Felvidéki Magyar Hirlap, 1938. december (1. évfolyam, 22-46. szám)
1938-12-25 / 42. szám
MÉCS LÁSZLÓ: ÖRÖK MAGYAR KARÁCSONY Magyarok, nem vagÁ^ok betlehemi angyal, húsz évig beszéltem nehéz szívvel, aggyal által a csúfító cseh szájkosár-rácson, — mégis meghirdetem a magyar Karácsonyt. Karácsony mindég kell, nemcsak karácsonykor, mert világtól vagyon, virágunk is csontból van s míg menyboltunkon a pokol dörömböl, minden magyar kapjon a közös örömből. Karácsony akkor volt, mikor megszületett Siralmak völgyében az igaz Szeretet. Magyar karácsony meg akkor van és ott van, hol családunk minden szíve összedobban. Eleget voltunk már széjjelszőrt bitangja töröknek, tatárnak, félrevert harangja fekete fátumnak legyen aranycsengő minden szétszórt magyar egy-Családdá zengő! Karácsonyi nótánk legyen angyal-ének: Szent István mindenik szeretett népének Igaz Krisztust jelző — s ne csak kortesnóta, alkalmi zöngemény, mint századok óta! Legyen karácsonyfánk minden-magyar fája, Ne csak összejátszó néhányé, mit fájva néz a nép tengernyi nyomorból és gondból és nem Krisztusra, de Belzebubra gondol! Legyen karácsonyfánk igaz élet-fája, mely a gyökereit igen mélyre vájja, — s ne csak szemfényvesztő alkalmi ajándék: ünnep tüntén szemétdombra lökött ját'k. Legyen karácsonyfánk élő öröm-fája, nagyobb mint a Tátra, amely minden tájra mindég széjjeltárja anyás csókkal áldott lombkarját s vidítsa az egész Családot. Ha csodafa, leg3^en nagy Csodaszív rajta, amely csodavérét mindenfelé hajtja, Isten-szív lüktessen, akkor nem lesz hetyke, elzengő bár-dallam a Nő s nem lesz Egyke! Ha csodafa, csüngjön kenyér-lehetőség, rajta mindenkinek, lesz majd csuda bőség tiszta vőlegényben: a szerelmi hőség gyermek-gyümölcsöket terem nemcsak rőzsét. A nagy magyar Család nagy csodafájáról törjön dugvány-ágat bármikor és bárhol minden kicsi magyar család s kis kertjében soha ki nem alvó kis csudafa égjen. Ó boldog bűn, amely ekkora Megváltót hozott a világnak: ó szerencsés, áldott, Trianon, mely oka a nagy Szeretetnek, mely magyar szívekben mostan született meg! ■■■•< •’ • r .. t _ -I - é Most tudtuk meg, mily szent a magyar igazság, hogy szeretjük Ungvárt, hogy szeretjük Kassát, s hogy szeretjük egymást szörnyű átkokon túl, ha igaz karácsony új harangja kondul! Könny-mosott szívünkből míg új ritmus zeng a karácsonyfánk alatt: új magyar Legenda induljon ragyogva újk évezredeknek, vivén csillagját az örök Szeretetnek.
