Felvidéki Magyar Hirlap, 1938. december (1. évfolyam, 22-46. szám)
1938-12-10 / 29. szám
Ma: ráűiómelléklet Ára: 10 fillér Előfizetési ár évente 36.— P, félévre 18.*— P, negyedévre 9.— pengő, havonta 3.— pengő egyes szám ára 10 'illér, vasárnap 20 fillér. POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség: V„ Honvéd-utca 10. Kiadóhivatal: Budapest, Vili., József-körút 5. Telefon, kiadó- hivatal és hirdetési osztály 1-444-00 Tuniszt gondok (sp) — Alig írta alá. Rfbbentrop és Bonnet a német-francia megegyezést, Olaszország és Franciaország között konfliktus ütött ki Tunisz miatt. A konfliktus arányait eltúlozza ugyan egy bizonyos sajtó, mégis kellemetlenül érinti a békülni és egyezkedni vágyé nyugateurópai lelkeket, elsősorban Anglia polgárait. A vita eredete ismeretes. Ciano legutóbbi külügyi expozéjában „Olaszország természetes követeléseiről“ beszélt s az egész ország viharosan felfigyelt: „Tunisz, Tunisz“, kiáltotta mindenfelé a tömeg. Az olasz nép vágyainak hirtelen kifakadása mozgásba hozta a francia közvéleményt is, s heves ellentüntetések válaszoltak a római hangokra. Ma a franciák már a Vezuvot s Tripoliszt követelik, s Tuniszban bezúzzák az olasz kereskedők ablakait. A helyzet annyira elmérgesedett, hogy mindkét kormány szükségesnek látta a mérséklést és igyekszik lecsillapítani a kedélyeket. Ami átmenetileg sikerülni fog, -— de az évtizedekig lappangó tuniszi kérdés hirtelen a politikai aktualitások közé került, s hogy mit jelent ilyesmi, láttuk Ausztria, Csehszlovákia, Mandzsúria, Abesz- szinia, vagy Kína esetében. Az olasz és a francia nép között hatalmas biológiai különbség tátong. A francia nem szaporodik, s az ország lakosságának egyensúlyát csak nagy- nehezen tudja fentartani a bevándorlás segítségével, az olasz nép rohamosan szaporodik, s az ország felrobbanna >— ez Mussolini mondása —, ha kivándorlással és a gyarmatosítással nem nyitna szelepet túltelített életén. Az olasz kivándorlás a háború előtt Észak- Amerikába irányult, ma is több millió olasz él az Egyesült-Államokban, anélkül, hogy beolvadt volna. A háború után Észak-Amerika kapui bezárultak s a modem olasz expanzivitás, s talán az egész fasiszta eszme nem utolsósorban azért keletkezett, mert a nemzet erejének önkéntelen összpontosításával volt kénytelen fölkészülni az új helyzetre és a nép képességeinek erőteljes megszervezésével megkísérelni azt, ami — az olaszok hibáján kívül — szelíd magától- értetődőséggel többé már nem ment. A kivándorlás iránya most Délamerika lett, de Délamerika fölvevőképessége sem elegendő, s az olasz kivándorló elszóródott az egész világon. Európa is sorra kerül. Az olasz expanzió ereje azonnal nyilvánvaló lesz, ha meggondoljuk, hogy ma a negyven milliós Franciaországban másfél millió olasz él a két és fél millió külföldi francia között. Az ország lakossága így is csak nehezen éri el a 41 milliót, míg Olaszország, lényegesen kisebb területen, 1940-ben meg fogja közelíteni a 45 milliót. Még szembetűnőbb az olaszok északafrikai térhódítása. Az olasz, különösen a délolasz, afrikai árnyalatú vérével, jóformán az egyetlen európai, aki nagyobb megerőltetés nélkül elbírja az afrikai kiimát és gyarmatosítani tud ott. Az abesszin telepítés például nem maradt frázis. Eddig több mint százezer telepes vándorolt az új gyarmatra, s csak a minap indult húszezer olasz paraszt Líbiába is. Valamennyi északafrikai ország tele van olasszal, Egyiptom például (Alexandria erős olasz jellegű város), továbbá MaA Felvidéket bekapcsolták az új alapokra fektetett, nagyarányú szociálpolitikai és egészségügyi munkába Húsz zöldkeresztes egészségügyi védőnő már dolgozik a Felvidéken — Teljes erővel folyik a csehek által kirabolt egészségügyi intézetek műszerpótlása Januártól kezdve száznegyvennyolc vágón cukrot és tizenhétmillió liter tejet ingyen osztanak szét az országban Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter és Johan Béla államtitkár pénteken délben tájékoztatták a fővárosi sajtót a kormánynak arról a folyamatba tett nagyszabású szociálpolitikai és népegészségügyi akciójáról, amely január elsejétől kezdve fokozott mértékben folytatja a szegény és egészségvédelemre szoruló falusi lakosság cukor- és tejellátását. Mindjárt elöljáróban megemlítjük, hogy a Felvidéki Magyar Hirlap munkatársa kérdést intézett Johan Bélához, hogy ez a nagyarányú mozgalom miképpen intézkedik a Felvidék bekapcso lásáról. Johan Béla államtitkár elmondta, hogy első pillanattól kezdve folyamatban van a Felvidék bekapcsolása az egészségvédelmi és népegészségügyi intézkedésekbe. Eddig is húsz zöldkeresztes egészségügyi védőnőt küldtek ki a Felvidékre, akik munkájukat már meg is kezdték. A kórházakban a munka folytonosságát az első pillanattól kezdve biztosították, és pedig akként, hogy a katonai hatóságok által történt jóváhagyás alapján a Felvidéken dolgozó orvosokat és egész ségügyi személyzetet hivatalukban meg hagyták, másfelől orvosok kiküldésével egészítették ki a kórházak személyzetei és biztosították az egészségügyi munka folytonosságát. , Az alkalmaztatásoknál a döntő szempont itt is az volt, hogy elsősorban a helybeli és felvidéki orvosokat helyezik el, és ha ezeknek száma kevésnek bizonyul, csak akkor kerül sor a nem felvidéki orvosok és egészségügyi személyzet alkalmazására. Elmondta Johan Béla államtitkár, A cukor- < ©■ Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter megnyitó szavaiban hangoztatta, hogy ez alkalommal két kérdésről kívánják a sajtót tájékoztatni. Az egyik az, hogy a kormány a szociálpolitikai munkát új alapokon, organigus szociálpolitikai megoldások kezdeményezésével kezdte meg Szatmár megye területén. A másik kérdés a tej- és cukorakció kérdése, amely az egész országban megindult. Johan Béla államtitkár szólt ezután a cukor- és tejakcióról, amelyet a kormány 1939 január elsejétől kezdve kíván az egész országban bevezetni. 1935-ben tíz vágón cukorral kezdte a kormány az akciót, amelynek célja az volt, hogy a szegénysorsú szülők csecsemői hogy ugyancsak folyamatban van a t- hek által kirabolt és kiürített kórhi- zak, egészségvédelmi intézmények gyógyszerrel és műszerekkel való ellátása, hogy a munka fenn ne akadjon. Egyébként folyamatban levő egészség- ügyi akciókról és a következő évi tervekről a következő felvilágosítást adta Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter éts Johan Béla államtitkár: s tejakció nek táplálásához szükséges cukrot ingyen biztosítsa. Két feltételt állapítottak meg, amelynek alapján a cukorszétosztás történt: az egyik a szociális ráutaltság, a másik az egészségügyi ráutaltság. — Az akció eredménye azt mutatja — folytatta Johan államtitkár —, hogy sikerült elérni és rábírni a lakosságot, hogy fölkeresse a zöldkeresztes egészségházat és a Stefánia védőintézetet. Amikor a cukorakció megindult, kimondották, hogy csak csecsemő, illetve anya kap cukrot, ha a csecsemőt kéthetenkint bemutatják. így sikerült az egészségházakban és védőintézetekben a forgalmat rendkívüli módon felemelni. —A cukorakció, amely 1935-ben tíz vagonnal indult, 1939 január elsejével eléri a 148 varokkó, Algír és főleg — Tunisz. A tri- poliszi olasz gyarmattal határos gazdag francia kolónia ügyében Franciaország már jó régen egységet kötött Rómával, s bizonyos formák között megengedte a letelepülést, de a következmény az lett, hogy Tuniszban az olaszok száma ma jóval több, mint a franciáké. Az olaszoknak fáj, hogy míg a gyarmatokra nem szoruló, szaporátlan, gyér franciának rengeteg földje' van, a túlszaporodott olasz nép meg sem tud mozdulni szűk hazájában és a sovány földből nehezen él meg. Egyre kevesebb helyre engedik be az olasz kivándorlót, — az aggasztó helyzeten segíteni kell. Míg Franciaországban, az anyaországban is, városok és falvak állnak lakatlanul, mert lakóik utód nélkül elhalá- loztak és a mindennapi munkát a francia sok helyen csak bevándorolt olasz- szal és lengyellel tudja elvégeztetni, addig az olasznak tilos új hazát keresni és új hazát találn. A lélektanilag érthető elkeseredés fakasztja ki azután az olyan kijelentéseket, amilyenek Ciano gróf beszéde után hangzottak el. Ismételjük, az olasz vágy szava nem jelent közvetlen diplomáciai veszélyt, s az elmúlt évtizedek alatt nem először hangzott el. De intő jel lehet: a világ javait valahogy igazságosabban kell elosztani. A gyarmati kérdés átrendezése egyike lesz az eljövendő évek legsürgősebb teendőinek, mert ha nem történik meg a túlnópes országok, a „térnélküli népek“ tényleg — felrobbanhatnak, mint a kazán, ahol túlsók gőz gyűlt össze. A robbanással elpusztítják önmagukat, de elpusztítják szomszédjaikat is. A gyarmatokat és a nyersterményeket igazságosabban kell elosztani, nem a régi birtoklás szerint, nem a kapitalizmus egyoldalúságával, hanem észszerűen úgy, hogy ne egynél legyen minden, olyannál, akinek nincs is rá szüksége, s a másik, a proletárnemzet, mint például az olasz, ne kapjon semmit, s a legprimitívebb létgonddal küzdjön, vagy az erőszakos kenyérszerzés gondolatával kacérkodjék. A tuniszi problémával kapcsolatban akaratlanul arra gondolunk, hogy tulajdonképpen az egész világon — egy óriási átfogó földreform esedékes. Az üres föld ésszerű elosztása országos és világviszonylatban, egyformán a kor szava, s a feladat sikeres megoldásától függ tíz és száz nemzet sorsa, talán az egész világé.
