Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1939-01-01 / 1. szám

m» JANUAR 1. VASÁRNAP ___________________________________________V' V -" ' ' ~ H

A NÉMA

Irta: MARIÁSS IMRE

KIS REGÉNY

Ma feleannyi lapot sem'adott el, mint máéikor. Állandóan" a, kovácslegényre gondolt. Talán itt Rejtőzik a kapualjban, talán a hirdetooszlopnál, vagy éppen ott jön a kövér úr mögött, akinek széles háta mögött két kovácslegény is megbújhat. A kövér úr minden nap vesz uj- íságot, mert felfigyel, amikor „úgy“ csinál. Ma azonban a némánál' is némább. Itt megy már a kövér úr előtte, gondokba merülve. Mégis! Mintha megérezte volna, hogy szemével kíséri, megáll és csodálkozva néz rá: Női Ennyit mon d, átveszi a lapot i és rosszaién csóválja fejét, mint aki azt mondja: Még annyi fáradtságot sem vesz, hogy viny- nycgjon fe'éje. * '

Igen, de ő nem hallotta a kovácssegé det, amikor éjjel részegen, bebotorkált a konyhába és neki ment az ágyának,' Meg se moccant, mert ébren volt. Máskor felijedt és kiáltozni szokott, mire a ko- váossegéd így nyugtatta:

— Ne ugass, csak én vagyok 1

Ez nem bántotta. Abban a faluban, ahová a menhely őt nevelésbe kiadta, volt egy kutya. Csak Juliskát szereti jobban, mint Tiszát szerette. Tisza miatt n«m szégyelte a hasonlatot. De amit ma éjszaka mondott, az nagyon fájt. Nem is neki, a szemébe mondta, hanem a háta mögött a„ szobáiban, ahol Juliska, a mamája. az asztalos és a kovácssegód alud: tak. Ott mondta: Ügy vinnyog, mint a kutya, mikór nem találja a bolháját.

— Ne bántsa, szegényt! — hallotta Jn liska hangját' válaszul Ez n.ogvígasz falta. Annyira, hogy hamar el is aludt. De reggel rosszkedvűen ébredt. Szótlanul indultak el az asztalossal. A kovácsié gúny megint tovább aludt, mert már két bete nem dolgozott. így szokta. Mire van pár pengője, abbahagyja a munkát Azt mondja, hogy kiveszi a szabadságát, mint a, nagvurak. Juliska ma is megígérte, hogy ebédszünetben helyettesíteni fpgja. Itt vári i közélbéri, ^rfagüztétben. Leül helyére a standon, ő fiedig bevonni a kapualjba és megeszi, amit a néni szántára. becsomagolt Ma három, darab hűé, meg- darab kenyér- Van a'zsebében. Sokszor fulladozta'tják a hideg falútok, de ha végzett velük. ’ Juliska a büffébői hoz egy csésze teát Azt már nem restelü a járókelők előtt meginni.

— Grófnak született-ez a fiú, nem rikkancsnak — mondja akárhányszor.a néni ha látja, hogy öltözésnél. yetkőzéeoél sze mérmesebb, mint a másik kettő, s este amikor vég-re meleg tál ételhez jut, meg mossa a kezét

— Hol a fenébe szokott rá erre! — kérdezte egyszer az asztalos, akinél a kézmosás csak annyiból áll, hogy a műhely ben spiritusszal megpróbálja lemosni ke zéró! a politúrt, de ami rajta marad, az nem bántja.

Ha nem volna néma, akkor megmon daná: erre magától szokott rá. Ha beszélni tudna! Akkor sok olyasmit mond hatna, amit meg se értenénk, mert h nem is gróf, több mint- ők. Talán fel sem tudná sorolni egy nap annak a sok fii léres regénynek a címét, amit már ő el olvasott a standon. Néha önkéntelenül ts együtt beszél a regénybeliekkel, beleszó1 a dolgukba és ha a szegény- leányt elveszi a parfőmgyáiros fia, úgy tud örülni, hogy az emberek, akik örömtől sugárzó arcát látják, részvéttel gondolják: Szegény! Hülye is. i

Ö pedig huncutMl mosolyog, mint aki nem árulja el, hogy mennyire tévednek! Nem hülye, csak örülni tud a mások boldogságának. Egyszer ő is boldog lesz' Pénze van a takarékban, ö sohasem veszi ki a „szabadságát“, nem iszik, bort, a teát is ram nélkül! Lakásra sem költ so kát, mert csak a konyhában van ágya, a szobában többe kerülne. Neki .egyáltalában nem kell senki és semmi, csak Ju liska! Gazdag asszonnyá fogja, tenni, aki nek nem kell kvártélyost tartani. Lesz egy szoba, rendes bútora, még függöny is az ablakon, szép csipkés. Lesz ragyogó konyhája — mert Juliska nagyon tiszta leány — és virág is lesz mindig az asztalon, mert nem kerül pénzbe. .Juliska kaphat a boltból. Mert boltba akkór is kell járnia, legalább egy ideig, amíg meg nem születik a kicsi, aki 'beszélni fog. Helyette, néma apa helyett.

Valaki a fejére ütött és egészen az orrára rántotta a sapkáját

— Ne aluggy,.komám! — iievetett-rajta- az Esti Ú jéág.kihordó ja, aki motorkeiék- -páron hozta a standra a lapokat Mire kibújtatta fejét a sapkából, a kihordó után kéken szállt fel a benzinfüst és az oldalkoosiból vigyorgó képpel nézett rá vissza egy barnakabátos, piros sapkás

héuf* ■■ '

, — Ez minden nap mást szed fel maga mellé! — gondolta és a hirdetőoszlóp órájára nézett, mert gyomra delét kor- gott

— Késik az,óra! — állapította meg és elszorult a szíve. Nem merte nyíltan vé1 giggondolni, de attól tartott:, hátha Juliska ma otthon maradt és akkor egye dűl van a ko'vácsSegóddel, mert a .ném -délelőttönkint. takarítani jár. Nem volt féltékeny, mert Juliska nem „olyan“ leány, de ha a kovácssegéd szemtelen- let. Más rekedtre ordíthatja magát, mégtudná, mert ha néma is, erős. A faluban is azéq*t nem merte csúfolni senki, mert egyszer úgy vágta képen az egyiket, hogy elájult. Bizony el tudná intézni a ko- vácslegényt is, de nem verheti ki Juliska mamájának jó lakóját

— Megkéstem egy kicsit! — csilingel hirtelen fülébe Juliska hangja, mert Juliska hangját tiszta csilingelősnek hallotta a fiú. — Sokan voltak a boltban; az asszony nem engedett el. Huh, de hideg van! Siessen, Sanyi!

Ránézett Juliskára, néhány jellel köszönt és vontatottan nyúlt zsebébe ebédje után. Ha' o-lyan kevés ideig maradhat, inkább nem enne, vagy megennó mégis itt az utcán, csakhogy addig is lássa.

— Siessen, Sanyi! — vonta össze Ju liska fázósan kabátjának kopott nyú!- prémjét és nyomban utána frissen kiáltotta bere az utca zajába: Frissek az Esti Hírek! Négy fillér az Esti Újság!

Sanyi a kapualj mélyéről ki-kinézett a jeges hús nyéldesése közben Juliskára, akinél fellendült a forgalom. Elmosolyodott. Vagy vinnyogni, vagy csilingelni kell az embereknek. Akkor megy az üzlet. Mas rekedtre ordíthatja magát, mégsem ád el annyit, mint ő Türelmetlenül gyprte le ebédjét. Juliska fázik és az újság eladása mégis csak az ő feladata ha mindjárt közös kassza is lesz valamikor a pénzből. Felvidulva törölte meg száját. Amíg Juliska meghozta a teát, tizennégy Igppf adott, el- az ő sajátos néma nyelvén, amely néha fitttea tót keltve hatolt be az emberek szívébe.

Sanyi félígmeddig-tisztában volt ezzel. Néha próbára tette saját- művészetét- Ha valakit látott, akinek arcáról lerítt a durva közöny, olyan, éles, egyben panaszos hangokat produkált, hogy az illető megzavart bogárként próbált odébb iramodni, de Sanyi elébe került. Panaszos vijjogásába lázadozó, szidalmazó artiku- látlanság is helyet kapott. Ilyenkor áldozata megtorpant. Ö győzött. Tíz év óta az;• átmenetéknek olyan finom variációit produkálta, hogy virtuóznak érezhette magát kétségbeejtő szomorú hangszerén, réma torkán.

Felhörpintette a teát. Már a munka lázában égett. Csak szemével követte a leányt. Várta, hogy vissza fordul-e! Visszafordult. Ez melegséget varázsolt szívébe. Szóval, megtudta a szemével mondani mindazt, amit most elvinnyogni sem volt ideje: Szeretlek, Juliskám, mindennél jobban a világon, érted do1- gozom, azért nem érek rá most köszönni, de egyszer ezt még mind, mind részletesen „elmondom“ neked.

A déli forgalom véget ért Megint esák arra gondolt hogy mennyi hálával tartozik Juliskának,. amiért őt szereti. Pedig hát ágyé: néma, meg csúnya, isi No, nem éppen csúnya, de nem is szép. A ko- vácslegény, elismeri, szebb. Juliska azonban nagyon szép. Gödröcskék vannak az arcán bőre fehér, orcája rózsás, a szeme mindig nevet és a haja — a haja! Mégis csak őt a némát, a nyomo rultat szereti. Ezt meg kell hálálni. Na gyón. Egy életen át tartó hűséggel, szorgalommal.

— Adjon egy Déli Újságot!

Megijedt a hangra, mert miközben elábrándozott, cipőjének feslettségét nézte. Ijedtében mindig vinnyogott és elpirulva nézett fel a szemüveges úr arcába.

— Vissza tud adni ötpengősből? — Sanyi vinnyog és fejével int, hogy igen. Legnagyobb meglepetésére az úr elkezd jelekkel beszélni hozzá. így mondja el, hogy érti a némák beszédét. Ez végleg zavarba hózza a fiút, de válaszol. Az emberek csodálkozó pillantást vetnek rájuk:'Nini, egy úr, és mégis néma! De hideg van, sietnek, nem állnak meg. Zavartalanul folyhat a beszélgetés, ami olyan réndkivüli,’ hogy mire. az úr elmegy, Sanyiszíve majd kipattan a boldogságtól. Az Isten küldte el megváltó angyalát. Remeg a keze, amint kötegbe szedi az újságokat. Nem árul tovább. Szinte repül haza. Csak amikor megcsapja a konyha savanyú szaga, amit átsző a kötélre felaggatott kimosott ruha párája, eeamél rá, hogy felesleges volt a

nagy sietség. Juliska még sokára '1 jön haza. Az . asztalos sincs otthon s a néni most hámozza csak a'“ .krumplit, amit szafaládóval főz meg vacsorára.

— Hát magába mi ütött,, hogy ilyenkor már hazajön! ■ Hiszen ’.még újságja is van! — csodálkozik a,néni. Nevet a kérdésen. Felelni nem tud, mert az asszony nem érti a jelbeszédet. Csak int, meg mutogat, Vizet vesz a nagyfazékba ' és mikor a víz meleg, az öregasszony, minden szitkozódása ellenére betuszkolódik a szobába, rázárja az: ajtót, á konyháriglit és megfordítja és'megmosakszik. Tetőtől talpig. Közben nem feledkezik rneg a vacsoráról sem. A meztelen-szakács a kanosából vizet tölt a krumpli alá.

— Most jött magára a tisztálkodást —

szitkozódik az asszony, mire kiszabadul és káromkodva szalad a tűzhelyhez, hogy megmentse a vacsorát, de pörölése düny- nyögéssé halkul; mert látja, hogy elég víz van á krumplin. - ?

—Az ördög érti ezt, hol bolond, hol nem! — dörmögi, de nem kérdez semmit, mert belátja, hogy feleletet ' úgysem kapna. Majd kivallatja a leánya. Talán örökölt! Ki tudjál Volt már ilyen csoda, pláne menhelyi gyereknél, akiről azt sem tudják: ki fia borja.

Sanyi az ágyszélóre ül. Onnan bámul bele a takaréktűzhely parazsába. Az asz- szony megtisztogatja . a benti,’ lámpát! megágyaz. Az asztalon árvá légy mászkál és megáll a szafalódé papírján. Ta nakodik, hogy juthatna a búshoz. A vekkeróra kattog és a konyhaajtó üvegén lefut a vízzé hidegült páré- Végre meg jön az asztalos. Brunolinszag vegyül a többi szag közé. Kivesz egy újságot a kötegből és olvas. Végül megjön Juliska Orrát pirosra csípte az idő, szefne ned vés. Besiet a szobába, de e’háladtáhan pajtásosan mogsímogatja a fiú fejét amitől az hirtelen lángba borul.

— Eladta mind!

Sanyi int. Beat « öregasszony súg ?*

lantit a leánynak, miire, Juliska várakozásira nyílt s&HfcúiéUlSS' a konyhába ét kérdezi a fiút;. V ., r\ .

— Történt'■ yaigpailiy-éUT £ , .

Most hat’végre itt a nagy pillanat! íz- ,

gatott. jelekkel, indul még a beszélgetés. Juliska ámulatában csak annyit« tud az anyja felé-mondani: Nahát!... Ez hallatlan! •" -Az öregasszony alig várja a beszéd végét, az asztalos is leengedi az újságot.

■ — Mondd hát! — türelmetlenkedik az asszony és Juliska beszélni kezd. Hang jában nagy öröm fénylik. Ez az, ami hol doggá teszi Sanyit. Tekintete hol egyikre, hol másikra vetődik és karbúnkulus . fénnyel szikrázik vissza, ha ránéznek.

A nagy szenzáció az, hogy Sanyi holnap kórházba mégy. Egy orvostanár fogja megvizsgálni és ne-m lehetetlép, hogy majd beszélni tud. Itt a névjegye, rajta van a kórház címe. Holnap' réggé: nyolckor kell jelentkeznie.1 , . n! ;

öt pere múlva : már alig van nyoma a nagy eseménynek Csáké 'Juliska simogatja meg gyöngéden néha; Sanyi fejét, az asztalos égy- rablógy ilkoéságót olyas fel az újságból, az asszony .pedig csalódottan vágja be a szafaládét a, krumpli közé, hiszen Sanyi liétn örökölt; cs?ak beszélni fog, de az seni hizotiyős.

Vacsorára meg jót a kovácseegéd is, de mindjárt tovább megy.'Mikor meghallja a hírt, azt'mondja: i!

— Szóval felvágják a nyelvedet, minta mátyásniadárnak. —' És hátbaütötte.

Sanyi érzéketlen a 1 hasonlattal ée a hátbaütéssel szemben is. Majd megmondja a magáét, ha beszélni fog. ,- >

Másnap, amikor ott állt a klinika tiszta folyosóján, szinté: azt hitté, hogy tegnap délután nyitott'szemmel áltriodoft .az utcán és az egészből semmi sem iga/.. De a névjegy nála volt. Átadta valakinek.

— A tanár úr- még nem jött bel-— Elnézegette a folyosó kőkockáját. Milyen tiszta. Ilyen lesz az : ő, konyhájuk padlója is. ' - I ' ' , _ * '

Nevét hallottá kiáltani.' Sók. febér.-köpenyt és nagy ablakokat látott. Műszerek csillogtak és egy üstben főtt valami A sok fehér kabát a ,tanár urat állta kö rül. Azt, aki tegnap a névjegyet adta. akit alig ismert most meg, mert bőröv szorította a homlokát és nagy, kerek tükör csillogott rajta.,Sok minden szó szállt el fölötte, körötte, de semmit sem értett belőlük, csak azt az egyet,- hogy valószínűleg lehet rajta segíteni. Kérdezték, hogy milyen betegségeken esett keresztül, de nem tudott felélni. Az ő betegségét nem jegyezte fel senki. ‘ ‘ ' ;

— Adjanak npki, ágyat!hallotta a

tanár hangját,' r N -m-» . r-- j

Ax ágyban ■■ érezte magát legjobban.

Vaságy; volt ez, mint. otthon a konyhában.' Innen vette szemügyre a betegeket, Nem barátkozott össze senkivel. Hallgatta beszédüket és rosszul esett, hogy valamiképpen úgy vették tudomásul, mintha nemcsak néma, hanem süket és hülye is lenne. Ha azonban borogatás vagy hasonló kellett, akkor tudták, hogy ő is él. A hét unalmát csak a vasárnap szakította meg, de olyan gyönyörűen, hogy a rákövetkező napokat is bearanyozta. Juliska látogatta meg. Igaz, hogy a mamája is vele volt, de az öregasszony, miután átadta a hat buktát, amit ajándékba hozott, minden figyelmét a betegek felé fordította. Otthonosan járta körül a termet. A táblákról leolvasta a neveket s ahol éppen nem volt látogató, még a beteget is megszólította. Juliska, nagyón kedves volt.’ Virágot is hozott. Újságot nem sokat tudott mondani, leg- feljébb azt, hogy a kovácssegéd már megint dolgozik, abbahagyta a szabadságot.

— Hanem jön rá a rapli, — mondta Juliska — akkor ő a légjobb férfi a világon. .És kitűnően érti a mesterségét. Azt hiszi talán Sanyi, hogy máskülönben a mester nem kötött volna régen útilaput a talpára!

Sanyi inkább azután érdeklődött, hogy odáadhatja-e most a pénzt az ágyért, mert ő azt jnuen is .rendesen fizeti.

— Nem bánom, — pirult el Juliska —

. de csak a mama miatt! Tudja, hogy milyen! — és miközben átvette a pénzt, körülnézett, hogy látja-e valaki.

Azután arról kezdett beszélni, hogy milyen szép lesz Sanyi, élete, ha majd már beszélni tud. Mert hiába, ami igaz, az ‘-igaz, mégis sok minden olyan van a világon, amit jelekkel nem lehet kifejezni. Sanyi csak nem akarta mondani, hogy ő tudja ezt legjobban. Mennyi minden akadt meg a torkán túl. De többet is tud Atár most tudja, hogy mi lesz az első szava. De erről most nem érzékeltetett semmit.' Majd, majd... Megjön mindennek az ideje.

A látogatás végére a néni is visszatért körútjáról és a búcsúnál, mint aki elfelejtette az előbb, megkérdezte, hogy szabad-e Sanyinak buktát enni! Ezen Juliska .meg. Sanyi is jóízűen nevettek. A fiú még akkor is mosolygott, amikor már egy látogató sem volt a teremben.

— De kivápcsi asszonyság a maga mamája! — szólt rá a túlsó sarokból valaki

Sanyi intett; hogy nem a mamája. Til- , talpjfcott s feltevés ellen.

— Na, ne mondja, hogy nem! Még olyasmit is kérdezett, amire igazán neu* felelhettem. De a leánya? Az igen!

,_P4r nap ! njulvg a Jtanár úr az irodába hivatta- Miközben beszélt, az volt az érzése, hogy kézét kellene csókolnia. Ügy beszól ‘hozzá,- mintha az apja lenne.

( — 'Édew fiam, - mondta a tanár, — azt hiszem megtarthatom az ígéretemet Ma érkezett-meg. a Menhely válasza,' amiből kitűnik hogy müyeu betegségeken esett át,'Kiskorában tudott beszélni. Amint az iratokból látom, magának mestersége is vaii. Képkeretező. Miért nem folytatja?

Jóságosán és megórtőleg nézett a fiúra.

. — Nna, jól van! — veregette meg Sanyi vállát — Embert csinálunk magából! - 7 '

Sanyi nem tudott tovább ellenállni érzéseinek, elkapta a tanár kezét és megcsókolta. Válaszul hátbaiitést kapott, da nem olyat mink a kovácslegényé volt.

Délelőttönként kis, -guruló asztalka elé ültették. Érdekes volt Jobb kezébe fényes lapot nyomtak, zúgni kezdett a gép és csiklandozó ' rezgést érzett a torkán, mert valamivel ’ simogatták. A sok óramutató a gépeken hajlott jobbra-balra Mikor mutatják azt, hogy beszélhet? Már az első kezelés után próbálta kimondani a dédelgetett szót: Juliska! — de nem ment Nap-nap után, hetekig próbálta, hiába. Keddi nap volt, amikor keze véletlenül hozzáért egy másik géphez és erős villauyütés érte. ’

— Jajj! szakadt ki a torkán öntudatlanul.' A' tanár rátekintett és lelkesen felkiáltott: Bravó!

Sanyi elfogódva nézett körül. Mintha nem hinne a Jajj-ban.

— Mégegyszer! — biztatta az egyik orvos. Nem ment pedig szerette volna kimondani és befejezni:

— Jajj, első szónak nem ezt akartam mondani.

— Nem kell erőltetni. — szólt közbe a -tanár, — majd megy már magától. •

Megtörtént hát a csoda. Csak nem úgy, ahogy Sanyi gondolta és ezért csak lassacskán jött meg az öröme. Mindig több szót mindig könnyebben mondott ki és minden szóval biztosabbnak érezte lába alatt a földet Vasárnap már a lépcsőházban várta Juliskát. Félt hogy valaki elronthatná a meglepetést Csak még nem tudta, hogyan csinálja.

— Sanyi, én szeretnék magának valamit

mondani! — kezdte Juliska, hogy leültek a folyosón. • ... . _

— Én is! — felelte a fiú és élvezte a meglepődést

— Sanyi! — csak ennyit tudott mondani Juliska és arcán a zavar őszin ta