó nekem, hogy az anyagiak végképpen nőm érdekelnek. Mind az öten együtt nevettük otthon, hogy akkor, amikor éppen arról tudósítottam a hivatalos magyar hírszolgálatot, hogy az ipoly-sági magyar anyák megcsókoltatták gyermekeikkel az első magyar ajándékkenyeret, nz egész családi vagyonunk húsz cseh korona volt, amihői még kenyérre sem telt elegendő. Cipőre, ruhára gondolni sem mertünk, a nacvobb láncomé* hetekig azzal bíztattam, hogy: „No félj, majd Fsa minden- lemegyünk Pestre, vesz ott Neked apád mindent, amire csak szükséged lesz!“ Aztán arra gondoltam, hogy jó az Isten, észreveszi, hogy mindig népemnek éltem s majd küld újabb barátokat. Jöttek a levelek Szlovákiából, megkönnyeztem okot s ültettem emlékül, mert ott maradt testvéreim kívántak magukénak, mint nemrégiben. Mindegyik arra kért, hogyha már a lapot nem küldöm nekik, küldjék legalább levelet, írjam meg, hogy mi van velem, talán azóta „nagyobb úr” lettem s nem akarom ismerni őket. Az is eszembe jutott, hogy Pest városában akadt egy ismeretlenül is kedves ismerős, özvegy Gaál Mózesné, akit én csak férje nőve után ismertem, de aki Marika lányomnak képeskönyveket küdött s karácsonyra, éppen amikor a Jézuska közeledésének örvendeztünk, mind a három gyermekemnek küldött egy-egy ötpengős emlékérmet, amiért meg sem haragudhattam, mert nem a szegény embernek küldte, hanem a magyar tanítónak és a gyermekeit szerető embernek. Eszembe jutott Ceglédy Pál is, a harsi református egyházmegye esperese, akinek első útja a városban hozzám vezetett, hogy — mint mondta — megköszönje, hogy éveken át kulturális táplálékkal láttam el a reformátusait. Nem szégyellem bevallani, hogy a sok, kedves emlékre, kopott, nyolc esztendős télikabátban, kicsordult a könnyem és végtelenül gazdagnak, nagyon megajándékozottnak éreztem magam. Micsoda jutalmat adhatnak nekem, talán brünni szövetet, Bata-cipőt, cseh fizetést, vagy tanügyi tanácsosi címet? Hiszen annyi jutalmat kaptam, de annyi jutalmat, annyi szeretetet, olyan sok egyszerű ember meztelen szívét, hogy nincs az a lelki vitrin, ami eléggé ékes lehetne ahhoz, hogy szobámat feldíszíthetném vele. — Hát Isten veled — köszönt el barátom —, javulj meg, aztán, ha még egyszer fölmegyek a minisztériumba, nem feledkezom meg rólad. Szervusz! Az utcán emberek jártak-keltek. Szelíd, munkás magyarok, akiknek talán kisebb darab kenyér jutott a megtalált hazában, de akik azért éppúgy magyarul éreznek, mint azelőtt, mint mindig, mert nem is tudnának máskép érezni. A nagy, névtelen magyar sereg, akik nem várnak jutalmat, mert tudják, hogy boldog és szép magyarnak lenni, boldog és szép mindig, mindenütt magyarul beszélni, nem kell hozzá sem brünni szövet, sem külföldi cigaretta, csak egy darabka éppen a magyaros hiányzik... szív, ami sokszor külsejű bunda alól 3Crm znahorkán keli megrendezni a legtiiz- téhh ni a (j g a r szabadtéri féléket cd kraiznahorkai izahadtéri izínfáték terve él szép miivésneti felentoiége BUDAPEST. — A Színházi kultúra világszerte új megnyilatkozási formákat keres. Sokat emlegetett válságának talán egyik okú az, hogy a szűkre határolt zárt színpad Inkább az egyén drámájának kerete, az egyén drámája pedig veszített jelentőségéből. Ma a tömegek drámájának korát éljük, vagy legalább is azokét az egyénekét, akik tömegek inkaruáeiói. A mai szem tömegmozgalmakat, tágabb horizontot, szélesebb ívelésű perspektívát kíván s talán ezért ösztönösen egyre erősebb a tapogatódzás a nagyvonalú, tágkeretű, szabadtéri színjáték felé. Külföldön, különösen Németországban a szabadtéri játékok kultusza erősen kifejlődött. Dq a német szabadtéri színjátszás sem bírt megszabadulni a zárt színház adottságaitól, nem él önálló életet. Amellett speciális német produktum, szolgailag utánozni nem lehet és szabad. szabadtéri színjátszás ki- gyermekcipőből, de telje- nem jelentenek sokkal többet, amit nem is A magyar nőtt ugyan sífményei mint a zárt szabaddá színházi produkció kissé tett kihelyezését egy térre, Most jelest lief! Mindenkinek olvasnia hell!J Most jelent meg! Dr. Badics László: Ili i mrnwrni Gróf Ci^iO előszavával A Duce már tizenegy j évvel ezelőtt megjósolta, hogy 1935 és 1940 között a mai középeurópai határok meg fognak változni, ö volt az első; aki a magyar-olasz barátsági szerződés megkötésével segítő kezet nyújtott az elszigetelt, kiuzsoráxott és jogfosztott Magyarország felé, Az újjárendezés érdekében már 1933-ban sürgette egy négyhatalmi egyezmény megkötését. A terv az Idén meg Is valósult. Vitéz Jákfai Gömbös Gyula, majd kormányzó római látogatása csak egyes állomásai a Duce cselekvő magyaiN barátságának, amely a müncheni egyezményben és azóta is legelső és legfontosabb tényezője lett a MAGYAR IGAZSÁG érvényesülésének. Ezekről a tettekről, ezekről a történelmi eseményekről és dokumentumokról sa« ez a könyv. ^ ra kemény kötésben P 1*50. Kapható; Stádium Sajtóváltalat R. T.-nál, Budapest, VI., Rózsa-u, 111. És minden Jolik könyvkereskedésben. (Vidékre bélyeg ellenében is.) nagybányai Horthy Miklós ahol a természetet, vagyis építkezési remekeket használnak díszletül. Olyan szabadtéri színház, amely egész elgondolásában, darab, rendezés, kifejező eszközök tekintetében szervesen összefügg és összeforr a természettel, amely mintegy a természetbe van ágyazva, nemhogy Magyarországon nincs, de Európában is alig akad. A magyar szabadtéri színjátszást, ebben az értelemben és abból a szempont-- ból, hogy az történelmi tárgyával a magyar nemzeti és népi kultúra különleges kifejezője legyen s így a magyar történelemnek és népi erőnek igazi és hatalmas megnyilatkozását jelentse, még meg kell teremteni. Karácsonykor írtunk Gömör idegen- forgalmi jelentőségéről, ennek a visszatért vármegyének fontos idegenforgalmi értékeiről és ötletszerűen vetettük fci annak tervét, hogy a Bobekek és Andrássyak ősi fészkében, a magyar történelmi romantika egyik legépebb helyén, Krasznahorka- váralján meg lehetne rendezni a legtisztábban magyar történelmi tárgyú szabadtéri játékot. Ez a rövid utalásunk feltűnést keltett és úgy a gömöri idegenforgalmi és kultúr- tényezők előtt, mint komoly budapesti kultúrtestületekben megbeszélés tárgyát alkotja. Ezért foglalkozunk ismét és a szabadtéri színjátszás lényegét is boncolgatva ezzel a kérdéssel s leszögezzük azt a véleményünket, hogy a inai Magyarország területén nincsen történelmi hely és történelmi műremek, amely annyira alkalmas lenne a szabadtéri színjátszás céljaira, mint a váraljai vár. Ügy fekszik, hogy egy nagy aréna képezhető ki a vár aljában s minden európai kísérlettől eltérően, a természeti adottságokkal és történelmi emlékekkel, egyenesen erre az adottságokra felépített és a krasznahorkai történelmi eseményekből kiformált új darabbal, új rendezéssel, új kifejezési eszközökkel egy magyar horzontú, nemzeti gyökerű, új műfaj bölcsője lehet. Perspektívája új feladatot nyújt a művészetnek. Olyan színpadi művet igényel, amelynél nem aa egyéni játékon, történelmi vagy drámai párbeszédeken van a hangsúly, de a történelembe beleillesztett tömegek mozgásán és cselekvésén. Itt lehetne igazán megteremteni a népi színjátszás alapjait azzal, hogy olyan szabadtéri színdarabot mutatnak be, amelybe néhány hivatásos vezetőn kívül, magának a lakosságnak, a népnek lehetne belekapcsolódnia a színjátszásba, A krasznahorkai szabadtéri színjátszás így e.gy magasabb, nemzetnevelési célzatú kultúrpolitikai tényezővé válna. Nemcsak néptömegeket foglalkoztatna, de az ország minden részéből nézőtömegeket vonzana s ezzel elősegítené az általános népművelést s egy tisztultabh művészi megnyilatkozás felé irányítaná a figyelmet. Ez jellegzetes magyarságával, egyedülálló eredetiségével felkeltené a külföld érdeklődését is, ami nagy hatással lenne az egész ország idegenforgalmi érdekeire. Ekként lenne országos jelentősége annak, ha a krasznahorkai szabadtéri játékok megvalósulnának. Olyan művészi kísérletet lehetne Krasznahorkán végezni, aminek a szabadtéri színjátszás történetében korszakalkotó jelentősége lehetne. Olyan magyar történelmi értéket lehet lerögzíteni, színnel és élettel megtölteni, belevinni tízezrek leikébe és fantáziájába, aminő kevés akad s amit a népnevelés szolgálatába állítani a legfontosabb nemzeti kultúrkötelesség. Ezért lenne fontos, hogy a magyar kultúráiét szakszerűen fogjon hozzá a krasznahor- kai szabadtéri színjátszás problémájához s a szabadtéri színművészet igazi lényegét kihámozva, megteremtse a megvalósítás lehetőségeit,
