Felvidéki Magyar Hirlap, 1938. december (1. évfolyam, 22-46. szám)
1938-12-04 / 25. szám
I93S DECEMBER 4. VASAKNAl' TElsVTDEln 19 KAIN ES ABEL Irta: Máriáss Imre Kain és Ábel áldozati tüzet mutatott be — az unalomnak. Az egyik vézna, a másik erŐ3, az egyik simaarcú, a másik ezeplős, de mind a kettő gyerek. Az egyik én magam voltam, a másik Rafael, kenyerestársam és ' barátom, sőt tej- testvérem, minthogy kiesi errkkorunkbpű . egyazon Riska tehénkének tejet adták csuprunkba reggelinek, vacsorának. Alacsony, náüfedelíi házban nevelkedtünk. Rafael hektikán üreganyjával a kisházban, jómagam a kisház .nagyszobájában, anpl külön lakosztályom ' volt a , kemence szögletében, a szurgyikban. Onnan igazán neri eshettem le, mag sem is hűlhettem, ami nagyon fontos volt, tekintve, hogy éppen gyengeségem miatt kerültem fizető vendégként falura. Gyermekszanatóriumra nem tellett, sem külföldi üdültetésre. maradt az alkalcmajánlotta jó, leve- ■pös alföldi falucska. A házikó ott lapult a falu végén, Irinájátt a temetővel szeműén. A temető közelébe kellett kerülnöm, hogy ne kerüljek idő UHt a temetőbe. Nem volt ott szó -sem túlzott higiénéről, sem diétáról, de a föld és nap paraszterőssé edze-te a gyomromat, nem esett báictódása sem a szalonnától, sem a nehez barna kenyértől, a gölödines paprikás- levestől, még a pálinkától sem, amiből égy kis kupica kijárt már akkor, amikor a ^torkom megszokta köhögés nélkül leereszteni. Rafaelnek m'ndez sokkal jobban előnyére vált talán azért, mert nem kellett fizetni érte. Öreganyja szeretetből nevelte ámbár, nem mondom, a szeretetből nekem is kijutott bőven, mert a paraszt papa és paraszt mama igazán nem pénzért ajnároztak.. Sze- retetét a magyar paraszt nem méri pénzért. Rafael, vagy amint én hívtam egy- szerűbben: Rafej erősebb lett, fejlettebb. Egy évvel idősebb volt. Közös örömök és közön szenvedések forrasztották testvérre bennünket. A darazsak, amiket este a temetőparton, épp álomra készülő nyugalmukban a lyukban bottal megzavartunk, az égvilágon semmi különbségét nem tettek a pesti és a falusi fiú között, amit közös erejű bőgésünk is tanúsított... Évek múltán Rafej hüségesen__ várt húsvéti meg nyári szünidőre, de hűsége egyáltalán nem akadályozta meg abban, hogy birkózáskor úgy a földhöz ne vágjon, hogy a helyzethez képest erőset ne nyekkenjek. Minthogy a nyekkenés sohasem okozott különösebb örömet, sohasem mulasztottam el, hogy tehetetlen haragomban szeplői számát felhánytorgassam s minthogy akkor, mikor az eset. történt, már az első gimnáziumba jártam, felvilágosítottam arrók ha (szeplői csillaggá változnának, nem férnének el a tejúton. És képzelje el, milyen szép lenne, ha a tejút csupa pulykatojásból állana. Ilyenkor, a legszabadabb birkózás szabályai szerint még egyszer a földhöz kent., mire tisztes távolba jutva, ezt kiáltottam feléje: — Pulykatojás. Ö meg sem kísérelte, hogy közelembe jusson, utánam hajította teljes, haragja díszkifejezését: — Pesti zsidó. amire felháborodásomban csak röviden annyit jegyeztem még: f — Büdös paraszt. Erre ő megvetése jeléül kiköpött s egy óra múlva, mikor együttesen indultunk valami komiszságra,' eszünkbe se jutott, hogy tiltakozzunk hasonló sértések megismétlődése ellen. Pedig mindkettőnknek nagyon fájt a sértés, neki a büdös jelző, nekem a zsidó szó, A két állítás ugyanis nem fedte a valóságot. Pedig az ö sértésében nem a zsidón volt a hangsúly, hanem a pestin. Mert zsidó volt a faluban a Klein, a Grosinger, a kereskedők, Braun, a Becsali csárda köcsmárosa, de ezek bevett felekezetnek tekintendők, viszont a pesti, az már mindennél alábbvalőt jelentett.'A, pesti ahnyit jelentett, mint: leg- jöttmentebb. :A zsidó az már csak ráadas volt Egy vasárnap egyedül maradtunk. Búcsú volt valamelyik szomszédos faluban, mi reggel megkaptuk szalonna- és kenyérporciónkat és a szokásos intelmeket, amikkel beértük ebédutánig. Akkor még aludtunk is egy Keveset a ház mögötti kis akácosban, de azután unatkoztunk. — Birkózzunk —- ajánlotta És valami olyasfélét mondtam, hogy minek mikor ő az erősebbVoár erre nem lehet büszke, mert az ököl/ még nala is erősebb különben Js több#-, számit az esz és az ügyesség. én n»ár latinul is tudok mire lefőajat-t azzal,! hogy nalam is jobban tudta a mise ministráns részét. Igaz, hogy nem értette, de fújta. Aztán bementünk a pitvarba, tüzet rakni a vacsorához. A'pitvarban két tűzhely volt, régi, szabad tűzhely, mivelhogy a kis házban két háztartás volt. Unalmunkban már délután megraktuk a tüzet. — Az az ügyesebb, — mondta váratlanul;, — picinek a tüze nagyobb lánggal é,g. Hord.uk, hordtuk a száraz gall'akat és a szalmát, s mikor készletünk már tekintélyes volt. nekikezdtünk. Raktuk a tüzet, fújtuk a parazsat, köhögtünk a rá-rá d'rbctt sza'ma hatalmas füstjétől, folyt szemünkből a könny.- de égett bennünk a vágy, hogy győzzünk. Elkapott .a tűz szenvedélyé. A lángok magasra csaptak, bevilágítottak a kür öbs, a hőség elviselhetetlenné vált, de csak tovább tornyosí- tottuk a gallyakat: ropogtak, pattogtak, kék, sárga, zöld színben. Egye len tűz- iériybe áradt a pitvar s két oldalán a tűzhely előtt, két kis Hephaistos. —Az enyém nagyobb — ujjongtam. — Az enyém nagyobb — állította, öklét harcrakészen mutogatva. — No, hívjuk át Gabit. — ajánlottam, — a harmadik szomszéd fiát. — Hát hívjuk. Mind a ketten elrohantunk, nem maradhatott otthon egyikünk sem, mert biztos, hogy közben még egy csomó gallyal növelte volna győzelmi esélyét. Én győztem. Szivet elállító remegéssel láttam, hogy én győztem. Még Gabi sem kellett bírálónak, mert mikor visszairamodtunk, láttuk, hogy ég a ház. Az én tűzhelyem kéményét láng mardosta, fekete, ijesztő, szörnyű füsttel. — Tűz van! Tűz van! — ordította el SOLYMOSSYesTARSÁNAL Minőségi mun Í Z O LIIV'A ■nrirn—a Autó és írá! Icrfféngerek köszörű ése, fűlő és traktor íö!ág> Ey k köszöiíUse, Golyóscsapáuya ( koszi): iilse. Meizds öivitebin BUDAPEST, VIII.,TAVASZtfSZÓ.UrCA 6magát Pajaga Gabi. üvöltésére kiszaladtak az emberek. — Fussunk világgá — ajánlotta Rafej. őt ötödik lépésénél elkapta egy vasmarok s kétszer mindjárt,' pofon is verte, én a második lépésnél hatalmas akáctüskébe léptem. Meg kellett állncm. Épp akkor fordultak be a búcsúsok az utcába, de az ünnepi harangszó egyszerre veszedelmet jelentő rfogássá változott. A búcsúsok sorából kiváltak a háziak és rohantak, rohantak menteni vagyonkájukat. Nyakukban elmorzsolódctt a tésztá- rózsafüzér, amit nekünk hoztak, szívükből elszállt a szeretet, amit nekünk hoztak. Eloltották a tüzet. Vártam, hogy rámszakadjon az ég. Rafejt úgy elverték, hogy két hétig nem ajánlott birkózást. És amikor a földi igazságszolgáltatás rajta befejezte munkáját, előre megalázottan vártam a magamét. Paraszt papa engem is megfogott, bevitt a szobiba, de ép, hogy egy kicsit meghúzta a hajamat. Közben azonban mir.d a harminckét foga csikorgót!, a - dühtől. Azért vitt. be a szobába, hogy a falu na láosa, hogy — nem ver meg. A szemem égett, névtelen fájdalom szorongatta a torkomat. Egy-egy ütés elmulasztotta volna. Először éreztem idegennek magamat a kis parasztházban, ahol nem pénzért szerettek gyermekükként, de a pénz ■ miatt nem vertek meg.. Azzal büntettek, bőgj- — nem vetlek meg. Este, amikor édes vacsora- és virágillatok ringatod.tak a levegőben, a ház mögött," a kis' kertben, összekuporodva talál— tűm Rrfejt. Sírt. Melléüitem. Együtt sírtunk. Kain és Ábel. Diadalmasáé vonul be a magyar könyvben, és folyó* iratokban a magyar szellemiség a felszabadult Felvidékre A csehek kőnyvtil«a1ma a kultúra egyik őrök szégyenfoltja marad A magyar könyvkiadás felkészült az egyesülés méltó megünneplésére Budapest. — Ha egy-két évszázad múlva egy új Huizinga megírja "a.; huszadik századnak, a „haladás”, a „felvilágosodás” korának lelki keresztmetszetét, ennek a könyvnek egyik legtanulságosabb és a háború utáni Középeurópa politikai módszereire legjellemzőbb fejezete lesz az a rész, amely bemutatja, hogy az utódátarriok, elsősorban a humanizmus és demokrácia jelszavával kérkedő Csehszlovákia, a „tudósoknak állama’’ miképpen bánt el a magyar szellemiség termékeivel. A nagy magyar tragédiában külön. tragédia a magyar könyvnek megdöbentő sorsa. Az újonnan berendezkedő uralom, ame.y kultúrfölényt, magasabb rendű kultúrát és civilizációt hangoztatott, páni félelemmel viselkedett a magyar szellemiség minden termékével szemben, még ha a szellemi élet minden politikai célzástól mentes, csupán általános emberi érdekű megnyilatko^ zásairól volt is szó. Nemcsak a magyar könyvtől, folyóiratoktól félt ez a rendszer, hanem az egyszerű dalszövegektől és dallamoktól is, könyvek és folyóiratok meliett indexre helyezett dallamot, nóta szót is. A cseh ura’om idején tilos volt énekelni az olyan dalt, mint például a „harminckettes baka vagyok én” címzésű divatos nótát, mert hiszen ez a dal nemrégiben ietűnt idők magyar katonai erényeire, emlékeztetett. Irredentává ,,bélyegezték^ a „Szép vagy, gyönyörű vagy^aagyartfrszág” szövegű dalt, de a legjtägyobb erköVstelensé- gük abban állott^mogy a m|gy|S- nemzet örökéletü fohászát, KÖlckmt himnuszát, amely Isten áldását esdi le a eejkat szénvedelt magyar népre, bírói ítéletekkel akarták letörölni a magyar nép ajkairól. A nemzetközi judikutúrának példanélküli esetei a hinuiuszpöiök, amelyeknek során a magyar nép mindenfajta társadalmi rétegéből való egyéneket azért állítottak bíróság eié és ítéltek el, mert magyar érzésüknek a himnusz el- énekléséve! mertek kifejezést adni. És örök szégyene a cseh judikaturának a brünni legfelsőbb bíróság 1923 április 5-én meghozott ítélete, amely a kassai himnuszpör végső fokon való tárgyalása alkalmával e'őszön ál'apította meg, hogy a magyar himnusz eléneklése izgatás, mert „a magyar himnusz arra kéri Isteni, hogy u magyar nemzetet óvja meg ellenségeitől, már pedig a magyar nemzetnek Kassán (és egyéb magyar városokban és falvakban) nyilvánvalóan nem lehet más ellensége, mint a csehszlovák.” Imádkozó, ájtatos lelkű magyarokat, köztük a magyarság két vezérét, megboldogult Böhm Rezső szenátorunkat és Kor* láth Endre képviselőnket, hurcolták az izgatás címén bíróság elé és ültették bön- tönbe és börtönbe kerültek virtuskodó ifjúink is, akik éppen úgy, mint debreceni eleink mégis csak rávágták „csak azért is dongó” és eléneke'ték a harminckettes bakáról szóló nótát... Szellemi és lelki szegénységbe akarták a csehek taszítani a magyarságot De nemcsak a félelem érzése vezette a cseh uralom exponenseit, amikor irtó háborút indítottak a magyar szellemi élet-1 nek csaknem minden megnyilvánulása ellen, hanem az a határozottan követett cé! is, amely az egész uralmi rendszert jellemezte és amely végső foko narra törekedett, hogy a •magyar nép nemzeti egyéniségét teljesen megsemmisítse. Nemcsak gazdasági téren fosztották ki a csehek a magyar nép tízezreit, hanem'hasonló buzgalommal vetették rá magukat a lelki és szellemi élet minden megnyilvánulására is, mert tudták, hogy a jEe%mi- leg sötétségbe szorított, leikitesj sekéllyé alakított lélek elveszti a nßitzfy élet ‘kö veteknényeivel szemben minden érzékét. Elveszíti elelnállókfpességét a beolvasztó törekvésekkel szemben,- hovatovább kivel# kőzik nemzeti egyéniségéből és viaszként, formálható ‘alkalmas médiumává válik az elnemeztlenítő törekvések számára Ezért uralmuknak kezdetén a határsorompókat nemerak arra a célra állították fel, hogy széttépjék a magyar nép etnikai egységét, gazdasági életrendjét,' hanem arra is, hogy széttépjék a magyar lelket, megbontsák d magyarság szellemi és lelki egységét, idegenné tegyék a sorompón innen és túL^toteegy nyelvén beszélő testvérekete^Tialakítsák azt a politikai jelszóként hangoztatott ..ember- ideált”, &mm- nyelvben magyar, érzésben csehszlovák Ez az embertípus aztán hovavifolbfn ;P *. Ezentúl a den n nz me ;í csak 135 i'fllér felvidék.! Uüftfjek is ezt viselik
