Felvidéki Magyar Hirlap, 1938. december (1. évfolyam, 22-46. szám)
1938-12-25 / 42. szám
1938 DECEMBER 25. VASÁRNAP. 'FEIiVIDF'KT •-MACÁMI HIMiAE 25 9lz ünnepi kalács Irta: Szombathy Viktor Édesanyám kiteregette az asztalra minden vagyonúnkat. így, ránézvést a vagyonra! erőgeg gazdagok lehettünk abban a decemberben. — Lisztjegy, zsírjegy, cukorjegy, talpjeegy, petróleumjegy, van itt minden — osztályozta a szivárvány minden színében tarkálló jegyeket édesanyám s aztán csomóim fűzte mindent. Tele vagyunk jeggyel,-=> Jegyünk vgn meglehetősen, — támasztotta tenyerének a fejét — csak most azt nem tudom, hol veszünk egy kis karácsonyi kalácsnak valót, ezzel a rengeteg jeggyel. Mert akkor éppen a kukorieamálé volt soron, meg a babtorta, jó, őrölt tarkababból, ahogy a németek tanítottak meg bennünket a tésztasütésre. Mert a németek mindig kitalálták azért.., Ami főitészta volt, az ezekben az időkben olyan sötétbarnára sikerült, mint a esomagolópapiros. Jó tojáspótlókkal meggyúrva. — Pedig egy kis karácsonyi kalács elkelne, — tűnődött apám — mazsolával, igazi tojással... Hosszasan tűnődtünk. Ha a lisztjegyet tésztának meggyúrhattuk volna, bizonnyal nekiüli az egész család s kalácsot gyúr a rengeteg jegyből. De így, a jegyek, pusztán s belemosolyogva a ■yilágba, gúnyosan illegették magukat b csak a betűkben gyönyörködhettünk: liszt, meg zsír, meg olaj, meg cipőtalp és eukor. Hüllőngott a hó e a Rima túlsó partján menetszázad gyakorlatozott. Nekikeseredett bakakürtös fújta a talp alá valót s a vasúti híd tájáról a gépfegyver vaktöltéseeinek egyhangú ropogá gát hurcolta hozzánk a szél: olyan rendiénvalónak találtuk már a harmadik-karácsonyon, hogy egész nap trombitálnak, masíroznak, robbantanak s durrogtatnak, mintha soha máskép nem történhetett volna. Bágyad tszemű sebesültek sétáltak az utcán, már nem volt ázsiójuk: a dohányt s a riirac1 amit az első transzportoknak lázasa osztottunk ki, a civilek is elfogadta volna minden szégyenkezés nélkül. Csak a fenyőfa maradt a régi, ara nem kellett semmiféle jegy. Egy kis fehér liszt.., — álmodé Ssott édesanyám ünnepi kalácsba. Apámnak mentőötlete támadt; —- Menien ki a gyerek Romonékho? Hátba van még egy kis eldugott liszt jftV raktáron. Ramónák pgv közeli faluban laktat 6 nébánv hold földlflk volt. Namvnéhs me<*laJmfp+f őVM kerülgetni n "b án a küó liszt áráig. Dohányt kaptak őse rébe, meg egy félliter petróleumot. 2. Szürke decemberi délután volt, karácsony előtt két nappal. keszáUt-am £ döcögő vicinálisról, hátizsákkal a vállamon, mint aki cserkészkirumlu 1 ásra indul s a nedves, lucskos hóiéban ballagtam Roiuonók felé a faluban. A begyeket belepte a hó s egy gyári kocsi hosszú fenyőfákat cipelt a vasúthoz. A jég kásásra fagyott s a kásában nehéz lódulásokkal korcsolyáztak a csizmás gyerekek. Legtöbbjének csak féllábán csüngött a madzagáé korcsolya, a kar- csolyútian lábbal tologatta magát. Magam is iramlottam vagy kettőt a jégen, de a cipőtalp vékony volt a ki kellett tartania tavaszig, mert csak akkor kapunk újat. Romopók a lámpa körül ültek s babot fosztottak éppen— Jó estét! — toltam be az Meleg pára csapott ki. — Nini vendég, — söpörte.le a babhéjakat az öreg, kövér -Rrvmórmő s már tudta, mi járatban,_yágy<>]p. — Liszt kellene^fiúl / / Hosszú .kézfogások kőveÜígztbk, a£ A /. TI, öreg Romon is előkerült a kályha mögül, —- Egy kis lisztért jöttem, kalácsba valónak.., - - nyitottam ki a hátizsák száját a bevezetőül előhúztam egy kis Üveg petróleumot s az Öreg Romon ke- zeügyébe illesztettem az elszáradt szivarokat. — Magunknak sincs lisztünk, —• jajgatott Romonné — most rekviráltak éppen a katonák, hogy az ördög ott vigye el ezt az egész háborút. Romonéknak ugyan kár volt szidniuk a háborús éveket, mert erősen megszedték magúkat a kis földeeske jövedelméből, meg ügyes adás-vevés- ből, de a háborút szidni illett mindenképpen s legfőképpen azért, mert nem volt szabad nagy reményeket gerjeszteni bennemm.-=- Egy kis fehér kenyeret szeretnénk sütni, kivételesen,.. húztam elő a hátizsákból az üres papírzacskó, kát, — a hozzávaló zsákokat is elhoztam. Romonné, mert ő volt az úr a házban, összeráncolta a homlokát. A kamra felé nézett, meg . sovány arcomra. Nem volt rosszindulatú asszony, inkább cgak a hangja sipított. — No, maradjon itt hahót fosztani, — adta ki a szentenciát, — aztán majd holnap meglátjuk. Egész este fosztottuk a babot. Másnap mehettem haza a liszttel. Talán bárom kilónyi volt, ami a dohányok, cigaretták, petróleumok fejében a hátizsákomat nyomta. Meg tojás vagy tíz; nagyszerű kalácsot lehetett sütni belőle, ügy vonultam baza a hátizsákkal, mint Napoleon, amikor Moszkva felé menetelt a fehér télben... Anyám ‘boldog szívvel emelte ki a lisztes zacskót s óvatosan helyezte egy kis szakajtóba a tojásokat. Fehér, fehér, csoda karácsonyi kalácsot lehet sütni fehér liszt, gyönyörű, finom liszt, miéből. Apám a liszt tiszteletére bement az amrába s hosszan, elgondolkodva lelte a lisztet. Omlós kalácsot k. 3. nt este következett el s a háborús sonyfa alatt háborús ajándékok Itak meg szerényen ,.. Cipő, meg aya, hasznos ajándékok, tartósak szerűek. Dohánylevél, meg szapsanyám behozta az ünnepi vaeso- sak édesanya szíve, anya gondozó tudja úgy kiteremteni az ünnepi rát, akkor is, ha már az éléskam- c-sak jegyek vannak liszt, meg elyett s rizs helyett daraliszt, helyett zsizsik ,.. Honnan tudta ?<mteui: titok pia is. De a finom i vacsora ott gőzölt az asztalon s i mosolyogva, kipirult arccal hí- acsorához. linden nagyon finom! — je meg apám elégedetten, amikor lepi vacsora maradékai kivopul- - most pedig lássunk egy kis, ünnepi kalácsot. ám boldog mosolya most vált n zavarodottá. Egyideig az asz- lőjét figyelte erősen, majd bát- elvetette a fejét s elszántan nnepi kalács megint nincs, j a liszt, amit hoztam! — csőr meg a villát harciasam zzal egy kis haj történt, val- nyám szerényen, i haj? — ijedt meg apám. ajándékoztam. Itt van a szom- í ez a szegény Koczka János, a Olyan szegények, de olyan sze- , hogy még egy fenyőágacskára lett nekik, mert ki csináltat ma i és? i és a felesége itt sírt a kapu- igei, egész álló reggel. Aztán az hogy kivittem nekik a lisztet, óban. s egészet? — kérdezte apám. egészet. Hát ezért nincsen ka- :. De talán majd ad a Jóisten mégis... Ne bánjátok, úgyis Vezérképviselet: k" vas-, műszaki (felszerelési R. t. ^Vilmos császár-út28. Tel. 110-OQör mxsm megettük volna, elpusztítottuk volnaHát most nincs legalább mibe belepusztítani. Hassssan ültünk, magunk elé néztünk s hallgattunk. A foszlós kalács íze a számban égett s egy percig köny- nyek szorongattak. Aztán ránéztem anyámra, aki csendes mosollyal nézett bennünket s egy darab barna kenyeret szelt les — Edd kalács helyett fiam. Hidd azt, hogy kalács. És örülj neki, hogy adhattunk ma valakinek mi is puha kalácsot.., Beleharaptam a kenyérbe, Háromnapos, barna kenyér volt, a héja keményen ropogott. Anyám rámosoly- gott a keenyérre. s lassú mozdulattal simította végig az abroszt. Rajtafelejtettem szemem édesanyámon s ahogy mosolyát nézftem, mindjárt elhittem neki, hogy amit rágok, az a legfinomabb s legpuhább ünnepi kalács. . Azóta, ha valami neem ízlik az életben, csalt őreá gondolok, anyámra. A mosoly, ami mindig velem van, a legkeserűbb falatot is megédesíti, mert csak édesanya szava tudja a száraz kenyeret átvarázsolni omlós, finom kaláccsá .,. HMá&& fneH&kiiil tűzetwtyolc év, d&tt a giUnö-U m>yCH&lc (ti&ak&dá UUc ímlékek a feiwdéki mayyac tya<zdz-m,o-xfyaí<y<n dsoGömörben történt, 18 esztendővel ezelőtt, akkor, amikor a Tompa-téri megyeházán már cseh szó járta. Rimaszombatra ól mos felhővel feküdt rá a magyar fájdalom szomorúsága, s a gö- möri magyar falvakban csak úgy tudott égni a magyar remény örökmécsese, hogy az élreáUt magyarok be-bekopig tattak a falusi házak ablakain és hordták, adták a bizakodás olaj csepp jeit. A honosere nagy katasztrófájában nem cserélhették ki a gömöri magyar sziveket, Az úri világ, aminek (tömör otthonos tanyája volt eltűnt és a régi kúriák gondterhes emberei együttmelegedtek a falusi kisgazdákkal a nagy magyar tél, ben gyújtott rőzselángnál, A falu össze- ölelkezett a várossal. Magától jött, senk; sem parancsolta, senki sem hívta elő; a testvériesülés megtörtént. Voltak gazdagyűlések, ahol Szent-Ivány, a vezér, Törköly József dr., a kitűnő jogász, Fodor Jenő, a gazdák nagy tanítómestere együttültek Pápetsik Andrással, az ércesszavu pe’só 1 kisgazdával, bagy Sándorral, a pemesradnóti párholdassal és Domik Andrással a csucsorai párölessel és egy volt a szívük, egy voR a lelkűk, egyet parancsolt az akaratuk; ma, gyárnak maradni, A föld, a kenyér, a szántáskor elszáll ó sóhaj, az aratáskor elhulló verejték ősz, szekováosojták a görnöri magyarságot a gazdamogalom, a gazclaszorvekedés frontján. Ennek erejét, magyar értékét, megérezte a város, az iparos, a kereskedő, az ügyvéd, az orvos és a magyar tisztviselő is. A kovász dolgozott, a gömör| magyarság mozgásba jött és kisgazdapárti lett mindenki a kanyargó Rima és a sebesen futó Sajó völgyében. A rimaszombati Tompa-téri gazdaházban. ahol a földszinten a gazdasági szövetkezet helyiségei vfjRáik s azusémeletep lázas, okos, magyar szervező munka folyt hptr iétr<*7 Wir}toltak a — » / JF 1 *> BŐD munka virágai. Ez a szervezkedés, ez az összefogás fellocsolta a lankadó sziveket. Szétszállt a bizalom és szárnyával meg- verdeste a legkisebb falú legapróbb ablakát is. Érezni kezdték a gömöriek, hogy nincs elveszve a magyar élet, van magyar jövő, lesz még örömünnep itt is, csak nem szabad elengedni a kezeket, nem szabad beengedni a portára a testvérharc átkát, nem szabad csüggedt fejjel bandukolni, de bátran, erővel és magyar lélekkel kell felsorakozni oda, ahová Rimaszombatot diktálták, Ez a tudat életet hozott a gömöri magyarság soraiba és a gazdavezérek tudták, hogy ezt az életet a magyar léleknek. a magyar temperamentumnak meg felelően kell formázni. Egy pillanatra se álljon meg a magyar szívverés, egy órát se maradjon egyedül a magyar gondolataival, amiket köpnyep kézbekaphat a kishitűség és a kétségbeesés. Ezért következett akció akeiára. Kiépült egy csodálatosan friss, magyar és népi sajtó: a „Gömöri Gazda“, a „Magyar Kalász“, a „Magyar Iparos“ és hétről-hétre árasztotta a magyar lélek mejegót, hitét, A legkisebb faluban js megalakult a földműves szövetség, megkezdődtek a műkedvelő előadások, vándortanítók jártak a falvakat, vetésdíjazásokat rendeztek, zöld lobogót szenteltek és zöld mezőben aranykalászos jelvényt hordott pupden gömöri magyar. A nemzeti lélek újjászületett Gömörben és ebben a magyar történelmi tisztulásban az a gömöri, aki sohase élt nóta nélkül, akinek földjén a vízcsobogástól, a szellő suttogásától, a búzatenger hullámzó zizegósétől tanulta Tompa a szavakat, Pósn Lajos a költészet levegőiét, akinek határában látta meg a napvilá got a nemzet csalogánya: Blnha Lujza, énekelni kezdett,(Nót;íkat termelt ki költészetet csinájhi ’ dalokba öptptte lelket, gy önmagát. Ég ámilvor a rimaszombati Tát- yür M ______ff
