Felvidéki Magyar Hirlap, 1938. december (1. évfolyam, 22-46. szám)
1938-12-15 / 33. szám
Ára: 10 fillér Előfizetési ár évente 36 _P, félévre 18.— P, negyedévre 9.— pengő, havonta 3.— pengő egyes szám ára 10 illér, vasárnap 20 fillér. POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség V., Honvéd-utca 10. Kladőhivataf Budapest, Vili., József-körúi 5. Telefon, kiadó- hivata1 és hirdetési osztály ’-444-00 Népössseírds A miniszterelnök, a földmivelésügyi miniszter és a belügyminiszter fontos nyilatkozatai a képviselőhöz nagy interpellöciés vitáiéban Nyilatkozatok a földbirtokpolitikai törvényjavaslatról, amelyet még karácsony előtt benyújtanak a Házban A képviselőház szerdán több mint kilenc órás ülésen előbb a napirendre tűzött tisztviselői javaslatot tárgyalta, majd a bejegyzett 27 interpellációt hall gáttá meg. Bégen volt a Háznak ekkora érdeklődést keltő ülése, mint ez, és rég óta nem került megvitatásra a Házban olyan sokféle probléma, mint ezúttal Az interpellációk a helyi és személyi vonatkozásokon túl a magyar népnek legégetőbb problémáit vetették fel és azok sürgős megoldását kérték. Elsősor ban a földbirtokpolitikai kérdések kerültek szóba s igen nagy jelentőségű nyilatkozatok hangzottak el, úgy a miniszterelnök, mint a földművelésügyi miniszter részéről. A többi interpelláció ugyancsak a magyar társadalmi problémák és szociális vonatkozású kérdések előtérbe állítását célozta és az elhangzott minisz téri válaszok jelentékeny mértékben hozzájárultak ezeknek tisztázásához. Az ülésen nem egy esetben siklott ki a vita a személyeskedés terére, ami egyfelől egyes interpellációk kényes témájának, másfelől a túlfűtött légkör következménye volt. A szerdai interpellációs ülés nagy kö zönséget vonzott a karzatokra is. A kép viselők csaknem teljes számban meg jelentek a Házban. A Ház ülése Budapest, december 14. A képvselőház szerdai ülését délelőtt tíz órakor nyitotta meg Darányi Kálmán elnök. Molnár Imre előadó beterjesztette az együttes bizottság jelentését a kereset- halmozási törvényjavaslatról, amelynek tárgyalásra kimondották a sürgősséget A Ház ezután harmadszori olvasásban elfogadta a kedden letárgyalt két tisztviselői családvédelmi javaslatot, majd folytatta az OTBA törvényjavaslat tárgyalását. Az első felszólaló Bródy Ernő volt. Helytelenítette, hogy az érdekeltek nem tudnak beleszólni saját ügyükbe, mert nincs önkormányzatuk. Vitéz Árvátfalvy Nagy István ugyan csak az OTBA autonómiáját sürgette, de elfogadta a kormány javaslatát, amely haladást jelent, ha most még csak részletmegoldást is hoz. Most, amikor látja, hogy a parlamentárizmus megint teg erősödőben van, örömmel járul hozzá a kormányzat munkájához. Ezután foglalkozott a nem állami alkalmazásban levő közalkalmazottak helyzetével és kérte a pénzügyminisztert, hogy miharabb tűn tesse eí a fizetéskülönbségeket, aszerint. hogy ki hol dolgozik. Végül kérte, hogy a szegény földmunkás falusi nép számára a betegellátást az állam és a közü- letek segítsék elő. A javaslatot elfogadta» Az elnök ezután a vitát lezárta. Reményi-Schneller Lajos pénzügy- miniszter emelkedett szólásra. Először is megállapította, hogy a lelkészeket a kormány már régen be akarja vonni a társadalombiztosításba és ezt a kivételes rendelkezésekkel keresztül is lehet vinni. Tildy Zoltán határozati javaslatára válaszolva, kijelentette, hogy a kormány harminc nap alatt nem tehet megfelelő intézkedéseket, mert hiszen csak olyan javaslatról lehet szó, amely egyezik az anyagi lehetőségekkel. Bélái Bélé iák arra a javaslatára, hogy egységesíteni kell a betegellátásokat, a pénzügyminiszter kijelentette, hogy ezt egyelőre nem lehet megtenni, miután komplikáltabb lenne az adminisztráció. Ezért kérte a határozati javaslat elutasítását. Ugyancsak kérte annak a javaslatnak elutasítását, amely az orvosok családi és nyugdíjpótlékáról szól, mert ez a kérdés is már előrehaladott stádiumban van a kormányon belül. Kijelentette végül a miniszter, hogy már eddig is ötszázezer pengőt folyósított az OTBA nak, hogy hatásosabban tudja működését kifejteni. A pénzügyminiszer nagy tetszéssel fogadott beszéde után a Ház általánosságban elfogadta az OTBA-javaslatot, majd megkezdték (d) Tíz évenként egyszer látott ritka vendég köszönt be a mai napon a fölszabadított Felvidék minden házába: a népszámlálóbiztos. A népszámláló most nem várja be a tízéves lustrum végét, hanem két évvel előbb jelentkezik, mert rendkívüli feladata van: meg kell állapítani a felszabadult terület lakosságának lélekszámút, nemzetiségi összetételét és vallási megoszlását. Ez a rendkívüli népösszeírás nem más, mint a visszacsatolás részlete: a magyar statisztikai hivatal számbaveszi azt, amit a bécsi döntés eredményeképpen népállományban visszanyertünk. Nekünk felvidékieknek rossz emlékeink fűződnek a népszámlálóbiztosokhoz. Az elmúlt két évtized alatt háromszor volt szerencsénk hozzájuk. Először 1919-ben, amikor Srobár teljhatalmú szlovákiai miniszter rendelt el egy fél- hivatalos jellegű népszámlálást abbéi a célból, hogy a csehszlovák megszállás igazolására statisztikai érveket termeljen a párisi békekonferencia számára. Azután 1921-ben volt egy hivatalos népszámlálás, s ez a nemzetiségi rovatban megteremtette a zsidó nemzetiség fogalmát és 1910-hez képest a szlovákiai és kárpátaljai magyarság lélekszámút 1,069.880 főről 748.517-re apasztotta, vagyis 321.363 lelket, a magyarok 30 százalékát tüntette el. A harmadik népszámlálás 1930-ban még tovább ment, ebben a két tartományban a magyarok számát már esak 681.460 főben állapította meg, vagyis az újabb veszteség 67.057 lelket, azaz 9 százalékot tett ki. Az 1910-es állapothoz képest tehát a csehszlovák statisztika összesen 388.420 lelket, a magyar lélekállomány 36 százalékát süllyesztette el. És ezen felül elsikkasztotta az egész természetes magyar népszaporodást, amely évente átlagban 7000 lelket tett ki. Ezt a statisztikai mohácsot a csehek úgy tudták elérni, hogy egészen különleges népszámlálási módszereket találtak ki. A főmódszer abban állott, hogy a nemzetiségét nem maga a megszámlált személy állapította meg és nem ő maga írta be a népszámlálási lapba, hanem a — népszámlálóbiztos. És a népszámlálóbiztos azt írhatta be, amit akart, mert a megszámlált személynek nem volt joga őt ellenőrizni. És ha panaszt mert emelni a népszámlálóbiztos önkényes megállapítása ellen. akkor is az ellenőr, harmadfokon pedig a járási főnök döntötte el nemzetiségét Százával hoztak olyan végzéseket, amelvekben a járási főnökök az ilven reniteoskedő magyarokról kimondták. hogy nem magyarok, szlovákok, vagy németek, mert például szlovák községben ' születtek, vagy az egvik szülőliik nemzetisége kétes, vagy pedig az a baj, hogy szláv tanítási nyelvű iskolába jártak. A csehek csak a köztársasáfr keleti felében alkalmazták ezeket a balkáni módszereket. Mert a cseh tartományokban minden családfő maga állította ki a népszámlálási íveket, csak Szlovákia és Kárpátalja volt olyan gyarmati sorban, hogy ott kizárólag a népszámlálóbiztosok döntöttek. Állítólag azért, mert sok az írástudatlan polgár. Világos, hogy az ilyen barbár népszámlálási módszerek mellett a cseh statisztika tudományos értéke minimális. E barbár módszerek alkalmazása volt a főoka annak, hogy a bécsi döntésnél a határmegállapító bírák nem az 1930-as cseh, hanem az 1910-es magyar statisztikára támaszkodtak. Az a magyar népszámláló biztos, aki holnaptól kezdve végigjárja a Felvidék házait, egészen más utasításokkal és módszerekkel jön, mint csehszlovák elődje. A magyarok nem adják vissza a kölcsönt a cseh statisztikának. A, magyar statisztikai hivatal nem kormány- biztosokkal állapíttatja meg a fölszabadult terület polgárainak nemzetiségét, hanem az összeszámlálás elve demokratikus elve alapján egyedül és kizárólag a megszámláltakra bízza annak bevallását és bejegyzését. A magyar statisztika évtizedes objektivitásához és tudományos pontosságához híven csak azokban a kivételes esetekben hagyja rá az összeírás munkáját a népszámláló biztosra, ha a megszámlált személy maga nem tud ennek eleget tenni, mert írástudatlan. A csehek egyszerűen egész Szlovákiára és egész Kárpátaljára kimondották, hogy írás- tudatlan. A magyar népszámlálás alapelve a nemzetiség megváltásának teljes szabadsága. A nemzetiségi szabadság. A magyar impérium ezzel a tényével ragyogóan bebizonyítja az egész világ előtt felsőbbrendűségét a cseh rendszerrel és a cseh népszámlálással szemben. Mert célja nem a tények elkendőzése, mint a cseh statisztikánál volt, hanem a valóságnak tudományos hitelű és ridegen pontos megállapítása. A hiteles nemzetiségi statisztika,‘amelyre igazságosan föl lehet építeni a nemzetiségek részesedését a magyar állam életében. Üdvözöljük ezt az emelkedett szempontú népszámlálási módszert, mert ez a szlovákokkal való megértésnek is leghelyesebb útja, mert példaadás a szlovák állam részére is, hogy a szlovák állam is hasonló tudományos objektivitással és nemzetiségi megértéssel viseltessék az ottani magyar testvéreink irányában. Fogadjuk a magyar népszámláló biztost mindenütt teljes bizalommal, mert benne nem kó- tescélú agitátor és nem statisztikai diktátor jön házunkba, mint amilyen a cseh biztos volt, hanem a tudomány és igazságosság becsületes magyar szolgája.
