Felvidéki Magyar Hirlap, 1938. december (1. évfolyam, 22-46. szám)
1938-12-11 / 30. szám
1938 DECEMBER 11. VASÁRNAP teisVideKi J^ü^MHIRIíAE ffldttű' fisa cs&dáícd&s- úJt\a ttóHOtdo. da \)ímí titokzatos sauefonétot a Uá&ocú etfitti évek fotyi&tyatmasabb etoUktivccy ínyé Huszonöt évvel ezelőtt, kezűit tneg. cvz eM&ft&tt műkincs Pontosan huszonöt évvel ezelőtt, 1913 december 12-én, este fél tíz órakor rikkancsok kiáltásaitól lett hangos Páris. — Renkívüli külön kiadás! — Megkerült a Cioconda! — Firenzében elfogták a Mona Lisa tolvaját! Valamennyi párisi napilap rendkívüli kiadást adott. A forradalmak óta nem volt ilyen lázban a párisi utca. Az egész város ünnepelt. Egymás kezeit szorongatták az emberek, egymásnak gratuláltak. Mintha egy rettenetes, évek óta tartó nyomás alól szabadultak volna fel a párisink . . . Nemcsak a művészet minden lelkes barátjának volt örömünnepe ez a nap, de valamennyi párisinak: megkerült Lionardo da Vinci leghíresebb festménye, Gioconda arcképe, a Mona Lisa, amely kilincse volt a Louvrenak, s amelyet két esztendővel korábban ismeretlen tettes romantikus körülmények között rabolt el a világ legragyogóbb múzeumának képtárából. Huszonöt évvel ezelőtt... Ezerkilenc- fezáztizenhárom... Boldog kor, amikor egy műremek költhetett világszenzációt... Ez a legcsodálatosabb arckép, a Monna Lisa, izgalmas és ragyogó korszakokat élt át, mielőtt hősévé lett annak az idegfeszítő detektívregónynek, amelynek happy cndjéről beszámoltak a negyedszázad előtti rendkívüli külön kiadások. A Moha Lisa regénye —- regénye egyúttal minden idők egyik legnagyobb zsenijének, Lionardo da Vincinek is. Lio- nardo da Vinci szomorú szerelme — ez a Gioconda-portré hőseposzának első fejezete. A negyedszázados évforduló alkalmából felidézzük ennek a hőseposznak változatos fejezeteit. Piáiéi stzecelefn Ticetvzé&en Az olasz rinascimento legdiadalmasabb százada, a Cinquecento egyik első és legjellegzetesebb alkotását festette Firenzében Lionardo mester. A modell Francesco del Gicondo, jómódú polgár harmadik felesége, Maina Lisa Gherardini volt Komoly, elmélyedő természetű, szomorú, csodálatosan szép asszony. Sohasem nevetett, halkan, nesztelen léptekkel járt a firenzei utcákon. Férje, messer Francesco, szálas, bozontos szemöldökű férfi, sokat tárgyalt a szicíliai fajbikák jótulajdonságairól. Más nem is igen érdekelte. Fantómszerű idegen csodának tűnt melette Mona Lisa. Olyan asszonynak, aki nem is erre a földre való. Minden alkalommal, amikor megjelent ez az asszony Lionardo da Vinci műtermében, hogy modellt üljön, a mester utasítására táncosnők jelentek meg a teremben, dalok csendültek fel, lágy zene szólt, hogy — mosolyogjon Mona Lisa. És amikor felcsillant ajkán a halhatatlanná vált mosoly, Gioconda mosolya, a mester lázasan festett, nem hallotta többé a muzsikát, nem látta a táncot, csupán ez a mélabúsan mosolygó arc volt szeme előtt; ezek a mély szemek, a lágyVonalú száj, amely mintha folyton Petrarca-szonetteket suttognak, s a kék erek, amelyek keskeny szalagként feszülnek Mona Lisa nyakán. Ezt, csak ezt látta Lionardo da Vinci és a vásznat, amelyre négy esztendő ihletett munkájával varázsolta minden idők legtitokzatosabb és legvonzóbb mosolyát. A rinascimento Firenzéjében nem voltak ritkák a dévaj beszélgetések, szabad tónus uralkodott, de Lionardo mester tanítványai nem ejthették ki könnyelmű hangsúlyai Mona Lisa nevét. A művész sohasem beszélt Giocondáról. Négyszemközt sem volt vele együtt soha. Nem mondhatott néki szép szavakat, nem dédelgethette. Csupán a képet, Gioconda portréját, szerette, féltette, ahogy az Ür- vacsoráit, vagy a Sforzák szobrát soha. Szerette-e ezt az asszonyt1? A művészet mély titka ez, amire tálán csak a rejtélyesen mosolygó firenzei asszony tudna válaszolni. Bizonyos, hogy testi kapcsolat sohasem volt a művész és modellje között. De lehetséges, hogy volt köztük valami platonikus kapocs, földöntúli, olyan, mint Firenze gazdag baromkereskedőjének légies felesége. Bizonyos, hogy — noha teljesen új technikai módszerrel festette Lionardo da Vinci Mona Lisa arcképét — ez az a műve, amelyen nemcsak agyával és kezével dolgozott. Belefestette a -zívét. így lett a portré a Cinquecento legnagyobb művészének legtökéletesebb alkotásává. ELSŐ MAG9AR ALTALANOS BIZTOSÍTÓ TÁRSASÁG Központi iroda: Budapest, IV. Vlgadö«tér i, sí. hazánk legrégibb, legnagyobb biztosító Intézete. — Alapítva 1857-ben. A Biztosító Magánvállalatok m. kir. állatni Felügyelő Hatóságának jóváhagyása után átveszi a Szlovák Biztosító R. T. és az Első Cseh Biztositó (Prva Ceska). Elfogad. Életbiztosításokat: jT . halálesett tőkehiítoeítáfó'kat járadékbiztosításokat^ jelzálogkölCSőnáel ^Kapcsola^ biztosításod Tűzbiztosításokat 1 a 1 © ír n\ él t á 11 y o s ti b 1» feltételek mellett* életegyéb há lakóházak biztosítását lakásberendezésekre tási. tárgyakrj árukészletekre mezőgazdasági átalsnybiztoeí gyárak és ipartelepek tüzbizi üzemszünetből kyetkező biztosítások^, llázbérveszteségjSuüoni Betörésbiztosit ásókig: lakásberendezésekre és egyéb tűst tárgyakra árukészletekre _ . pénztári kiküldöttek rablás elleni biztosítását. Cvegblztositást: kirakat és ablakokra. tásy ,v. kát*/ Zf é # * fjr Jégbiztosításokat: kalászos terményekre ^ szőlőre, dohányra és egyéb kapas- növéoyekre. Szállítmánybiztosításokat: szárazföldi és xrzi, vasúti és poe-tui áruküldeményedre tengerentúli küldeményekre pénzeelevelékre és egyéb postai! ..«*■ értétkkúldepiúnyWire. Automobilok: * y /tűz*, lopás-, törés és robbanási károkra y szavatossági biztosítását bennülők balesetbiztosítását. Baleset- és szavatossági biztositá egyén enkéuti baleectbiztosítáíj gyárak ée gazdaságok szavat biztosításait. Géptörés biztosításokat: ipari üzemekben és gazdasagokban közüzem ipartelepeken. Állatbiztosításokat: igáé- és tenyészállatokig. Kéc vise letek az ország összes városaiban és községeiben. I. Ferenc négyezer aranytallérjáért a francia királyi ház tulajdonába került a Gioconda. Sokáig a fontainebleaui kastély dísztermét ékítette és végignézett sok fényes udvari ünnepet. XIV. Lajos a Napkirály, Versailles-ba szállíttatta. A nagy forradalomig ott volt a kép. A forradalom a népnek ítélte a festményt és Lionardo da Vinci remekét a Louvre-ba vitték. A huszadik század elején a Salon Garré A Upendás A XX. század elejének Parisát egyre nagyobb mértékben özönlöttek el a külföldiek és a város sok csodája közül azok, akik értették a művészetet, semmit sem bámultak nagyöb áhítattal, niint a LouVré legfényesebb drágakövét: a Mona. Llsát. Hallatlanul emelte a kép becsét, alig-alig volt a világon még épségben maradt autentikus festménye Lionardo da Vincinek. A-festésnek az a bizonyos új technikája, amit a Cinquecento legsokoldalúbb ■ művésze, Gioconda arcképének alkotásakor próbált ki, tökéletesnek bizonyult. A páratlan női portré állta az időt. Mona. Lisa mosolya a századok során nem lett haloványabb, az elbűvölő szempár nem vesztett csillogásából. A Louvre-beli Mona Lisa időközben legyőzte konkurrenséit. Két vetélytársa merült fel, Az egyik, a madridi Prado• múzeum műtárgya, ugyancsak Mona Lisa arcképe, nagymértékben hasonló a párisihoz. Néhány spanyol műtörténész hirdette azt az elméletet, bár a párisi Gioconda Lionardo műve, a madridit is a nagy mester festette, sőt — ez az eredeti. A nemzetközi szakértők azonban nem ismerték el a Prodo-múzeum képét Lionevű teremben helyezték el a képét. Tári sasága Raffael, Tizian, Velasquez ég Corregio egy-egy legsikerültobb alkotása volt. A Sforzák szobrát még Liqnardo életében összezúzták a zsoldos katonák, az Űrvacsoráról egymásután hullottak le a festékdarabok, de a Mona Lisa épségben maradt, nem látszott rajta az idők nyoma. Mosolya örökifjan ragyogott, hirdette Gioconda szépségét és Lionardo művészetét. titona JÜsa nardo da Vinci alkotásának. Ugyanígy; hitelesítetlen maradt a chantilly-i múzeum Gioconda-pottréja is, amely fedetlen mellel ábrázolja az egykori firenzei marliakereskedő feleségét. Elképzelhetetlen is, hogy ez a kép Lionardo művé. A nagy mester szentjének érezte Mona LG sőt és bizonyos, hogy nem festette le — profanizálva saját érzéseit — meztelen felsőtesttel. A Louvre Giocóndájának romantikája volt. Nemcsak, hogy a világ minden tájáról zarándokoltak műértők és laikusok, hogy láthassák a páratlan mosolyt, do jól ismerte és valósággal imádta a képet Páris népe is. Órákat töltöttek elmerengve Lionardo festménye előtt kócos montmartrei piktorok, a Quartier Latin éhes diákjai, s;t vasárnaponként jókedvű katonák is, akik szeretőikkel mentek el a Louvreba, gyakran csak azért, hogy a Gioconddt nézzék. Ez a festmény hozzátartozott Párishoz. Állandó beszédtémája volt a párisiaknak. Még a boulevardo- kon lefátyolozott arccal siető, titokzatosan mosolygó, közelgő pásztoróráról álmodó hölgyeket is „une figure de Gin- conde“-nak hívta a nép. tUcMták a Jtouvcc kincsét jCtonaccto me-fyi/Mik (fi<KOndái6tót Alig végezte el Lionardo az utolsó ecsetvonásokat a vásznon — az Ő véleménye szerint még nem is volt teljesen készen a kép, talán a hátterét alkotó tájon kellett yolna még változtatni valamit — a mesternek sürgősen el kellett hagynia hazáját, mert Machiavellivel feszült viszonyba került és ez fenyegetővé tette helyzetét az arnoparti várókban. Mialatt a művész távol volt — Mona Lisa Gioconda meghalt, Torokbaj ölte meg, vagy moesárláz — sohsem derült ki. Lionardo da Vinci nem nyúlt többé a képhez. Nem is mutatta senkinek. Csak őrizte és mindenhova magával vitte. Messzire vetődött Firenzétől. Talán nem is akarta viszontlátni az emlékek városát. A franciaországi Amboise-ban nagyon szívélyesen fogadta a mestert I. Ferenc király, aki nemcsak nőkre áldozott sokat, de a művészetre is. Lionardo kastélyban lakott és az uralkodó vendégszeretetét élvezte. A festő műtermébe egy este látogató érkezett. Az ajtónálló nem akarta beengedni, Lionardonak utasítása volt, hogy senki sem léphet a szobába, amikor dolgozik. Valaki azonban felismerte a vendéget: a, /irályt. Mereskovszlcij írta meg ennek a látogatásnak történetét. Amikor I. Ferenc a műterembe lépett, a mester a Giocpnda előtt ült, nézte a képet. Gyorsan el akarta tenni, hogy a király ne lássa. — Mi az? — kérdezte az uralkodó. — Egy régi arckép. Felséged egyszer már kegyesen megnézte. I. Ferenc mégis látni akarta a képet. A művész nem tehetett mást — megmutatta.. A király elbűvöl tea nézte a világ legszebb mosolyát. És beszélgetést kezdett Lionardoval — Mona Lisáról. Nem a képről — a nőről. Megjegyezte, hogy boldog lehetett a mester, hogy négy évet töltött ezzel az asszonnyal. A művész vergődött a kínzó kérdésektől. A látogatás befejeztekor a király kijelentette, hogy meg akarja vásárolni a Mona Lisát. Árát kérdezte. A művész nem tudta, hogyan mondja meg az uralkodónak, akinek jóvoltából itt élhet, hogy — nem. A Gioconddt nem adja. Semmi pénzért. Ötölt-hatolt. Azt rebesgette, hogy nem kész a kép, még dolgoznia kell azon. Ferenc háromezer tallért ígért. Lionardo nem válaszolt. Ferenc negyedfélezret ígért. A mester zavartan hebegte; — Sire... Biztosíthatom felségedet . . . — Jó, legyen négyezer, maitre Leonard... Annyi csak elég lesz. A jelenlevőkön álmélkodás moraja futott végig: soha senki nem adott még ilyen nagy összeget. Lionardo zavarát Ferenc a hála jelének tekintette. Elment. És a művész tudta — a kép piár nem az övé, A király'távozása után egy székre roskadt. Azután a szökés gondolatával foglalkozott — de belátta, hogy ez lehetetlen. Másodszor is elvesztette Mona Lisát. És talán ez a második megválás, a válás a képtől, még jobban fájt neki, mint az első, amikor a halhatatlan modell halt meg. Á Sálon Garré nevű teremben egy mesés Tízián és egy pompás Corregio között uralkodott a Mona Lisa. A Louvre legértékesebb képeit keretestől rögzítették a falhoz. A szeütek-szent* jét, a Mona Lisát, nehéz vaspántokkal erősítették oda. A múzeum egyik őrének külön megbízatása volt, hogy kísérje szemmel a festményt, mert nagyon féltették Lionardo legjobb állapotban maradt alkotását — merénylettől. Páris elmegyógyintézeteiben ugyanis nem egy idegbeteg ember kényszerképzetei fűtőd- tek Gioconda mosolyához. Orvosok állapították meg, hogy ez az arc az elmebetegek bizonyos fajtájára csodálatos hatást gyakorol. Az egy méter negyven centiméter magas, egy méter tizenöt centiméter széles vászonnak tehát nemcsak keletkezését és múltját, de jelenét is legendák szőtték át. Páris csodálatos ösztönű város. Bár mindenki tudta, milyen gondosan őrzik a képet — féltették, 1910-ben egy távirati ügynökség kiadta azt a téves hírt, hogy — a Mona Lisa eltűnt. Ez valósággal pánikot keltett. A párisiakat alig lehetett megnyugtatni. A következő óv tavaszán két francia humorista, Max és Alex Fischer, az egyik folyóiratban tréfás formában megírta, hogy milyen könnyen el lehetne lopni a Gioconda portréját. Ennek hatása alatt néhány lap cikkezni kezdett és a műkincs fokozott őrzését követelte. Komolyan azonban senki sem gondolt arra, hogy 'Lionardo vásznát valóban ellophatják. Nem gondolt komolyan erre a Mona Lisa mellé rendelt őr sem. Nem is posztolt szakadatlanul a Salon Carre-haiti Amikor — 1911 augusztus 21-én egy bae- deekeres német a teremből kilépett és azt mondta az őrnek, hogy nem látta a Mona Lisát, az csak mosolygott. — Talán csak nem adták cl ezt a kés pet? — kérdezte a német — Hogyne! Miért nem kérdezi minds járt, hogy nem adtuk-e el a Miloi Vénuszt? — felelte az őr. A német nem elégedett meg a válasszal és egy másik alkalmazottól is megkér-« dezte — hol van a Mona Lisa? — Biztosan levitték a fotografáló mit-* terembe — válaszolta az őr. — Nem kellene szólni az igazgató űrs nak? — aggodalmaskodott a turista. — Nem lehet ilyesmivel zavarni as igazgató urat — hangzott a felelet. Másnap reggelre megváltozott a ban-« gúlát. Augusztus 22-e van, hétfő. A múzeum egyik felügyelője fedezte fel, hogy a Mono, Lisa eltűnt. Kétségbeesett futká- rozás kezdődött. Pánik. Rendőrség. Le- pinc rendőrfőnök hatalmas személy»*#* tel robog a Louvreba. Elálljáksit^KijAra- tokat, nem engednek kisififkit és 'meg- / kezdődik a lázas kutatás. Scmrüi eredmény. Detektívek sorfala közöjjjf, h;igyjáj£ el a látogatók a Lpuvrc-t. Egj*>íl<ín gjraTeísl./feiszhit uraljflmaktól, téjgytijtőktől éVm—' " kötésre legmagasabb árakon veszünk. /eíiern^Iö és Ipari r.-t. Budapest,-Wl., Abony:-u e* 17. Tel.: 188-03«