Felvidéki Magyar Hirlap, 1938. december (1. évfolyam, 22-46. szám)
1938-12-11 / 30. szám
telvideKi J^CÄfARHIRME 1938 DECEMBER 11. VASÁRNAP nus alak sincs köztük. Egyetlen nyom Sincs a rendőrség kezében. Ninos semmi, csak a hihetetlennek látszó valóság: a Gioconda eltűnt. TahiasztiUus feltevések Az egész világsajtó tele van az érthetetlen szenzációval. Teljesen érthetetlen a lopás azért, mert a Mona Lisát annyira ismeri a világ minden műkereskedője, sőt minden műveltebb laikus is, hogy ezt a képet értékesíteni szinte lehetetlenségnek látszik. Arra gondolnak, hogy az egész lopás nem más, mint egy riporter rossz tréfája, annak, bizonyítéka akar lenni, hogy rosszul őrzik a Louvre műkincseit. Kihallgatják a Fi,vcáer-fi véreket is. Ők sem sejtik, mi történhetett, őket döbbenti meg leginkább, hogy tréfás jóslatuk beteljesedett. Beidézik a rendőrségre mindazokat a fotográfusokat, akik engedélyt kaptak a Mona Lisa lefényképezésére. Kihallgatják a mesterembereket, akik néhány hónappal ezelőtt üveget tettek a .vászonra. Semmi eredmény. Az eltűnést, megelőző héten kéményseprők dolgoztak a .múzeumban. Rájuk terelődik a gyanú, mert egy fid tanú szerint az egyik kéményseprő munka közben a Salon Carré-ban Lionardo képére mutatva ezt a megjegyzést tette: — Hinnéd-e, hogy ez a mázolmány több pénzt ér, mint a milliós lutri főnyereményei Ez a gyanú is megdől. A kéményseprők alibit igazolnak. Párisban általános az elkeseredés. A sajtó hevesen támadja a Louvre vezetőségét és a rendőrséget, amely tehetetlen. A múzeum igazgatója, akit táviratilag • hívtak haza külföldről, lemond állásáról. Minden hiába. Augusztus 23-án este akadnak rá az első és egyetlen nyomra. A Louvre egyik hátsó csigalépcsőjén megtalálták azt a nehéz metszett fakeretet, amely a Mono Lisát övezte. Ez a ráma is műkincs. 1905-bén ajándékozta ezt a Louvrenak Bearn grófnő. A lopás még érthetetlenebbé válik: miért nem vitte gí a keretet a tolvaj? Hiszen az könnyebben értékesíthető, mint a kép. A rámát megvizsgálják és kiderül, hogy a titokzatos tettes a legtökéletesebb szakértelemmel emelte ki abból a vásznai, úgy, hogy a. kép valószínűleg nem sérült meg. Ez a körülmény kialakítja azt a feltevést, hogy szakértő nemzetközi kép- tolvajbanda tagjai vitték el a Giocondát. Egy másik teóriát azonban még valószínűbbnek tartanak: egy félőrült képmániákus a tolvaj, aki valahol bezárva tartja Mona Lisa arcképét, amelybe szerelmes és amelyre féltékeny. Nem akarja, hogy más is lássa a csodálatos asszony csodálatos portréját. Tettes teenÍHtyielenséty Bezárják a Lour rét. Paris egész rendőrsége a Mono, Lisát hajszolja. Detektívek seregét foglalkoztatja a számtalan fantasztikus bejelentés, ami érkezik, valamennyit lenyomozzák. Az egyik jelentkező látta, Hogy egy titokzatos nő éjszaka, a Szajnába dobott egy képet... A másik azt közli, hogy szemtanúja volt annak, hogy egy feketekabátos férfi a pályaudvaron egy csomagot, amelynek alakja elárulta, hogy képet tartalmaz, bedobott egy tehervagonba... És így tovább... Csupa hamis nyom, A francia határon szigorúan megvizsgálják minden kiutazó poggyászát. Az egész világon körözik a képet. Keresik azt még az Amerika felé úszó hajókon is. Bashel, a L'Illusztration főszerkesztője ötvenezer frank jutalmat tűz ki a nyomravezetőnek. Később nyolcvanezer frankra emeli fel ezt a jutalmat azzal a záradékkal, hogy hajlandó ezt az összeget a tolvajnak is kifizetni, ha az visszajuttatja valami módon a képet és nála titokban jelentkezik. Egyúttal garantálja, hogy a tolvajnak nevét, senkisem fogja megtudni es semmi bántódása sem lesz■ Mindez nem vezet eredményre, A festményt közvetlenül a lopás előtt lemásolta egy amerikai festőnő. Amikór sehogyan sem került elő a kép. a Louvre igazgatósága azzal a tervvel foglalkozott* hogy megvásárolja ezt a kitünően sikerült másolatot és elhiteti a világgal, hogy az eredeti alkotás került meg. A komoly műtörténészek azonban, akik tagjai voltak az igazgatóságnak, tiltakoztak a kalandos és tisztességtelen terv ellen. Azt hitte már mindenki, hogy a Mona Lisa sohasem kerül meg és voltak, akik azt mondották, hogy — így van ez rendjén. Gioconda csodálatos két szeméhez, földöntúli tekintetéhez csak ez a varázslatos eltűnés illet. Ez a — legenda. tyioc&hda diátokat Több, mint két év telt el a Gioconda eltűnése óta. 1911 augusztus 21-éu történt a lopás és 1913 december 12-én este adták hírül a lapok, hogy megkerült a műkincs. A rendkívüli kiadások mégesak rövid táviratokat közöltek. Másnapra a reggeli lapokból boutakozott ki a nagyközönség előtt, mi történt Iá 1:1 decemberének első két hetében Firenze városában és hogyan került meg a világ leghíresebb képe..: December elején Geri, a legismertebb firenzei műkereskedés tulajdonosa levelet kapott Parisból. A levél aláírója egy magát Leonhard-nak nevező férfi, felaján: lotta Gerinek megvételre Lionardo da Vinci legszebb vásznát. Többek közt ezeket írta: „A Gicomla nálam van. Azt hiszem, a kép Olaszországot illeti meg, mert festője olasz volt. Régi álom volt, hogy ezt a művét visszaadjam az országnak, amelytől ered.“ Geri, búr kevés hitelt adott a fantasztikus levél állításainak, Poggihoz, az Uffisi-galéria igazgatójához sietett és megmutatta neki a levelet. Közösen fogalmazták meg a választ: Kérik, hogy, ha a titokzatos Leonhard valami okból nem akarna Firenzébe jönni, beszéljenek meg találkozót Milánóban, vagy valamelyik más északolasz városban, hogy ott Geri agnoszkálhassa a képet és megállapodjanak a vételárban. Postaiordutával megérkezett Leonhard válasza: semmi oka sincs arra, hogy elkerülje Firenzét, | december tizenegyedikén este a firen ' zei Hotel Tripolis-ban várja Gerit és szakértőjét. Geri és Poggi hitetlenül bár, de megjelent a jelzett időben a Tripolis-szäWö- dában. Első meglepetésük volt, hogy arról értesültek, hogy valóban, dél óta egy Leonhard nevű úr bérli az egyik szobát. Felsietek hozzá és bemutatkoztak. Az állítólagos Leonhard, tökéletes olasz nyelven beszélő, polgárján öltözött fiatalember, miniden huzódo- zás nélkül elővette egyszerű bőröndjét és csomagolni kezdett. Kiderült, hogy a bőröndnek kettős feneke van. A rejtekhelyről a fiatalember előhúzott egy festményt. Zsebkendőjével gondosan végtelen szeretettel, letörölgette arról a port és megmutatta a képet. A műkereskedő és a képtárigazgató azonnal felismerte a Mona Lisát. Mindketten remegtek, érezték, hogy nagy pillanat ez. Hidegvérüket azonban nem vesztették cd. Gondosan vizsgálatiak a festményt. Megtalálták a Louvre pecsétjét és számjelzését. Most már nem is kételkedtek. Mégis felszólították az állítólagos Leonharáot, engedje meg, hogy Poggi laboratóriumában megvizsgálják a vásznat. A fiatalember hozzájárult ehhez és egyúttal közölte, hogy a kép ára: félmillió Ura, Geri és Poggi nem alkudott, színleg elfogadták az árat. A Gioconda így Került vissza Firenzébe, a rinascimento legjellegzete*ebb városába, ahol Mona Lisa élt, ahol Lio- nardóval megismerkedett, ahol ez a festőtitán megalkotta legszebb képét és ahol Mona Lisa meghalt. A tíltota Lisa me-yketül A két firenzei úr a Hotel Tripölisból 1 azonnal a rendőrségre sietett, bejelentet-1 ték ott a világszenzációt és a rendőrfőnökkel egyetértve, megállapodtak a haditervben. Másnap, december 12-én délben az állítólagos Leonhard megjelent Geri üzletében, hogy együtt menjenek Poggi laboratóriumába. Hóna alatt, hozta a kincset érő vásznat A műkereskedésben már várta őt Poggi, Geri és Rici, a firenzei szépművészeti múzeum főigazgatója. Ricci is tüstént megállapította, hogy a felkínált kép azonos azzal, ami a Louvreból 1911 augusztusában eltűnt. A főigazgató Leonhardhoz fordult: — Hogy került önhöz ez a képf Ki bízta önre? — Senki. Én vittem el egy óvatlan pillanatban a. Louvreból. Kabátom alatt elhoztam, de nem nyereségvágyból, hanem — bosszúból. Bosszút akartam állni Franciaországon azokért a károkért, amiket Bonaparte Itáliának okozott, . — Nem igaz, azért lopta cl a képet, hogy eladja! Letartóztatom! — kiáltotta Ricci és erre a szóra, az előre megbeszélt jelre, detektívek léptek be a műke- reskedésbe. Leonhard fogoly volt. A rendőrségen megállapították, hogy igazi neve Vincenzo Perugia. Harminchét éves, olasz állampolgár, a Como tartománybeli Dumenecaban született. Foglalkozása: festő, mázoló, díszletező, üvegező, stukkómunkás. Hat éve Parisban él. Amikor a lopást elkövette a Louvre fényképészeti műhelyének alkalmazottja volt és röviddel azelőtt egyike volt azoknak a: munkásoknak, akik üveget tettek a Giocondára. Pontosan ismerte tehát a kép keretezését és . azt is, hogyan erősítették a rámát a falhoz. A lopás történetét olyan zavarosan adta elő, hogy az a vélemény alakult ki a firenzei rendőrségen, hogy elmebeteg, vagy • pedig nemzetközi tolvajbanda különösen agyafúrt tagja. Az utóbbi feltevést megerősíteni látszott az, bogy Perugia bevallotta, hogy más tárgyakat is lopott a Louvreból, de lopott a müncheni és monacói múzeumokból is. A leghatározottabban megmaradt a mellett, hogy hazafias célja volt á Gioconda ellopásával. Nem egy adat támogatta ezt az állítását. Miért éppen Firen- . zébe hozta a képet, Lionardo és Mona Lisa városába? Miért nem szökött át a vászonnal Amerikába, ahol sokkal kisebb kockázattal túladhatott volna a műkincsen! És — miért nem vitte vissza a festményt a megfeneklett nyomozás után a Louvrcba, hiszen nyílt titok volt, hogy az igazgatóság hatalmas összeget hajlandó fizetni a tolvajnak, aki titokban visszaviszi a képet! Perugiának, aki maga is a Louvre alkalmazottja volt, tudnia kellett, hogy a múzeum igazgatósága, hajlandó eltekinteni a feljelentéstől és hajlandó arra, hogy a legteljesebb diszkrécióval kezelje az esetet, sőt ügyeljen arra, hogy soha ne sikerüljön leleplezni a tolvaj személyét? Felmerült az a gyanú is, bőgj' Perugia máinákus képtolvaj, aki fel akarta tenni cselekményeire a koronát, a világ’leghíresebb festményének ellopásával. Minden más feltevés megdőlt, a letartóztatott tolvaj konokul hangoztatott állításán: bosszú volt a Mona Lisa ellopása', bosszú Napoleon tetteiért,.. Érdekes, hogj' 1911-ben a nyomozás során a párisi rendőrség Perugiát is kihallgatta, sőt ujjlenyomatot is vettek róla. A daktiloszkopia akkori kezdetlegességén mull, hogy a Gioconda, tolvaját nem sikerült, leleplezniük. Perugiát rövid néhány hónappal a világháború kitörése előtt ítélte el az olasz bíróság. Igen enyhe fogházbüntetéssel sújtották, mert a törvényszék elfogadta és enj'hítő körülményként mérlegelte a vádlottnak azt az állítását, hogy hazafias célzattal lopta el a festményt. A titokzatos tnföoty Negyedszázaddal ezelőtt, 1913 december 13-án este, Rómában San Giulia no olasz külügyminiszter megjelent a francia nagykövetnél és gratulált neki a kép megkerüléséhez, hangsúlyozva, hogy Olaszország boldog, hogy visszaadhatja Franciaországnak a műkincsei. Ezután néhány napra kiállították a firenzei' Uffizi-képtárban a Mona Lizái, majd példátlanul megerősített rendőri felügyelet mellett, express vonaton, vitték vissza Parisba. Most már annyira elővigyázatosak voltak, hogy eltitkolták a kép érkezésének időponját is. Még ugyanebben a hónapban elfoglalta Gioconda régi helyét a mesés Tizián és a pompás Corregio között a Salon Corréban. Tízezrek zarándokoltak a Louvreba, Lionardo remekművéhez. Páris ünnepelt. Örömmámorban úszott. Az,általános boldogságban még Perugiának is megbocsátottak. Ha valaki megkérdezte: — Min, mosolyog Gioconda? — Persze, a párisi rendőrségen! — válaszolta az egész város. Azóta fokozott felügyelet mellett mosolyog a Louvreban a Mona Lisa. Regényeket, filmeket írtak a titokzatos szfinx- mosolyról, Gioconda és Lionard szerelméről, Perugiának a bohém Páris által megcsodált bravúrjáról. 1926-ban, a frank válsága idején, a Louvre igazgatósága nem volt, hajlandó hárommillió dollárért sem kölcsönadni Amerikának a Mona Lisát, Azt mondták: Páris nem nélkülözheti hosszabb ideig Gioconda arcképét. És Mona Lisa mosolyog, kissé bánatosan, mégis diadalmasan, mindenesetre megérthetetlenül és elbűvölően. A művész és modellje csodálatos renaissance- titkát őrzi ez a mosoly. Gosztonyi Lafos Értékes magyar történelmi emlékek a pöstyéni múzeumkan Pöstyén, december 10. (Saját tudósí- | A magyar vonatkozású emlékek közül tónktól.) A Felvidék felszabadulásával a | még felemlítésre méltó Mátyás királynak híres kassai és komáromi múzeumok | és feleségének. Katalinnak, továbbá visszakerültek Magj'arországboz, úgy, hogy a mai Szlovákia részére a pöstyéni és rózsahegyi múzeumok kulturális szempontból jelentőség-ükben lényegesen emelkedtek. A pöstyéni múzeum, mely alig 10 éves múltra tekinthet vissza, ma már nemcsak Szlovákiában, hanem a külföldön is ismert. A múzeumban feltalálhatok az őskori és a historikus periódusok kultúrtörténeti dokumentumai, valamint archológiai, ethnografiai folklorisztikai, fauna- és flóra-gyűjtemények. A pöstyéni múzeumnak magyar történelmi jelentőségű emlékei körül kimagaslónak a 48as szabadságharc emlékei: Kossuth Lajos és Görgey Artur eredeti felhívása magyar, szlovák és német nyelven. Schick tábornok parancsa Túróé megyéhez, az a falragasz, amelyen 1848 április 29-én ostromállapotot hirdettek Pozsonyban, két kötet Görgey Artur munkáiból, amelyeket a pöstyéni köuj'v tárnak ajándékozott, amikor 1890-ben iti gyógykezeltette magút. A történelmi emlékek gazdag sorában ott látjuk meg a temetvényi vár kürtjét a XVII.-ik század elejéről: „Felsőmagyarország“ katonai térképét. Ezenkívül sok a nagy fejedelem: Rákóczi Ferenc é-s általában a Rá- kócziak idejéből való eredeti emléktárgy van a múzeumban. Itt van a fejedelem egyik tisztjének kardja 1710-ből és egy Rákóczi-piiska Ócskából, Ocskay brigadéros szülőfalujából. Számos pénzdarabom olvashatjuk a büszke feliratot: „Pro Libertate.“ Van égy könyv 1793-ból, mely az utolsó Rákóczi József életét írja le. A múzeum egyik asztala tele van II. Rákóczi Ferenc eredeti leveleivel. Köztük van az is, amelyet, az elvesztett nyitrai ütközet után 1704 december 7-én intézett Nj/itra város lakosaihoz. Vezéreinek írásai közül is van itt több. Az egyikben gróf Forgó Simon ezt írja: 1700-ban Ocskay brigadé- rosnak, hogy szigorúan megkezdi Tren- csén bombázását, ugyancsak egy For- gách-levél Albert Sándor alispánhoz Pös- tyénbe, melyben nemesek és katonák sürgős küldését parancsolja meg. Ocskay brigadéros kezeirása: jelentés, amelyet 1706 július 5-én küldött a fejedelemnek. Bethlen Gábornak, a palatínus Illésházy Istvánnak, Pázmány Péternek, Thurzó Györgynek és Báthory Erzsébetnek egykori portréi: a bookói, nyitrai, lipótvári és nagyszombati várakról készült rézmetszetek, melyek a XVII.-ik századból származnak. Egy allegorikus képen látható Pázmány Péter Pöstyénbcn, amidőn a rekatolizált Erdődyeket megáldja. Igen érdekesek a Báthory Erzsébetre vonatkozó emléktárgyak, melyek a nagy pörre emlékeztetnek, amelyet Thurzó nádor indított a csodaszép főúri asszony ellen, mert szépsége megőrzésére fiatal pöstyéni és trencséni parasztlányok: vérében fürdőit. Csák Máté egykori arcképe is itt van és sok igen érdekes színes metszet, . amelyek Sztrecsno várát, Luka várát, Rózsahegyet, Beckó várat, Osejihtét, a legendás trencséni várkutat: a szerelem kútját és a nyitrai Zobor-he- gy.et ábrázolják. Igen értékes Gvadányi József szatirikus versének kézirata, amelyet 1787-ben „Pöstyéni fürdés“ címen írt, Bél Mátyásnak, a nagy magyar történetírónak 1742- ben Pöstyénről adott leírása. A híres úr- iovatsnak, g-róf Sándor Móricznak legendás bravúrjait ábrázoló képek közül az a jelenet, amikor 1840-beii Pyrrhus lován ülve nyer meg a pöstyéni Kurszalonban! egy biliárdpartit. Érdekes emlékek ezek, elmúlt korszakok dicső és szomorú napjaiból... Nagy szeretettel gyűjtötte össze őket Winter Imre fürdőigazgató a pöstyéni múzeum alapítója. Sok-sok száz külföldi nézi meg az értékes gyűjteményeket évente és viszi a vi,l,ágba a hírét a pöstyéni fürdőmúzeumnak, mely ma az új Szlovákia egyik legértékesebb a magyar emlékekben is gazdag nevezetessége lett. Gerenda* György. Felelős szerkesztő: POGÁNY BÉLA Felelős kiadó: NEDECZKY LÁSZLÓ STÁDIUM SAJTÓVÁLLALAT BT., BUDAPEST, VITT., RÖKK SZILÁRD-UTCA 4. — FEUEUÖS: GYÖRY ALADÁR IGAZGATÓ