Felvidéki Magyar Hirlap, 1938. december (1. évfolyam, 22-46. szám)
1938-12-25 / 42. szám
24 lUisüti kcutnfdi Ropogós faggyal érkezett a tél- Sárga lett a jég, — napfény veit belefagyvaReggelre jégvirágok ki az ahlak- üvegre, — cifra lándzsák. S ahol nem volt mohával kitömve az ablak alja, ott vastagon szaladt össze a víz lehellete. Kék és világos lila szín keveredett az élettelen virágszirmokban: szemcsés, kristályos fény. Az ember hallhatta a reecsenéseket, ahogy terjedt a józan Üveglapon a hosszúszárú figurás virág és élt mint hideg csoda ez a kivirágzás, ami megjött ezzel a reggellel, — csak ez volt. El volt fagyva minden gyökér. A fák dermcdten tapadtak élettelenségükhöz és a hideg csúcsok felett csak legyintettek felettük, szükségszerű hatalommal. Gyökér és csúcs között állt a moccanás nélküli élet. A hóba dugdosott házak ablakai most töprengöbbek, ámulóbbak voltak egy álomtúli messzeség hideg csillogtatásában. — Hideg van, — mondta apám, ahogy bejött a szűk ajtón és kezét dörzsölgetve megállt a szoba jó melegében. Ráfujtam az ablaküvegre. Megtörtek a jégvirágok. Egy csepp hely maradt, ahol kinézhettem. Ott volt a magányos táj, mint egy kék árnyék, — élesen a reggelben. A levegő hideggel támoly- gott és szinte megdöntötte a rózsafánkat- A kis kémények füstje szállt véko nyan, mintha húzna valamit s a tűzhely melegét is vinné vele kifelé. — Ma jól öltözz fel szólt az apáim körültekintve és megvárta, amíg mindent összeszedtek az útra. Messze volt az iskola. A hosszú út ott kezdődött házunknál és hegyek között, girbe-gurba mozők mellett futott a szomszédos faluig, az iskoláig. Itt kellett menni télen-nyáron, másfél órát gyalogolva nap-nap mellett. Mindig volt valami a hegyek között, ami derengett, vonult, megállt összeszorulva, csendben, — elfojtottam meg sűrűsödve, odahalva és nem oszlott szél soha. Mindig sötét volt, mindig borulat. Mint egy összecsuklott ember, aki né mán, komoran mered maga elé, úgx állt mindez mögött a hegyorom, fent az út egyik oldalán. Nyáron kakuk szólt, vagy harkály ka lapált és. rikácsoló hangok törtek elő a mélyből. Az ember szállva ment, eltapo sott porszemek között, a mesgyék alatt, vadvirágom pompa között, kék és tűz piros virágszinek előtt elsuhanva. Az érősárga földek mintha lánccá lennének toldva, úúgúy ért egyik a másikba, — nyúltak, hajladozlak az ég alatt mint feszes pánt. S az erdőkből fejszecsapás hallatszott. Döngették a fákat, fenn az irtáson. Favágók dolgoztak a forró napon. Zengett a völgyön keresztül a visszhang. Egyre- másra jöttek a fejszacsapások. Friss rit mus volt ez a lábak alá, — a járás okossága mellé. Megéledt az izom, a csont, ideg és ín. Csengett telten és határozat tan a hang és ott feküdtek az ágak és ott volt a háncsok halma, — szinte meg állított ez a kiáradó gyantaszag. És ott voltak az esővel elaltatott hamubuckák, amelyeket a felgyújtott faág, a háncs hagyott maga után; esti tüzek kigynl ladásánát. Ott fulladtak el kinyújtva, mint elgurult apró, idegen csillagok, az összeroskadt lángok. Itt kellett elmenni a mezők aljáhan. ahol a rozs terem, a lóhere, a krumpli s fenn a. fenyőerdő minden fája magas és sötét. Hajlonganak, zúgnak a szélben. Jó volt menni, ha nyár hajait a föld és az ég határvonalára, — a fodros hegyi patakok vízszaga mellett: a pisztráng«» locsogásnál. A megtelt kalász csengve bukott az ember keze után egy slmoga tásért. Mintha színes üvegszilánk«1 szórtak volna szét a nanba, áttört a csil logás — nem tudni mitől van ez a fény lés. ez a zengés, ami ígv összetartja a földet az éggel, Él minden: árad, —, könnyű menni iskolába. Az ember el szeretné rejteni ezt a képe*-. — szere*né elrejteni a visszatérő tél elől a víz tiik. kébe... így lehetett menni az úton, ~ így Napsütésben nyáron. sssa wmJSeäaawsm. 1938 DECEMBER 25, VASÁRNAP* * De most, amikor a hideg szétfagy a földön és szinte hallani, hogy áll össze a surranó patakok vize, hogy lesz jég a mozgó, nyugtalan hullámból, és roppan és reccsen minden, — a levegő hasítóan éles, az ember lélekzete is elfagy s a házak ajtóit gyorsan visszahúzzák az emberek, ha mégis kilépnek.,. A felhők mögött elreked a vágytalan téli nap, fanyarul és élettelenül ébred minden,., Most télen felhúztam pamut kesztyűimet és magamra vettem tavalyi bárány- bőrrel bélelt bekecsemet... ,.. Apám két sült krumplit csúsztatott zsebembe, Ez volt az elbocsátás. Így indultam útnak, — ezzel a két sült krumplival. Hónoip alatt könyvek, két kezem jó mélyen kabátzsebemben, ujjaim a krumpli jó melegén. Ez életerő volt -— ez tartotta bennem a lelket. Az apám adta! Ütravaló volt, — otthoni meleg, a szív eleven szikrája, ami tovább ég egy másfélórás gyaloglásnál. Hogy vittem mindig ezt a két meleg gél.. A hideg korbácsolt, szinte levegője sem volt a tüdőnek: a szél felcibálja a pórusokban elzárt vért és szétkuszál a a sapka alól kilátszó bájon. , Ma reggel rajztáblát is kellett vinni és kézimunkát, Tele lett a két kezem. Ha lovaink meglepnének, szánon repülnék most iskolába, —• ahogy régen. Szegény kicsi lovacskák. Még látom Jánost, ahogy kivezeti őket az istállóból. A lo* vak forró párájára ráver a dér, körbe, fonja fejüket; mintha elcukrozták volna a kócos sörényt, és messzire hangzik a dobogás es csilingelős, ahogy megyünk... Csikorog a patkók alatt a hó, Janos néha-néha rásuhint az ostorral... A szántalpak süvítenek, —, előrehajtoíf fejjel, hegyező fülekkel trappol a két állat: mintha . önmagában is érezné a deret és az elfagyás kezdetét. A zajló jégtáblák mellett, ahol megbújt a víz, lassítva ment; különjárassa!, mert tudta talán ez a két állat, hogy téten az elfagyott vizeken játék van a színek mélyén,., A part széles szélén, a csonttá fagyott földön, a hideg és tiszta levegőben úgy ment, mint két különélő, kényes lény... Hányszor hallottam azóta az átmenti havakban, varjúkrákogás közben ezt a régi hangot, a csilingelőst. Szintg a szántalp nyoma is. látszott még a frissen esett hóban. — Hosszú az út. Kapkodom kezeim a nagy pamut kesztyűben. Hol az egyiket, hol a másikat melengetem a krumpli fölött. Ma nem lehet zsehemhen mind a kettő — rajztáblát is kell hoznom, Yisz- sza sem nézek, csak megyek előre. Fázó» lábam dobban, — arcomra rátorzui egy pillanatnyi rémület. Mi lesz velem? Még oly messze az iskola, — és mÚr alig bú rom a menést. Csak korbácsol a hideg ÓS elfogy minden erőn*. Elfogy minden cseppnyi vérem és leheletem is odafagy nrémg allé romra ... És senki, sepki az úton. Se szemben — se hátam megett, mintha minden eltűnt volna az életből, úgy éreztem, ott vagyok a biztos és hi zonytalnn között, a mozgás és a ipozdu latlanság határívén, valahol már, ami nines is... A testen túl érzett dermedés kezdetén... S egyszerre szápcsilingelés. Fel-felbpr, zengő csengőhangok. Hátam megett apró jel. Úgy vártam, hogy utolérjen. Éreztem, felmelegedik mipden tagom es erőt kapok újra. Aki itt jön, az felvesz! Erőm maradékában megfordultam. Hátra, a hang irányába. A kis lovacska már jött. Prüszkqlve jött a tehercipelő szán előtt befogva.-- Né a szürke! — szegény állatunk, aput tavaly adtunk el. Pici, kirüjpp'ent hanggal kiáltok feléje, ahogy mellem ér: — Szürke! Mintha simogatnám, — mert a megszólítás már az érintés egy neme. S a ló, aki sokszor érezte nyakán kezemet, megállt. Egyszerűen, magátólér- letődően leállt. Szimatjában benne élt a régi íz, — megcsuklott, megrázkódoU, nagyot fújt és szelíd vápással leállt. A bakon Barna Karoly ült könyvekkel és jól felbundázva. Apja mellétje. Borjúbőrök púposán' a hátukmögött, egymás fölött tetejesen dobva és melegített téglák lábuk alatt. A kis állatot néztem. Elfagyott kezeim mozdulatával oda szerettem volna érpj nyakához és lesimitani róla a dért pa szólni Károlynak, hogy vegyen fel apja a szánra... Oda szerettem volna menni a kicsi állathoz, megköszönni ezt a szép megismerést, — ezt a visszaadó szívessé, gqt, Raha.i'ani fejemet egy pcvere, hogy most felülhetek a szánra és... és... De reccsent, suhant az ostor és a kis lovacska az ostor alatt megrázkódott, rálökte erejét izmaira és megindult a teherrel... Megindult a szán valami sí- rós lassúsággal... Ott maradtam. A hóban egyedül, dermedt tekintettel, Kék lehetett a szám széle s az arcom hóvá fehéredé. Sírás karcolhatta szíve, met, elfagyott, érdes sírás. Mint a patakokon, repedezett bennem valami, — boldogtalan fájás. A hó. az ég, a hosszú út előttem, a kilátástalanság, — már a testen túl is érzett elderpiedés a osoní- kemény földhöz ragasztott: erről a helyről pem lehet elmenni. A szán ott prüszkölt a hóban, messze előttem. A kis ló sörénye folttá lett. Köztem és közte nőtt a távolság és veszni kezdett előttem, a oél,,. Konstantinápoly európai részéből, a Porából alagút-vasút ve?ef Galfttába. Innen a nagy hídon át kényelmesen ju= tunk el Stambulba, a tulajdonképpeni török Konstantinápolyba. Aja Sofia, a csodaszép mecset a végcél. Az egész íz-, lám a. maga őseredetiségével, ragyogó múltjával, dicső emlékeivel, ősi szoká sajval ebbe a legrégibb, mintegy másfélezer éves múltra tokintő mosókéba szorul. Meghatódva áll meg falai előtt az idegen: lelkét soha nem ismert érzések töltik ke. Mi ezt Csodálkozás, bápiulgt, vagy tán szomorúság — az elmúlás szó. rangó érzése, -= mely gyönyörködtet és hűsít egyszerre? Pedig a félhold és a kereszt a lélek világában sem ellenségei egymásnak. Nem egy úton haladnak, de találkoznak az alázatosságban, mely ellensége a gőgpek. A reimsi katedrális íveinek árnyékában, Szent Pál templomának bibliás híveiben nincs annyi erő, mint Mária országának fiaiban és a* Aja Sofia fenséges kupolája alatt. Mi tudunk annyira hinni, törökök és magyarok, bogy az életet ne öncélnak te kintsük. Hz az a hit, amelynek szülője a remény, gyermeke a szeretet, ami a népek boldogulását nem harcban, hanem a mindnyájunk által hőn óhajtott béke, Európa összes uem?eteinek teljes kibékülésében látja. t A mosché bejáratánál öreg bodzsa veszi át kalapomat, botomat. Papucsot húz cipőm fölé; idegen láh ne tapossa szentelt csarnokát. A toldozott-foltozott puha szőnyeggel borított kapubejárat nerp sejtett csodát takar. Szájtátva állunk a inosehó bejáratánál, s percekig mozdulatlanul élvezzük a grandiózus szépet, az Öreg, szent csodát. Mert időben öreg, emlékben szept, szépségben csodás, ami szemünk elé tárul A világ legcsendesebb templomának nevezhetném az Alá Rafiát: padlózata szőnyegtakaróján elhal a lépések zaja Pénteki napon megtelik az óriási csar nők, s bár egj'etlen szék vagy pad sincs benne, minden hívő megtalálja a maga helyét a hatalmas szőnyeg egy-egy rész létén, melynek ezernyolcszáz darabja gigászi méretet ad a világ legnagyobb szőnyegénekKrisztus után a^ö-ban kezdte építeni Nagy Constantin, 380-ban fejezte be fia, Cqnstnntius, Méltóbb nevet neip adhatott, — Aja Sofia: a legnagyobb bql eseség, A kereszténység gyermekkorában a római császár görög istenek templomainak széthulló oszlopait ültette át Bi zaqcba, s az ephepzi Artemis-templom zöld oszlopsorának Krisztus tiszteletére emelt kupolát kell hordoznia. Békés megadással támogatják a nekik idegen terhet a gyönyörű oszlopok, csu pán egyikük, a legszélső, nem tudja fér ledni a régi isteneket: állandóan sír, —. „könnyovző oszlopának hívják- Megma gyarázhatalan okból nedvesség szivárog egy helyen a? oszlopból s a köpnycsepr peknek évszázados babona gyógyító erpf tulajdonít. Újra magam előtt láttam a kis állat bókolását- Az elfagyott föld felett a?t a meleg, nyeregbe beletört, szíves mégha- jolását, amivel kínálta a szánt. A segít-* séget. Amivel adni akart, adni szeretett volna, —, nem tudni, miért adni. Nyaka mozduló vonalában odagörbült elém minden alázatával, minden régi szerete- tével, — szemét sem láttam, olyan mélyen bókolt előttem. De suhant az ostor, — suhant Károly apja kezében ■ • • S már se ló, se szán... Csak megkerestem újra az apámtól kapott két krumplit és megindultam, mégis megindultam a nagy hóban,., Korompai Anna A szembajosok, a vakok ujjúkkal lyukat vájtak már az oszlop könnyező pontján, melynek márványa, mint nyitott S^b húsa, villan elő az üregből. Mellette hatalmas márványgplyó; szenteltvíztartónak szopta a jámbor császár, ma a hívő muzulmán a külvilág porát mossa le benne lábáról, mielőtt a moschéba lép. Még sejtjük a boltívek sarkán a ke* reszt nyomát, melyet az ezer évvel később diadalmasan bevonuló ozmánok átfestettek. Egy arany mozaikrészletből pedig, melyet szentségtörő kezek egészen ki nem tördeltek, tisztán elővillan még árnyéka a Madonnának a gyermekkel, aki ugyanazzal a regi, szomorú szeretettel póz le a csarnok idegen hivőseregére. A régi főoltár helyén a régi keresztény gyertyatartók állanak — kettő Magyarországból ered — s az oszlopnagyságú szentelt gyertya, vaspántokkal övezve, még ugyanaz, melyet egykor Krisztus tiszteletére gyújtottak. Most csak egyszer egy évben gyújtják meg egy órára. Török monda szerint, akkor veszti el az Izlam ismét az Aja-Sofiát, ha a gyertya leég. Zene, képek, szobrok, zászlók hiányoznak. A csendes üresség fölé azonban a világ legnagyobb, legszebb kupolája borul. Michel Angelo ugyanilyen kupolát akart a római Szent Péter-székesegyház fölé emelni, nagyszabású tervét azonban két világhíres művész elrontotta. így lett aztan a Szent Péter-templom hosszúkás, ahelyett, hogy négyszögletes lenne, amint azt mestere eredetien kieszelte. A végtelenbe száll tekintetünk, hft a mérhetelen megasba emelt kupolára tekintünk, melynek csúcsán mesterséges nap ragyog. A főhajó oly hosszú, oly széles és oly magas, hogy a roppant kupola, mely tetőzi, könnyűnek látszik. A számtalan ablakból beömlő világosság sajátos iilipepj fópyt ad enpek gz óriás templomnak. Hatalmas oszlopai, melyeket a világ minden részéből hordtak össze, s anyagra, színre, alakra elütnek egymástól, év< ezredek csonkításait hordják magukon. Egyiken törést mutatnak, melyet állítólag I r. Mohamed vágott oda kardjával, amikor győztes lóhátén a meghódított egyházba lépett. Tündér világ ez itt,.. A nagy légürben ezernyi galamb röpköd, keresik egymást, húgnak, szeretkeznek, titkos szögletekben fészkelnek, senki sem várja, senki sein etet? őket. A? óriás kupolában röpködő galambsereg minden zenét, díszt pótol — a nagy, szept csendességben. Lopva sprran az alkony a néma boltívek alá. A galambok szárnycsattogása elpihen. A kupola napja kialszik, köröttem újabb fények gyúlnak ki. Rejtelmes kezek a bosszú zsinóron függő vert vasesUlárok lampácskáit gyújtogatják, a hangulat miszticizmusa nő.., Mögöttem észrevétlen emelik félre a nehéz függönyt, a bodzsa átveszi papucsaimat, ismét Htambul utcáiu vagyok. A szomszédos minaret erkélyén vontatott hangon énekli a müezzins — Allah egyetlen és Mohamed az Q prófétája! ■BI Irta; Hungaricus Viator Törökországi emlék
