Felvidéki Magyar Hirlap, 1938. december (1. évfolyam, 22-46. szám)
1938-12-15 / 33. szám
2 M7ir^T>.TTn5Tflt> 1938 DECEMBER 15. CSÜTÖRTÖK A tön. védj. dternit-azbesz cement-gyártmányok: nagylemez ** ,#\ßö ** r ■ in^Snütí fényesen beváltak! «Díjmentes árajánlattal és egyéb felvilágosítással készségesen szolgál ETERNIT ÍVEK WHÄTSCHEK LAJOS BUDAPEST, V., BERLINI-TÉR 5. SZÁM. a részletes tárgyalást, de csak a harmadig Szakaszig jutottak el, mert 11 órakor Darányi Kálmán elnök megszakította a vitát és áttértek az ülésszak első interpellációinak elmondására. Az utcai tüntetések Tóbler János a Bata-ügyben bejegyzett interpellációjának elmondására halasztást kapott. Drózdy Győző volt az első interpelláló, aki a közmuhkaváltságról szóló jogszabályok egyszerűsítéséről és ennek az intézménynek modern, a népies, szociális haladásnak jobban megfelelő intézkedésekkel való kitöltését kérte. Payr Hngó interpellált ezután a fővárosban gyakran megismétlődő utcai tüntetések tárgyában. Mindenekelőtt kijelentette, hogy sajnálja, hogy az interpellációnál a miniszterelnök nincs jelen, mire a kormánypártból többen kiáltották át Payr felé: Fontosabb dolga Van most! Payr Hugó ezután interpellációjában kifogásolta, hogy a főiskolák hallgatók és középiskolai diákok az utcára vonultak ki tüntetni és amikor a Házban a kormányt leszavazták, az Országházhoz vonultak fel s a miniszterelnök fogadta az ifjúság kiküldötteit. Szimpátiatüntetések voltak ezek a miniszterelnök mellett és olyan színben akarták feltüntetni a dolgokat, mintha a főváros közönsége egyöntetűen állana a miniszterelnök mögött. Nem lehet a Házban olyan képviselő, aki helyeselné azt, hogy az utca döntsön a politikai kérdésekben. Payr Hugó beszédét a kormánypárt állandó ellentmondásai közben mondta el és Darányi Kálmán elnöknek sokszor kellett figyelmeztetnie a képviselőket, hogy engedjék az interpelláló képviselőt beszélni. Rátz Kálmán ugyancsak a tüntetésekről interpellált. Leszögezte, hogy ha az egyik pártnak szabad tüntetést rendeznie, akkor szabad majd más tömegeknek is felvonulniok, amelyek esetleg ellenkező véleményen vannak. Beszéde további során bizonyos rádiópropagandáról beszélt, amelyet á kormány érdekében fejtettek ki. Az ilyen eljárást nem lehet helyeselni. Végül saját személyét érintő támadásokra válaszolt. Imrédy miniszterelnök határozott hangú válasza a tüntetés-interpellációkra Imrédy Béla miniszterelnök emelkedett ekkor általános érdeklődés közben szólásra. — Egészen röviden kívánok csak nyilatkozni ezekről a kérdésekről — mon dotta a miniszterelenök —, mert azt hiszem a közvélemény teljes mértékben informálva van arról, hogy mennyiben alaposak ezek az interpellációk, amelyeket most előterjesztettek, nem rendeztem és nem rendezhettem tüntetéseket magam mellett — mondotta emelt hangon a miniszterelnök a jobboldal nagy helyeslése közben — és minden igyekezettel azon voltam, hogy az utca ne mozduljon meg a kormányválság ideje alatt. (Helyeslés jobbról.) Vitéz Ujfalussy Gábor: Tanuk vagyunk rá, uraim. Vitéz Imrédy Béla miniszterelnök: Mindenki tudja, hogy a belügyminiszter úr utasítására a rendőrség a megismétlődő tiintétéseket a legnagyobb eréllyel fojtotta el és ahol rendzavarások voltak s ahol lehétett, a rendzavarokat letartóztatta. Az ifjúság küldöttségét igenis fogadtam és éppen azért fogadtam, hogy az ifjúság tüntetése minél előbb véget érjen és hogy visszatérjenek a munkájukhoz. Válaszomban kifejezetten utaltam arra, hogy úgy, mint eddig, most is feltételezem politikai ellenfeleimnek a jóhiszeműségét és felszólítottam az ifjúságot, hogy térjen vissza könyveihez, előadásaihoz, folytassa munkáját* mert ez az ő hazafias kötelessége, (ügy van! Úgy van! — felkiáltások a jobb oldalon.) Amit pedig egyébként Rátz Kálmán képviselő úr interpellációjában megemlített a rádiót és egyéb propagan dát illetően, őszintén szólva semmiféle konkrét felvilágosítást nem kaptam, tehát nem is tudok nyilatkozni.- Azt hiszem azonban, hogy a rádióban semmiféle pártpolitikai jellegű megnyilatkozások nem történtek. Ha a Felvidéken, mint Magyarország miniszterelnöke egyszer, vagy kétszer megszólaltam, vagy meg jelentem, j \ ez kötelességein volt é| azokban a megnyilatkozásai iiban üsoha semmiféle belpolitikai ^élzatú* megjegyzést nem tettem. Ennek következtében az interpellációk^e£bterjesz|ését a mafátáhz- 'htv (jí&Ms í gam részéről teljesen indoklatlannak tartom. Payr Hugó viszonválaszában újból a tüntetések központi rendezéséről beszélt. Majd a Ház a miniszterelnök válaszát tudomásul vette. Rátz Kálmán szólalt fel ezután megint. Azt kifogásolta, hogy nem engedik meg pártjának a röpiratok kiadását, pedig őket is súlyosan megtámadták. Különböző cikkeket és röpiratokat tett le a Ház asztalára. Hubay Kálmán interpellációja következett a belügyminiszterhez a december 1-én Budapest utcáin történt események tárgyában. Interpellációjában azt kérdezte, tud-e arról a belügyminiszter, hogy a rendőrök a Nemzeti Szocialista Hungarista tömegeket az utcán valósággal megrohamozta, hogy ennek Borán többen megsebesültek és hogy erre a támadásra a rendőrség politikai osztályvezető-helyettese előre készült. Egyes helyeken azonban, ahol a rendőrlegénység más parancsot nem kapott, a felvonult tömegek feloszlatása simán megtörtént. Állandó közbeszólások között mondotta el interpellációját Hubay Kálmán, aki felsorolta a megsebesültek neveit és követelte, hogy a rendőrség politikai osztályának helyettes-vezetőjét a belügyiminszter váltassa le. Keresztes-Fischer belügyminiszter elismerése a rendőrségnek, amely elnyomta a tüntetést Vitéz Keresztes Fischer Ferenc belügyminiszter válaszolt az interpellá-, cióra. Megállapította, hogy a december 1-ét megelőző napokban a rendőrségnek több oldalról tudomására jutott, hogy az úgynevezett Hungarista mozgalom nagyarányú tüntetésekre készül. Azért jutott ez a rendőrség tudomására, mert Hubay gárdája jó magyar összeesküvők módjára — mondotta nagy derültség közben a belügyminiszter — nyiltan az utcán és azokban a külvárosi lebujokban, ahol ezek az eleinek tartózkodni szoktak, hirdették, hogy Idparancsolták őket 1-ére az utcára és 1-én át fogják venni a hatalmat. (Nagy zaj és felháborodás a Ház minden oldalán.) — Ezeket a dolgokat — folytatta a belügyminiszter — a maguk kellő értékére szállította le, mert tisztában volt azokkal a metódusokkal, amelyekkel a Hubay pártja a blöfföli terén dolgozni szokott. (Derültség a jobboldalon.) Kénytelen volt azonban a rendőrség a dolgot komolyabban venni, mert azt az értesítést kapta, hogy a pártvezetőség előre meg határozott és kidolgozott terv szerint december 1-én1 este minden embert az utcára akar vinni. — Ezek után, azt hiszem — mondotta a belügyminiszter --r senki sem fog azon csodálkozni, hogy a rendőrségnek megfelelő készenléti intézkedésekre adtam utasítást. Elsején este hét órakor különösen a Nagykörút környékén párosán szivárogtak be az emberek bizonyos megjelöli lie- ,yek felé é amikor kellő szambar együtt voltak, akkor egy adott jelre, csoportosultak és elkezdték a maguk megszokott módján a tüntetést. Ha a -endőrökkel szemben gyöngének érezték magukat, a tömeg azonnal szétszaladt és iparkodott újra másutt tömörülni. Ott azonban, ahol eléggé erősnek érezték magukat arra, hogy a rendőri erővel szembeszálljanak, a rendőrséggel szemben támadólag léptek fel s a náluk levő gumibotok, boxerek, vasbotok és egyéb hasonló eszközök segítségével nekitámadtak a parancsot teljesitő rendőrségnek. Innen van az, hogy nemcsak a zavargók közt voltak sajnálatramél- tóan sebesültek, hanem számos esetben szenvedtek sérüléseket részint ütő-, részint szúróeszközöktől a rendőrség tagjai is. Szerencsére ezek a sérülések nem voltak túl súlyosak. Ilyen esetekben természetes kötelessége volt a rendőrségnek, hogy a legerélyesebben hajtsa végre a parancsot és megszüntesse a tüntetést. Ha a képviselő úr ezt tisztességes szándékú tüntetésnek nevezi, akikor nem tu-i dóm, hogy én mit nevezethetek lázadás- szerű zavargásnak. Emellett a tényállás mellett a rendőrség magatartását senki joggal nem kifogásolhatja. A belügyminiszter ezután megemlékezett arról az esetről, amelyet Hubay szóvátett a szerencsétlen Bakos Mátyás esetéről. Ennek az ügynek a tényállását is ismertette a miniszter és leszögezte, hogy magának Kiss Ferencnek a vallomásából és más bizonyítékokból is meg lehet állapítani, hogy Kiss Ferenc zsebében sült el a revolver, amelyet Kiss éjjel egy és két óra között ittas állapotban kezébe vett A golyó a Bakos tüdején ment keresztül és a szerencsétlen? ember másnapra meghalt. Hubay lapjában ismételten úgy akarta feltüntetni ezt az esetet — mondta a belügyminiszter a jobboldal nagy felháborodása közben — mintha ez a szerencsétlen ember a rendőrség brutalitásának és túlkapásának lett volna áldozata. Lehet, hogy Hubaynak és pártjának sürgősen vértanúra van szükségük, de mégsem fog nekik vértanúkat szállítani: A Htibay-féle mozgalom a tények tudatos elferdítésével valótlan tényeknek valóságként való beállításával a legmerészebb és legvakmerőbb rágalmaknak folytonos terjesztésével a tekintélyek aláásásával dolgozik és ilyen metódusokkal csak rombolni lehet, de országot építeni nem. Nagy elismeréssel szólt a belügyminiszter ezután a rendőrségről és tisztikaráról és a leghatározottabban visszautasította az ellenük jogtalanul hangoztatott vádakat. Beszéde végén kijelentette, hogy nein akar jóslásokba bocsátkozni, mint azt Hubay tette, mert nem szereti a zöld béka szerepét játszani (Hosszantartó nagy derültség minden oldalon), csak azt akarja megmondani, hogy ha hasonló esetek előfordulnak bármely oldalról, a rendőrség hasonló eréllyel és határozottsággal fogja teljesíteni kötelességét. Hubay Kálmán viszonválaszában újra Bakos Mátyás halálosvégű szerencsétlenségéről beszélt. »* A kormány munkája a gazdasági élet kifogástalan erkölcsi alapokra való helyezésére irányúi“ Rajniss Ferenc a Rimamurányi Vasművek R. T. visszaélései tárgyában interpellált és felszólalásában először is azt fejtegette, hogy az ilyen és ehhez ha sonló visszaélések, mint amilyenekkel most ezt a nagy vállalatot vádolják. 1931 óta mind gyakrabban ismétlődnek meg és ezért drákói szigorúsági törvény meghozatalát sürgeti. A Rimamurányi Vasművek kérdésével kapcsolatban az esetek egész sarát sorolta fel, hogy meg ilágií«« mily világjí«« milyen bonyolult ügyekről van ^ JMr szó. Vitéz Imrédy Béla miniszterelnök vá laszolt az interpellációra. Mindenek előtt- megállapította, íiogy az ügyben tett intézkedések többet mondanak min den szónál és ígéretnél. Az egész ország meg lehet nyugodva — mondotta a mi niszterelnök — hogy a kormány a rendcsinálást nein tartja lezártnak azzal, hogy egy kérdést elintézett, hanem minden hasonló esetet a legnagyobb eréllyel fog • -' - ' - üldözni, másrészt igyekszik kiépíteni a preventív intézkedéseket. — Legyen szabad azonban azt mondanom, akinek pedig elég tapasztalatom van ebben a kérdésben,' mert 1931 óta, amióta a világkrízis folyományaképpen reánkszakadt a valutakorlátozások ideje, állandóan és szakadatlanul a csősz szerepét játszom, mint a Nemzeti Bank igazgatója, mint pénzügyminiszter és végül mint a Nemzeti Bank elnöke, — hogy ez a működés & legnagyobb nehézségek közó tartozik, mert az ellenőrzés rendkívül nehéz.^ Azokon az eseteken kívül, amelyeket a képviselő úr előterjesztett, igen képzett és felkészült személyzetre van szükség és nagyon költséges is az ellenőrzés, mert nemcsak a valutavisszaélések megakadályozásáról van szó, hanem még az adózási kérdésekben is szükség van szakképzett személyekre, ami sajnos, nem áll megfelelő mértékben rendelkezésre. Arra kell törekednünk, hogy minél nagyobb százalékban megakadályozzuk a visszaéléseket. ’ A kormány munkája a gazdasági életnek kifogástalan erkölcsi alapokra való helyezésére irányul. i— Én már akkor felismertem ennek ff
