Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1939-01-01 / 1. szám

Örömbe olvadt. ’-» Nahát!../SfenyiL. Miotá? ‘ '"■*

A' szavak összebntlottak, ajkán a bégben. Dádogött. Helytelen szót mondott, do mindegy, beszélt, besnélt azzal' a! sebességgel, amivel az embefek gyengeségüket szokták palástolni. Juliska ámülva hallgatta. Alig szólt közbe. Csák néha, amint már régebben nein tette.! megint megsfmo.ga.tta a fejét, dia bem a klinika folyosóján ülnek, ahol fhinüenki látja őket. Sanyi átkarolja a leányt'nagy boldogságában és kimondja azt a bzót is. ami mindjárt Juliska után következik,

Négy órakor egészen az első emeletig kisérte. Már indulni kelktt vissza, mert az orvosok megkezdték a vizitet, amikor észébe jutott:

— Juliska! Maga mondani akart valamit.

— Majd máskor! — zavarodott el Jü li»ka és sietve vonta vissza kezét.

Csodálkozott, hogy milyen nagy csomagja került ki a sok minden apróságból, amikor hazakószülödött.

— Édes fiam, — mondta búcsúzóul a tanár, — az Isten visszaadta magának a beszédet, ami az emberi nem legfőbb büszkesége. Ezzel imádkozik, ezzel kér, ez »el védekezik, ezzel káromkodik és ezzel is öl. Maga, ha hálás akar lenni, ne okozzon vele fájdalmat senkinek.

Dehogy akar ő ilyesmit.

A lakásában meglepetésére az asztalost találta egyedül. Belehasított az ujjába, meggyűlt és most kötözésre jár.

— Már több mint egy hete — mutatta finomodíusnak indult kezét. — Majd rossz lesz, mikor megint bele kell törnie a munkába.

Most tűnt csak fel, hogy sem az asztalos, sem a kovácssegéd nem látogatták meg.

— Régen nem láttam!

— Hát nem voltam itthon! — vont váh lat az asztalos. — Hétközben nem érek rá, azt az egy vasárnapot meg tudja, hogy hol töltöm.

Igen, Sanyi tudta. A mennyasSzonyá- nál. Olyankor ott is ebédel.

■— Mikor lese az esküvői

^ A jövő hónapban. Minek húzzuk* Vonjuk?

— Persze, igaz is.

— Hát maga most tóit csinál? Visszamegy a standra?

— Néíö. Van nekem tanult mesterségem. ICépkeretbzö vagyok. Egyelőre níájd lészék, később azonban megtakarított“ k'l’S pénzemből műhelyt nyitok.

— Hát azt megteheti, — vélekedett nk asztalos — képkeretezéshez nem kell olyan nagy befektetés, mint teszem azt, asztalosmíihelyt nyitni. Csak akkor előbb, azt mondom, nősüljön meg. Meri önálló embernek nagyon kell ám az asz- szony!

Sanyi megértőért bólintott. Meg is nősül mihamarabb. Majd meglepődik az asztalos, ha megtudja, kit vesz el.

— Milyen jó hangja van! — vette fái újra a. beszédfonalat az asztalos. — Att is: ott adták vagy az már volt?

— Az már lehetett, mert azt mondták, hogy valamikor tudtam beszélni.

— így hát mind a hárman önállóak leszünk! — gyújtott cigarettára az asztalos — mért Péter is műhelyhez jut.

— Péter? A kovácssegéd?

— Ö. A kócosa már öreg ember. Maga mellé veszi. Hagy fusson már ő a munka után. Meg jóképű fiú is. A múltkor egy házgonrtnbknénak annyira megtetszett, hogy házikóváösának tette meg ókét. t> is megházasodik, azután semmi gondja.

No, de érdekes, hogy mind a hárman! Mintha csak összebeszéltek volna, egyszerre nősülnek meg és kirepülnek más vidékre. Azaz ő nem. Mert ha ezek kettén elmennek, akkor ők Juliskával megmaradhatnak ebben a lakásban is. Az lesz az egész változás, hogy a konyhából be költözik a szobába és a néni a konyhába. És ő nem kér tőle kvártélyt,

Hol van a néni?

— Takarítani. Most délutánit is vállalt. Minden krajcárt félretesz, mert kell a lagzira.

— Lagzira?

Örömtől és rémülettől egyszerre szorult1 össze a szíve. Ez meglepetés hazatérésének örömére, vágy.. •

Elfulladva vett nagy lélekzetet.

• — Kinek lesz lagzija?

— Nem tudja? — fújt nagyot áz asztalos cigarettájából. — Azt hittem, mér tujja, mert mintha félfüllcl olyasmit hallottam Volna, hogy már megmondták. A Júliskán&k.

Juliskának! Jajj!

— Kivel?

— Na, né adja itt a maflát — bosszankodott a másik, mert már-látta, hogy akaratlanul is pletykált. Várta, hogy most már a. fiú szóljon valamit, de az csak hallgatott. .Az ádámcsutkája mozgott le meg fel, sápadt lett, ha ugyan nem az alkonyaiban látja csak Olyannak, de nem, mert most meg sötétebb az arca. Csak ül és néz maga ele, mint akiiek látomása van.

fc**- Csak netn? — akasztotta a kérdést

1839 .JANUÁR l. rVASARNAF

a sötétségre' és • eltapodta a cigarettát- Ha nem is kapott választ, már tudta, hányadán áll a dolog. Hiszen ez a szegény fiú szerelmes. — Hol volt a szemem, hogy nem láttam? — tűnődött. Igaz, hogy nem sokat törődött'se vele, se a többivel, de az ilyesmit észre szokta venni az em- bér. De hogy éppen neki kellett ezt megmondani;

— Hát igeü! — krákngofl.— Tudja, az

ember csak dolgozik es ftém SÖkat üti az orrát más dolgába. Amit láttam, gon-, dPltám, Sfintén ludjá. í)e hogy fhaga is szerelmes bele? tgazán eszembe se jutott. Nem mihtba neíh volna annyi, mint a másik, hiszen ha azt VeSsZükt még fiatalabb is és most, hogy beszélni, tud, igazán nincs mögötte. De láésa, ők meg ebben élőbbre voltak. '

Elhallgatott.

Kinttől már bevilágított a lépcsőház lámpája és tisztán hallatszott, hogy esik az cső.

Ez a fiú hallgat, mintha megint meg- némult volna. Mit csinál? Sír? Vagy csak úgy győzködik magával. Már megnézi. IJjabb cigarettát sodrott, pedig, nem kívánta, de látni -akarta. Mikor meg- gyujtntta a gyufát, egyenesen belenézett Sanyi arcába. Olyan volt, mint a bútorokon a faragás. Merev.

— Az Istenfáját! — káromkodott, mert megpörkölte Az1 ujját, ami miatt a részvét is megcsappant benne.

— Most mit bámul úgy a sötétbe? Nem

rtioridbm, hogy nagy öröm afc ilyen, de nem is olyan nagy eset. Ebbe nem hal bele az ember. Nekem-se ez az első, akit elveszek. Talán nem is lett volna jó, men hallom, hogy a másiknál, aki elvette, slampos lett. Pedig én milyen rendesnek ismertem. - — be mikor olyan jó volt hózüám.

Olyan mereven hangzott, amilyen aZ

arca. Megkövcsült vád, láva, amit a fájdalom első pprcben dobott ki mhgából s azóta ott .üi kihülőben az ajka szélén. , ;

— Jó volt, jó volt! — ismételgette asztalos. -y Miért,lett volna.Apsiz? HisZÍil nem hántolta, még pontosanTs* fhfcté"fct;

— Nem ázéít! , ' ■ J'- y

Ez élfevencn csattant Az ágy felől;

csit rossza)óíhg. is az érteti éri ség ipiatty i

— Akkor hát nem tudok mit mpnSánij

—• kínlódott az asztalos — iegfeljefyb ákk hogy sajnálta. Őszintén szólva, étí-'iá^ Vagy azj hiszi, hogy' mást taláú^'peíA' vágtam ÍVölfta ha eimostb^áej^lem a melegvizet, mirij maga tcßftäätpßi í szer egy: vasárnap? !Eássa, magá«i®lBlíSjM ? csak. nem isszóltam,. Ö is így leheteti magával, csak a saját módja szerint» Mát amint a loátíyók szokták. ;•í

Megint elhallgattak. De most* végié#. Kis idő múltán, a fiú felállt. ■■■''.(■ ' , | •

— Isten áldja. . • ♦ }

— Elmegy? 3 ’ ‘-El. _ V' .

— Persze. Aztán mit mondjak nekik? j— Semmit. Csak azt, hogy .máshová

mentem lakni. Majd 1 megize^mn, hogy hová. j 1

ÉS a holmija?

— Majd elküldök érte.

Kezetfogtak. Már nyitotta az ajtót,

amikor az asztalos utána szólt:

— Mondok én magáó&k valamit. Tudja, hogy nem vagyok iszákos ember, mégis azt tanácsolom, igyék vagy két pohár bort. Az nagyon jót tesz ilyenkor.

Másnap délben az emberek csodálkozva látták Sanyit a standon. Sokán hirteleneken néni is ismerték ró, mert nemcsak hogy beszélt, de meg is telt az area a pihenéstől.

— Maga határozottan megszépült — bókolt a gesztenyés asszony., aki azóta pattogatott kukoricával is kibővítette üzemét- — Csak kicsit' sópadtabb. Hja, a. kórház, kórház!

Még talán soha nem adott el apnyi lápot, mint ma! - Az utcai ‘ismerősök egj- től-cgyig vettek, nem. is kellett kiáltania nagyon. Fizetés közben kérdezgették, ér déklődtck s mindnyájan nagyön örülték a szerencséjének. Ilyenkor látja csak az ember, hogy mégis van szív a járókelőkben, : •

— Azt hittem, megnősült és nászűton van Velencében! — tréfált , az ujságosflú' a kávéházból.

— Egyeben jár az eszem! — vetette oda: szárazon, de közben a hirdetőoszlop tetejére nézett, ma már nem is először. Várta, feszülten várta a délet, a pillanatokat, heg y jön-e Julikká. Egy óra felé már a halántékán lüktetett a szíve, félkettő felé a'- torkában. Abba is hagyta óz- árusítást. Nem- kiáltozott. Aki kért,' annak adott. De aíutári megint csak az óramutatóra függesztette a tekintetét.

Miért nein jön? Késtél kedik! Bántja a Irlldismefet? Vagy nem törődik már többé velő? Az nem lehet! Határozottan tudja, hogy ez nem lehet. Csak egy magyarázat van: vagy beteg, vagy az asztalos nem szólt semmit. Hiszen odamehet ne a bolthoz, benézhéthe. Este meg is' várhatná. Nem tenne szemrehányást. Csak éppen köszönne.

Mégsem ment.

Minden este úgy érezte, hogy ellenkező

irányban megy bazav Nem ^arra; samerre. a szívé húzza.: De úgy határozott, hogy megvárja a vasárnapot. Hátba: & szegény leány még nem is tud semmit. Holnap lesz' vasárnap, Bemegy a* klinikára. Ott megmondják, hogy már .'kiment. Akkor kiderül-á dolog és tudni fogja azt is, nogy ő már .mindent tud és- azt is, hogy mennyire fájhat az neki. .s ■?■

Vasárnap délután még olvasni sem tudott. Csak hanyattfeküdt a díványon. Nejn zavarta senki, mert külön kis szo- Tlába költÖzUtt. Mihek ápSrnljon inai'?' Az egyik rugó nyomta ugyan a hátát, mégsem mozdult. Érezte, mégsem vette annyira észre, hogy változtasson helyzetén. Várt. Beleolvadt a várakozásba- , j

Egyszer csak zörgettek Uz ajtaján. . * >,

— Ivis *úr!. Egy tíkfiú vmu itt détítilá-i vaí. Hogy menjen le, valami Juliska várja.,

•/ Azt a ".„Juliskát“ úgy nioödta, a háziasszonyai hogy benne volt a véíéfnénye’ az olyan leányokról, akik a fiatalemberek lakására cédulát kiihlözgtftnok. Mintha villámcsapás .érte volna. .Rögtön lent lesz. ' Mire az. ajtó becsapódott a kisfiú mögött,.,már >a kalapját rángatta és a lépcsőházban elhagyta a gyereket. A tavaszi napfény a szemébe szúrt, de á^ért látta, hogy valaki .mosolyogva jón_ feléje* Mosolyog! Istenem, ákkof nem lehet baj. így úd kezet. ’

— Beszélni szeretnék magával! hangzik bizonytalanul -a leány hangja.

— Hová mehetnénk dnnen? Mert itt ai

utcán mégsem lehet. ,. - ^vr ^ , A Ludovika kertjélíc mentek, Gyerekek, krajöárvetéssel szórakoztak, a,. padokon szerelmespárok ültek. Tudta, hogy neki illenék megkezdeni a beszélgetést, de nem ment.

— Mostxnáár egészen rendben van? — csilingeL'-Je «áómorúah fülébe a hang*

— Igén, már teljéseny—. feleli reked,

ten. J- 'Egész héten vártáin — teszi hozzá hirtelen, szoűirehányóan. a

— Gondoltam — hajtja le fejét a leány,

— De Mondjak Hogy* menteni volna oda

— Vefívfel 'ismét. — Ej?eE után! És mii beszélhettünk volna oltja .strandon?

Ebben‘igaza van. Efre nem gondolt .Pedig nijlyen. egyszérő. '•

, — Gondoltait», hogy este talán eljön cítéin zárásra.’

> vMost a -fiú hallgat, mert. erre nem fe- lélhét. Nem akarja fmfegyii'lani btisakwé-j il // .. _., ■

Ifcdfe yáHáni^ llÉn iS; -vártam — vé-j . ^zik támadva a Végre is mii

tiö^nt? Mi. nem' voltunk eljegyezve, ..mi: j|ém beszéltünk »«éíctetíről. Én nem ígérifem semmit.'äze^tteij magát, mint a tésiVeremét. Most is úgy -szeretem. Egy sájnáltani, mint a\tésfvéréniet. Azt hittem, maga ts úgy érez iE^iiLam. Én na- ’gyon ■ sajnálom,’ |iqgy. jmp.sfoj hallóttá iúcg, mert éii .má-gáiti, akadtam' megmondani. Egyszer á .klinikáin bélé 1s kezdjem. De maga aznap kezőef^beszéini, nem áí.t'ja k|' magát — nemjutott rá idő. JPcdig. jobb lett volna, ha én mondóm meg. . .......''Ó"

Sanyi fejbevertftn hallgat. Mit is felélhetne rá, mikor olyan egyszerű és világos az egész. Minden szava igaz. Nem beszélték.szerelemről. Árról nem Júlitskh tehet, hogy ő néni mutatta’ ki eléggé szé- relmét. Igazán nem mutatta! Taláh rosszul mutatta, ha néni vette észre. Testvérként szerette. És á. testvérek nem lehetnek férj meg feleség. De'mi lesz akkor a műhellyel? Iía ő most elmondaná, hogy mi’ mindent tervezett. Szép tiszta konyhát. És kis bábáról' álmodott. Már-már mégis bele akart kezdeni, de akkor eszébe jutott, hogy úgyis hiába. A kovácssegédnek már van is műhelye, szobakonyhára neki is fiit ja és ő is álmodott bizonyára édes kis gyedekről. Lesz is nékik. Ez .szívébe szúrt. Végül is hpsz- szas hallgatás. után .annyit mondott:

— Hát akkor mehetünk! — Do alig tudott felkelni a pádról.

Az igazi szerelmespárok ülve maradtak*

Mikor kezetfogtak, Juliska már megiát a régi volt.' Mosolygott.

— Tudja mit, Sanyi! -Azért én ebédidőben éppen úgy helyettesíteni- fogom magát, mint eddig.

Sanyi sokkal szomorúbb volt, semhogy szabódott volna ellene.

így váltak el. Sanyi most megfogadta az asztalos tanácsát. Elment a kocsmába, S ivott pár pohár , bort és azt mormolta maga elé: Egy egész világ omlott össke, bérmonf! > y- --- • '

Tudta,-‘hogy Valamelyik regényben Olvasta est, Öo most annyira ráillett. »

. Juliska - másnap,. harmadnap, mindennap délben eljött helyettesíteni. Ilyenkbr azt képzelte, hogy sömmi sem változolt.- Ncm töprengett, mert titokban mégis, remélt. Többet is törődött az üzlettel, de kellett is, mert áz emberek megszokták,, hogy beszélni tud. Nem vólt már csoda. Nerh volt joga a'részvétre. Sokat kellőit kiáltania, mért' a hangjai ba meg is dí-> osérte az asztalos, nem volt* erős. Közel sem volt -olyan,- mint a többié, akinek szél, eső rekedtre acélozta a torkát

.rEgy;;-e'ste,-hogy éppen .kötegbe SMdté, megmaradt: lapjait, valaki .megszólalt ,a háta niögött: • ; • ; ... - " ;

— - Talán .nekem ,még adna egyet a fia*?

ital úr? ^ -w-v

! '.Megdöbbenve.-fo.rdult meg. Valóban a kovácslegény voll Mit akarhat? Érezte, hegy- izmai megkeményednek.-— Egy kis megtárgyalni valóm volna! I— hallotta a gúnyos,-gy-űlölt hangot. .

' — Majd talán itt a mellékutcában, ha konveníái nagyságodnak.

!- Nézze, ftufalember bar Atom, fölényeskedett vele a n’^ásik, hogy befordultak a sarkon — én nem vagyok féltékeny tér- : mészetű. Ha valaki veszedelmesen kör- .nyékezné. a menyasszonyomat, akkor an- rt»k oiyan.mg,llport.adnék, hogy diát hétig *.köhögne,a Rókusbán.,,Éppen^ejért azt : ajánlom, hogy szedje innén a sátorfáját a strandról, helyezze át székhelyét egy másik világrészbe és az én menyasszonyommal ne áruitasson újságot, mert biz Isten* egyszer kijövök a flegmámból és nem nézem, hogy maga mégcsak csecsemő, aki pár hete beszél, de megpofozom, mintha felnőtt lenne! ■ ■ ,

'* Nhgyöh'csúnya- szavak tö'rtek'fel belsejéből.a torkáig, de, nem tovább--Ott netn engedte tovább a szennyes áradatot ,a zsilip, amit a tanár úr épített bele. D& válámit félélnie kellett mégis. Hirtelen balkezébe tette az ujságköteget, a jobbjával pedig úgy vágta fültövön a kovácssegédet, hogy a járda szélére tántorgott, ott megbotlott kettőt.' Ledobta az újságokat, mert tudta, hogy vissxatámad- Ilagyot rá. időt. Szó nélkül vívták, meg küzdelmüket, amíg a tömeg és a rendőr s.zet tiem' választotta Őket. Az összes ütésből’Ckák egyél érzett, arriit; a torkára kapott. Egyéí'ként nyugodt volt,, majdnem boldog. Most mindent elmondott!

Mire .kikérjilt á cellából, a strandját már betöltötték. Más' városrészbe került. Nagyforgalmú - strandpn állt,., de nem egyedül.-,,,vHárma,n is nikplíották lapjuk nevét az utca forgatagába és az ó hangja elveszett köztük. ' '

— A mai keresetemből a kosztom som

futja — ál lap itatta m e gak á r b ány s zo r méíabúsan. Nem, baj. Ez. nem baj.’ Hogy mi a baj, azt igyekezett elfélhjfeni. Amióta megverte* a-kovácssegédöl,' nyu- godtabb . latt & szíve. Temetői csend volt benne. , . .. .. .... . ■,

—I Élő ,halott vagyok! . állapította

utáni

(te;«z i^féppem^y..ráiH'ett,íiiiíiihhz;:hQgy:{ „ggész . világ amlptt- -ö.ssze bortneml“ Spk', szór a melléhez kap, mert.neliezcn lélek- zik'és á szavú 'eláll. H'a tíregís easzébo jnfct ámire üem akar gopdpjni, Juliska vagy a kováessegéd, érzi az ütés hplyét a torkán. Ilyenkor nein tud belelni, ilyenkor kénytelen megint vinnyogni.

— Nézd inár, — mondja áz egják 'rikkancs a másiknak — már mogirrt ugat! Némasággal próbálja szelídíteni a pasasokatValami k’esérveéetrszeretne válaszolni, ami szitok - is lenne, meg fenyegetés, de a torka item' engedi. Ökölbe szorult kefében remegnek az újságok, de nem üt. Többé fle'm üt. Csak a szeme lángol íjész- t’őeh, izzón, haraggal,' gyűlölettel, fájda- lontthhl. Ha kutya néz ígv, äz "emberek megijednek tőle/és azt mondják: Noho! De Sányi nem ugat* csak vinnyog,, nem harap, neih számit. Csak őt ugatják, csak őt ütik. Még akaratlanul is, Két fiatalember hálád el előtte pár Pap múlva. Saiiyi . éppen nyugodt. Az életösztön', aa irtózás az elsüllyedéstől .— hiszen már megint nines szobája, ágy rajár valahol — bátorrá tette a torkát és megpróbált versenyt ordítani a többivel. Ekkor mént el előtte 'a két fiatalember. Az egyik így szólt:

— Nézd ezt a szélhámost. Azelőtt ott

állt a sginháznál és adta a némát -Pedig hallod, hogy ordít? ,. :

Miért Van vele mindenkinek baja?, Akkor? Ákkof még. igen, még néma volt, Ürámisten, de jött egy jószívű .ppofésszpr. A tanár jött, Juliska meg elment, utána nyomor és oda a szép, tiszta szóbakoriy- hás lakás, odá van minden és neki se' beszélni, se vinnyogni nem'lehet:' Pedig megint kénytelén vele. Egy perccel előbb még kiáltani is tudott, El kell bujdosnia! .

Kérésére a. liget mellett kapott helyet. Itt egyedül volt. Nem kellett versenyt kiáltania, nem ismerte senki. Nem bestéit. Minek? Ha úgysem ín,egy mindig.

A tavasz eros‘ ütemben bontpua, ki a .fákból az apró zöld selymeket, gőgicsélő

,*apróságokat., napoztut.tak lakkos . kocaik- >ban, verkli szólt ég szelíden -kék -volt. az -ség. Nem beszélt és nem, is gondolkodott. Jó volt éz a nyugalom,, nagyon jó. A vspíve -ugyan állandóan' sajgóit, de1'jól esett és már megszokta. Ez mutatta csak, hogy él. Érezte a hullámzó életet, anélkül, hogy részt kért volna belőle. •Homályosan úgy érezhette valahogy, • högy néki nem Isi jár belőle semmi. Megvolt. Jövő? Majd les;z valahogy.

Nyár felé néha niegvidámult. Egy nagy -kMQPÍhál..^y,.kjs_igypx^j, amint, eltolták előtte, a levegőt markolazta. Ez is felvi*